Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-23 / 95. szám

1987. április 23. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET • Lakásárak 1987 Áz égben köttetnek? A mi Pro Urbe-nk Megbecsült polgárok Magától értetődő, hogy minden, magára va­lamit is adó város megbecsüli azoknak a polgároknak a fáradozásait, akik sokat tesz­nek a településért, dicsőséget szereznek a városnak: Így van ez Nyíregyházán is. A me­gyeszékhely egyik rangos elismerése a Nyír­egyháza Városért kitüntetés, amelyet sok helyen Pro Űrbe néven ismernek. Ez a ki­tüntetés azoknak az állampolgároknak ado­mányozható, akik a város gazdasági, társa­dalmi, kulturális és egészségügyi fejlődése terén a lakosság érdekében hosszabb időn át eredményesen munkálkodtak, vagy akik ki­emelkedő, maradandó alkotásaikkal jelentő­sen segítették Nyíregyháza fejlődését, hozzá­járultak a város anyagi-szellemi fejlődésé­nek gyarapításához. A Nyíregyháza Városért kitüntetést már nyolcadik éve adományozza a város évente "három személynek. Eddig 24-en kapták meg a kör alakú, ezüstből vert, 42 cm átmérőjű pénzjutalommal járó érmét. Városunk sokak által ismert személyiségei. Nyíregyháza fá­radhatatlan „közmunkásai" kapták meg ezt a kitüntetést, köztük például Bán Ferenc, Cebri József, Gyuricsku Kálmán, Fazekas Árpád, Katona Béla, Tárcái Zoltán ... A díjakat minden évben felszabadulásunk ünnepe alkalmából adják át, s a kitünteté­sek odaítéléséről Nyíregyháza tanácsa dönt. Kik is kapták idén ezt a kitüntetést? Fodor Andor, a Nyírfa Áruház nyugalma­zott igazgatója kereskedelempolitikai, ellá­tásszervezési feladatainak ellátásában és a fogyasztók érdekvédelme terén végzett tevé­kenysége elismeréséül kapta a Nyíregyháza Városért kitüntetést. Fodor. Andor tősgyöke­res nyíregyházi, a dinamikusan fejlődő me­gyeszékhely lakója majdnem 70 éves. Szinte egész élete összekapcsolódik a város keres­kedelmével. 1918-ban született és már 9 éves korában ott állt édesanyja Nádor utcai (ma Puskin utcai) szatócsboltjának pultja mögött, hogy alkalmanként segítsen neki. Ezek után ter­mészetes volt, hogy kereskedelmi pályára ment. 1936-ban érettségizett a felsőkereske­delmi iskolában. A textilszakmában helyez­kedett el. A háború, a fasizmus őt is a leg­kegyetlenebb módon meghurcolta. A felsza­badulás után hazakerült, s rövidesen részt vesz a megye, a város kereskedelmi életé­nek újjászervezésében. Először a textilke­reskedők szövetkezetéberi ügyködik, majd a megyei Belkereskedelmi Igazgatóság mun­katársa lesz. Később a megyei tanács keres­kedelmi osztályának előadója, osztályvezető­helyettese, majd 1964—70-ig osztályvezetője. Hatalmas munka nehezedett akkoriban az újjászülető és épülő országért tenni akarók vállára, az élet minden területén, így a ke­reskedelemben is. Elavult, korszerűtlen volt az üzlethálózat szűk boltokkal, ellátási gon­dokkal. Így hát volt tennivaló bőven. Fodor Andor előbb is, később is mint a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője jelentős érdemeket szerzett a megye, a vá­ros kereskedelmének fejlesztését megalapozó ötéves tervek kidolgozásában és végrehajtá­suk megszervezésében. Nevéhez fűződik az önkiszolgáló rendszerű árusítási forma beve­zetése városunkban, s az első ABC-áruhá- zak telepítése. Eredményesen működött köz­re a Nyírfa Áruház létrehozásában, s a kor­szerű üzlet munkájának megindításában. Fá­radhatatlan, megállni nem tudó embernek ismeri mindenki Fodor Andort. Ezek után szinte természetes, hogy nyug­díjazása után sem tudott pihenni. Mint mondja, nem szereti fölöslegesnek érezni ma­gát, s ezért háromféle társadalmi munkát is végez. Népi ellenőr (több mint 25 éve), párt­aktíva és a Hazafias Népfront nyíregyházi városi Bizottsága mellett működő Fogyasztók Városi Tanácsának az elnöke. Ma is az ve­zérli, hogy a város kereskedelme jobban megfeleljen a lakosság elvárásainak és igé­nyeinek. Még ma is kedveli a sportot. Korábban maga is sportolt, s ha'teheti, ma is rendsze­resen eljár az NYVSSC meccseire. Több magas kitüntetést kapott. Megkapta a Munka Érdemrend ezüst, később az arany fokozatát is. Gilányi Jánost, a Széchenyi István Köz- gazdasági Szakközépiskola igazgatóját sem igen kell bemutatni a legtöbb nyíregyházi­nak. Nemcsak az iskolából kikerült volt ta­nítványok ismerik őt jól, hanem mint or­szággyűlési képviselőnek választókerülete mellett közéleti tevékenységére az ország la­kossága is odafigyelt. A Kossuth Lajos Tudományegyetem ter­mészettudományi karának elvégzése után 1958-ban került Nyíregyházára. Ezt köve­tően 1966-ig a közgazdasági technikum ta­nára, majd igazgatója. Az oktató-nevelő munkát nagy szeretettel, hivatástudattal és A városközösség egyik legmagasabb elisme­rése: az ezüstbe öntött címer, s rajta a fel­irat: „Nyíregyháza Városért”. tartósan jó eredménnyel végezte. Közel há­rom évtizedes tanári pályafutása idején a tanulók ezreivel szerettette meg a közgazda- sági ismereteket, s a keze alól kikerülő egy­kori tanítványok e szakmát élethivatásul vá­lasztva vállalatainknál, szövetkezeteinknél és intézményeinknél hasznosítják az iskolában tanultakat. Sokan emlékeznek még rá, milyen nehéz körülmények között folyt az oktatás a régi technikum szétszórt épületeiben, s elsősor­ban a Báthori utcában. Az iskola mégis ele­get tudott tenni a rendeltetésének, de sür­gető szükség volt új, korszerű épületre. Nem túlzás azt állítani, hogy Gilányi János nevé­hez fűződik az új iskola elkészülte a Város­major utcában, ahová 1972-ben át is költöz­hettek. A személyi feltételek is kedvezőbbé váltak. Az új iskolába egyre több fiatai ta­nár került. Az eredményes oktató-nevelő munkához az igazgató feltétlenül szükséges­nek tartotta a jó munkahelyi légkört, ahol a tanár s diák vállára is csak optimális ter­helés nehezedik. Mint országgyűlési képviselő, szószólója lett az iskolai szabad szombatok bevezeté­sének és a közgazdasági technikumok óra­számcsökkentésének. Az iskolában folyó oktatás eredményessé­géről több minden is tanúskodik. Az orszá­gos átlagot meghaladóan kerülnek a techni­kum tanulói főiskolára és egyetemekre. De a különböző szaktárgyakból rendezett orszá­gos versenyeken is jól megállják a helyüket a nyíregyházi közgazdaságisok. Az idén pél­dául a politikai gazdaságtan országos dön­tőjének 20 tanulója közül négy a nyíregyházi közgazdasági technikumból került ki. Gilányi János el sem tudja képzelni az életét az iskola nélkül. Nagyon szeret taní­tani. Az igazgatói tennivalók mellett most matematikát tanít. Az iskolai munka mellett folyamatosan részt vett a városi KISZ-bi- zottság munkájában is, többek között az építőtáborok szervezésében. De aktívan te­vékenykedett az MSZMP városi Bizottságá­nak munkájában, s mint országgyűlési kép­viselő is igyekezett meghálálni választópol­gárai bizalmát. Most a Nyíregyházi Városi Tanács és V. B. tagja. Sokoldalú tevékenysége és felkészültsége mellett rokonszenves emberi tulajdonságai is hozzájárultak ahhoz, hogy az egész városban nagy tekintélynek örvend. A bor nem válik vízzé — mondja. Két gyermeke is közgaz­dasági pályán dolgozik. Leviczky László órásmestert már bemu­tattuk néhány hete lapunk hasábjain. Sokan ismerik és becsülik az ügyes kezű mestert a városban. Életét tucatnyi írás, rádióriport és könyvrészlet — legutóbb például Mor- gócsy József említi meg a közelmúltban meg­jelent Utcák, terek, emléktáblák című köny­vében. ' Nemcsak ő, hanem családja is tősgyöke­res nyíregyházi: 1867-ben telepedtek le itt. Mint sportembert is sokan ismerik, hisz sokáig az MHSZ sportlövő szakosztályának titkára volt^Több mint 30 éve aktív részt­vevője a békemozgalomnak. Az ideális vá­rosi polgár megtestesítője. Műhelyébe sokan térnek be, hogy megvitassák vele a város, a világ dolgait, meghallgassák a példamu­tató órásmester véleményét. A városi tanács az idén kivételesen negye­dik Nyíregyháza Városért kitüntetést is oda­ítélt volt tanácselnök-helyettesének, Cser- nussi Endrének, aki nemcsak hivatalból, ha­nem a város iránt érzett felelősségből is so­kat tett a megyeszékhely szellemi fejlődé­séért. A közoktatásban és közművelődésben el­évülhetetlen érdemeket szerzett. Fáradhatat­lanul dolgozott a művészeti élet fejleszté­séért is két hónappal ezelőtt bekövetkezett haláláig. Bodnár István Nem is kell túlságosan sokat visszamenni az időben, hogy ámuldozzunk — elég, ha mondjuk húsz esztendőt ugrunk vissza. 1967- ben egy kétszobás, ötvenhárom négyzetmé­teres loggiás lakás a nyíregyházi Toldi ut­cán a harmadik emeleten százhúsz ezer fo­rintba került. Jó, mondhatjuk: akkoriban az a 120 ezer nem annyit ért, mint ma — de ha belegondolunk, bizony a mai átlagkerese­tek nem hatszor vagy hétszer magasabbak, mint két évtizeddel ezelőtt. Ma ugyanis lega­lább ennyiszeres egy hasonló lakás ára az akkorinak. Manapság négyzetméterenkénti árakat szoktak megadni a lakásokra (talán mert a teljes ár kimondva is soknak tűnik? ...) Nos, az említett lakás akkor 2264 forintba került négyzetméterenként — míg manapság egy nyíregyházi lakótelepi lakásnál a 14— 15—16 ezer forint az ár. (Sőt, mint erről alább majd szó esik, még ennél is több né­hol.) Egyszóval, a lakásárak az égig érnek, s már nem is nagyon túlzó, ha azt mondja valaki: a határ a csillagos ég. Már csak azért is, mert egyelőre sajnos, nem látni a végét a dolognak — mármint, hogy meddig is emelkednek az árak. Az elmúlt hetekben annak próbáltunk nyomára jutni: tulajdonképpen hol is tar­tanak ma a megyeszékhelyen a lakásárak, s mit rejt magában az az összeg, amit a vá­sárló kifizet az OTP-nek. A legcélszerűbb­nek az látszott, hogy az új, most épülő lakó­telep, az örökösföldi negyed lakásait nézzük meg, hiszen itt az utóbbi években százával költöztek új otthonba a családok, és minden lakás az OTP beruházásában épült úgy, hogy egy részüket aztán átadták a városi ta­nácsnak bérlakásként való hasznosításra, a másik részt pedig — a megszokott kifejezés­sel élve — OTP-lakásként értékesítették. (Hozzá kell tenni: amikor az újságíró itt vagy ott elmondta, hogy a lakásárak érdek­lik, mindenhol felszisszentek az illetékesek — mivel hogy mostanában ez igen-igen ér­zékeny téma. Az ok pedig pontosan az, amiért ez az írás született: az árak mér­téke ...) A legcélszerűbb ott kezdeni, ahol maga a lakásépítés folyik — jelen esetben a Sza­bolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A vállalat tevékenységének mintegy felét teszi ki a tömeges lakásépítés, mely mostan­ság, s már jó ideje a házgyári panelekből épített házak sokaságát jelenti. Az utolsó négy-öt évet vettük szemügyre különféle ki­mutatások alapján, és nagyon érdekes dol­gok derültek ki. A paneles építkezéseknél az építési költ­ségnek mintegy nyolcvanöt százaléka (!) anyagköltség. Ebben a legnagyobb tétel ma­ga a panel, s ehhez jön a többi felhasznált anyag. Körülbelül tizenöt százalék a munka­díj. Erre jön még évi 4,8 százaléknyi úgyne­vezett árkockázati fedezet (erről később), és a munkadíjnak a 31 százaléka, melyet szak­nyelven bruttó fedezetnek hívnak. Lényegé­ben ez tartalmazza az építő vállalat költsé­geit, mint például a központi irányítás, a műszaki fejlesztés, a garanciális költségek, a munkásellátás, a felvonulás, plusz a nye­reség. Tehát lényegében ebből tartják fenn a céget. Ami pedig a nyereséget illeti: kerek­perec kijelentették a vállalatnál, hogy bi­zony' ez nincs — a lakásépítés ráfizetéses. S ez persze nemcsak a SZÁÉV-nél van így. Ne terheljük az Olvasót több százalékkal, ilyen, meg olyan rubrika nevével —A lássuk, mennyi is jön ki így egy-egy lakásra. 1983- ban tízemeletes épületeket adtak át az Örö­kösföldön, átlagosan 53,6 négyzetméteres la­kásokkal. Egy négyzetméterért akkor mint­egy kilenc és fél ezer forintot kapott a vál­lalat, amikor átadta az OTP-nek. (Az ár egyébként 1982-es, hiszen akkor kötötték a szerződést, mégpedig rögzített áron.) 1985. december 31-én is adtak át ilyen épületet — akkor már 10 904 forintos, 1986-ban pedig 11 754 forintos négyzetméterenkénti áron. Az árnövekedés abból adódik, hogy emelkednek az anyagárak, s ezt természetesen beszámít­ja az építő vállalat, ez a már említett árkoc­kázati fedezet. Ezt minden esztendőben fel kell használniuk, hiszen mostanság olyat nemigen értünk meg, hogy csökkentek vol­na az árak. A SZÁÉV-nél mást is- elmondtak, amikor arról érdeklődtünk, hogy mi növeli az árat. A debreceni házgyár által szállított pane­lekben jó ideig fából készült ajtók-ablakok voltak, s ezekkel igen sok volt a probléma, elsősorban azért, mert nem feleltek meg a hőszigetelési követelményeknek. Ma már ab­lak nélkül szállítják a panelt, és az ÉPSZER Vállalat által gyártott műanyag ablakokat építik be a helyszínen. Ez persze drágább — de jobb is. A hőtechnikai szabványra visszatérve: az utóbbi években fokozatosan egyre szigorúbb lett, tehát ahhoz, hogy ennek eleget tegye­nek, egyre jobban kellett szigetelni a fala­kat — ez is drágító tényező. S hogy még soroljuk a költséget emelő dolgokat: nem mindegy, hogy egy épület mi­lyen. Azaz: ha tíz emelet van, nyilván ki­sebb a lakásokhoz mérten az alsó szint, az alapozás — vagy ahogyan mondják: a fo­gadószint. A hosszú házaknál, melyek négy- emeletesek, természetesen többet kell ala­pozni, „aláépíteni”. Hogy a különbséget ér­zékeltessük: egy 87 lakásos tízemeletes épü­letnél egy lakás egy négj'zetméterére 1525 forint jutott a fogadószint költségeiből. Egy négyemeletesnél jóval több: 3405 forint! De lépjünk egyet: az Országos Takarék- pénztár megyei igazgatóságához. Itt alakul ki ugyanis a végleges ár, az, hogy mennyit is fog fizetni a vevő a lakásért. Hogy mi is jön még az építési költségre? A tervezés dí­ja, a telek ára és a közművesítéshez történő hozzájárulás, a műszaki ellenőri költség és a takarékpénztár lebonyolítói díja, ami az ár két százaléka. A már említett 11 946 fo­rintos lakásépítési költséghez például mind­ezt hozzátette az OTP — és így alakult ki az eladási ár: 14 ezer 300 forint négyzetmé­terenként. A telekár és a közműhozzájárulás kérdése is érdekes. Ma a megyeszékhelyen egy-egy lakás árába 80 ezer forintot számolnak telek­árként és az utak, járdák, vízvezeték, táv­fűtés, egyebek kiépítéséért — az infrastruk­túráért. Ezt mindenkinek egyformán kell fi­zetnie, tehát nincs olyan, hogy „én a lakó­telep szélén lakom, rövidebb a hozzánk ér­kező vezeték, út hossza ...” (Hozzá kell ten­ni egyébként: ez valójában nem ennyibe ke­rül, hanem jóval többe, a különbözetet a ta­nács fedezi.) Az utóbbi időben felröppent Nyíregyhá­zán: az Örökösföldőn már 18 ezer forintba kerül egy négyzetméter. Mint kiderült, túl­zó volt a hír — de nem is olyan nagyon. Felépült az úgynevezett „karéjház”, mely négyemeletes, és 110 lakás van benne. Ez sajátos formájú, nem a szokványos „doboz” — épp ezért a beépített panelek harmada egyedi gyártású! Ez alaposan megnövelte a költségeket — de hát, ha azt akarjuk, hogy ne „betondzsungel” legyen a városrész, ak­kor itt-ott nem szokványos küllemű épüle­tekre is szükség van ... Nos, itt 15 ezer fo­rint az eladási ár négyzetméterenként. Épül az újabb hasonló ház — a SZÁÉV és az OTP hosszas egyezkedés után végül is kerek 100 milliós építési költségben állapodott meg, s ez száz forint híján 17 ezres árat jelent majd az eladásnál... Végül is arra, hogy mitől ilyen magasak a lakásárak, kimerítő választ nem tudunk adni, ez nem is egy újságcikk feladata. Egy valami tény: évente különböző okokból 6—8 százalékkal biztosan megy felfelé az ár —■ s ez bizony mondjuk öt esztendő alatt már 30—40 százalékos emelkedést jelent. Ami sok! Ezt ma már egy megyei szintű bizott­ság is vizsgálja. Mindemellett bizonyosnak látszik: egyelőre tart az emelkedés, s .ez nem valami biztató annak, aki most, vagy a kö­zelebbi jövőben vásárol lakást... Tarnavölgyi György Házgyári lakások a Korányi Frigyes úton. Araik sok-sok fiatal lakásra várónak gyakorta csak álom ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents