Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

C S AIL a DHC T T till N Negyvenkét alapanyag- gyártó és konfekcionáló vállalattal, szövetkezettel, bőr- és cipőkészítő céggel együttműködve rendezte meg tavaszi—nyári bemuta­tóját a Magyar Divat Inté­zet. Ebben a szezonban igen sokféle lesz a divat, jósol­ják, ígérik a tervezők. Egy- arányt érvényesül a válasz­tékos elegancia, a fiatalos bolondosság és az egzoti­kum; s a távol-keleti hatá­sok is jelen lesznek. Hogy mindez hogy fér össze? Nos természetesen nem egy öltözéken belül. (Bár az sem ritka, hogy a romantikus blúzt sportos kosztümhöz viselik, hogy a virágos, tarka szoknyákat kockás parasztblúzzal „há­zasítják”.) A fő stílusirányzatokat így foglalhatjuk össze: vissza az egyszerű formák­hoz, előnyben a nőies szi­luett, és mindenekfelett győz a praktikum. Öltözékekké formálva ezek az elvek a követke­zőkben jelentkeznek: pu­ha, könnyű anyagokból ké­szülnek a 3,4-es vagy hosz- szú kabátok, amelyeket bő szárú nadrággal, vagy egye­nes szoknyával, párosítanak. A vállak továbbra is széle­sek, válltömővel hangsúlyo­zottak (még a nyári ruháké is). A nagyon bő és az egé­szen testreszabott öltözékek egyaránt hódítanak. A szok­nyák rövidek, térdig érőek, vagy hosszúak. A két vég­let: az ágyékszoknya (kizá­rólag jó alakú tizenévesek­nek) és a bokáig érő, jóté­konyan takaró szoknya­hossz. Olykor meg a ruha eleje rövidebb, mint a háta. Hangsúlyozott a derék­vonal, a kánikularuhák gyakran szabadon hagyják a hasrészt, a hátat, merész geometrikus, aszimmetrikus kivágások jelennek meg a háton. Nagy fehér gallérok, zsabók, matrózgallérok te­szik ünnepélyessé az egy­szerű fazonú ruhákat. A blúzok között a se­lyeming, az óriás munkás­ing, a szolid ingblúz a vá­laszték, fantáziadús díszí­téssel. A férfimellények, a kabátkák, a kosztümfelsők a derék és a csípő vonala között mozognak, ezeket ál­talában bő, libbenő szok­nyákhoz viselik. Kánikularuhák, ingruhák, a kissé V formájú, szinte szabásvonal nélkül készült vagy a bő, kényelmes, egy­szerű és praktikus kétré­szes ruhák egyaránt divato­sak. Tovább él a tengerész- öltözék — nadrággal, csíkos felsőrésszel, tengerészkék- fehér színkombinációban. S ehhez a sokféle divat­hoz igazán sokféle szín tár­sul, élénk, vidám színösz- szeállítások, az uralkodó színek a napsárga, kukori­casárga, a homok- és a Szahara színei, a narancs, a mályva, a rózsa, a sötétkék, a türkiz, a fekete és a fe­hér — sok arany, ezüst csil­logással, kiegészítővel, vagy élénk ékszerekkel, gyön­gyökkel, fülbevalókkal. Üj- ból jelentkeznek a folklór­díszítések — ezúttal a Tá­vol-Keletről ellesett motí­vumokkal. Képeink az MDI beírni tatóján készültek. < > A Magyar Divat Intézet prognózisa Elegancia, egzotikum, kolondosság Tavasszal, nyáron előnyben a nőies sziluett EGÉSZSÉGÜNKÉRT Korszerű szájápolás Hazánk egész lakosságát tekintve, vagyis ha a fogat­lan újszülötteket és az öre­geket is beleszámítjuk, min­den második embernek íny- gyulladása és foglazulása van. Az ínygyulladást és a fogla­zulást joggal nevezhetjük népbetegségnek, hiszen miat­tuk legalább annyi fogat ve­szítünk el évente, 'mint az ugyancsak népbetegségnek számító fogszuvasodás miatt. Az ínygyulladásra az első figyelmeztető jel rendszerint az, hogy fogmosáskor vagy keményebb táplálék rágása­kor vérzik az íny, illetőleg rossz szagú a lehelet. Az íny­vérzést azonban a legtöbb ember nem veszi komolyan, a rossz szájszaghoz pedig fo­kozatosan hozzászokik a be­teg. Az ínysorvadás és a fogla­zulás alattomosan jön létre: az íny fokozatosan, szinte észrevétlenül sorvad, a foga­kat tartó csont pusztul, s a fog és az íny között tasak keletkezik. Ez úgy alakul ki, hogy az íny gyulladásba jön, megduzzad, a széle feldombo­rodik, s az addig a fogakhoz simuló íny meg a fog között egy kis vályú keletkezik. Eb­ben ételmaradék tapad meg, s mert ez a baktériumoknak eszményi környezet, azok el is szaporodnak ott. Az addig feszesen tapadó-íny leválik a fogról, az azt rögzítő kötő­szöveti rostok elpusztulnak, s helyükbe a foggyökér mentén sarjszövet burjámzik a mély­be. Minthogy ez a szövetfajta nem rögzíti a fogat, a fog tartása meggyengül, a rágás­kor reá háruló erőknek nem képes ellenállni, és kimozdul a helyéből, elvándorol. A ki­mozdulás a fog elvesztéséhez vezető szomorú útnak egyik nagyon fontos szakasza. Ami­kor ugyanis a fog elmozdul a helyéről, a felső és az alsó fogsor rágófelszínei nem il­leszkednek jól egymáshoz, s emiatt rágáskor még fokozó­dik a fogak megterhelése. Ha a beteg idejében nem megy orvoshoz, a fog menthetetle­nül kilazul, s végül kihullik. A foglazulás oka tehát az ínygyulladás, amit viszont — az esetek nagy többségében — az* elhanyagolt száj, a rossz szájhigiénia okoz. Az ínygyulladást és a fog­lazulást elsősorban helyileg kell kezelni. Az orvos eltá­volítja a bajt okozó fertőzé­si gócokat, de a beavatkozás csak akkor lesz eredményes, ha a beteg is tevékenyen közreműködik: a kezelést kö­vetően gondosan és rendsze­resen ápolja a fogait. Egyéb kezelés — például gyógysze­rek szedése — csak ezt köve­tően lehet hatásos. . A jó fogkefe csomói ritkák, a sörték nem túl kemények Parasztblúz A bő, húzott népies hatású szoknyákhoz a fiatalok szívesen viselik az úgynevezett paraszt­blúzt, amelyet akár vászonból, akár melegebb, de nem túl vas­tag anyagból, például flanellből is el lehet készíteni. A blúz egy délután elkészül, szabásmintája 86—90-es mellbő- ségre alkalmas. Anyagszükség­let: 140 széles kelméből 1,5 m, vagy 90 cm szélesből 3 m. Az el­készített szabásminta szerint — a varrás- és szegélyszéleket rá­hagyva — kiszabjuk a blúz da­rabjait, rárajzolva a jelöléseket. Ezután beállítjuk az ujját, és a és hegyesek. A fogak minden felszínét külön-külön kell tisztítani (legalább egy-egy percig minden étkezés után). A fogtisztítás lényege az, hogy az ételmaradékot és egyéb lepedéket a fogak kö­zötti résekből és a fogakról el kell távolítani. A tisztítás jó eszköze — a fogkefén kí­vül — a mosdó csapjára fel­szerelhető száj tusoló. A víz egy fúvókán át erős sugárral befecskendezi az állkapcsot, a fogakat és az egész belső szájüreget. Ezáltal a fogkö­zök alaposan megtisztulnak, és a vízsugár masszírozza a fogínyt. A készülékbe tablet­ta is helyezhető, amelyet az átfolyó víz felold és bevisz a száj üregbe. raglánvonaloiál (csillagig) össze­gépeljük az ujja- és old a Írészt. Majd az oldalvarrást és a két uj­ját varrjuk össze. Elöl középen a 6 cm mély kivágást eldolgoz­zuk. Utána a nyakkivágást kör­be ferdepánttal visszaszegjük 1,5 cm szélességben, és befűzzük a zsinórt. Az ujjavégeket is ha­sonlóan visszaszegjük, a felső kelmén két pici kerek gomblyu­kat slingelünk, és ide is befűz­zük a zsinórt. Végül a blúz al­ját levasaljuk, és keskeny én visszaszegj üik. Ha az anyag egyszínű, hozzá­illő színű hímzéssel díszíthetjük hosszában az ujja középvonalát. Aki nem tud hímezni, rágépelhet színes, méterben is kapható hímzett pántot, vagy paszo­mányt, zsinórt. Az ezerarcú cékla Nyers levének daganatellenes hatása van A hazai konyhákon szokásosan elsősorban savanyúságnak ké­szül, méghozzá héjában megfőz­ve, levét leöntve, ecetes-tormás lében tálalva. Márpedig a cékla rengetegféleképp elkészíthető, ar­ról nem is beszélve, hogy nyers leve, nyers reszeléke valósággal gyógyszer, mégha kevesen tud­ják is ezt róla. Történetéről érdemes megemlí­teni, hogy a legrégebben ter­mesztett növények egyike. Az időszámítás kezdete előtt 800 év­vel kezdték ültetését az akkor egyik legfejlettebb ókori állam­ban, Babilonban, a mai Irak ős- h el yen, Kisázsiában. Gyógyhatásúnak felismerése meglehetősen új keletű. Dr. Oláh Andornak a gyógyító növények­ről írott népszerű tanulmányfü­zete szerint egy NSZK-beli ku­tatócsoport 18 évi megfigyelésé­nek összegezéseképp arra a megállapításra jutott, hogy a nyers céklalének daganatellenes hatása van, emellett mint vizhaj- tó, vérképző és vértisztító is ál­dásos szerepet játszhat a szerve­zet működésében. A népi tapasz­talatok a céklaiének a bél-, a gyomor-, az epeműködésre gya­korolt kedvező hatását vélik fel­ismerni. Egy Willfort nevű ku­tatóorvos ..csodalének” nevezi a nyers céklalét és reszeléket, ajánlva azt influenzás, meghűlé­ses megbetegedések orvoslására is. Megemlítendő, hogy a cékla­leves a lengyel nemzeti konyha egyik alapétele, rendkívül egész­séges és ízletes. Hozzátehetjük: főtt-sült álla­potban ugyan levének elvész a gyógyhatása, de húsának rostos volta serkentően hat a bélműkö­désre, tehát különféleképp elké­szítve ugyancsak érdemes fo­gyasztani. Nyers elkészítésének számos módja közül az alábbia­kat ajánljuk mutatóba: Reszelve — hagymával: Egy citrom kifacsart levét elkeverjük az evőkanálnyi ét- vagy saláta­olajjal, csipet sóval, 4—5 mokkás kockacukorral, és dióőrlőn hoz­zádaráljuk a vékonyan meghá­mozott, leöblített, darabokra vá­gott céklát, továbbá fél fej vö­röshagymát. Őrölhetünk hozzá fekete- vagy hónapos retket is. Lefedve, behűtve fogyasztjuk. (Több alkalomra elegendő meny- nylségben elkészíthető.) Reszelve, darálva — almával: Elkészítése megegyezik a hagy­más cékláéval, de hagyma he­lyett alma és kevés mazsola lesz ízesítő adaléka. Mustárosan: Két evőkanál mus­tárt két evőkanál olajjal, kevés sóval, kávéskanálnyi porcukor­ral, fél pohár joghurttal vagy kefirrel elkeverünk, és a káposz- tareszelőn lereszelt céklát az ön­tettel jól összekeverve, a hűtő­ben néhány órán át érleljük. Borban: 1 deci fehér vagy vö­rös bort enyhén megsózunk, megcukrozzuk, megborsozunk. A savanykás borhoz nem kell, de az édes borba kevés citromlét teszünk. A káposztareszelőn le­reszelt céklát ebbe a lébe tesz- szük. Tormásán: A darált vagy re­szelt céklát a készen kapható ecetes tormával vegyítjük össze; enyhén megsózzuk, és finomra őrölt köménnyel megszórjuk. Ha túlságosan savanyúnak találjuk, kevés porcukrot teszünk bele. Majonézesen: A tubusos vagy gyorsfagyasztott dobozos máj o- nézt joghurttal vagy kefirrel hí­gítjuk, szaporítjuk. A reszelt céklával együtt vöröshagymát, kevés fokhagymát reszelünk be­le, és jól összekeverve fogyaszt­juk. Sajtosán: A céklát megreszel­jük, enyhén megsózzuk. Edény­ben 5—10 deka apróra vágott saj­tot 1—2 evőkanál olajban folyós­ra lágyítunk, a céklára öntjük, apróra vágott kevés hagymával vagy snidlinggel megszórjuk. Főve, savanyúságnak, félig ha­gyományosan: A céklát nyersen hámozzuk és szeleteljük. Annyi vizet töltünk rá, hogy éppen csak ellepje. Őrölt vagy szemes köménnyel, sóval megszórjuk, és Így főzzük kellő puhaságára (kuktában a forrástól számítva 15 perc). A kész ecetes tormát ehhez a főzőléhez keverjük. He­tekig elálló savanyúság. Levében az ásványi anyagok benne ma­radnak. Töltött cékla: (fejenként 2—2 közepes méretű céklát számol­junk) : A meghámozott céklák közepébe üreget vájunk. A ki­vájt „húst” a töltelékhez elegen­dő (céklánként kb. 5 dkg) pári­zsival együtt ledaráljuk. A ki­vájt céklákat olajjal vagy vajjal kikent tűzálló edénybe rakjuk. A ledarált párizsit és a céklaresze­léket elkeverjük tejben áztatott, szétmorzsolt zsemlével, 1 tojás­sal, evőkanálnyi reszelt hagymá­val, sóval, borssal. A keverék­kel púposán megtöltjük a cék­lákat. 2 deci tejfölt összekeve­rünk 1 tojással, evőkanálnyi olajjal, 2 evőkanálnyi’ vízzel vagy tejjel, megsózzuk, a céklára tölt­jük, és fóliával betakarva a sü­tőben kb. 45 percig kis lánggal puhítva, majd nagyobb tűzre ál­lítva készre sütjük. Cékla sörtésztában: (fejenként 1 nagy vagy két kisebb darabot számítsunk): Megmosva, nyersen meghámozva, egészben hágyva annyi vízzel tegyük főni, hogy éppen csak belepje. A vízbe te­gyünk kevés ecetet, köményma­got, babérlevelet, sót, kis fej hagymát, körömhegynyi szere­csendiót. 40 peronyi főzés után a céklát kivesszük, lehűtjük, 1 centi vastag karikákra vágjuk, mindkét oldalát meglisztezzük. Tojássárgából, lisztből, sörrel, ét­olajjal, sűrű palacsintatésztát készítünk, hozzákeverjük a fel­vert habot. A céklaszeleteket eb­ben megforgatjuk, és forró olaj­ban kisütjük. Hozzá ecetes tor­mát adunk, önálló ételnek, kö­retnek egyaránt finom. 1987. április 4. KM ÜNNEPI melléklet

Next

/
Thumbnails
Contents