Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-21 / 93. szám

1987. április 21. Kelet-Magyarország 3 Az olyasó kérdésére Ismét rám került a válasz­adás sora, aminek őszintén örülök. Mert ugyan kinek nem öröm, ha mások baját orvosolhatja, vagy legalább megkísérli azokat kedvező irányba befolyásolni? Kiss Míklósné nyíregyházi ol­vasónk azt kifogásolja: az el­múlt esztendőben a sóstói hideg strandon egyáltalán nem volt mosdó, így a gyerekekkel érke­ző kismamáknak sem tisztálko­dásra, sem a vásárolt gyümölcs megmosására nem volt lehetősé­gük. Idén is így lesz? A kérdést Kovács László fürdőigazgatóhoz továbbítot­tuk. Amint válaszadóm el­mondta, a megállapítás nem helytálló. Kétféle hideg strandjuk is van, a tófürdő és az úgynevezett olasz me­dence. Mindkét helyen több ivókút és kézmosási lehető­ség áll a vendégek rendelke­zésére. Annál is inkább így van ez — tette hozzá az igazgató, mert ezek meglé­tét és működését a KÖJÁL szakemberei szigorúan és rendszeresen ellenőrzik. Több kismama nevében adták postára Nyírbátorban azt a le­velet, amely a város egészség­ügyével kapcsolatos kérdéseket tartalmaz. „Itt állnak üresen a rendelők, miért nincs mégis sze­mészeti és fül-orr-gégészeti szak- rendelés, miért kevés a fogor­vos? A gyermekgyógyászaton miért nincs délutáni rendelés és hétvégi ügyelet? A kisgyerme­kekkel egyszer a felnőtt, más­szor a gyermekorvoshoz kell mennünk.’* Választ Pásztor Istvántól, a helyi tanács ez ügyben il­letékes osztályvezetőjétől kér­tem. Mint elmondta, a gyer­mekorvosi ügyelet és a dél­utáni rendelés egyaránt meg­valósíthatatlan. Jelenleg ugyanis mindössze két gyer­mekorvos dolgozik a város­ban, és ilyen esetben a fen­tiek nem szervezhetők meg. Ez év áprilisától a gyermek­szakrendelésen 10 éves korig látják el a betegeket. A le­vél második felében szóvá tett szakorvoshiány valóban létező probléma — mondja az osztályvezető, aki szerint nemcsak szem és fül-orr-gé- gész, hanem gyermekgyó­gyász, sebész, üzemorvos, belgyógyász és KÖJÁL-szak- orvos is hiányzik a város­ból. Letelepítésükért sokat tesz a tanács, évente jelentős összeget költ a tárgyi felté­telek javítására, előrelépés mégsem tapasztalható. (A tárgyi felételek önma­gukban nem elegendőek az orvosok megszerzésére, meg­tartására. Mint a közelmúlt­ban egy, e témával foglalko­zó megbeszélésen felelős ve­zetők szájából is elhangzott, az anyagiakon túl jó mun­kahelyi légkör, emberi hang, néhol az eddiginél nagyobb erkölcsi megbecsülés is szük­séges.) A Nyíregyházi 5-ös számú Ál­talános Iskola tisztaságával elé­gedetlen egy anyuka, aki nevét nem kívánta nyilvánosságra hóz­ni, mert mint mondta, gyermeke még évekig annak az iskolának tanulója lesz. A szülő véleménye szerint különösen a mosdók, WC-k állapota kifogásolható. A fiú WC helyét szerinte a szo­kottnál jóval erősebb „illatfel­hő” jelzi. Takács Ferencnek, az is­kola igazgatója szerint az el­múlt évben — éppen a szü­lők panasza alapján — bűz­elzárót szerelitek fel a mos­dókban, amelyeket a tanter­mekkel együtt rendszeresen hat takarítónő tart rendben. A következő évben másfél Kovács Éva újságíró válaszol millióért az egész WC-rend- szer csőhálózatát kicserélik, így talán megoldódik a gond. A propaganda megtette hatá­sát, s az AIDS, annak veszélye bekerült a köztudatba. Ezt bizo­nyítja, hogy e témában két kér­dést is kapum. Tóth József má­tészalkai lakos úgy hallotu, hogy a bduapesti fodrászüzletek­ben a fertőzés elkerülése végett nem vállalják a férfiak borotvá- lását. Azt kérdezi, tervezik-e Szabolcsban is hasonló intézke­dések bevezetését? Siska Józsefné, a Nyíregy­házi Fodrász Szövetkezet el­nöke szerint nem tervezik eme szolgáltatás megszünte­tését. Úgy hallottam — írja Kovács Istvánné Csengerböl, hogy a ve­szélynek kitett szakmák között a fogorvosoké előkelő helyen szerepel. Meg tudják-e őket vé­deni? Dr. Bakó Attila, megyei fogász szakfőorvos szerint mindent megtesznek ennek érdekében. Megyénkben or­szágosan is az elsők között — a KÖJÁL-lal közösen — három héttel ezelőtt körleve­let küldtek valamennyi fog­orvosnak, amelyben a leg­modernebb fertőtlenítő sze­rek beszerzésének, alkalma­zásának lehetőségéről tájé­koztatták őket. Felhívták fi­gyelmüket a védőmaszk és gumikesztyű használatára is. A megyei szakfőorvos azt is hangsúlyozta, hogy ameny- nyiben az Országos Köz­egészségügyi Intézet közpon­ti útmutatót ad ki, a megyei kezdeményezés érvényét veszíti. Tavaly szeptember óta nem kap képcsövet Videoton Szuper Sztár 24-es típusú televíziójához Szabó Zoltánná Vasvári Pál ut­cai lakos. Szondy Pál, a MODUL művezetője nem sok jót ígér. hiszen tavaly augusztusa óta egyetlen képcsövet sem kap­tak a GELKA raktárából. Az oda rendszeresen elküldött megrendelőlapok minden esetben eredmény nélkül jönnek vissza. Állítása sze­rint a képcsőhiány oly mér­tékű. hogyha e pillanatban száz érkezne belőle, két nap alatt valamennyi gazdára ta­lálna. Nagy Pál nyíregyházi lakos kérdése: a Bethlen Gábor, Zrí­nyi Ilona, és Kossuth tér csat­lakozásánál található balesetve­szélyes csomópontot mikor te­szik biztonságossá? véleménye szerint feltétlenül szükséges len­ne ide egy gyalogosforgalmat irányító jelzőlámpa. Angyal László, a tanács műszaki osztályának helyet­tes vezetője szerint a beru­házás nem indokolt, már csak azérj^ sem, mert a mostani állapot nem végleges. A bel­városnak ez a része teljes mértékben sétáló utcává alakul a későbbiekben. „Az emberek világos választ • várnak kérdéseikre" — Ha propagandamunkám­ról szó esik, csak hálával említhetem a férjemet. Ö mosta azt a rengeteg pelen­kát, amíg oda voltam az is­kolába, vagy bújtam a köny­veket — mondja Tóth Györgyné, a Budapesti Bőr­díszmű Szövetkezet nagy- kállói telepének dolgozója. Senki sem kötelezte Mari- ' kát érettségire, technikusi képesítésre. Gyes mellett sze­rezte. Akkor született na­gyobbik fia Kornél, aki most nyolcadikos, tiszta kitűnő és a Nyíregyházi Krúdy Gimná­ziumba készül felvételizni. — Meglepődtek, amikor gyes után technikusi képesí­téssel jelentkeztem — említi —, egyáltalán nem a hival­kodás szándékával. Néhány év múlva újra is­métlődött iménti története. — Amikor öcsit (György) szültem, akkor meg a Mar­xizmus—Leninizmus Esti Egyetemre utazgattam, ta­nultam. Akkor is a férjem segített mindenben. Ludastóról indult. Itt volt KISZ-titkár. Akkor még nem gondolta, hogy elkötele­zett apostola lesz a politiká­nak. — Ludastón a fiatalokkal, a szövetkezetben a nőkkel foglalkozom. Kizárólag lá- nyok-asszonyok a hallgató­im. Különösen a mai nehéz világban tartom fontosnak, hogy szót váltsunk és szót értsünk velük. Itt exportra készítik a táskákat, helyt­állnak otthon, gyerekeket nevelnek, de besegítenek a háztájiba is. Legyen bármi­ről szó a szemináriumon, csak őszintén lehet beszélni. — Huszonhárom hallgatóm volt az idén. Hasznosnak mondták a foglalkozásokat, mert közösen beszéltünk meg mindent. Kiss Jánost, ezt a csupa szív embert, a MÁV nyírbá­tori állomásának főnökét öt­venedik születésnapján a város vezetői köszöntötték. A gesztus meghatotta. Akkor megfogadta: közvetlen mun­katársait nevük és születé­sük napján ő is köszönteni fogja. Tartja fogadalmát. — Tudja, hogy milyen jól­esik az embereknek? Minden eligazítást ezzel kezdek azó­ta. Csak az a baj, későn döb­bentem rá a fontosságára. Igénylik a figyelmességet az emberek, s ez semmibe sem kerül. Kiss