Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
Életünk pillanatai 4 * prilis! Fényt, köny- nyü szelet, langy meleget életünkbe suhintó hónap, virágnyílás, lassú séták, napsugárban fürdő tájra rá- csodálkozás ideje... Hosszú tél araszol a nyomunkban, visszapillantva még meg-meg- csillannak a hópihék, fagy lehelete borzolja tarkónkat — de előttünk már sárgállik a rét, a magasban méltósággal köröz örök vendégünk, a hosszú lábú madár, aranyeső kincse villog a frissen festett kerítés mögött. Amikor az első lágy szél kél, s fanyar füstszagot sodor, a kissrácok nagyokat rikkantva már a labdát kergetik a téren — megállunk, nagyot lé- legzünk, és valami mélységes elégedettség tölt el mindőnket. Üjra él a csendbe, fehér lepelbe burkolózott Természet, újra éledünk mi is. A kötött sapka lekerül a buksi fejekről, napfürdőzik és babája jövőjéről álmodik a kismama a pádon a parkban, fénylő szemű fiúk és lányok ujjai fonódnak össze, pillájuk a tavaszi esküvő ígéretétől rezdül. Amikor a vizeken csöndes fodrokat kerget a parti fák haloványzöld ágai közül kisurranó fuvallat, s a kertekben fölegyenesedik a jó illatú földet munkáló, az udvaron duzzadó dunyhán pihen meg csöpp időre az arany sugár — magától indul a lábunk. Leveti olajos ruháját a gyárban a munkás, kilép a kapun és felpillant a vakító égre, mélázik kicsit a különös alakokat öltő bodor fellegeken, lép kettőt-hár- mat, s újra megáll. Köny- nyű ruhás lányokat fürkész csöndben mosolyogva — aztán csokor virágot vesz, s hazaindul... Amikor úgy érezzük, hogy újra kezdődik minden, mert megdobban a szívünk kiváncsi szemű, élénk futású pöttöm emberkék láttán, s megsaj- dul — tán önnön jövőnket látván — a fehér hajú, barázdált arcú öregek mindentudó szemeit fürkészvén, akkor tavasz van. A nekilendülés, a pezsdülés, a muzsikáló gondolatok évadja, amikor beteljesülésre váró ígéretek sorakoznak ágakon, föld mélyén, házban és üzemben, hivatalban és kertben, ajkakon és gyorsuló szívverésű ifjú testekben. Ígéretek és várakozások, álmok és remények hada dobol, erők feszülnek, mint rügy, ha pattanni vágy. Április! Utcák, kertek, terek, sportpályák, gyárak, kórházak, otthonok levegőjét frissítő, orcát pirosító, homlokot simító szép hónap, szabadság hónapja — megérkeztél hát. Teli szívvel köszöntünk! "Tjarncuufl^l A képeket Elek Emil, Császár Csaba, Jávor László és Farkas Zoltán készítette. ♦ Ifpj ünnepi melléklet 1987. április 4. o
