Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-21 / 118. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1987. május 21. Kitárul kozó iskola Á tanév arcai Ráfért már az iskolákra a nyugalom, hisz volt elég változás. Az új tanterv bevezetése, majd az ötnapos tanítási hét, s az új oktatási törvény ne tagadjuk, okozott elég stresszhatást. A néhány nap múlva véget érő tanév a nyíregyházi iskolákb. n is nagyjából azt hozta, amit a többi iskolában. Az év „slágere” a Szervezeti és működési rend kidolgozása — melyet őszre kell legkésőbb mindenütt elkészíteni — a megújuló iskolai élet egyik próbakövének is felfogható. Idén lépett életbe az úgynevezett differenciált — nem a korábbi merev születési dátumhoz kötött — iskolakezdés is, amely megnöveli az iskolák vezetőinek önállóságát, nem kevésbé a nevelési tanácsadó intézetek munkáját és felelősségét. Ugyancsak újdonság az iskolatanácsok megalakítása, melyek valójában arra hivatottak, hogy segítsék az iskola belső demokratizmusát, társadalmi kontrollját, s adjanak a jelenleginél érdemibb anyagi-erkölcsi támogatást az iskolának. Az iskolatanácsokban — a népfrontbizottságok társadalmi irányításával — mindazok az Szemek, intézmények, szervek vezetői. kapnának helyet, amelyek a környezetben élnek, dolgoznak. De ;a tanulók képviselői is részt vesznek (a törvény előírása szerint) az iskolatanácsok munkájában. 1600 elsőssel több A megyeszékhely huszonegy általános iskolájában — az oktatási szervek előzetes tapasztalatai szerint — eredményes tanévet zárnak. A nevelők jól birkóztak meg az egyenlőtlen — gyerméklétszámban, technikai felszereltségben, elhelyezkedésben — feltételek okozta gondokkal. Azzal együtt, hogy a tanévben — éppen a korszerűsítési eljárások eredményeként is — az iskolák nem ragaszkodtak a korábban kialakított körzethatárok betartásához. Általános tapasztalat: Nyíregyházán a rugalmas „iskolaválasztás” nem okozott rohamot az úgynevezett kedvelt, divatos iskolák iránt. Az viszont már az új tanév indításának egyik gondját jelenti, hogy ősszel 1600 elsőssel lesz több az általános iskolákban, amely már előrevetíti: a tanácsi szervek, az iskolák csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudják majd megoldani elhelyezésüket. A gondokat tetőzi, hogy néhány kölcsön vett tantermet rövidesen vissza kell, vagy már vissza is kellett adni eredeti gazdájának, így ezek helyett is keresni kell megfelelő helyiségeket. Maradjunk még a mostani tanévnél. A szervezeti és működési szabályzat a nyíregyházi általános iskolák nyolcvan százalékában május elejére elkészült. Sivadó Sándor - né, a vb művelődési osztályának munkatársa tapasztalatai szerint az intézmények közösségei alaposan — emberre menően — megvitatták saját belső szabályozó rendjük minden ágát-bogát. Először történik a magyar oktatásügy történetében, hogy nem felülről — a minisztériumtól, megyei tanács művelődési osztályától — kapják a kész Rendtartást, mint eddig, hanem azt az első betűtől az utolsóig helyben kell elkészíteni, úgymondván „rászabni” az iskola sajátos karakterére. Ráadásul az is követelmény volt, hogy az iskolák vezetői ne „puskázzanak”, ne másolják le egymás szabályzatát, mert az egyformaság rossz vért szül, éppen az vész el, ami fontos, az egyéni arculat. Egyéni arculat Mindezek ellenére is akadnak hasonlóságok az egyes iskolák működési szabályzatai között, hisz egy sor feladat azonos — legyen szó az egységes nevelési eljárásokról, az ügyeleti rendről, a tanítási óra védelméről, a napközis foglalkozásokról és így tovább. A hasonlóság mellett igen sok az eltérő vonás is. Egy túlzsúfolt örökösföldi, vagy az 1-es, 12-es iskolában valószínű nem ugyanolyan szervezési kérdések kerülnek szóba, mint egy kevésbé népes iskolában. Megint más a helyzet egy tagozatos osztályokkal dolgozó iskolában, mint egy sima tantervűben, máskéné kell az órarendet, a tanmenetet, vagy éppen a tantermek kihasználtságát összeállítani, s még mindig nem beszéltünk a városszéli, vagy külterületi iskolákról — tagiskolákról —, ahol a közlekedéssel, a távolsággal is számolni kell. Nem csak a cégér... Ifjúság és sport Mozgalmas tanév után — nyugalmasabb előtt? Pillanatkép a 12. sz. iskola tanári szobájából A dolog lényegéhez tartozik, hogy önmagában egy csodálatos működési és szervezési szabályzat sem tud egyéni arculatot adni az iskolának, csak jó eszköze lehet annak. Erősítheti az iskolai hagyományokat, az egyedi vonásokat, amelyek később a minőségi jegyekben is kifejezésre jutnak. Mondjuk így, kissé leegyszerűsítve, netán a diákok viselkedéséből, felkészültségéből, megjelenéséből is következtetni lehet majd, melyik iskolába járnak ... A sokat emlegetett arc nélküli, egyforma iskolák alkonyát segítené az újszerű, az önállóságra, a saját kezdeményezőkészség kibontakoztatására serkentő intézkedés. Maid a hétköznapok... Az oktatási törvény megvalósításának szele jócskán megérintette az idei tanévben az iskola vezetőit, mivel a már említett iskola- tanácsok megalakítását is törvény írja elő. Ez az iskolavezetés érettségét, önkontrollra való hajlandóságát, nyitottságát, is feltételezi. A kérdés az: — s ebben megoszlanak a vélemények — az iskolatanácsok mennyiben képesek a társadalmi kontrollra anélkül, hogy beleszólnának a szorosan vett oktatási kérdésekbe. A törvény pontosan körvonalazza működésüket, hatáskörüket, de a hétköznapok döntik majd el (remélhetően pozitív eredménnyel), hogy az iskolák e társadalmi segítség birtokában erősítik-e majd életközelségüket, kapcsolataikat a termelőüzemekkel, gazdaságokkal. Ez nemcsak a pályaválasztás, a munkábaállás gondjain enyhíthet, hanem az oktatás olykor szűkös tárgyi-technikai feltételein is javíthat. Mit mutat még a^tanév? A nyíregyházi általános iskolákban'is a tantervi-tankönyvi korrekciók jegyében zajlott, s megnyugtató — amiről az Országos Pedagógiai Intézetben tartott tájékoztatón a, közelmúltban hallottunk —, hogy az iskolai év végéig befejezik az általános iskolai oktatáshoz kapcsolódó korrekciókat. A vitákat a megjelenő „Útmutatókban”, tankönyvi kiegészítésekben kívánják lezárni. Nemsokára a nyíregyházi iskolákban is kézhez kapják a pedagógusok az elkészült útmutatókat, melyek a változásokat rögzítik és némelyik egyúttal a tankönyv szerepét is betölti. A kisegítő iskola — amely a Kölcsey közben tevékenykedik — fontos missziót tölt be, hogy mielőbb felzárkóztassa az eltérő fejlődési stádiumban lévő gyermekeket és továbbküldje őket a normál tantervű és ütemű osztályokba. Munkájuk értékét, erőfeszítéseik eredményeit gyermekek százainak továbbjutása, boldogulása jelzi, s méltán érdemlik ki ezért a társadalom és'a szakma elismerését. Marad a rangsorolás Elkerülhetetlen a kérdés: az átfogó keret- törvény alapján fejlődő közoktatás több pénzhez is jut a továbbiakban? Sor kerülhet a megyeszékhely krónikus tanteremhiányainak megoldására, a túlnépesedett — főlég lakótelepi általános iskolák gondjainak oldására? Aligha ebben a helyzetben. Marad tehát a rangsorolás, a szelektálás, s ez sem utolsó dolog. (Azért új nagy általános iskola épül az Epreskert utcában, gyorsan halad a 3. sz. iskola új szárnyának építése és más fejlesztési lehetőségek is foglalkoztatják a tanácsi szervek munkatársait.) A magas létszámú osztályok aránya csak mérsékelten változik. Tény, hogy az új oktatási törvény — a reform — átjárja az iskolákat az alsóktól a felsőfokú intézetekig. És ez nemcsak új dolog, hanem jó dolog, mivel együtt növekszik a jövőért érzett felelősség is. Páll Géza A városi