János első munkahe­lye a MÁV. Harmincegy esz­tendeje szolgálja hűséggel, s eszi innen a kenyerét. Nyír­egyházán, a Kossuth 'gimná­ziumban érettségizett. Pártpropagcmdistálc vallanak munkájukról Lenin születésének 117. évfordulója alkalmából — hagyományainkhoz híven — propa­gandistákat tüntetnek ki. Közülük mutatunk be hármat, akik kiváló munkájukért Lenin- emlékplakettben részesülnek. Tóth Györgyné — Utána segédmunkás let­tem a vasútnál Nyíregyhá­zán. Innen indultam a pá­lyán. Harminc esztendős korá­ban érte az első kellemes meglepetés. Kinevezték ál­lomásfőnöknek. Szintén két évtizede propagandista. El­sők között volt úttörő, majd a fiatalokkal foglalkozott Kocsordon tíz esztendeig. Kása Árpád, a már nyugdí­jas tanácselnök figyelt fel képességeire. S rakták rá a „terhet”, a megbízatásokat. Volt községi népfronttitkár, s szinte észre sem vette, a falu párttitkára 1976-ig, míg ki nem nevezték Nyírbátor­ba állomásfőnöknek. Húsz esztendő alatt leg­alább félezer embert nevelt­oktatott. Fiatalpártinak vall­ja magát. Légköre van, von- za az embereket. Ajtaja min­dig nyitva. — Én azért szeretem a propagandista munkát, mert itt megnyílnak, kitárulkoz­nak az emberek. Olyanok is megtanulnak beszélni, beil­leszkedni a kollektívába, akikről nem is gondolnánk. Ezt tartom a propaganda- munka egyik legfontosabb elemének. Szépségének. Na­gyon kell szeretni! És azt, hogy egy picit elősegíthetem ismereteim megosztásával az igényes politikai kultúra ter­jedését. Talán hozzájárulha­tok így emberek fejlődésé­hez. Kiss János — Számomra propagan­distának lenni belső kény­szer, szükséglet. Állandó ké­szenlétben tartja az embert, s talán ez a szép benne — vallja Pető Andrásné, a ti- szavasvári Vasvári Pál Tsz agrármérnöke. Itt született, itt csepere­dett fel, s ide került vissza az egyetem elvégzése után, 1972- ben. Itt nevelték párttaggá is. — Szívből végzem a pro­pagandista munkát, külön­ben nem is vállalnám. Kap­csolatot jelent az emberek­kel, én a foglalkozásokat úgy vezetem, hogy abban lehető­leg mindenki vegyen részt, mondjon véleményt. Ez arra ösztönzi az embert, hogy ál­landóan „tréningben” legyen. Erre most különösen nagy szükség van, mikor sok a kétely, a kérdés az emberek­ben, mindenre szeretnének világos választ kapni. Állan­dóan olvasni kell, informá­lódni, hogy lépést tartsunk a legújabb ismeretekkel. Erzsiké igyekszik ennek a követelménynek is megfelel­ni. Rendszeresen képzi ma­gát. Elvégezte a Marxizmus —Leninizmus Esti Egyetem szakosítóját politikai gazda­ságtanból és szakmérnöki ké­pesítést is szerzett. — Csak azt fogadják el az emberek, aki felkészült. Az igényes propagandista rászolgál az emberek szere- tetére és az elismerésre. F. K. Pető Andrásné A z ínséges időkben ta­nulja meg becsülni az ember a legki­sebb jót is. Mint most, e szép tavaszi napot, a maga tizenöt fokos melegével. E sorok íróján vékony kis pulóver, de Bujdosó Jó­zsef, a nyíregyházi gumi­gyár csoportvezetője a pu- fajkájában sem izzad. Sok­kal nagyobb meleghez volt ő szokva. Három hónappal ezelőtt, amikor nálunk azok a legnagyobb hidegek vol­tak, vígan lubickolt a Dél- kínai-tengerben. Hogyan kerül a nyíregy­házi lakatos a világ túlsó felére? — A Taurus védnökségé­vel működik Saigonban egy kerékpárköpenyeket gyártó üzem, vállalatunk rendsze­resen segíti az ottani mun­kát — mondja. — így ke­rültem én négy hónapra Vietnamba. — Mit volt a legnehe­zebb megszokni? — A hőséget. Mikor Sai­gonban. vagy a mai nevén Ho-Si-Minh-városban ki­szálltam a repülőből, azt hittem, valami gőzfürdőbe dobtak. Egy jó hónapba telt, mire. úgy, ahogy meg­barátkoztam a párás, fül­ledt meleggel. A Taurus képviseletében egyedül élt a milliós nagy­Nem kell sokat gondol­koznia a válaszon. — Összehasonlíthatatlanul előzékenyebbek nálunk. Egy történet a sok kö­zül, a vendéglátók figyel­mességére. Mikor Bujdosó József átvette az ottani gu­Emlékérem a lakatosnak városban. S hol is talált volna szállást, mint a Gra­ham Greene által is meg­énekelt Hotel Majesticben! Idestova húsz éve került a gumigyárba, de itt dol­gozik a felesége, a lánya, a veje is. Két évtized nagy idő, sok minden megeshet ez alatt az emberrel. Még­sem mindenki jut el Viet­namba, s kapja meg az ot­taniak egyik legszebb ki­tüntetését, a Ho-Si-Minh- emlékérmet. — Mennyiben más a vi­etnami ember, mint mi, magyarok? miipari kombinát vezér- igazgatójától az emlékér­met, egyszer csak szólítják az őt felváltó másik magyar szakembert is. Átadtak neki egy kis ajándékcsomagot. Hogy a vendéglátók honnan tudták meg: a szintén nyír­egyházi szakember akkor ünnepelte ötvenedik szüle­tésnapját ... — Nagy a becsülete a magyar szakmunkásoknak odaát. Ezért, vagy másért, de nagyon szeretnek ben­nünket. A vietnamiaknál nemigen szokás, hogy a sa­ját lakásukra hívnák mega vendéget, de nekem sze­rencsém volt. Nem csak munka közben ismerhettem meg őket. Szerényen élnek, de amijük volt, jó szívvel osztották meg velem. Tavaly szeptemberben egyedül érkezett, ám janu­árban már ötödmagával tért haza. — Nem. ne gondoljon semmi kalandra! — nevet. — Bár azok, elég kalandos körülmények voltak, ahogy a feleségem és a két kiseb­bik gyermekem megérke­zett Vietnamba. Tán sosem volt szebb ün­nepük. A feleség december 26-án született. Szilveszter nevű fia pedig szilveszter napján. Szinte kivétel nél­kül mindegyik saigoni is­merősük köszöntötte őket ... nem voltak kevesen. Bujdosó József jó ne­gyedéve már az itthoni tmk-han irányítja kis cso­portját, de esze most is gyakran jár a trópusokon. A távoli barátokon. Balogh Géza Tanulság A következő napok­ig ban néhány szí­ves invitálásra, meghívóra számítunk, örömünket megosztjuk olvasóinkkal, akkor, ami­kor ezek alapján kitünte­tett vállalatok, szövetke­zetek ünnepségeiről szá­molunk be. Mert jó dolog hírt adni azokról, akik be­csületesen dolgoztak egész éven át, akik figyelték a hazai és exportpiac min­den rezdülését, akik nem siránkoztak, mert szoríta­nak a külső körülmények, szigorúbb a szabályozás, hanem ilyen lehetőségek között keresték meg a saját jobb boldogulásuk útját. Meglehet, a munka ün­nepe, május elseje tájé­kán ezek az ünnepségek visszafogottabbak lesznek, hiszen valóban csak né­hány legjobb mondhatja el magáról, hogy megtett mindent a világpiaci al­kalmazkodás, a nyeresé­ges termelés érdekében. Sajnos jó néhány gazdál­kodó egység található, amely csak szép terveket vonultatott fel, a megva­lósítás szintje elmaradt a várakozástól. Ha másról nem, az ország helyzetéről mindenki levonhatja a ta­nulságot. Ám éppen a legjobbak példáját kell velük szem­be állítani, a bizonyítékot a színvonalas munkára. Siker a megye mezőgaz­daságában a múlt évi ter­melési rekordok sora, a tervezetten felüli nyere­ség. A korábban is nevet szerzett gazdaságok, a csengeri, a máriapócsi, szabolcsbákai példa mel­lett ott lesznek mások is a legjobbak között. Az ipa­ri szövetkezeteknél a Ra- kamazi Fa- és Fémipari Szövetkezet, vagy a nyír­egyházi Villamosgép-javí­tó Kisszövetkezet kiváló munkájáról korábban ri­portban számoltunk be. Ugyanígy lesz iparválla­lat a sorban, amelyik ne­vét újra a legjobbak kö­zött emlegetjük. Példájuk nem az ünnepségeken, ha­nem a hétköznapi munká­ban kell, hogy lelkesítsen. Lányi Botond s-------------------------------------/ SZERKESZTŐI o ooooooo Q

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents