Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-23 / 95. szám
2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1987. április 23. Szürke ruhán városcímer A közöst védik „Itt van és fényképez, aztán majd küldi a büntetést!” — hallani a kifakadást, amikor egy szabálytalanul parkoló, vagy éppen a pázsitra felhajtott autó kerül a kékesszürke egyenruhás, karján a város címerét viselő közterület-felügyelő lencséjének végére. Túlzás persze azt állítani, hogy a közel 120 ezres város lakói kellemetlenkedőknek érzik az egyenruhás felügyelőket, akik 1984. január 1-től teljesítik a rájuk bízott feladatot. Életre hívásuk oka az a széles körű társadalmi igény volt, hogy a szűkebb pátriában vigyázzunk jobban arra, amit közpénzből vagy társadalmi munkával létrehozunk. Napjainkban is gyakran kifakadunk, vagy szo- morkodunk amiatt, hogy a frissen elültetett facsemetét kitörik, vagy hogy a nemrég elkészült járdát felbontják, hordja a szél a szemetet, vagy a hanyag vállalat munkáját befejezve elvonult, csatateret hagyva maga után. Mindez irritálja a városlakót és joggal: fegyelmezetlenségre vall, a hanyag munka újabb tetemes károkat idézhet elő. Á terület gazdái „Népgazdasági szinten majdnem mindennek volt gazdája, csak a közterületnek nem. Olyannak tűnt ez, mint a senki földje, amivel mindenki tehet, amit akar. Ezeken kellene változtatni, hiszen a közterület-fenntartó vállalat gondozza és fenntartja ugyan a parkokat, tereket, de arra már nincs sem feladat, sem utasítása, sem lehetősége, hogy a megóvásról, az ellenőrzésről is gondoskodjék. Ez hárul erre a kis létszámú felügyeletre.” (Aki mindezt kiegészítésül elmondja, dr. Korbics Árpád, a Nyíregyházi GESZ vezetője.) Mert miről is van szó konkrétabban? Maradván a kiinduló példánál: arról, hogy ha már füvesítettünk, parkosítottunk egy teret, akkor az úrvezető ne tegye tönkre azt az értéket. Vagy: jelentették Őrösről, hogy igen szemetesen dolgoznak a szemétszállítók: amerre mentek, mindenki tudta, hogy itt ők haladtak el. Tizenkét alkalommal ellenőrizték a szállítókat, négy esetben figyelmeztettek és 13 alkalommal több mint 3 ezer forint értékben — helyszíni bírságot szabtak ki a szemétszállítókra, akik azóta is meggondolják, hogy végighullattassák-e az úton a szemetet. De megtörtént az is, hogy a vállalat területén belül mosta az autót a gépkocsivezető és a szennyes, olajos, samponos víz az úttestre folyt, amin felháborodtak az arra járók. Büntetés lett a vége. Ha már a különböző feladattípusoknál tartunk, érdemes megemlíteni, miként alakultak az ellenőrzések az elmúlt három esztendőben. A köztisztasági előírások megsértése miatt 1984-ben 95, ezt követően 155, míg tavaly 283 esetben szabtak ki helyszíni bírságot, azért, mert valaki (magánszemély, intézmény stb.) nem sepert a háza előtt, vagy mert közterületen olyan munkát végzett, amivel megszegte a köztisztaság alapvető szabályait. E három év alatt több mint 50 esetben szabálysértési feljelentést is tettek, amelynek még komolyabb volt a kihatása. Ugyancsak a három év adata, hogy parkrongálás miatt közel háromezer esetben szabtak ki bírságot. A közterület jogosulatlan, vagy szabálytalan használata miatt ugyanezzel a bírságolással éltek közel négyszáz esetben. Bírság a „nulla kettesért" Kevesen tudják, hogy a közterület-felügyelők napi teendője az árusítások ellenőrzése is, tehát az, hogy ki „kereskedik” jogosan és engedély nélkül a város utcáin, terein. Emiatt is gyakorta büntetnek. Üjabban a közterületen történő szeszesital-fogyasztásra is jobban odafigyelnek. Ilyenkor igen sokba kerül az a bizonyos „nulla kettes” cseresznye, barack vagy kisüsti, — jóllehet az utóbbi időben a szeszesital-árusítás reggeli tilalma miatt ezek száma csökkent. Tavaly még 124 alkalommal kellett megfizetni a téren a „Pálinkás jó reggelt!...” Korántsem számít kuriózumnak, hogy a közterület-felügyelők figyelme még a kutyasétáltatásra is kiterjed. Tavaly például 27 esetben büntették száz forintra azokat, akik az előírásokkal ellentétben póráz, illetve — véreb esetében — szájkosár nélkül sétáltatták kedvenc állataikat. Ilyen esetre alkalmazzák a „veszélyeztetés kutyával” tételt, ami szabályba ütközik. Hasonlóan „vadásznak” az úgynevezett fekete hirdetésekre, és figyelmeztetéssel vagy bírsággal igyekeznek jobb belátásra bírni azokat, akik teleragasztják a falakat, vagy az élő fákra szegezik magánhirdetéseiket, melyekről köztudott, Kalandorok kíméljenek! Műsoriroda indul Trabant a park füvén. Miért ne büntessék? hogy csak a MAHIR, illetve a városi tanács műszaki osztályáriak engedélyével szabályos. Mindössze öt fő látja el ezt a szerteágazó munkát, amelyet 1986 januárjától már a KRESZ-szabályok megsértésének a bírságolása is „gazdagít”, már nem csupán a rendőr, hanem ők is bírságolhatnak tiltott helyen történő, szabálytalan parkírozásért. Tavaly például közel ötszáz esetben került erre sor. Ha számba vesszük, hogy Nyíregyházán 552 utca és tér az ő munkaterületük, akkor könnyen el tudjuk képzelni, hogy nem unatkoznak. Sokan úgy vélik: azért olyan szigorúak ezek az egyenruhás felügyelők, mert „risztéinek” a bírságból. Koránt sincs így, ők fix fizetésért dolgoznak és a jutalékuk egy igen szerény jutalom. Céljuk nem is a mindenáron történő bírságolás. Ezt bizonyítja egy friss felmérés. Országos összehasonlításban 1985-ben a jelentősebb városok között Nyíregyházán került sor a legtöbb intézkedésre, helyszíni bírságolásra, ám a kiszabott bírság összege (átlag 124 forint) a legkevesebb országosan. Tehát elkő a nevelési szándék, s az, hogy minél több embert tartsunk vissza az értékek rongálásától, az együttélési szabályok megsértésétől. E tekintetben nem kivétel egyetlen intézmény sem. Megtörtént már több esetben, hogy visszamenően fizetésre kötelezték a vállalatot, amelyik igénybe vette a közterületet, bírsággal sújtották — vagy kezdeményezték a bírságolást — azokban az esetekben, amikor a felbontott utat hányaveti módon állította vissza a vállalat. De bírsággal igyekeztek frissességre bírni azokat, akik az elmúlt kemény télen nem seperték házuk előtt a járdát. Van aki megköszöni... Mindez tízezrek óhajával és akaratával egyezik, s ezért hálásan gondolnak a közterület-felügyelőkre. Akadnak viszont, akik a már-már katasztrofális nyíregyházi parkolási helyzet miatt orrolnak a büntetésért, mondván, hogy Pesten még a járdán is lehet parkolni, itt pedig már akkor is fizetni kell, ha az ember fél kerékkel a járdaszegélyre áll. — Kezdetben valóban volt ilyen túlkapás, de attól a kollégától megváltunk, most gyakrabban figyelmeztetünk, mint bírságolunk — mondja Teszenyi József csoportvezető. — Egyébként tévedés, hogy Nyíregyházán nem lehet a járdán parkírozni: az országosan egységes szabály ide is érvényes. A lényeg az, hogy két felnőtt gyalogos egymás mellett akadályoztatás nélkül elférjen a járdán, s hogy az ilyen parkírozás ne sértse a tiltó táblák előírásait. Aztán megtudtuk: az eltérés a főváros és Nyíregyháza között jórészt abban van, hogy nálunk az út és a járda között általában parkosított terület van, amin ha keresztülhajt a gépkocsi, már rongálja a közterületet. Ahol viszont a szilárd útburkolathoz közvetlenül szilárd járda csatlakozik és a KRESZ egyébként sem tiltja, minden további nélkül lehet parkírozni kocsival a járdán. Ismétlem: erre Nyíregyházán kevés helyen van mód (gyakorta látni ezt a megoldást például a Csillag Csemege Iskola utcai oldalán. Ha már a parkírozás újból szóba jött. jelzik a közterület-felügyelők: a sátorgarázsokat április 15-e után le kellett bontani, aki ezt nem tette, sürgősen pótolja, mert bírságolás lehet a vége. Aztán egy kérés: tekintettel arra, hogy sok az illegális szemét- lerakás, várják a lakosok bejelentéseit, s miként más közérdekű bejelentéseket, ezeket is soron kívül orvosolják. Vannak jócskán, akik megköszönik a segítséget. Ilyen volt például az a Rákóczi utcai lakos, aki magából kikelve rohant hozzájuk, amikor szélesítették a Rákóczi utca nyugati oldalát, s ezért kiszedték a fákat. Megnyugtatták: a munka végeztével pótolják. Amikor ez megtörtént, a városlakó bekopogott hozzájuk és megköszönte az intézkedést. Angyal Sándor Egyelőre neve nincsen. Lehet, hogy Nyírségi Szervezőiroda lesz, de lehet, hogy megyei, ez még nem dőlt el. De már létezik, s szép reményeket ígér. Ahogyan van országos hatáskörrel Országos Rendezőiiroda (ŐRI), meg Ifjúsági Rendezőiroda (IRI), úgy már létezik egy olyan, amely a megyében komoly feladatokat kell, hogy felvállaljon. Az elv Magyarországon az, hogy műsort rendezni csak a Művelődési Minisztérium engedélyével lehet. Ennek gyakorlati megvalósítása a rendezőirodák révén történik. A sok-sok év gyakorlata ugyanakkor azt mutatta, hogy a megyékben is nagyon szükséges egy olyan szervezet, amely képes koordinálni, rostáim, a bejövő ajánlatokon kívül a kifelé történő műsoreladással is foglalkozni. Ilyen meggondolás alapján kapnak jogot a megyei művelődési otthonok arra, hogy rendezőirodákat működtessenek, melyek nem hatóságok, nem közigazgatási szervek, hanem művelődéspolitikai és üzleti érdekeket egyaránt szolgáló szervezetek. Vegyünk egy konkrét példát. A megyében lévő kisebb és nagyobb művelődési házak igénybe kívánják venni egy ilyen szervező- iroda szolgáltatását. Ez lehetővé teszi, hogy előre megnézett, minőségben és színvonalban elbírált produkcióhoz jussanak. A műsoriroda ilyen formában először is ki tudja szűrni a talmit, s meg tudja mondani, hogy az ajánlat jó vagy sem. A másik: képes anyagi védelmet is biztosítani, hiszen egy megyei turné alkalmával immár nem lehet majd a világba felszámolni az útiköltséget, s a kis intézményeket sújtó költségeket. így a produkció olcsóbbá, mi több, elérhetővé válik. Tisztes haszon ellenében nyújtja majd szolgáltatását ez az iroda, amely idővel olyan pénzzel is rendelkezik, mely képes az anyagileg nehéz helyzetben lévő kis, falusi kultúrotthonnak segíteni, hogy a jó is eljusson oda. Mindez döntő ma, amikor a köz- és népművelők joggal panaszkodnak, hogy a kommerciális érdekek dominálnak, a jóra nem futja a pénz, hogy csak olyan kalandba bocsátkozhatnak, ami szűkös költségvetésükből futja, s amire biztos, hogy nem fizetnek rá. Teljesen világos, az irodát nem kötelező igénybe venni, de érdemes. így lehet gátat vetni annak, hogy a sok kultúrkalandor letarolja a vidéket, egy nap három-négy kétes produkciót „zavarjon le”, nem egyszer enyhén vagy nem is enyhén ittas „művészekkel”. A műsoriroda ugyanis szerződést köt, jogi védelmet ígér, s ha kell, módja van egy-egy rossz haknit akár kitiltásra is ajánlani. Amint látható, nem egyszerű közvetítésről van szó, hanem arról, a művelődés- politikai, az üzleti érdekek helyes összhangja kialakuljon — éppen a tisztelt publikum érdekében. Ennek az irodának a feladata, hogy állandó és pontos információkkal rendelkezzék arról, hogy milyen a kulturális ajánlat az országiban. Kapcsolatot teremt az országos irodákkal, tájékozódik, műsorokat néz meg. Szükség esetén eszközt biztosít a turnén részt vevőéi szállítására. De módja van arra is, hogy önálló produkciót állítson össze, ezt árulja, kínálja akár országosan, akár más megyékben, a hasonló szervezeteken keresztül. Ez akkor kap igazán hangsúlyt, ha tudjuk: Nyíregyházán és a megyében sok művész és együttes van, olyan színvonalú ajánlattal, ami igazán kívánatos. Akár a színházat nézzük, vagy a város és megye zenekarait, öntevékeny együtteseit, kórusait, a népi művészet reprezentánsait, máris látható: széles a skála, amivel gazdálkodhat a helyi műsoriroda. Mindennek akkor van értelme, ha igazi profigárda áll itt szolgálatba. Olyan emberek, akik ismerik az országos helyzetet, de ugyanakkor a megyei viszonyok tudói is. Ez azért fontos, mert a kultúrpiacon ma ugyancsak profi menedzserekkel, impresszáriókkal kell szembenézni, akik viszont nem kötelesek a helyi iroda szolgáltatását, szervezését, segítségét igénybe venni. Verseny van és lesz tehát, ahol a megyei műsoriroda életképességét az dönti majd el, hogy tud-e olyat ajánlani, ami tetszetős és jó egy-egy együttesnek, hogy megéri a közös, piaci fellépést. A másik versenyterület, hogy tud-e majd az iroda olyan produkciót szerezni, amely kedvezőbb anyagi kondíciók mellett, kifogástalan minőségével versenyre készteti 'a hivatalos vagy magánszervezőiket. Mindennek hasznát a művelődési házak láncolata élvezheti. Érthető, ha Nyíregyházán és a megyében a hivatásos és az amatőr körök nagy reményeket fűznek az iroda megalakulásához. Ha csak a színházat nézzük, szinte kimeríthe- tetlenek a lehetőségek. De ma már jócskán piacképes a Szabolcsi szimfonikus zenekar, a Sirokkó rockegyüttes, a kórusok sokasága, a tarpai citerások, a Szabolcs Volán tánc- együttese, a kömörői énekkar, hogy csak néhány kiragadott példát mondjunk. De kiközvetíthető kamaraegyüttesek, kamarakórusok iS vannak, akár önálló produkcióként, akár egy összeállítás részeként. Egy biztos, „ csak akkor lesz ennek valós értéke, ha a művelődési támogatások oda összpontosulnak, ahol a művészeti együttesek, szólisták valóban értéket jelentenek, s állandó színvonalat tudnak garantálni. Ez egyben azt is mutatja: az iroda feltételezi az amatőrmozgalom jobb és ésszerűbb támogatását is, hiszen csak pódiumképes műsor adható el sikerrel. A jövő természetesen azt is feltételezi, hogy egy szervezőiroda a közönséggel közvetlen kontaktust is teremt. így szó van arról, hogy lesz olyan jegyiroda, ahol a megye valamennyi jelentős eseményére, beleértve a sportrendezvényeket is, lehet elővételben jegyet vásárolni. De a kör nyilván bővülő lesz, hiszen a megyeszékhelyen kívül is terítehi kell, éppen a közönség jobb kiszolgálása érdekében. És itt eljutottunk a varázsszóhoz, a közönség kiszolgálásához, a szó legjobb értelmében. Kiváltképp a dráguló körülmények között van ennek jelentősége, s akkor, amikor olyan sok kommersz lepi el a művelődést. Egyszerűen nélkülözhetetlen egy olyan koordináló szervezet, amely nem a hivatali hatalom, nem a bürokrácia, nem a közigazgatási eszközök, hanem a valós piaci viszonyok alapján képes egyféle szelekcióra. Remélhető, hogy ez már az idén, de igen erősen a jövő évtől már érvényesülni is fog. Mindebből az is kiderül: a nyíregyházi műsoriroda, vagy szervezőiroda nem fogja senki önállóságát csorbítani vagy kisebbíteni. Az viszont kívánalom, hogy ajánlataival orientáljon, a jót felkarolja, a rosszat kiszorítsa a piacról. A másik kulcskifejezés tehát a védelem. Erre szüksége van a közönségnek is, mely immáron ugyancsak drága jegyeket vesz akár Nyíregyházán, akár Tiszákóródon. De kell a védelem a kisebb és nagyobb művelődési házaknak is, melyek sok esetben kellő szakértelem híján beugranak az ajánlatot tévőnek, vagy éppen a remélt bevétel jegyében engednek a minőségből, s a szórakoztatás terén is a bóvlit veszik be. Nem hivatal született tehát, hanem olyan szervezet, melynek előnyeit remélhetően a nézőtereken élvezzük majd. Bürget Lajos Plakátok az utcákról. • Műsor már szép számmal akad — hasznos lesz kézben tartani.