tanács legkisebb osztálya az ifjúsági és sportosztály: mindössze hét dolgozója van. Ennek ellenére talán nem túlzás azt mondani: ők azok, akik a legtöbb emberrel állnak mindennapos kapcsolatban. Ez úgy értendő: tevékenységük tekintélyes részét teszi ki a sportban, a sportért dolgozó számtalan társadalmi munkással tartott kapcsolat. Legalább másfél ezerre tehető azok száma, akik a megyeszékhely és városkörnyéke sportéletében aktívan tevékenykednek, szerveznek, kérnek, intézik ezt-azt, agitálnak és lótnak-futnak. (A városkörnyék kifejezés meglehetősen megtévesztő — nem annyit jelent ugyanis, hogy Nyíregyháza közvetlen környéke, hanem annál jóval többet: a volt nyíregyházi járás egész területét, mely felér egy kisebb megyével...) Az osztály neve nemrég lett az, ami ma — belekerült az „ifjúsági” szó is, előzőleg „test- nevelési” állt a helyén. Ez persze nem véletlen, hiszen az országos hivatalé is így módosult: Állami Ifjúsági és Sport Hivatal... Mint Listván Lajos osztályvezető is hangsúlyozta: nem annyit tesz ez, hogy változott a „cégér”, a mögötte meghúzódó munka pedig maradt a régi. (Ha jól belegondolunk, az összefüggés világos: az ifjúság és a sport réges-régen együvé tartozó fogalom. Az megint más kérdés, hogy a sportot, a testedzést nem szabad és nem is lehet leszűkíteni egyetlen korosztályra — de erről kéföbb.) Ha megpróbálja a városlakó egészen laikusként szemlélni a dolgot, és eltöpreng azon, vajh mi is lehet a feladata, munkája a tanács ilyen elnevezésű osztályának, nyilvánvaló, hogy maga is rátapint a lényegre. Hiszen a sport manapság meglehetősen előkelő helyet foglal el mindennapjainkban — legalábbis, ami a látványosabb részét illeti. Ez- reket-tízezreket mozgat meg egy-egy jeles sportesemény — legyen az labdarúgás, vagy éppen salakmotor. (Arról már ne is szóljunk, hogy mennyire az érdeklődés homlokterében áli az elsőként említett foci — talán túlságosan is!) Ha ez igy van — mármint a sport előkelő helye életünkben —, akkor kézenfekvő, hogy a város gazdaszerepét betöltő tanácsnak is ki kell vennie részét belőle; irányításban, szervezésben, az anyagiakban. S itt kell mindjárt hangsúlyozni: a sportolás nem pusztán a minőségi sportot jelenti! Érdemes visszautalni a fentebb tett megjegyzésre is, miszerint nem egyetlen korosztály privilégiuma a testedzés. Ma három „szintet” különböztetnek meg a sportéletben: az ifjúsági, a szabadidős és a minőségi sportot. S ez azt is jelenti, hogy szerves együttest alkot ez a három kategória: nem lehet meg egyik a másik nélkül. Vegyünk egy 120 ezer lakosú várost, mint amilyen Nyíregyháza. Nyilvánvaló., hogy a nagyközönség — főképp a sport iránt érdeklődő része — gyorsabban megismeri a város nevét, ha lépten-nyomon arról hall. olvas, hogy ebben és ebben a sportágban kiemelkedő eredményt ért el a helyi sportegyesüle- tek valamely tagja, hogy netán válogatott kerettag lett valaki e tájról, esetleg nagyszabású sportversenyt tartottak a városban. A minőségi sportban elért eredmények tehát sokat jelentenek mindenféle szempontból — ez régi dolog. / Van azonban egy másik vetülete is a minőségi sportban elért eredményeknek: húzóerőt jelentenek, hiszen a siker mindig vonzó. A focistaoalánta híres és jó labdarúgó akar lenni, a kis futó- vagy úszógyerek a nagy nevek nyomdokaiba szeretne lépni és így tovább. S már ott is vagyunk, ahová el akartunk érni: az ifjúság sportjánál. Aki mostanában sétálgat a megyeszékhely valamely lakótelepén (ezt hozzuk példának, hiszen itt él a terület nagyságához képest a legtöbb ember egy helyen ...), akkor láthatja: mindenhol nyüzsgő, futkosó, labdát kergető, fogócskázó gyerekek hada. Azt is láthatja: a drótkerítéssel körbefogott, betonnal borított kis pályák állandóan foglaltak, időnként heves vitákra kerül sor amiatt, hogy ki is következik, melyik háztömb csapata álljon a kezdőrúgáshoz. Egyszóval: a gyerekek, a fiatalok mozgásigénye rendkívül nagy — s ezzel semmi újat nem mondtunk. Mint ahogyan azzal se: a lakótelepeken igen nagy szükség van valamiféle szervező erőre ... ... mely már nem csak elképzelés. Nyíregyházán ugyanis immár hat tömegsportegyesület működik, (a hetedik — Nyírszőlősön — egyelőre csak „csoport”-ként). A jósa- városi egyesület például több éve dolgozik, díjat fizetnek a tagjai, tagsági könyvet kapnak, éves programot készítenek, rendezvényeket tartanak — egyszóval: élnek, szerveznek, mozognak. A fő cél: a szabadidősport. (Ha emlékszik még az Olvasó: ez volt a három kategória közül az, melyet még nem említettünk.) Nemigen kell sok magyarázat, hogy mi is értendő a kifejezés alatt — a szó önmagáért beszél. Fusson? mozogjon, kocogjon, labdázzon mindenki, aki ehhez kedvet érez — sőt, az lenne a legjobb, ha időnként olyanok is „beszállnának”, akik nem éreznek túl nagy kedvet, kényelmesek, lusták egy kissé... A jósavárosi egyesület tavaly például két tucat kerékpárt vásárolt, illetve kapott, ezeket ajánlotta a jósavárosiaknak: túrázáshoz. S ez csak egyetlen példa. A tanács ifjúsági és sportosztálya szervezte meg azt: két nagy általános iskola (a jósá- városi kilences és az örökösföldi huszonegyes számú) tartsa nyitva a tornatermét a hétvégeken, hogy aki mozogni, sportolni kíván, igénybe vehesse. A kezdeményezés jónak bizonyult, most azt tervezgetik, hogy más helyeken is megnyitnák a tornatermeket a városban. Ehhez viszont sok más mellett elsősorban pénz kell, mégpedig nem is kevés — közel félmilliót tenne ki. (Az említett két iskola megnyitása 90—90 ezerbe kerül — felügyeletet kell biztosítani, energiaköltségeket számolni és így tovább.) S ha már erről szóltunk, tegyük ide: egy esztendőben mintegy 800 ezer forinttal gazdálkodhat az osztály a városban és környékén, s ehhez jön még a kétévente megrendezésre kerülő „sporthetek” számlája, mely 200 ezer forint körüli. Ismervén a mai árakat — ez bizony nem túlságosan sok. Ezért szorgalmazzák, hogy minél több üzem, intézmény támogassa az ifjúsági és tömegsportot (is). Említettük a nyíregyházi sportheteket. Ez egyike a kiemelkedő rendezvényeknek, melyekből — örömmel piondhatjuk — egyre több van immár a városban. Szaporodik az olyan jeles események száma is, melyre az ország számos részéből, vagy éppen külföldről érkeznek vendégek, sportolók — és elégedetten távoznak! De kanyarodjunk vissza ahhoz a területhez, mely ma a legfontosabbnak tekinthető: a fiatalok sportolásához, testedzéséhez. Ez az iskolában és a „grundon” kezdődik, a sportpályákon folytatódik. Megvannak-e ma Nyíregyházán azok a szabadtéri létesítmények, melyek teret adnak az ifjúságnak? Ha a már kiépült városrészeket nézzük, akkor nemigen lehet ok panaszra. Ám, ha a régieket, vagy a még épülőfélben lévőket tekintjük: bizony, kevés van belőlük. Egyetlen példa: a Malomkert, mely lényegében nemsokára befejeződik — és rossz nézni, hogy az utakon fociznak, futkosnak a gyerekek, mivel a tervezett nagy park a lakónegyedben egyelőre csak pusztaság. De hasonló a helyzet Örökösföldön is — egyelőre. S távolinak tűnik a bujtosi pálya korszerűsítése, ifjúsági pályává építése is — sajnos ... Visszatértünk hát az írás elején mondottakhoz: ifjúság és sport — együvé tartozó fogalmak. Az „ép testben ép lélek” nagyon régi, ám nagyon igaz mondás. Ha a felnövekvő nemzedék egészségi állapotáról elhangzó híradásokra gondolunk, — bizony nem lehetünk elégedettek. De valami most elkezdődött... Tarnavölgyi György Felverte a gaz, tönkretette az idő vasfoga és a környezet: így néz ki a Bujtos egykori híres sportpályája. Lesz-e még diák-sportcentrum?
