Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-21 / 118. szám

1987. május 21. Kelet-Magyarország 3 A közelmúltban dr. Illés Béla egészségügyi minisz­terhelyettes járt megyénkben. Ez alkalomból saját dolga­inkról, megyénk egészség­ügyéről faggattuk. Megkér­deztük azt is, mi várható az egészségügyi törvény közel­gő megváltoztatásától? — Milyennek látszik Sza- bolcs-Szatmár egészségügye Budapestről, a minisztérium épületéből nézve? — Sajnos, még mindig él a köztudatban az a hit, hogy Szabolcsnak, más megyékhez képest igen jelentős lemara­dása van, holott példákkal igazolható: ma már ez nem így van. A megyei kórház szakmai színvonala bármely megyei kórházéval megállja a versenyt. Az orvosellátott­ság sem okoz lényeges gon­dot, bár e területen, főleg szakorvosok esetében, még akadnak hiányok. A körzeti orvosi ellátás kifejezetten jó, színvonalas. Olyan társadalmi-erkölcsi összefogásról is tudok, amely szintén az egészségügy elő­rehaladását szolgálja. A me­gyei kórház sebészeti tömbje az én szememben például nemcsak a hozzáértést, ha­nem azt a szeretetet is tük­rözi, amely az építését jel­lemezte. Látszik, hogy létre­hozói úgy érezték: maguk­nak építik. A megye lakos­ságának egészségi állapotáról szólva azt kell mondanom, hogy a csecsemőhalálozási, -gondozási, valamint a szű­rővizsgálatok terén ugrások­kal hozta be egykori lema­radását Szabolcs-Szatmár, úgy, hogy közben lakosságá­nak összetétele alig Válto­zott. Ennek is köszönhető, hogy ma már egyetlen mu­tatóban sem tartozik Sza­bolcs az utolsók közé. — Mi az. amiben ön sze­rint előreléphetünk? Milyen tartalékok kamatoztatha­tók? — Mindenekelőtt folytat­ni kell a megyei kórház re­konstrukcióját, de legalább- ilyen fontos a városi kórhá­zak fejlődése is. Jelenleg Má­tészalkán kezdődik nagymér­tékű rekonstrukció. Igaz, a szép tervek az ország gaz­dasági helyzete miatt a ter­vezettnél lassabban válnak valóra. A megye elérkezett arra a pontra, amikor minő­ségileg kell előrelépnie, a meglévő lehetőségeit kell az eddiginél is jobban kihasz­nálnia. A technikai feltételek egyre jobbak, most már az emberi feltételeket kell javí­tani. Annál is inkább, mert a betegek gondos ápolását a legfejlettebb technika sem pótolja. — Az egészségügyi törvény módosítás előtt áll. Kérem, mondjon néhány lényeges változást! — Elöljáróban azt szeret­ném leszögezni, hogy döntő­en azok a részek módosul­nak, amelyek az orvostudo­mány, valamint a társadalmi körülmények változása miatt ma már túlhaladottak. Az utóbbi időben nagy port vert fel a szervátültetés ügye. Azt szeretnénk, ha a lakosság megértené: a szervátültetés az embereken segít. Az orvostudományi kutatá­sok kapcsán a személyiség védelmére figyel majd ki­emelten a leendő törvény. Életbe lép néhány olyan sza­bály, amely a személyi sza­badsághoz jelent az eddiginél nagyobb garanciát. Az ön­kéntesség és a felvilágosítás fontos szemponttá válik majd. — A nemrég meghirdetett egészségmegőrző társadalmi programról hogyan fogalmaz az új törvény? — Az eddiginél jóval na­gyobb hangsúlyt kap az egészségvédelem. Tudatosí­tani szeretnénk, hogy min­den állampolgár felelős sa­ját egészségéért, környezeté­ért. Eddig mindezekért pusz­tán az egészségügyet tartot­ták felelősnek. — Várható-e szervezeti változás az egészségügyben? — A társadalmi fejlődéssel együtt járnak a különböző vállalkozási formák is. Ez alól az egészségügy sem ki­vétel. Módot kívánunk adni arra, hogy ahol lehetséges, munkaközösségek, gmk-k lé­tesüljenek. Természetesen csak olyanok, amelyeket az egészségügy szerteágazó szol­gáltatási jellege megenged. — A változás bizonyára etikai kérdésekre is vonatko­zik majd. — Az etikai helyzetről ed­dig is, ma is sokat vitatkoz­nak. Meg kell azonban mon­dani, hogy az olyan jellegű problémák, mint a hálapénz, nem a törvény jelenlegi szö­vegezése miatt léteznek, s megváltozni sem a szöveg módosítása miatt fognak. Ez jóval összetettebb, társadal­mi probléma. Annyit mégis el kell róla mondani, hogy meghatározott, hatósági jog­körben nem fogadható el, a többi esetben pedig anyagi föltételhez nem kötheti az ellátást. Mindenesetre némi jogi igazítás várható, de mint mondtam, nem ez oldja meg a problémát. — A közelmúltban nevezték ki egészségügyi miniszterhe­lyettessé. Korábban a „tűz- vonalban” dolgozott. Körzeti orvos, majd mentöorvos volt, ezután lett a minisztérium alkalmazottja. Mi az ön ve­zetői ars poeticája? — A magyar egészségügy­ben, így az én szememben is egyetlen központi kérdés lé­tezik: a beteg, s még inkább az egészség. Ez az egyetlen cél, aminek mindent aláren­delünk. A feltételek lehetnek jók, lehetnek rosszak, egyet­len dolog fontos: gyógyítani a betegeket, óvni egészségü­ket. Ha ehhez pénz kell, ak­kor pénzt kell szerezni, ha jogszabályt kell módosítani, akkor azt kell tenni. Mindig a legjobb szándék, a legjobb tudás szerint. Kovács Éva E gyszerűnek tűnt a fel­adat: egy nevelőott­honban érdeklődni, milyen elfoglaltságot, sza­badidős programot kínálnak a gyerekeknek. Berkeszen jártam. Az igazgató, Len­gyel László minden segítsé­get megadott: kimutatást, beszámolót a rendelkezé- zésemre bocsátott, megosz­totta örömeit, gondjait is az újságíróval. Valamelyest ismerem is a nevelőottho­nok világát — és mégis baj­ban vagyok ... Ha csak felsorolom, hogy a közel 300 gyerek (akik ■ közül kétszáznál többen a hétvégeket, a szünidőt is Berkeszen töltik) milyen szakkörökön, foglalkozáso­kon vehet részt, akkor túl­ságosan rózsaszínűre színe- zödhct a kép. Mert bár­mennyire igyekeznek is a nevelők, akármilyen nagy hittel, lelkesedéssel végzik munkájukat, sok kudarcot kell átélniük. Igaz persze ennek a másik oldala is: a siker itt ha kicsi, akkor is nagy. Máshol — és jól — dol­gozó pedagógus töprengett hangosan a múltkor, len- ne-e elég lelkiereje nevelő- otthonban dolgozni. Mert Nevelés az otthonban Csak teljes szívvel ott csak teljes szívvel érde­mes és csakis így lenne sza­bad pedagógusnak, nevelő­nek lenni. Hatalmas fel­adat, minden tiszteletet megérdemelnek azok, akik ezt vállalják. Akik vállal­ják, s megpróbálják, hogy vérségi kötelék nélkül is emberségre neveljenek sok­sok gyereket. A többszörösen sérült lelkű gyerekeknél már az is nagy eredmény, ha el­végzik az általános iskolát, szakmát szereznek, leérett­ségiznek — bár ez utóbbi sajnos, elég ritka; hogy a felsőfokú végzettségről ne is beszéljünk. A nevelés­hez azonban ennél sokkal több kell. Nem elég megta­nítani a tananyagot, ha­nem olyan elfoglaltságot is találni kell a számukra, amivel jól érzik magukat, ahol kibontakozhatnak ké­pességeik, ahol sikereket érhetnek el. Berkeszen számtalan jó példát talál­hatunk erre. A hat- és tizenhat év kö­zötti gyerekek — közösen falubeli iskolatársaikkal — a hagyományos szakkörök mellett még sok másból is válogathatnak. Különösen kedvelt közöttük az olyan elfoglaltság, amelyben meg­mutatkozhat ügyességük. A sok lehetőség közül csak né­hányat kiemelve is gazdag a kínálat: modellezés, bá­bozás, makramézás, rajzo­lás, fotózás, szövés-fonás... Igen, az ilyen látszólag ke­véssé fiús elfoglaltságokat is szeretik. Szerencsére nem marad­nak magukra a berkesziek. A megyei művelődési köz­pont például népművészeti tábort szervezett itt gyöngy­fűzéssel, nemezeléssel; a kosárfonók pedig be is jár­nak foglalkozásokra az MVMK-ba. Edzési lehető­séggel segítette a tehetsé­ges kis tornászokat a ta­nárképző főiskola. (Az ered­mény: megyei második he­lyezés az úttörő-olimpián!) Kirándulások, táborozások színesítik a szünidőt, év közben színház, mozi várja őket, ősz óta működik a társadalmi munkával ki­épített zárt láncú tv-háló- zat, számítástechnikai bázis és még sorolhatnánk to­vább ... Szívderítőek az eredmé­nyek, a lehetőségek. Elé­gedettségről azonban szó sincsen. A nevelőotthonok­ban (Berkeszen és másutt is) nap mint nap meg kell küzdeni minden egyes gye­rekért; túltenni a nevelő­nek magát a kudarcokon, erőt meríteni a sikerekből, keresni az új lehetősége­ket. Valahogy úgy van ez, hogy rengeteget tettek már, de sosem eleget. Csak győz­zék erővel, s legyen minél több segítőtársuk. Papp Dénes Múzeum a gyárban Megmaradtat ajándékba nyugdíjasnak Üdülőjegy - gazdátlanul? A közelmúltban avatták fel a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárának udvarán azt a gumigyártással kap­csolatos gépmúzeumot, amit sok gyűjtőmunkával hoztak létre az ott dolgozók. A közeljövőben további tárgyak ke­rülnek a szabadtéri „skanzenba”. Képünkön (fent) az át­adott gépmúzeum; lent: több mint ezer általános iskolás és felnőtt nézte meg a gyárban rendezett termékbemutató-ki­állítást, ami az iskolások számára pályaválasztási lehetősé­get is kínált, (császár) Gyakori eset, hogy van üdülési beutaló, de nincs je­lentkező és a legjobb szán­dék mellett sem talál gazdá­ra a jegy. Körképünk arra kereste a választ: vannak-e visszaadott üdü lőj egyek? — Vannak olyan ágazatok, amelyek évek óta kevesebb szakszervezeti beutalót mondhatnak magukénak, mint amennyire igény len­ne. Pontosabban a lehetősé­gek és az igények nem talál­koznak — hallottuk Varga Andrástól, a szakszervezetek megyei tanácsa főmunkatár­sától. Kocsis László, a MEDOSZ megyei bizottságának titká­ra: — Tavaly 634 SZOT-be- utalót kaptunk és csak 11-et nem tudtunk felhasználni, részben, mert megbetegedett a jelentkező, öt esetben pe­dig a téli üdülés nem volt elég csábító. Egyébként sokat segít a szétosztás gondjain, hogy az alapszervezetek köz­vetlenül cserélhetik ki egy-, más közt az üdülőjegyeket, a mindenkori igények alap­ján. Még arra is mód nyílik, hogy Szabolcs-Szatmárban a más megyei szakszervezeti bizottságokhoz tartozó üdülő­jegyeket cseréljük össze. To­vábbi lehetőség, hogy más megyében a MEDOSZ-szal egyeztessünk. Örülnek a jelentkezők, hogy a kéthetes jegyet ketté lehet osztani és így szíveseb­ben elutaznak. A MEDOSZ Történt, hogy vidéki bácsi jött be az egyik nyíregyházi fényképész műterembe. Meg­állt a megrendelési elvevő helyen, azaz a beíróasztal előtt. — Fényképet szeretnék csi­náltatni — kezdte félszegen. Az asztalnál ülő fotós elsorolta a rendelhető meny- nyiséget és a képméreteket, majd amikor minden adatot felírt, csak akkor szólt az öregnek, hogy készüljön fel a felvételhez. Tetszik tudni — mondta a bácsi, mint egy rosszaságon rajtakapott kisgyerek —, nem engem, hanem a bikámat kéne lefényképezni. Viszem eladni a vásárba és emlékbe szeretnék róla egy képet. Itt van kikötve a posta előtt a villanyfához. beíró előtt, szeretett volna képet készíttetni. — Tessék befáradni az öl­tözőbe. Ott felkészülhet a fo­tózáshoz — mondta