Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-18 / 92. szám

IM ^ Húsvéti melléklet versében számolt be? A régi görögök és rómaiak a baglyot az örökkévalóság szimbólumának tekintették. Mihajlovszkojéra érvényes lett ez a meghatározás. A költő halála után házát eladták bontásra. Mihajlovsz- kojélban idegenek telepedtek le. A múlt század végén tért ide vissza ismét a költő fia, Grigorij Alekszandrovic s. Amikor elutazott innen, édes­apja emlékére ültetett egy szilfát, a pank középébe. 1899-et írtak akkor, Puskin születésének 100. évfordulója volt. A XX. század elején Mi­hajlovszkojét az állam vette gondozásba. 1922-ben a szovjet kormány határozata alapján emlékmúzeumot lé­tesítettek, és természetvédel­mi területté nyilvánították a régi Puskin-birtokot. Mihaj- lovszkojéban megtisztították a kis tavakat, .rendbehozták a fasorokat, parkokat, virágo­kat ültettek. A régi ház alap­jára felépítették a múzeumot, és ezután kezdtek megjelenni az első Puskin-emlékek. Sok közülük Puskin szomszédai­nak örököseihez került, akik gondosan megőrizték azokat. ... Sötétedik. A mihaj­lovszkojei ház ablakaiban Mihajlovszkoje körülvette őt a maga csendjével, belát­hatatlan térségeivel, ködös, nyirkos hajnalaival, reszkető holdfényével. Határtalan szenvedéllyel kezdett írni, sokat és mindenről írt. A ma­gány, amely másoknak talán elviselhetetlen lett volna, a költő számára teremtő ihle­tet jelentett. Órákig el tudott gyönyör­ködni a természetben, tanul­mányozta szomszédai hétköz­napjait, szokásait, amit ké­sőbb fel is használt a Jevge- nyij Anyeginben, szívesen el­üldögélt a közeli Trigorszk faluban élő, kedves Oszipov családnál, figyelte a paraszti életmódot, eljárt a vásárokra, és hallgatta szeretett dajkája, az egyszerű és bölcs orosz asszony, Arina Rogyionovna elbeszéléseit.. . Itt értesült Puskin a ször­nyű hírről, hogy Pétervárott elfojtották a dekabristák fel­kelését, Oroszország legnagy­szerűbb elméinek felkelését, akik között igen sok barátja volt. Ekkor került oda Pus­kin egyik kéziratlapjára a következő rajz: egy bitófa, rajta öt akasztott emberi alak kontúrja, és egy sor — „Lehettem volna én is .. Van valami különös abban, Puskin öröksége ALEKSZANDR PUSKIN HA­LÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL 19S7-ET PUS­KIN EMLÉKÉVNEK NYILVÁNÍ­TOTTÁK A nyugalom, az Ihlet és a munka csodálatos alkatószi­getének nevezte Puskin Mihajlovszkojét Mesélik, hogy -Puskin Mi- hajlovszkojéban lévő házá­hoz (családi biztokuk) min­den ősszel holdfényes éjsza­kákon odaszáll egy bagoly, letelepszik a tetőcserépen és elkezd hangosan sírni. Igen, kifejezetten sír. Talán éppen ilyen élménye lehetett Pus­kinnak is, amiről az egyik kigyullad a fény. És a fel­idézett múlt fonala, az idő fonala elvezet bennünket a távoli 1817-es évbe, amikor Puskin, a líceum végzett hallgatója a családi birtok gyönyörű fasorán siet haza a szülői házba. Ez volt az első, és úgy tű­nik, rövid találkozása a köl­tőnek a nyugalom, a családi béke kis szigetével. Másodv szór már szükségből jött ide. A dühödt cár (Puskin sza­badságszerető versei, és sza­bad erkölcsi nézetei miatt) Mihajlovszkojéba száműzte a költőt, rendőri megfigyelés alá helyezték. Ekkorra Pus­kin már Oroszország bálvá­nya volt, akinek a nevét nemcsak a fővárosi ifjúság dicsőítette, hanem mindazok, akik együtt aggódtak a hazai kultúra sorsáért, jövőjéért. Senki, még maga a cár sem tudta kényszeríteni Puskint, hogy másként él­jen, mint ahogy a szíve diktálta. Ez a fajta füg­getlenség természetesen bő- szítette ellenségeit, azokat, akik nem tudták elviselni a köitő szabadságszerető érzé­seit, kritikus hangvételét, po­litikai nézeteit. hogy Puskin éppen 1825 őszén fejezte be a Borisz Godunovot. A költő hamarosan elhagy­ta Mihajlovszkojét. Látszó­lag úgy tűnt, hogy a cár meg­bocsátott Puskinnak, de va­lójában feloldozatlanul, bár nem megtörve tért vissza a régi fővárosba. Ettől kezdve még sokáig melegítette őt Mihajlovszkoje tüze, az utol­só tíz év keserű, rideg nap­jaiban. Még egyszer, utoljára eljött ide Puskin, 1836 kora- tavaszának gyászt hozó nap­ján, amikor édesanyját kísér­te utolsó útjára. És azon a napon önmagának is biztosi- tott egy helyet abban a teme­tőben. Megérzése, rossz elő- érzete sajnos, hamarosan be­teljesedett ... Minden évben, Puskin szü­letésnapján sok ezren zarán­dokolnak el Mihajlovszkojé­ba, hogy tisztelettel adózza­nak a költő emlékének. Ahogy azt a múlt század nagy orosz kritikusa, Belinsz- kij mondta: „Puskin örökké létező jelenség, aki nem áll meg azon a ponton, ahová a halál helyezte őt, tovább él az emberek tudatában ...” Ill IIMMMI 11 i -r^-i—nwnT— A mozdulat talán egyidős az emberrel. All a férfi a parton, háta kissé meggörbül, feszül­ten figyel. A halászó-vadászó ember mozdulata ez, mely mennyi világhírű művészt ih­letett meg a századok során. Gondoljunk csak Hemingway öreg halászára, a vén Santia- góra. Nap mint nap tengerre száll, hogy egyszer találkozhasson élete nagy halával. S meg- küzdhessen vele. Vagy gondoljunk a képző­művészek sokaságára, kiknek megunhatatlan témául szolgál az erdő, a mező, a folyó, a tenger. A természet, mely ki­meríthetetlenül gazdag. Ha emberhez méltó módon élünk együtt vele. Áll a férfi a parton, nyúl a zsákmányért. A magvető em­ber lendülő karja ily szép még, mikor szórja a magot, hogy majdan élet csírázzon abból. A goes József az amatőr al­kotók nyíregyházi tárlatán látható Szákoló halász című kisplasztikája is ezt, a termé­szettel együtt élő ember örök mozdulatát ábrázolja a maga sajátos módján. (B. G.) H. H KISVÁRDÁN GEDI TANÁRÉ VÉGZETT MAI KOT. A NYÍRE KORLÓ ISKOLi ÓTA TAGJA A Intellektuális, r alkat H. Németh Kendőzetlenül vál kérdésekre, tele van nivalóval. Bethlen G cai, égre néző ablaki méhen fogad (mely : vész férjével közös jegyzi: a műtermét a férje használja, mondíhatatlanul sz érzem magam, ha itt de csak ritkán enj meg magamnak ezt Képgrafikus vagyok lakásban dolgozom lámpáim fénykörébe tés nagy kipakoláss de ott vannak a gye háziasszonyi teendői Az igazi műterm lakásban folytatjuk getést. Főként régi kai berendezett szó rágott könyvesszek íróasztal, régi kari Nagyszülői örökség. — Modern bútorc nem tudnám elkép életem, mozgástere: érzem mögötte a fát természetességében i embert — magyar képeket nézegetjük, tudatosan komponál sok. H. Németh Kát vészeiét az évek sor; léletbeli változások ták. Rajzai témáit szőr a természetből De már nem marad egy táj vagy festői megjelenítésénél, a dolgok mögöttes rajzolja meg. A komponálás egyik hogy képeinek kéts: meket ad. Ilyeneke utak, Kék madár, U nyék, A gyermekkor zete, Megtört a tél, & lan cselekvés. Sűrű tok, Kövek beszélne (Macskák, álom. fekvő női test, két fej, felül egy fékét árnya. Az egész ké Kelet fe/őJ indultak ) A szabolcsi irodalom lapjairól... Hazánkban a felszabadulás nemcsak a társadalmi, gaz­dasági, hanem a szellemi életben is hatalmas energiát szabadított fel. Meglepően rövid idő alatt szerveződött újjá az országban a színházi, képzőművészeti élet és az írók, költők száz hangú né­pes serege is lelkesen üdvö­zölte a gyilkos háború befe­jezését és az új korszak haj­nalát. Megyénk akkori poli- jkai-gazdasági életének mozzanatai jobbára ismer­tek. Kevesebbet tudunk vi­szont szőkébb hazánk szel­lemi életének pezsgéséről, az irodalmi élet újrakezdéséről. ._ Erről beszélgettünk Katona * Béla irodalomtörténésszel, aki nemcsak külső szemlé­lője volt a megyei irodalmi élet újjászervezésének, ha-, nem egyik részvevője is. — A háború nemcsak a gazidasági életben okozott károkat megyénkben, hanem a szellemi élet is csaknem teljesen dezorganizálódott. Ez a megállapítás vonatkozik ' intézményrendszerének szét­hullására, illetve arra is, hogy sokan örökre eltávoz­tak közülünk. Például Fehér Gábor, kitűnő novellista és fáradhatatlan irodalomszer­vező, aki hosszú ideig volt a Bessenyei Társaság főtitkára, még a háború alatt a fronton szerzett betegségében halt meg. Kelen László, a