Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-18 / 92. szám
Hangnem Katinka Tiszadobon töltötte legszebb napjait Á „vörös grófnő” krónikása H ibái fel- és beismerésére, reális önvizsgáló képességére vall, hogy őszintén ki mert tárulkozni, s elmondta: az utóbbi, idegeket őrlő'nehéz napokban, amikor szorították az export teljesítése körüli gondok, sok minden összesűrűsödött, s mind in- gerülteobé vált a beosztottakkal szemben. Sajnos, el sősorban azokkal, akikre megítélése szerint is a legtöbb terhet rakja, s ők azt > el is végezték tisztességgel. . ■ Olykor bizony eléggé érdes hangnemben beszélt né melyikükkel, s érezte, fagyosabba vált körülötte a f légkör. Idejében kapcsolt váltott, s levonta a szűk J séges tanulságokat. Imponált kritikus önvizs- gálódása, szembenézése saját hibáival. Valóban demokratikus vezetői jellem » re vall, ami becsülendő, mert az ember, különösen ha még vezető is, nem találhat semmiféle okot a gorombaságra. Valójában csak az tudja felmérni, és megítélni, mekkora érték is a bizalom, aki már elveszítette, vagy a beteg ember, aki későn kapkod egészsége után. Vagy az, aki került olyan szituációé- .iogy úgy érezte, megvonják tőle a biza1 mat, azt, amelyik a beosztottaktól, a kollektívától származik. E gondolatsoron azóta is tűnődöm, amióta egyik barátom elmesélte a számára is sok tanulsággal szolgált emlékezetes bűcsúestet, amelyet néhány igazgató kollegájuk búcsúztatása alkalmából tapasztalt. Elmondta, hogy a már oldódó hangulatban, fehérasztal mellett, megeredtek a nyelvek és természetesen szó esett a göröngyös vezetői életutakról, munkáról, megbecsülésről, kapcsolatokról, sok vélt és valós igazságról, sérelemről, vezetési módszerekről és ekkor-szóba került a hangnem is! Erre jegyezte meg egyikük: „Ha ti akkor engem csak egyetlen egyszer is figyelmeztettek. akkor most . .” sóhajtott, s elha/apta a mondat végét. És akkor ott, ismét és újra felidézték, emlékeztették az esetekre, arra, hogy hol, mikor, kikkel volt goromba, használt meg nem engedhető hangnemet. Elsorolták, mikor űzte el magától a bizalmat. Az emberek sok mindenben azonosak, de sok mindenben különbözőek is. Nem azonos a képességük, felfogásuk, a világról alkotott véleményük, nézetük, szándékuk, szakmai, politikai felkészültségük, vérmérsékletük és így tovább. Egyetlen dologban azonban azonosak: emberek. Értőérző, gondolkodó, örülő és bánkódó, fájdalmat tűrő és elviselő, munkát szerető vagy nyűglődő, de mindenfajta megaláztatas ellen lázadó emberek. Még akkor is, ha ezt nem mutatják, ha elnyelik, ha tűrik, ha szenvednek miatta. Semmire nem lehet menni azzal, ha valaki hű az elvekhez, a politikához, csak éppen nem tudja a kor követelményei, igényei szerint kamatoztatni. De lehet egy vezető szakmailag jól felkészült, ha nem tud az emberekkel bánni, ha nem élvezi bizalmukat, ha nem tud profitálni a tudásukból. Elengedhetetlen minden vezető számára, az emberekkel való gyümölcsöző kontaktus, együttműködési készség. Ha ez hiányzik, rendelkezhet az illető isteni adottságokkal, képességekkel, állhat rendelkezésére világszínvonalú technika, lehetnek megalapozott felső kapcsolatai, baráti köre, mind-mind csak lehetőség marad. Az emberek közelségét, az alkotó légkört teremtő hangnemet semmi nem pótolhatja. Ö megtehette. Megbízatás S ikerrel startol-e a Ti- szavasvári Alkaloida új szívgyógyszere ? Hogyan fogadják a gyomorbetegek a nyírségi gyár legújabb termékét? És mikor, hogyan lesz az álmokból, a fejekben most formálódó gondolatokból dollárt érő valóság? Elképzelhető-e, hogy a hamarosan átadás előtt álló korszerű nyíregyházi húsüzem csodamasináin tőkés exportot termeljenek? Van-e annyi szellemi kapacitás, hogy olyan prognózis formálódjék ifjú szakemberek erőfeszítései révén, amelyre egy ezer személyt foglalkoztató nagyvállalat építhet? Bízom az ifjúságban, legalábbis annak elkötelezett felében, amelyik várta már — s itt-ott még várja ma is! —, hogy olyan erőt próbáló feladatokat kapjon, mint Tiszavasváriban az Alkaloidában, vagy mint a szabolcsi húsiparnál, ahol írásos megbízatásban kérték fel a fiatal közgazdászokat, rendszerszervezőket, programozókat, számítástechnikai