barát­ságosan a beíró hölgy. Hajlott hátú öregúr állt a A kisöreg bement és soká­ig nem jött elő. Már aggódni kezdtek az operatőrök, ami­kor kinyílt az öltöző ajtaja és az öreg bátortalanul, me­zítláb, fekete tornanadrág­ban megjelent. — Jöhetek már, tessék mondani? — kérdezte a megdöbbent fotósoktól, majd folytatta: — A fiam kint él Amerikában és kül­deni szeretnék neki egy egész képet magamról, hogy sével telnek el a fotomüter- mekben. Félóránként jöttek a párok képet készíttetni. Az esti órákban újabb házaspár érkezett. A megrendelés, az időpont stimmelt. A násznép­ből is sokan elkísérték őket a fényképfelvételre. Az új asszony és az új ember ket­tesben mentek be az öltöző­be. Egyszer csak kinyúlt egy kéz és az ajtó melletti vil­Az erős fény és a szokat­lan műtermi környezet bi­zonytalanná, sokszor idétlen­né teszi a megrendelőt. So­ka n a fényképezőgépnek hát­tal ülnek le, de van, aki a dobogóra. Egyszer az egyik kollega­nőm így szólt a felvételre behívott fotóalanyhoz: — Tessék helyet foglalni a forgószéken! Mire a válasz: —• Köszönöm, nem vagyok fáradt ... Császár Csaba üdülőjében 23 család és 54 gyermek pihent tavaly. A négygyerekes családok már ingyen jutnak az üdülőjegy­hez. Igen népszerű a szovjet Kárpátontúllal kialakított csereüdültetés: eddig 75 gye­rek, az idei nyártól már 150 vakációzhat a Kárpátokban. Ennek viszonzásaként Sóstón és Kisvárdán nyaralnak a szovjet pionírok. Zárjuk ki a szubjektivitást az üdülőjegyek szétosztásá­ból, döntsön a komputer! — mondták két éve és az ágaza­ti szakszervezetek központ­jaiban számítógépre bízták a döntést. Am amint arra Oláh Gábor, a pedagógus-szakszer­vezet megyei bizottságának titkára utalt: a gép nem tud­ja. hogy a szabolcsi tanár szívesebben megy Szoboszió- ra, mint Hévízre. Bármeny­nyire hihetetlen, mégis tény, hogy a családok tekintélyes részének ma már luxus két gyerekkel a Balatonon tölte­ni két hetet. Drága az uta­zás és főként az ott tartóz­kodás (a megemelt árú üdü­lőjegyről nem is szólva.) — Az is megyei sajátosság, hogy a nyári vakáció idején a pedagógusok közül sokan a megélhetés újabb forintjait teremtik elő: paradicsomok dinnyét termesztenek. Míg két éve az üdülőjegyek 70 százalékát kaptuk föidényre, az idén kétségbeejtően rossz a helyzet. Mindössze 18,9 szá­zalék szól a főszezonra. — Noha 1600 fős vállalattal számolunk — mondta Leány­vári L ászióné szb-titkár a megyei vendéglátónál —. ta­valy mégis csak 108 dolgo­zónk. családtagia üdült SZOT-beutalóval. Elvből nem küldünk vissza üdülőjegyet, inkább a nyugdíjasainknak adjuk ajándékba vagy juta­lomként. — Nem tudom, hova lesz­nek a nyári beutalók, pedig ekkor is tömve vannak az üdülők! — sóhajt Adami Pál, a HAFE szb-titkára, aki 1973 óta tölti be ezt a posztot. — Mire a vasas-szakszervezet­től a nagyvállalathoz jut, alig találni nyári jegyet. A HAFE balatonföldvári válla­lati üdülőjébe pályáznak a családok. Májustól szeptem­ber közepéig turnusonként közel nyolcvanan pihennek, közülük 26—28 mindig Sza­bolcsból utazik. Ez a népsze­rű, nem pedig a SZOT-tól kapott novemberi Budapest üdülőhajón eltölteni egy he­tet... Tóth Kornélia inltfji az ejtizséjiüiyi ainiszterlielyctte»el A gondoskodást nem pótolja a technika lássa, milyen jó húsban va- lanykapcsolót lenyomta — gyök... majd az ajtó újból bezá­x rult... ■— ' ' ' ... a kísérők és a fényké- A szombati napok általá- pészek türelmesen vártak, ban esküvői képek készíté- míg a fiatal pár „felkészült”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents