Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-23 / 95. szám
1987. április 23. Kelet-Magyarország 3 Áz elnőiesedés — világjelenség Beszélgetés a Magyar Nők Országos Tanácsa osztályvezetőjével Az utóbbi öt esztendőben fokozatosan csökkent hazánkban a foglalkoztatottak száma. Többen vonultak nyugdíjba. mint ahányan munkába léptek. Ugyanakkor egyre több nő vállal munkát, s így arányuk meghaladja a 46 százalékot. — Teljesnek mondható a nők foglalkoztatása, hiszen 82 százalékuk dolgozik — mondja Fazekas Sándorné, a Magyar Nők Országos Tanácsa társadalompolitikai osztályvezetője. — Természetesen azokat is beleszámoltuk, akik gyermekgondozási segélyt vagy díjat kapnak, hiszen az is munkaviszonynak számít és egyébként is csak időlegesen vállalták főfoglalkozásnak a gyereknevelést. És megközelítőleg csak 200 ezer nő maradit otthon, s dolgozik a családon belül, a ház körül. Jobbára nem is egészen a saját elhatározásukból, hanem mert így alakult az életük, tehát kis településen élnek, sok a gyerek vagy beteget kell ápolniuk. S közülük is többen csak megszakítják a munkájukat, és később újra visszatérnek a gyárba vagy a földekre. • Egykor sok pályán nem nagyon lehetett nőket látni, ma viszont mintha nem volna egyetlen „tiltott” terület sem. — Valóban, ma már inkább az ’számít kivételnek, ritkaságnak, ha egy pályán nem találunk nőket. Ám azokat a munkaterületeket továbbra is elkerülik, ahol az egészségükre vagy a leendő magzat szervezetére káros tevékenységet kellene végezniük. Ezt természetesen rendszeresen ellenőrizzük, hogy ott még véletlenül se kapjanak munkát. Az 1977-es országos konferenciánkon pedig azt kértük, hogy a munkavédelmi szakemberek folyamatosan kövessék nyomon, milyen új ártalmak keletkeznek, vagy esetleg előfordulhat, hogy a korszerűsítés miatt egy munkakör már nem minősül veszélyesnek. • Gyakran halljuk azt a kifejezést is, hogy elnőiesedett egy pálya, s ezt többnyire sehol sem veszik szívesen. — A statisztikák szerint az iparban 44, míg a mezőgazdaságban 40 százalék a nők aránya, tehát természetesnek mondható. Ugyanakkor a nem anyagi ágazatban már 63 százalékban ők töltik be az állásokat s különösen az egészségügyben és a kulturális területen dolgoznak na- , gyón sokan. Ha a pályákat, szakmákat vesszük sorra, akkor a fonók, szövők, kereskedők, valamint a bírói, gyógyszerész és egyes pedagógiai pályák azok, ahol a nők feltűnő többségben vannak. Egyébként érdemes részletesen áttekinteni a statisztikákat, hiszen azért említettem csak egyes pedagógiai pályákat, mert míg az általános iskolában a pedagógusok 82 százaléka nő, addig a középiskolában már csak 59 százalékos az arányuk, s az egyetemeken, , főiskolákban pedig már kisebbségben vannak a maguk 33 százalékával. • önök szerint természetes, hogy az említett pályákon, szakmákban kialakult a női többség? „ — Semmiképpen sem, de sajnos az előítéletek továbbélnek, s gyakran a pályaválasztásnál is ápolnak efféle hagyományokat. Egyébként ez világjelenség, s így minden nemzetközi konferencián szerepel a témák között, de mindmáig egyetlen országot se tudok mondani, ahol ez ügyben történt volna valami áttörés. A pedagógusok és a szülök jobb, hatásosabb felvilágosítására volna szükség, hogy ne mondják azt, hogy ez vagy az női pálya. A pedagógusoknál például különösen fontos volna, hogy több férfi tanár legyen, mert a gyerekek nevelésében elengedhetetlenül szükséges az apakép. Különben azokon a pályákon, ahol a női többség kialakult, megfigyelhető, hogy az átlagosnál kisebbek a bérek. Tavaly például emelték a kezdő bírók fizetését, s biztos vagyok abban, hogy ezután a férfiak számára is vonzóbb lesz majd a bíróság. Ugyanakkor ezekhez a pályákhoz több szociális segítséget kellene megítélni, így például lakást, s akkor bizonyosan több férfi vállalná fel. • Sokan viszont azt is kétségbe vonják, hogy szerencsés-e, ha teljes a női foglalkoztatottság, bár azt nem tagadják, hogy a családnak többnyire szüksége van a második keresetre. — Valóban, egyre gyakrabban hallunk hasonló vélekedést, de az ma már elképzelhetetlen, hogy az a nő, aki hasonlóan iskolázott, mint a férfiak, aligha elégszik meg az otthoni szerepekkel. Természetesen egy bizonyos periódusban, amíg a gyerekek felcseperednek, vagy lehat ez később, például kamaszkorban, amikor ugyancsak szükségük lehet az anyjukra, fontos, hogy otthon maradjanak. Évek óta javasoljuk, hogy legyen rugalmasabb a munkaidő. Sok munkahelyen az is megoldható, hogy 4-4 órát dolgozzanak, tehát megosszák a munkát. A fizikai munkaterületen persze ez jóval nehezebb. így dolgozhatnak, kereshetnek, s ugyanakkor eleget vannak otthon is. — A gyermekgondozási segély és díj férfiaknak való megítélését is azért tartjuk nagy vívmánynak, mert lehetőséget kínál* hogy akár csak hónapokra is, de átvállalják a terheket. Tudtuk, hogy nem lesznek túl sokan, így tavaly a 220 ezerből mindössze 600 esetben vállalták a férfiak, de nekik biztos segített. Minden pályán vannak ugyanis olyan pillanatok, amikor nem lehet elmenni, mert a karrierje látja kárát, s ha a férj ezt megengedheti magának, akkor miért ne lehetne otthon néhány hónapig a gyerekekkel? D. L. A tavaszi csúcsmunkák egyike a permetezés. A tiszavasvári Munka Termelőszövetkezetben Nagy Gábor szántóföldi permetezőgépet készít elő a permetezéshez. (Jávor László felvétele) VETÉS HELYETT VETÉS n Időgazda” közbeszólt A szarka makacsul ül a fészkén és csak időnként mozdul meg óvatosan a farka, alighanem tojását melengeti. Ideje már, hiszen húsvétot írunk, és Csarodán is tavasznak illene lenni. A fasorok alján a tavalyi, hónyomta gazmaradványok közül még csak a csalán hajtott levelet, a bürök éppen csak akkora, hogy tojásfestő mintának felel meg. Balogh Bélával, az Űj Élet Termelőszövetkezet elnökével járjuk a határt. Szavai közül leggyakoribb a mi helyett mi... Ezen a tavaszon minden másként van, csak egy valami nem változott: gazdálkodni, méghozzá eredményesen, most is kell. Szándék után szükség Kis húsz-harminc hektáros halmocskák között járunk, aljukon mocsaras, sásas holtágak kanyarognak, valamikor a Csaronda váltogatta erre medrét. Ma a vetést váltogatják a szakemberek, eleinte szándékuk, a vége felé pedig a szükség diktálta sorrend szerint. A „halvány” másik partjáról két traktoros int elmenőben, nem állnak meg, sürget az idő. Bakos István és Nánási Gyula a lóbabot veti. Jó két hete a földben kellene már lenni a magjának, de hát eddig nem nagyon bírta el a gépet a talaj. A két vetőgép között egy harmadik, T—150-es traktor köröz, gyomirtó szert dolgoz be a lóbab alá. — Most vettük ezt a Huniper permetezőt — mondja az elnök, miközben az idei vetéstervről beszél. — így hamarabb végzünk, mert egy menetben megy a vetés és a permetezés. Nagyon takarékosan kell bánnunk az idővel, kevés áll ugyanis belőle rendelkezésünkre. Most három nap alatt szeretnénk „eltenni” a lóbabot. Az indulást hosszú fontolgatások előzték meg. Ahogy haladt előre a tavasz, és a kényszerű tétlenségben halmozódtak az elmaradt teendők, úgy változtatták az elképzeléseket. A 420 hektár tervezett kukoricaterület többször is helyet változtatott — legalábbis egy része — igaz eleinte csak papíron. Most már azonban véglegesnek tűnik a legutolsó változat, mert csak megszűnnek végre az esők. A vörösherének és lucernának már csak egy jó hét kellett volna, hogy vetése végleg lekerüljön a napirendről, így talán még... Yételárvita — Az idő a gazda — sóhajt az elnök, miközben megmutatja melyik a termelő- szövetkezet legjobb táblája. Ezt szokták háztájinak meghagyni. Ha már minden elúszik is, a tagoknak legyen mit hazavinni. — Az idő a gazda —■ ismétli meg csak úgy magának Balogh Béla, amikor a vetésszerkezet legutolsó változatának ismertetését befejezi. — Mi csak egyet tehetünk, gondolkozhatunk, hogy az elmaradt vetés helyett milyen vetésnek van még ideje és helye. A csarodai Üj Élet Termelőszövetkezetben a már említett lóbabot tavaly vetették először, de már egy esztendő elegendő volt hozzá, hogy megkedveljék. A termelését. Az értékesítésével ugyanis voltak gondok. A szerződő Vetőmag Vállalattal eleinte ugyanis vita volt az előre kikötött 850 forintos vételár körül, mert csak 600-at kínáltak, de aztán rendeződtek, tisztázódtak a félreértések. A kétszáz hektárról ennek ellenére visszaléptek 100-ra, és ennek felét is a nyíregyházi kutató intézettel szerződték lényegesen magasabb áron. Értékes, magas szaporulati fokú vetőmagot kaptak ugyanis, amelynek termése még mindig újra felhasználható vetőmag és nem takarmány. A szakértelem megbecsülése és a bizalom jele, hogy ilyen nagy területen bíztak rájuk szaporítást. A csarodaiak azonban még ezzel is elégedetlenek. Mint az elnök mondja: — Fémzárolni szeretnénk, ami azt jelenti, hogy a termést szárítjuk, tisztítjuk, rostáljuk, és minősíttetjük, hogy a vetőmag magasabb árát mi tehessük zsebre. Vállaljuk az ezzel járó többletmunkát, mert tudjuk, hogy a pluszjövedelem lényegesen meghaladja a befektetést. — Akár törik, akár szakad, jó minőségben és időben el kell vetnünk a 420 hektár kukoricát — idézi a vezetés kollektív döntését az elnök. — Nagyon sokat vesztenénk, ha nem így történne, mert a gabonaforgalmival támadt egy kis nézeteltérésünk. 15 forint költségtérítést kér újabban mázsánként a kukoricáért, amit egyszerűen nem értünk, de ha meg is magyarázzák hogy miért, akkor sem fogadhatjuk el. Teljes önellátás Marad tehát a teljes önellátás, amit meg szeretnének valósítani az idén. Nagyon is indokolja döntésüket egy tavalyi siker: 4600 literre ment fel az elmúlt esztendőber az egy tehénre jutó tejtermelés, amit megtartani csak biztos takarmányellátással, és folyamatos, kiegyensúlyozol: jó minőséggel tarthatnak. Balogh Béla magabiztosan sorolta el ki tudja hányadik változatát idei vetéstervüknek, optimizmusát a verőfényes húsvételő csak támogatta. A tagság földjeinek sorsára mégegyszer visszatért, mondván, az idén nagy területen szervezik meg a paradicsom, a zeller és a kender háztáji termelését. Kell is valami kézzelfoghatóbb a tsz-tagoknak. hiszen ki tudja „időgazda” miként dönt a közös április közepi terveivel kapcsolatban májusban, júliusban... Esik Sándor Halványlila üzenet 4 réten, hogy hol, el nem mondom, lila a föld a kökörcsintől. Rejtett utak vezetnek ide, csak a helybéli mondja-mu- tatja, de csak annak, akitől félteni láthatóan oka nincsen. Mert ez a kökörcsin csodás, ritka, és mindennél szebb. A kora tavasz üzenete, ő is késve érkezett az idén. A nap, amint szembe sütve simogatja, a milliónyi ezüst csillogó szöszt világítja, s a keselybe a nagy dongót igencsak csalogatja az édes illat. Rétoldalon, domb lejtőjén virítanak. Hogy mennyi van? Száz? Ezer? Talán mindegy. A kökörcsin csak itt szép, csak itt csodás. Ha letépné valaki, varázsa veszne, színe fakulna, és nagyon szomorúan engedné le lila fejét. Vigyázza a környéken élő ember. Ki tudja, senki nem mondta nekik, nagy érték ez a virág. De érzik, óvni kell azoktól, akik bizony vinnék, kertbe, cserépbe. Minek? Hát meghalasztani a kökörcsint, aki csak itt tud élni. Minek? Hát büszkélkedni, nekem ez is van. Sétálok a virágok között, óvatosan kerülgetve a töveket. A homokdombon a kökörcsin jelzi: itt a tavasz. Másutt a kárpáti sáfrány bújt elő, mondván nincs visszaút, itt a jó idő. Kis jelzők, kis üzenők, szép virágok. Szememben megőrzőm a halványlila domboldalt. Hiába fúj a hideg szél, én a virág igazának hiszek. (bürget) Uszályok a vízlépcsőhöz Tiszalökön, az erőműtől pár száz méterre visszább, a hajóüzemben nagy munka folyik. Épülő uszály a sólyatéren, javítás alatt álló hajók a kikötőben, a téltől megviselt kompok, kitűző- és jégtörő hajók a várakozóhelyen. A hatalmas üzemcsarnokban is készül egy úszótest. Kovács Gábor, a tiszalöki hajóüzem megbízott vezetője: — Erre az esztendőre minden kapacitásunkat lekötöttük, de már a jövő év felére is van munkánk. Egy év- 'ben száz—száztíz fővel 45 milliós értéket építünk. Legnagyobb megrendeléseinket a Bős—Nagymaros melletti vízlépcső építéséhez szükséges hajók teszik ki. A vízügyi igazgatóságok elláttak szépen munkával. — Kik a legfontosabb megrendelőik? — Húszmilliós munkánkat a vízlépcsőhöz készülő úszótestek adják. De készül a szegedi vízügynek egy 450 tonnás uszály, egy 21X10,5 méteres kőkirakó úszótest. Szolnok, Siófok is a megrendelők között van. Természetesen a saját, a miskolci vízügynek is javítunk, a nyíregyháziaknak is. De vannak kompok, így Girincs- ről, Lónyáról, szivattyútelepekhez készítünk csőrendszert az OVIBER-nek Tisza- dorogmára, Tiszakarádra, — Ganz megrendelésre. így mondhatom: Győrtől Nyíregyházáig a fél országnak készítünk, javítunk hajót, uszályt, kompot, szivattyútelepet, kőkirakó úszótestet. — Ügy látszik, hogy a hajóüzem területén ismét építenek. Mi az ok? — Mint mondottam, az idén már 450 tonnás uszályokat építünk. Kinőttük a sólyateret. Így azt 30 méterrel meg kell hosszabbítani, hogy a nagy testek is elférjenek, s a szabadban folyó építkezés ne késlekedjék. így nyolc van méteres lesz a tér, s már nem titok, szeretnénk az ötszáz tonnás uszályok építését is elvállalni. — Önökön tehát nem múlik, hogy elegendő hajó legyen akár egy felső-tiszai hajózáshoz? — Mi szeretnénk a legjobban. hogy a hajók egymást kövessék az energiatakarékos vízi útvonalon. Ehhez még az is járul, hogy az idén1 lesz a zsilip nagyrevíziója, amikor az egész építményt felülvizsgáljuk, kiemeljük a zsilip kapuit is. Rajtunk semmi nem múlik, a hajóépítő öröme egyébként is, ha hajókat lát, s ezekben saját munkáját. Kicsi üzem. összes létszáma 130. Itt egy munkásra egytized nemtermelő jut. Mindenkinek van dolga, s munkájuk eredménye látható. Sikert a racionális, jó munkához, s a gyártmánya; • kon utazóknak: jó hajózást!