Nagy- kállóban élő neves költő — aki többek között Nagy La­jos barátságával dicsekedhe­tett —, német koncentrációs táborban vesztette életét. A Benczúr Kör és a Forrás cí­mű újhangú folyóirat egyko­ri munkatársai közül is töb­ben a munkaszolgálat poklá­ban vesztek oda. A Besse­nyei Kör és a Szabolcsi Szemle régi gárdája is majd­nem teljesen szétzilálódott. Sziklay László, a kiváló iro­dalomtörténész és kritikus már a háború alatt elkerült Nyíregyházáról, de akik itt maradtak a megyében Czó­bel Minka, Vietórisz József vagy Péter Károly, azok sem tudtak mit kezdeni az új helyzettel. Hamarosan elke­rült innen Méreiné Juhász Margit a Szabolcsi Szemle korábbi társszerkesztője is, később inkább irodalomtör­téneti kutató munkát folyta­tott Budapesten. — Jelentkeztek viszont új tehetségek. Rákos Sándor, Bory Zsolt, később Bényei József, Ratkó József és bizo- zonyára mások is. Hol tud­tak a pályakezdők egyáltalán publikálni? — A fiatalok közül, akik a 30-as évek legvégén, vagy a 40-as évek elején kezdték el költői pályafutásukat, legelő­ször Rákos Sándort és Bory Zsoltot kell említeni. Rákos lírai költőként indult, a fel­szabadulás utáni első évek­ben bebizonyította, hogy a közéleti tevékenység sem idegen tőle. Egyik legelső munkatársa volt a Kelet- Magyarország elődjének, az 1944-ben megindult megyei lapnak a Magyar Népnek. Bory Zsoltnak már 18 éves korában önálló verses kötete jelent meg „Szekerek a köd­ben” címmel. A háború alatt azonban alig publikált, csak később a Vándortűz című folyóirat nyíregyházi számá­ban jelentkezett újra versek­kel, (A Vándortűz, ez a sajátos folyóirat olyan országos iro­dalmi lap volt, amelynek kü­lön érdekességet kölcsönzött, hogy minden számát más­más városban szerkesztették. Nyilván erre utal a lap címe is. Akkoriban, a háború utá­ni időkben nem voltak meg a feltételei annak, hogy egy nagyobb város, vagy egy táj önálló folyóirattal jelentkez­hessen.) — Ez a vándor folyóirat arra szolgált, hogy alkalmat adjon az egyes tájegysége­ken élő alkotóknak országos bemutatkozásra. Ez viszont csupán egyszerű publikációs lehetőséget biztosított... — Állandó folyóirat hiá­nyában az 50-es évek első felében főként a megyei Néplap volt az irodalmi élet műhelye. Nagy érdeme a lap akkori szerkesztőinek, hogy lelkesen támogatták a fiata­lokat, helyet adtak a lap ha­sábjain az induló tehetségek­nek. Ekkor vált ismertté Ratkó József, Szlávik Ferenc, Bényei József, Rózsa András. Természetesen a felfedezet­tek közül nem mindenik vál­totta be az ígéretét. Az 50-es évek elején meg­indult a helytörténeti kuta­tás is, ezen belül megyénk irodalmi hagyatékainak a feldolgozása. Mindenekelőtt Móricz Zsigmond és Krúdy Gyula munkásságára irá­nyult a figyelem. Móriczot könnyebb volt elfogadtatni — ismét, hiszen ő lett a magyar gin1 kritikai realizmus legna- háti gyobb alakja. Krúdy elis- — mertetésére viszont hosszú a K ideig kemény harcot kellett szer folytatni. Krúdy születésének a IV 75. évfordulójáról csak itt, zse] az író szülővárosában, Nyír- idő egyházán emlékeztek meg. mu1 (Ebben nagy érdemei vol- pék tak Katona Bélának is, aki Gyi mint ismeretes, könyvet is lap írt Krúdy ifjúkoráról. A Az Néplap is közölte Katona Isti Béla megemlékezését.) — láiv Természetesen a Néplap nem sen pótolhatott egy irodalmi fo- sói. lyóiratot... vet Az 50-es évek közepén új- köz na felmerült egy folyóirat in- 60-í dításának a szükségessége, s iro< végül 1956 őszén meg is je- Vés lent a Szdbolcs-Szatmári 196: Szemle első száma. Sajnos is a történelem eseményei a to- élei vábbi megjelentetését meg- tán akadályozták és csak a 60-as kéz évek elején indulhatott újra imo! a Szemle. Visszatérve a fia- lété talokra, hadd említsük meg ren Váci Mihály nevét is, aki itt re élt és dolgozott a megyében, kör Bizonyára már akkor is ír- mej hatott, publikálni azonban tőle csak később, Budapesten oió kezdett. átn A halász Alekszandr Puskin 1827-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents