Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-18 / 92. szám
HÜSVÉT. (Elek Emil képriportja a 11. oldalon.) Javul a tápok minősége Megújuló malmok Hét malom üzemel megyénkben a Szabolcs-Szat- raár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat irányításával. Van unalmunk Nagy kallóban, Nyírbátorban, Mátészalkán, Fehérgyarmaton, Kisvárdán, Baktalórántházán és Nyíregyházán. Két évvel ezelőtt, 1985-ben a nyírbátori malom teljes felújításával egész Sza- boIcs-Szatmárban befejeződött a rekonstrukciójuk. Nyíregyházán és Kisvárdán új malmokat építettek, s ezzel jelentősen növekedett a kapacitásuk. Szabolcs-Szatmár megye malmaiban jelenleg naponta 600 tonna gabonát őrölnek. Ezenkívül az országban kizárólag a nagykállói üzemben őrölnek durum búzát, s innen szállítják a lisztet az ország valamennyi tésztagyárába. Ahhoz, hogy a növekvő követelményeknek a nagykállói malom a jövőben is megfeleljen, gondoskodnak további korszerűsítéséről. A régi konstrukciójú daratisztító gépeket kicserélik légáramos vibrációs daraválogató gépekkel. Ezzel jelentősen növekszik a darakihozatal mennyisége, javul a minősége és a termelékenység is. A versenyképesség megköveteli, hogy a malmok rekonstrukciója után is rendszeresen és folyamatosan gondoskodjon a vállalat a legkorszerűbb gépek, technológiák beszerzéséről, illetve alkalmazásáról. Ezt célozta tavaly a nyíregyházi malom újjászületése. Korszerűsíti a vállalat a szállítóparkját is. Kilenc új IFA tehergépkocsit vásároltak, s az üzemek belső anyag- mozgatásé.uik korszerűsítését szolgálja a 4 darab dízel villamos targonca is, amelyet ez év első felében kapnak. A megye malmai mellett 6 takarmánykeverő üzem tartozik a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat irányítása alá. Ezek Nyíregyházán, Ti- szavasváriban. Kisvárdán, Vásárosnaményban, Mátészalkán és Zajtán működnek. Közülük a nyíregyházi és a ki9várdai naponta 240—240 tonna takarmányt gyárt, míg a vásárosnaményi 280 tonnát. Világbanki hitelből Nyírbátorban ez évben megkezdik egy 240 tonna kapacitású, korszerű számítógépes irányítással működő keverőüzem építését, melybe a célgépek többsége tőkés importból származik. Az üzemet 1988-ban adját át rendeltetésének. ^ Az ország egyik legjelentősebb komplett premix üzemét helyezik üzembe június végén Nyíregyházán, amelyben a tápgyártáshoz szükséges premixeket állítják elő. Ezekből készítik a teljes értékű tápokat, mely által csökkennek a költségek, ugyanakkor lényegesen javul a tápok minősége. (farkas) Március: rendkívüli szennyezés nem volt Hideg tavasz Napvilágot látott a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság márciusi vízrajzi és vízminőségvédelmi tájékoztatója. A sok érdekes információ közül az első és a legszívderítőbb: márciusban rendkívüli szennyezés nem történt, az előző hónapokhoz viszonyítva javult a Kraszna, a Tisza, a Lónyai- csatorna, az Ér-patak és a Holt-Számos vízminősége. A Felső-Tisza vízgyűjtőjén szépen és csendben elolvadt a hó, a hegyekben is. A legutóbbi jelentés szerint még a Kárpátok gerincén, Alsóhideg-patakná! is csak 18 centit, Lukinál 28 centis havat jeleztek, ami elhanyagolható, ez árvízveszélyt nem jelent. Alsóve- reckéröl csak egycentis hóról érkezett jelzés. Érdemes néhány pillantást vetni a március havi középhőmérséklet Nyíregyházán mért adataira. Ezekből kiderül, hogy a harmadik hóban 3,9 Celsius-fok- kal volt hidegebb, mint a sokéves átlag, ami számokban kifejezve azt jelenti, hogy a szokásos +4,5 fokkal szemben az átlag a —0,6 fokot érte csak el. Jellemző volt ugyanakkor a csapadék relatíve nagyobb mennyisége. A sokéves átlagot meghaladta az egész megyében, a Nyírségben 64, Felsö-Szabolcsban 68, a Kelet-Nyírben 64, az Ecsedi- láp környékén 62, Betegben 75, a Tisza-Szamos között 70 milliméter hullott. Ez sokat pótolt a múlt évi hiányból. Csupán az összehasonlítás miatt: a sokéves átlagok a 32 és 44 milliméter között mozognak. A folyók vízállása márciusban változatlanul az átÄTADTÄK a TÍZEZREDIK NDK-KOMBAJNT MAGYARORSZÁGNAK. a kőbányai vásárvárosban az AGROMASEXPO Nemzetközi Műszergazdasági, Élelmiszeripari Gép- és Műszerkiállítás keretében az NDK Fortshritt Kombinát képviselői ünnepélyesen átadták az AGROTEX Vállalatnak a tízezredik Magyarországra exportált aratócséplő gépet. (MTI Fotó) hozott, viszont o vizeket tekintve mégis kedvezőnek mondható, hiszen a nagy, tavaszi áradások, a veszélyes jégzajlások szerencsére elmaradtak. A I6ST-országok szövetkezeti vezetőinek talicskázása lagok alatt maradt. Tisza- becsnél a —100 alatt volt, Záhonynál is rekordot közelítően alacsony volt a folyó, leapadt a Túr is, a Kraszna se érte el a sokéves átlagot. Mindez azt is jelzi, hogy a hűvös -márciusban az olvadás nem okozott gondot, s a folyókról normálisan vonult le az ár. Ez a néhány adat is arról informál, hogy az időjárás korántsem volt olyan, amit az ember általában jónak és kellemesnek mond. a kikelet hava nem sok örömet Pénteken hazaérkezett Szófiából Szlameniczky István, a SZŐ VOSZ főtitkára, aki küldöttség élén részt vett a KGST-országok szövetkezeti szövetségei vezetőinek április 13. és 17. között rendezett tanácskozásán. Megvitatták a tudományos, a technikai és a műszak'i fejlesztés időszerű szövetkezeti feladatait. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a szövetkezeti gazdálkodás megújulásának valamennyi szocialista országban egyik fő feltétele a belső érdekeltségi, tagsági viszonyok fejlesztése. A SZŐ VOSZ képviselői ismertették a magyar- országi gazdasági reform érvényesülésének szövetkezeti tapasztalatait. A delegáció találkozott a Bolgár Szövetkezetek Központi Szövetsége (CKSZ) vezetőivel, akikkel megvitatta a kétoldalú együttműködés további lehetőségeit. A tervek szerint az elkövetkező időszakban magyar—bolgár szövetkezeti vegyesvállalatot alapítanak, termelési kooperációkat hoznak létre. A KGST-országok szövetkezeti küldöttségeinek vezetőit fogadta Georgi Atana- szov, a bolgár minisztertanács elnöke. További apadás a Krasznán A kedvező időjárás hatására a folyók tovább apadnak. Péntek délelőtt a Krasznán megszüntették az árvíz- védemi készültséget. Tovább csökkent a belvízzel borított területek nagysága, jelenleg 2450 hektárt borít a víz. Különös gondot fordít a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság arra, hogy mielőbb megszabadítsák e belvíztő} a meliorált területeket. Kinek a nnemléke? prilis 18. Műemlékvédelmi világnap. Ezt olvasom a szerény, de igen stílusos, aprócska plakáton, melyet a szerkesztőség címére küldtek a megyei megemlékezés rendezői. S.egy pillanatra elidőzöm a szó jelentésén: műemlékvédelem. Nem először írom le jómagam is, mások is, s talán közben fel sem ötlik az emberben a legkézenfekvőbb kérdés: tulajdonképpen miért nem természetes dolog a műemlékeink megvédése az enyészettől, netán a rombolástól, vagy a rendeltetésellenes használattól. Elemi érdekünk, nemcsak a múltunk iránti megbecsülésből, hanem a jelen tárgyi értékeink, épületeink, létesítményeink megóvása miatt is, hogy azokról megfelelően gondoskodjunk. S bár világnapról van szó, s nem igaz, hogy nem dobban meg az ember szíve, ha az emberiség egyetemes kultúrkincseinek tekinthető értékek pusztulnák, gondoljunk csak a velenceire csupán, de más példákat is említhetnénk, melyek a természet és az ember környezetszennyező munkájának következtében veszélyben forognak. De az is érthető, hogy ezen a napon elsősorban a saját hazánk, megyénk műemlékeire vetünk egy-egy pillantást. Először talán azért, hogy lelkiismeretünket egy kicsit felborzoljuk: ismerjük-e, becsüljük-e ezeket, vagy elmegyünk, sőt elrohanunk mellettük, bár a kis tábla egyre több V _________________________________ szabolcsi, szatmári, beregi községben is jelzi, van műemléki látnivalója is a falunak. Tudomásul kell venni, hogy minden műemléket képtelenség összegyűjteni — szabadtéri vagy más múzeumokba — és ott egyszerre a közönség elé tárni. Ezt részben a népi műemlékek esetében képes megvalósítani a szabadtéri múzeum — Szentendrét említhetjük, ahol több, megyénkből elszármazott műemléktemplom, harangláb és egyéb népi építészeti-néprajzi létesítmény kapott örökre otthont. De mindent nem lehet — és nem is szabad lebontani — és kiragadni a saját környezetéből. Ám folyamatosan gondoskodni kell a tatarozásáról, megóvásáról, ma még nem ismert, vagy megmentésre még érdemes épületeket is szükséges felkutatni és helyreállítani. ermészetesen itt is a józan ész és az anyagi lehetőségek szabnak határt az igyekvésnek, s ha valamiben számítani lehet a különböző munkahelyek, intézmények összefogására, saját erős_ közreműködésre és a műemlék- épületek ésszerű hasznosítására, ami a turizmus, vagy a vendéglátás révén pénzt is hozhat, éppen a műemlék ügye. A műemlékvédelmi világnap alighanem akkor válik számunkra megfoghatóvá, ha saját, konkrét értékeinkről gondolkodunk és teszünk is értük. S nemcsak ezen a napon ... P. G. ______________________ ___________y Több a nonkát keresi, mint a betöltetlen állás Ftlnirís ai imáé nkaerö-lielyzttéröl A keresetszabályozás jelenlegi formája arra ösztönzi a vállalatokat, hogy takarékoskodjanak a létszámmal, a korábbiaknál ésszerűbben gazdálkodjanak a munkaerővel. Ennek hatására mind több helyütt kényszerülnek arra, hogy megszüntessék azokat a tevékenységeket, munkaköröket, amelyekben nem tudják a dolgozókat hatékonyan foglalkoztatni. Miközben általában csökken a vállalatok munkaerőkereslete, még mindig van jó néhány olyan hiányszakma, amelyekben a jelentkezők több állásajánlat között is válogathatnak. Sok helyen keresnek kőműveseket, villany- szerelőket, tehergépkocsi-vezetőket, autóbuszvezetőket, hegesztő és lángvágó szakmunkásokat, gépjárműszerelőket és ács-állványozó mestereket. A munkaerőigényeknek valamivel több mint egynegyede még mindig Budapestre koncentrálódik, annak ellenére, hogy már a fővárosi vállalatoknál is csökkent a munkaerő iránti kereslet. Bőségesek az elhelyezkedési lehetőségek Csongrád megyében is. Ennél kevesebb, de azért a jelentkezőknél még így is jóval több a munkalehetőség Komárom, Bács-Kis- kun, Veszprém és Békés megyékben. Szabolcs-Szatmár megyében nemcsak egyes rétegek számára, hanem összességében is több a munkát kereső, mint amennyi a betöltetlen állás. Űjabban Borsod megye ipari centrumaiban is nehéz a dolgozóknak szakmájuknak megfelelő állást találni. A legtöbb állást keresőnek — 40—50 százalékuknak — változatlanul az ipar kínál foglalkoztatási lehetőséget. A második legnagyobb munkaerő-felvevő ágazat a közlekedés, valamint a posta és a távközlés. A legtöbb fizikai munkásra az építőipar tart igényt, amely körülbelül a munkalehetőségek 10 százalékát kínálja. Hasonló nagyságrendű a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás munkaerőigénye. A felkínált munkahelyek mintegy 7 százalékára a kereskedelmi vállalatok keresnek dolgozókat. (b. I.) XLIV. évfolyam, 92. szám ÁRA: 2,20 FORINT 1987. április 18., szombat / -
