Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
1987. április 11. e KM HÉTVÉGI MELLÉKLET FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK HÁROM A HARMINCKETTŐBŐL Hol laknak a diákok? Kollégiumnézőben a megyeszékhelyen Minden negyedik középiskolás kollégis- reit. Vannak olyanok, amelyek ugyan régi ta a megyénkben. Harminckét diákottho- épületben kaptak helyet, de a diákok ezek- nunk van, nagy részük modern, jól felsze- ben is jól érezhetik magukat. Egyik ilyen a nyíregyházi „nagybessenyei”. Az épület eredetileg az egyházé volt, imaház működött benne. A felszabadulás után NÉKOSZ- isiá'k kaptak itt helyet, azóta is diákotthon. Százan egy teremben A száz diáknak otthont adó kollégiumban jelenleg 99 fiú . lakik. Kiss János igazgató mutatja a hálótermeket: kissé ridegek a fémvázas emeletes ágyak, de katonás rend van mindenütt, pedig a legnagyobb hálóban harmincán alszanak. A négy hálóterem mellett egyetlen hatalmas helyiség szolgál tnulóként. Hogyan tud itt egyszerre, egymás zavarása nélkül közel száz diák tanulni? Kísérőm megnyugtat: így lehet a gyerekeket igazán fegyelemre szoktatni. A termet nemrég hozták helyre, ugyanis a mennyezeten lévő eredeti gipszstufckók már nagyon rossz állapotban voltak. Bekukkantunk még a „vizesblokkba”, amelynek állapota ma még kívánnivalót hagy maga után. Ebben az évben tervezik a mosdók teljes csempézését. Van még egy melegítőkonyha, amelyből háló lesz, ha megoldják majd, hogy a kollégisták a 3-as iskolában étkezhessenek. Mivel a diákoknak .havonta egy hétvégét a kollégiumban kell tölteni — ez a „tömbösített hétvége” — gondoskodni kell a szórakozási lehetőségekről. Néhány hete szereztek be két színes tévét, de ezt a célt szolgálja a melléképületben lévő könyvtár és klub is. ...és a Béla utcán Ha a „nagy’1 ilyen, milyen lehet a Béla utcai ;>ÍSbes- senyei”? -Egyelőre kívülről níim szép. Az épület lábazatát most fogják újra vakolni, az udvar a tatarozás miatt rendezetlen, a kerítés festésre vár. De bent itt is teljes a rend. A hetvenágyas kollégiumban jelenleg hatvanöt fiú lakik. Az épületben hajdan egy borkereskedő élt, a borpince ma ebédlő és konyha, ahol úgy hallottam, nagyon ízletesen főznek. Van itt is klubszoba, két tanulóBorpince volt — ma ebédlő helyiség, betegszoba. A legnagyobb háló huszonnégy ágyas, a gyerekek szekrényei a változatosság kedvéért a sötét folyosón állnak. A két régi után lássuk a város legmodernebbjét, a közgazdasági szakközépiskola Városmajor utcai kollégiumát. Életkora: mindösz- sze öt hónap. Kétszázkét helyén csak 186 lakója van — lányok és fiúk vegyesen. Zsenge kora ellenére már kezdenek megmutatkozni a hibák, itt-ott repedezik a fal, az ebédlő laposteteje télen beázott. Baj van az ajtókilincsekkel is, sorra cserélik le őket. Szép és modern, szépséghibával Hogy milyen helyiségek vannak a tágas, világos épületben, azt felsorolni is nehéz. Például betegszoba és diétás konyha, zeneszóba, fogadószoba, élelmiszertároló, szárító-vasaló és tisztogató helyiségek. A hálószobák nevelési szempontból a legideálisabbak, nyolcágyasak. Emeletes ágyak helyett itt heverökön alszanak a diákok, a szekrények is a szobákban állnak. Íróasztal is van bent, az erre érdemesek tanári felügyelet nélkül tanulhatnak a szobájukban. Minden szép, modern, de akad néhány kisebb szépséghiba. A hatalmas ebédlőn kívül nincs egy olyan nagyobb helyiség, ahol tanácskozni lehetne, és kevés a tanulóhelyiség. Egyik-másik mosdó nagyon szűk, rányílik az ajtó a mosdókagylóra és baj van a szennyvízelvezetéssel — ezt sajnos érezni is lehet. Nincs sportpálya, de ezit idővel pótolni fogják. Ezek ellenére az igazgatónő, dr. Bácskái Istvánná nem panaszkodhat, hogy szünidőben az épület kihasználatlan marad: már nemcsak a tavaszi, Hanem az egész nyári szünidőre is kiadták a kollégiumot. Bartha Andrea A nevük: FOLT Zenekarhistória némi szabolcsi vonatkozással FOLT — így hívják őket, így nevezték el magukat, kedves ötlettel utalva „gazdájukra”, a Fóti Gyermekvárosra. Ahhoz képest, hogy mindössze hároméves a zenekar, gyorsan jött a siker. Ma már várják őket mindenfelé, Tisza- vasváritól Sopronig. (Nein véletlen e két város említése. Március végén — fellépti díjukat felajánlva a nemes célra — részt vettek megyénk legfiatalabb városában az úttörőtábor létesítését elősegítő segélykoncerten. Este tizenegy tájban indulhattak vissza Fótra, de másnap reggel már újra buszra szálltak: Sopronban várták őket.) Rangot jelent az is, hogy a Pepita-Bravo szerkesztőség önálló kislemezen jelenteste meg tavaly két dalukat, és az SP-t hiába keresnénk már a boltokban. Egy zenekritikus minden bizonnyal megpróbálná őket besorolni valamilyen műfajba, de én nem vállalkozhatom erre a feladatra. Egy azonban biztos: a nagy létszámú FOLT nem fölöslegesen áll ilyen sok tagból. A dobos, a kongás, a billentyűsök, gitárosok értik a dolgukat, s mindehhez jön a fő erősség, az ének. Kitűnő hangú szólóénekesek, harmonikus, szépen csengő vokál. Akár be is fejezhetném itt az írást, ha elsősorban a produkcióról akarnék szólni. A FOLT azonban több egy szokványos zenekarnál. Már a színpadról is hívükké sze- gődtettek, de a két fellépés között, és a koncertek után velük töltött idő az, ami miatt remélhetőleg nem szószaporítás a további néhány sor. Sokan és sokszor emlegetik az igazi közösségek lélekszomorító hiányát — nekik (nekünk) valami ilyesmi lehet a vágyunk, mint a FOLT. És most felejtsük el, hogy egy zenekarról van szó! Lehetne sportegyesület, turistaszakosztály, KISZ-alapszervezet és sorolhanám még mi minden. Ez az együvé tartozás, jókedv, segítőkészség, amit közöttük-velük éreztem, ez teszi a valódi közösséget. A zenekarvezető pedagógus (fizikus!) Székely István a munkatársaiból és a gyermekvárosi lányokból-fiúkból állítja össze — a dolog természeténél fogva — évente változó összetételű együttest. A heti három próba, a fellépések, utazások aztán észrevétlenül valóban EGYÜTTESSÉ alakítják őket. Aki valamelyest is ismeri az állami gondozottak életét, az tudja, hogy náluk különösen fontos, hogy tartozzanak valahová. A FOLT srácai sem vérteződhetnek fel teljesen a majdani önálló életre, de hoay jóval nagyobb az esélyük a talpon maradásra, az nem lehet kétséges. Sok-sok hasonló csapatra, pedagógusra lenne még szükségük. És végül egy kis szabolcsi vonatkozás: az ügyes kezű dobos, Balogh Berci Fényes- litkéről származik, Varga Jóska pedig (az egyik gitáros) a lelkemre kötötte, adjam át az üdvözletét berke- szi nevelőjének, Lázár Péternek, aki zenélni (is) tanította ... (pd) J ames Brown, a soulze- ne koronázatlan királya mondta, hogy a rockzene 75 százalékban üzlet, és csak 25 százalékban művészet. A híres amerikai énekes február 26-án Budapesten is fellépett. Pályafutása önmagában is kiválóan szemlélteti a rockzene negyedszázados fejlődésének hátterében bekövetkezett változásokat. Akárcsak József Attila, a kis James is a vasúti pálya mentén, a vagonokból kihullott szén begyűjtésével töltötte ifjú éveinek egy részét, hogy roppant szegénységben élő családjának legyen télen tüzelni valója. A nagy James, a szupersztár énekes a georgiai bérlakásból New York legelőkelőbb negyedébe háromszintes villalakásba költözött. A különös gonddal nyírt fűben J. B. monogram olvasható, a garázsban pedig méregdrága Cadillac pihen. A főnök ellátásáról és védelméről testőrök, titkárok, sofőrök gondoskodnak. Pop-pénzügyek M ár megint feltalálták a spanyolviaszt, fintorog Viktor, az ifjú értelmiségi, s mutatja a hírt: Az új felvételi rend szerint a szóbeli vizsga napján minden pályázó kézhez kapja kijavított írásbeli dolgozatát, s erre észrevételt tehet. Épp ideje, mormogja ... Csóró kis vidéki gyerekként jelent meg annak idején a nagy múltú egyetem jogi fakultásán. Csak magára számíthat! Erre — naiv gyerek — még büszke is volt. Megtiltotta, hogy bárki is próbáljon szólni egy szót az érdekében. A tesztlapokat viszonylag jól oldotta meg, s a nagy, átfogó, történelmi témájú dolgozattal is szerencséje volt. A lehetséges témák egyikét szinte teljesen az ő érdeklődési körére szabták. Beugrottak a tények, fogalmazni pedig mindig is tudott — ez még akár jeles is lehet, nyugtázta elégedetten, aihikor letette s tollat. Később megerősítette ebbéli hitében régi barátnője, aki szintén hasonló rendszerben, ugyanazokat a csomópontokat érintve építette fel dolgozatát. A szóbelire újból átvette az összes tételt, aztán felvette kis érettségiző öltönyét. Nem igazán lelkesedett a kihúzott feladatokért, de azért mindkettőn tisztességgel túljutott. ' Ebből még minden lehet, reménykedett, különösen, amikor a felvételi bizottság tagjai hosszan faggatták napi politikai ismereteiről, érdeklődési köréről. Biztató mosolyok közepette távozott. Két hét sem telt bele, s megtanulta egy életre, hogy ne higy- gyen a még oly biztató mosolyoknak sem. Nagy borítékot hozott a postás, benne a bizo„Sajnálattal értesítjük, hogy...“ Vastag boríték nyítványa, s a papír: sajnálattal értesítjük, hogy . .. Ezt még bevette volna — ha nehezen is — a gyomra, de amikor legjobban sikerült dolgozatának jegye helyén egy szép, ovális, nagy nulla szerepelt, akkor összetört benne valami. (A másik három jegy megfelelt várakozásainak.) Akkor miért foglalkoztak vele annyit a szóbelin, miért nem mondták meg, hogy semmi esélye? A nulla mellett kaphatott volna két ötöst a szóbelin, akkor sem érte volna el a szükséges ponthatárt! Mi történhetett? Eny- iiyire hülye lenne? Akkor felesleges tovább kísérleteznie .. . Másnap azt is megtudta, hogy barátnőjének a-hasonló rendszerű dolgozata ötös lett — tényleg nem irigyelte tőle, de a zavara csak tovább fokozódott. Elkeseredésében írt egy levelet annak az oktatónak, akinek emlékezett a nevére az előkészítő tanfolyamról. Magyarázzák meg, mi történt, mit rontott el ennyire,' hogy legközelebb ki tudja javítani. Választ persze nem kapott. Két hét múlva már vasutas volt. Tulajdonképpen élvezte is ezt az időszakot, mi több: azóta is állítja, senkinek nem volna haszontalan az egyetem, főiskola előtt egy munkás esztendő. A tüske viszont Sfenne maradt. Második felvételijére készülőben már reálisabban gondolkodott. Hajlandó volt elfogadni egy olyan protekció elintézését, hogy ha eléri -a felvételhez szükséges minimális ponthatárt, akkor az egyformák közül ne ő essen ki. Másodszorra nem tudott annyit tanulni, hiszen az éjszakai műszakok alaposan elfárasztották, ráadásul szabadságot sem kapott a felkészülésre. Nagyobb volt viszont a rutinja. Az alsó ponthatárt alaposan felülmúlva jutott be az egyetemre. Ma is azzal hitegeti magát, hogy így nem is volt szüksége a „szocialista .ösz- szeköttetésre”. (Igaz, rákérdezni nem mert.. .) ■mfavek teltek el, Viktor azóta ■4 már jó ideje ismét ke1 1 nyérkeresővé lépett elő, az egyetemen tisztességgel vette az akadályokat — akár el is felejthette volna az arcul- csapást. A nagy lebukások idején azért kaján vigyor jelent meg a képén, s eszébe jutott, hogy izgulhatnak még most is néhányan, akik pedig nem jutottak a vádlottak padjára a felvételi machinációk miatt. S bár látszólag cinikusan fogadja a hírt az új felvételi rend bevezetéséről, a lelke mélyén tiszta az öröme. Ilyen spanyolviaszra azért lenne még szükség az élet néhány területén — teszi hozzá. De ez már más téma. Papp Dénes Bob Dylan Hamlet váránál, Helsingörben. A rockszínpadok hátterében valami hasonló folyamat játszódott le világszerte. Számomra Bob Dylan példája volt a legszemléletesebb. Öt éve Londonban azért gyűlt össze 20 ezer ember az egyik koncertcsarnokban, hogy élőben is hallhassa a két lábon járó istent, a forradalmár énekest. Szupershow-t látott az összesereglett nagyérdemű, tökéletes kivitelben hallhatta az egykori lázadó és lázító dalokat, a milliókat érő szupertechnika kiválóan vizsgázott. .Csak egyetlen dolog hiányzott a dalokból, a régi tűz. Hazafelé menet az egyik metróállomáson azután ezt is megkaptuk. Szakadt zenész- csavargó játszotta gitáron és szájharmonikán a régi Dylan- slágeteket. Tökéletesen, azzal a bizonyos tűzzel. Gyűltek is a pennyk a kalapjába. Kicsiben, de nálunk is valami hasonló folyamat zajlott le a popfronton. Azzal a különbséggel'; hogy nálunk szinte senkinek nem sikerült úgy meggazdagodnia, mint James Brownnak, vagy az angolszász világpiacon árusító többi nagymenőnek. De azért a mi sztárjaink is felköltöztek Buda előkelőbb domboldalaira... Biztatóan nézhetnénk a jövőbe. ha csak enn>; változott volna az elmúlt év alatt. Minden a kultúra a. — nem áru voltának újraértékelésével, a nyereségérdekeltség kulturális szférára való kiterjesztésével kezdődött. Időben legalábbis ehhez a ponthoz lehet kötni az egykori önkifejező és ígéretes jövővel kecsegtető ifjúsági zene teljes elüzletiesedését. E szemléletnek lett élső áldozata a kultúra perifériáján elhelyezkedő rockzene. Azt kell játszani a rockzenében, ami kell a tömegeknek — így hangzik az új ideológia, amely inkább a meggazdagodásé, mint a zenéé. Hiszen aki telibe találja a közízlést, az akár egyetlen év alatt is megszedheti magát, s ez a vezérelve a vállalkozói mentalitásnak. S ez a magyarázata annak, hogy miért a legsekélyebb ízlést kielégítő 3+2 nevű együttes a sztár jelenleg, és nem az a Szörényi Levente, aki pedig minden magyarok legnagyobb rockzenésze, énekese, szerzője, az István a király megalkotója, aki ezt követő szólólemezével akkorát bukott, mint még talán soha senki ebben a szakmában. A piaci értékítélethez az állami szervek is alkalmazkodnak. A magyar rockzene megteremtésében ugyancsak nagy érdemeket szerzett Presser Gábor és együttese, az LGT tavaly mindösz- sze egyetlen alkalommal tudott színpadra lé'pni, a hámozott luftballonokat eregető .tingli-tangli zenekarokat pedig nem akarják leengedni a színpadról a szervezők. A hanglemezgyár is átrendezte a sorait, s ma már nyíltan vállalja, hogy csak azoknak a lemezeit adja ki, akiket nagy példányszámban lehet eladni, így azután a kísérletezők, az előőrs, oz úttörők és a régi értékek hordozói tartósan lemez nélkül, megnyilvánulási forma nélkül maradnak. A rockzenében a művészi színvonalat is megközelítő értékes áramlatok erőteljesen visszahúzódtak, ezzel arányosan a képviselőik is elvesztették a talajt a lábuk alól. Hosszú éveken át azon siránkozott a magyar rockszakma, hogy távolodunk a világszínvonaltól. Most legalább büszkék lehetünk rá, hogy valamiben megelőztük az amerikaiakat. Nálunk már a 100 százalékos üzlet felé közeledik a rockzene ... Cz. Gy.