szakembereket, kutatással-fejlesztéssel foglalkozó mérnököket, „mesterembereket’" : segítsenek. Egyebek között így szól az egyáltalán nem hivatalos hangú levél: „Műszaki színvonalunk jelentősen emelkedett, felgyorsult a mikro- technika alkalmazása, előbbre léptünk a számítástechnika alkalmazásában, emeltük a szakemberállomány szakmai színvonalát, jelentősen korszerűsödött a vállalati szervezet. Mindez jogos büszkeséggel tölt el bennünket. A jövőnk megalapozása érdekében azonban gondoskodni kell a műszaki fejlesztés és fejlődés felgyorsításáról.” Ennek a 2000-ig szóló koncepciónak az előkészítéséhez kért segítséget az igazgató. Igényes, elméket csiszoló, szép megbízatást kapott egy fiatal gárda: Bak Tibor, Nagy Tibor, Horváth József, Juhász Levente, Bicsérdi Rita, Mártonfi Pál, Szabolcs László, Vass Katalin, Takács János és mások. Tiszavasváriban az Alkaloidában Hagyó Kováts László igazgatóhelyettes „vezényletével” már megkezdte működését a kutatási tanács, amely hivatott serkenteni s elbírálni kutatást, javasolni a legjobb ötleteket, amelyekből világhírt alapozó gyógyszerek, vegyszerek, növényvédő szerek és más keresett termékek lehetnek és lesznek. Farkas Kálmán SzindbácL utazásai Berecz András műve Kovács Ondrás filmrendezi a történelemről, a derűről... — Andrássy Katinka, a „vörös grófnő” Tiszadobon töltötte gyermek- és ifjúkora legszebb napjait, a Károlyi család ősi fészke pedig Nagykároly. Aligha tartjuk igazán számon, hogy történelmünk — talán — legérdekesebb házaspárja ily szoros szálakkal kötődik az ország keleti csücskéhez. De Kovács András nem a „Vörös grófnő" forgatásakor ismerkedett meg igazán a család történetével. A kapcsolat régebbi... — Valóban. Jó húsz esztendeje valaki elhozta Káro- lyinét valamelyik filmem vetítésére. Talán éppen a „Nehéz emberek” premierjén találkoztunk először. Akkor megismerkedtünk, többször összejöttünk, s ezeknek a beszélgetéseknek lett a gyümölcse aztán egy televíziós portréfilm, amelyet 1969-ben mutattak be „Együtt Károlyi Mihállyal" címmel. A film készítése közben nemcsak a történelmet értettem meg, de a rendkívül színes és izgalmas egyéniséget is. — Egyfajta belső derű a Károlyiné emlékiratainak is a hangja. Lírai megközelítése annak a drámának, amelynek férjével együtt részesei lehettek. Történelmi tragédiáknak szintúgy, mint személyes élményeknek, magyarán: a súlyos helyzetek közepette személyes életükben is hatalmas változás ment végbe... — Közben eltelt tizenöt év, és én változatlanul foglalkoztam a Károlyi családdal. És amikor fölmerült egy francia—magyar koprodukció gondolata Károlyiné emlékiratai alapján — ezzel a témával a franciák is egyetértettek —, akkor engem kerestek meg ... A film készítésére az is inspirált, hogy az a magyar demokratikus tradíció, amit Károlyiék jelentenek (és Károlyiékkal együtt az egész századelő magyar progressziója) nincs igazán jelen a magyar köztudatban. Néhány történelmi csomópontot feltétlen meg kell jelölnünk ebből a korszakból, hiszen a századforduló szellemi légköre hasonlí.thatatlan a két világháború közöttihez, vagy az az utánihoz. Csak példaképpen: a Társadalom- tudományi Társaságban egy este léphetett pulpitusra a szocialista Szabó Ervin, az anarchista Batthyány, vagy a polgári radikális Jászi, a reakciós Tisza. Ez a fajta türelem aztán a történelem viharaiban eltűnt. Ebből következik, hogy ,a történelmi személyiségek „skatulyázása", summás értékelése válik jellemzővé, és nem a dolgokat a maguk összetettségében vizsgáló történelmi szemlélet. Idő kellett ahhoz, hogv Károlyihoz lehessen közelíteni ... — Amit ön említ, ez a demokrácia legszebb tradíciója .. . — Itt hatalmas szellemi mozgás volt és ennek megismerése szinte ma már akadálytalan. A filmben azért is hittem, mert a forrásokkal ellentétben a film mégiscsak az érzelemre hat. Arról nem is beszélve, hogy mások olvasnak egy könyvet és megint mások mennek moziba, ülnek le a képernyő elé. Utóbbiakat akár milliókkal is mérhetjük, míg egy szak- könyvet ha húsz-harmincez- ren forgatnak... Ez azért is rendkívül fontos számomra, mert úgy vélem, a Károlyi-jelenség nem egyedülálló a magyar történelemben. Én még a felszabadulás előtt jártam középiskolába, tapasztalhattam ezt a „fordítva megélt” történelmet. Károlyiról mi azt tanultuk, hogy Magyarország elvesztette Erdélyt, a Felvidéket, mert kitört az őszirózsás forradalom, amelyet Károlyi vezetett. Miatta vesztettük el a háborút. .. — ezt a rágalmat az a Horthy-rendszer terjesztette, amely végül is aláírta a trianoni döntést. Károlyi viszont éppen azért mondott le a hatalomról, mert nem fogadta el a Vvx-jegyzéket, s az igazságtalan határokat. S ne tagadjuk: ez a torzítás mélyen beivódott, bizalmatlanságot keltett mozgalmakkal, forradalmakkal szemben. Ezént is elengedhetetlen, hogy jól ismerjük a magyar történelmet, hogy ne lehessen szembeállítani soha a -nemzeti érdekeket a társadalmi progresszióval, a haladással. Máig érő tanulság ez. — Károlyi személyisége 1918-cal fonódik össze. De Károlyi jelentős politikai személyiség volt 1918 előtt is, és nagyon érdekes politikai arculata alakult ki a hatalomról kikerülvén... — Persze. Károlyi alakja -tele van paradoxonokkal. Egy nábob, aki fölosztja földjeit. Egy arisztokrata, aki nem akar forradalmat, ezt többször is kijelentette. (Mi több, két nappal a forradalom kitörése előtt kiküldi a feleségét Bécsbe, hogy nagybátyja közbenjárását kérje: nevezze ki Károlyit, elkerülendő a forradalmat...) És mikor látja, hogy elkerülhetetlen, akkor a forradalom élére áll! — ... békepárti, mikor Magyarország háborút bömböl, tizennégyben... — ... Be is törték a Károlyi-palota ablakait Pesten, tüntettek. ellene. Helyesen látta, hogy bármiképpen is végződik a háború, az Magyarország számára végzetes. Ha győznek a központi hatalmak, Németország Magyarországra telepszik. Ha veszítenek, felerősödik a nemzetiségiek önállósági törekvése. Ez a felismerés hozta öt olyan helyzetbe, hogy a forradalom élére állt. Ráadásul szimbólummá emelkedett: mint egy messiást ünnepelték. A független demokratikus szerep — ami mögött ráadásul már párt sem átüt — nem lehetett életképes. És a következő paradoxon, hogy a demokrata Károlyit a „demokratikus” Nyugat hagyja pácban, mert érdekei úgy követelik. Károlyi ennek ellenére nem vált ellenforra- datmárrá. Fölismerte, hogy a magyar érdekek képviselője nem lehet immár más, csak a forradalom, nemzeti meggondolásból és szocialista szimpátiából nem fordul szembe vele, sőt szolgálja, akár közlegényként is, ahogy ő fogalmaz ... Hatalmas tragédia néki 1949 is. Tiltakozik a Rajk-per ellen. Hazajön, kilincsel, kihallgatást kér Rákositól. Mikor kiküldik hozzá a „dokumentumokat”, egy szót sem hisz belőle. — És tudnunk kell, hogy ez az ember ekkor már szinte aggastyán ... — Hetvennég.y-hetvenöt éves, de nemcsak morálisan, hanem racionálisan is teljesen tisztában van azzal, ami történik. És nem emigrált, hanem mikor visszavonták a diplomata útlevelét, turistaként távozott az országból. Nem fordult szembe a szocializmussal, a helyzetet időlegesnek tartva, epizódnak, tragikus helyzetnek tekintette ezt a kort. Ez megint egy emelkedettség. Szinte azt kellene mondanunk, hogy Károlyi nem volt jó politikus, mert túlságosan moralista volt. Egy tiszta erkölcsű ember volt, aki ezért le tudott mondani mindenről. Vagyonról, hatalomról... — Keveset beszéltünk a film hőséről, Andrássy Katinkáról ... — A jó házasságok mind egyformák, csak a rosszak különbözőek. — bölcselked- nek évszázadok óta. Ebben az esetben én megkockáztattam egy jól sikerült házasságról filmet forgatni. Tizennyolc évvel idősebb Károlyi Katinkánál és a két ember remekül kiegészíti egymást. Egy befutott politikus, hatalmas szerelmi kalandokkal a háta mögött. (Tudvalevő, hogy nagybátyja feleség volt jó egy évtizedig a szeretője.) Vonzódtak hozzá egyébként is a nők. És akkor megjelenik az életében ez az érzelmekkel teli lány, aki a dinamikát, a nagy viharos érzelmeket hozza, aztán pedig a családot, a kitartást, kiállást minden helyzetben. Mindketten önálló, szuverén egyéniségek. Ez a látszólag széthúzó erő válik összetartó energiává. Erősebb ragaszkodássá mindennél. S ezt a dráma ellenére is a derű, a tiszta derű hatja át. Antall István 4987. április 18. Kovács András filmrendezővel beszélget Antall István.
