Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-15 / 89. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. április 15. Ünnep a holnapnak Eszmecserék a parkban I A Mátészalkai Városi Tanács, a Hazafias Népfront városi Bizottsága és az erdőfelügyelőség fásítási ünne­pet rendezett a Zalka Máté Művelődési Központban április 10-én. A 2-es számú általános iskola környezet- védelmi szakkörének hangulatos, szép műsorával kez­dődött a program. Házavatás 4 április 9-én egy új, remélhetőleg ha- hagyományterem- tö résztvevői gyülekeztek a városi tanács házasság- kötő termében. A mátészalkai családi iroda és a „Kraszna” La­kásépítő Szövetkezet ren­dezvényén, a tervező és kivitelező vállalatok kép­viselőinek jelenlétében ünnepélyes keretek között adták át a Zalka Máté ut­ca 1—3. számú, 24 lakásos társasház lakásainak kul­csait a boldog tulajdono­soknak. A program a családi iro­da művészeti együttesé­nek erre az alkalomra ké­szült zenés irodalmi __ ősz- szeállításával kezdődött, amely szólt az alkotás, az emberi munka dicséreté­ről és a családi otthon megteremtésének feleme­lő, boldogító érzéséről. A műsort követően Kö- vendy Lajos tanácselnök köszöntötte az alkotókat és az új szomszédokat. Többek között beszélt ar­ról, hogy a ház igazán megérdemli a tulajdonosi szeretet, a féltő, vigyázó gondoskodást, hiszen a vá­ros egyik új büszkesége és egyben egyik legszebb kö­zösségi lakóépülete is. A köszöntő után Pataky Arpádné, a lakásszövetke­zet elnöke méltatta az el­készült munkát, majd át­adta a kulcsokat az okira­tokkal és az épületről ké­szült színes fényképpel együtt a tulajdonosoknak. Ezzel a rendezvénnyel ismét sikerült bizonyítani, hogy rohanó világunkban igenis meg lehet, meg kell állni, örülni és ünnepelni, ha életünk döntő fontos­ságú állomásához érke­zünk Ezen a délelőttön 24 család, a szervezőkkel és építőkkel együtt ünnepel­te a jól végzett munkát és az új otthon kialakításá­nak első perceit. (réti) Röviden A város cserepeshegyi zárt­kerti területe mellett kialakí­tott 199 zártkertből 160 föld­részletet adtak birtokba, amelyeken a tulajdonosok a tavaszi munkákat megkezd­ték. Gondot jelent a rendkí­vüli csapadékos időszak. A tervezett utak tereprendezé­sét, kialakítását a tanács nem tudta befejezni. Az áfész és a Mester-Coop Élelmiszeripari és Kereske­delmi Leányvállalat Gazda­sági Társaság konzervipari gyáregységet kíván létrehoz­ni. A beruházás helykijelölé­si eljárása 1987. április 13-ra van kitűzve. A Kölcsey utca tehermen­tesítésére épülő Földes Pál utca terület-előkészítő mun­kái — épületek szanálása — megkezdődött. Május hónap­ban az út és közműveinek építését is megkezdik. Dunacoop hirdetésre 270-en jelentkeztek dolgozni, zömé­ben 20—30 év közötti élet­korú férfi és nő. Sok az ér­deklődő az 1987-ben érettsé­gizők közül. Május első felé­ben kb. 40 fő átképzése már megkezdődik. A Dunacoop egy gazdasági társaság, tagja több ipari és mezőgazdasági üzem. Mátészalkán az úgyne­vezett opfoszenzor családot fogják gyártani, szerelni. Az oldalt összeállította: BARTHA GÁBOR Aki eltette a meghívót, az akár tíz évek múltán is le­olvashatja arról, hogy meg­nyitó beszédet Kövendy La­jos. a városi tanács elnöke, ezt követően „Az erdő helye és szerepe a változó társa­dalmi, gazdasági és környe­zeti struktúrában” címmel Lakatos András, a megyei ta­nács elnökhelyettese tartott előadást. A város ékszere Többen kaptak kitüntetést eredményes fásításért és kör­nyezetfejlesztésért. A puszta protokoll ennyi, de essék szó a meghívottakról. Eljöttek Mátészalkára megyei vezetők, megyénk városainak elnökei, illetve képviselői, a várossal kapcsolatban álló nagyközsé­gek tanácselnökei és meghí­vót kapott valamennyi me­gyénkben dolgozó termelő­szövetkezeti elnök is. Nem jött el mindenki, de jó száz­ötven vendég hallgatta meg az előadást, és utána valósá­gos kocsikaraván indult az Északi lakótelepre. Sokszor elhangzott, magánbeszélge­tésekben is elhangzik, de ol­vasni is lehetett már róla, hogy az Északi lakótelep a város egyik ékszere lesz. Épül, alakul, napról napra változtatja az arcát, ponto­sabban változtatnak ezen az arcon az otthont teremteni igyekvő emberek. A vendégeket egy parknak szánt területen kiásott göd­rök, szerszámok és előkészí­tett facsemeték fogadták. Ki­ki (ha a megye másik hatá­ráról is érkezett) elültetett egy-egy facsemetét. A göd­rök helyét parképítők tervez­ték, pontosabban a városi tanács vb költségvetési üze­mének kertészete. Borongós volt az idő, de nagyon jó a hangulat. Különben is ez az időjárás kedvezett az ültetés­nek. Lehetetlen volt nem gon­dolni rá, amit megnyitójá­ban a tanácselnök mondott. 1969-ben mindössze kéthek­tárnyi gondozott park volt a városban. Ma a belterületen 45 hektár, a külterületeken 400 hektár zöldterület van. Ezek gondozása természete­sen más, anyagi vonzataiban is, de ez a város levegője. Most 50 hektáros új parker­dőt kíván kialakítani a vá­ros a Kraszna-part környé­kén. Az erdő nélkülözhetetlen Aki mátészalkai, azt bizto­san érdekli, hogy azok a par­kok, amiket bizony sokszor nem becsülünk meg eléggé, idén például három és fél millió forintjába kerülnek a városnak. Talán az is érde­kes adat, hogy Mátészalkán jelenleg 7,5 négyzetméter zöldterület jut egy-egy vá­roslakóra. Lakatos András, a megyei tanács elnökhelyettese elő­adásában arról beszélt, hogy a 36. fásítási ünnepen még mindig el kell mondani, és bizonygatni kell sok ember­nek, hogy mennyire nélkülöz­hetetlen az emberek életében az erdő. Segít a szabad idő egészséges eltöltéséhez, fel­becsülhetetlen a környezet- védelmi értéke. Megyénkben különben 1987-ben 5600 hek­tárral nő az erdőterület. Te­lepíteni azonban nem elég. Amit telepítettünk, legyen bár az csak egy fasor, véde­lemre, a közösségek féltésére szorul. A természetvédelem ugyanis nemcsak pénzkérdés, hanem az emberi magatartás kérdése is. Mintegy másfélszáz tölgy- és akáccsemete került ezen a napon évtizedeken ,át végle­ges helyére. Aki ezen a na­pon született, annak a gyere­ke már ebben a gyönyörű kis parkban játszhat. Azt a bizo­nyos meghívót ezért is érde­mes eltenni. Beszélgetések faültetés közben Egy ünnepről írván, ment­hetetlenül a város jövőjén töpreng az ember. Jövő nincs tegnap nélkül, következés­képp jó érzés volt látni, hogy hányán fogadták el ezt a meghívót. Az más dolog, hogy mint ilyenkor, mindig a kötött programon túl sor került a településpolitika szakembereinek nem hivata­los, de a közelség miatt őszin­te és hasznos találkozóira. Fát ültettünk, de beszélget­ni lehetett vízről és csatorná­ról, a kommunális gondok­ról, tervekről és elképzelé­sekről. Fóruma volt ez a ta­lálkozó a települések együtt­működésének lehetséges fej­lesztésének. Ha csak egy kap­csolat jött is létre, sokkal több volt az az egynél, ak­kor is megérte. Nem illik ugyan, hogy egy ilyesfajta tudósítást szubjektív módon fejezzen be e sorok szerzője, de jólesik leírni: nőjetek ki­csi fák, mint az emberekben az okos gondolatoknak és a jó szándéknak nőnie kell. ÁRAMSZERZŐK A TITÁSZ Mátészalkai Üzemigazgatóságának te­rületén idén áttérnek az éves számlázásra. Eddig a pénzbeszedő kéthavonként olvasta le a mérőberendezése­ket. 1988-tól évente csak egy­szer jönnek a leolvasók, de a fogyasztók a villanyszámla elő­legeit továbbra is kéthavonta fizetik az illetékes takarékszö­vetkezeteknél, és csak az év végén egyenlítik ki a végszám­lát. Természetesen akár mí­nusz, akár plusz. A mérőberendezéseket a la­kók zavarása nélkül ezután is ellenőrzik. Szégyen nem szé­gyen, de az utóbbi időben rom­lani látszik az állampolgári fe­gyelem. A Titász szakemberei egyre gyakrabban találkoznak áramlopókkal. Szakmai taná­csot a tolvajoknak nem kívá­nunk adni, de előfordul, hogy megkerülik a mérőberendezést, és úgy vételeznek áramot. Más­kor a mérőberendezésen ma­tatnak, hogy az kevesebbet mutasson az elfogyasztott energiánál. A szelídebbek egy­szerűen csak az éjszakai fo­gyasztás időtartamát növelik meg, hogy ezzel olcsóbb áram­hoz jussanak. Szükség van tehát a rendsze­res ellenőrzésekre. Ezek az egyéves számlázásra történő átállással egyidőben szigorod­nak. Éppen az ellenőrzések kapcsán derült ki, hogy két hónap alatt a szakemberek megawatt órában kifejezve, annyi szabálytalanságot fedez­tek fel, mint a korábbi idő­szak két évében. Jó tudni, az áramlopás szi­gorú szankciókkal jár. A jog­szabály szerint öt évre vissza­menően lehet az elfogyasztott energiakülönbözetet kiszámláz­ni. Volt olyan eset, ahol ez a számla elérte a százezer fo­rintos nagyságrendet. Az már természetes, hogy a számlák kiegyenlítéséig a fogyasztót az áramszolgáltatásból kizárják, hogy következik a szabálysér­tési eljárás, vagy ha nagyobb tételről van szó, akkor ez a közhit szerint ártatlan lopás büntetőeljárást is von maga után. A TITASZ azt kéri, hogy pórbáljunk meg ésszerű­en takarékoskodni, nem spórolni. Ne fúvassuk a hőtárolós villanykályhát olyan­kor, amikor nem vagyunk ott­hon, válasszunk megfelelő be­rendezéseket. Ha valakinek ke­vés a meleg víz, akkor inkább szereltessen fel még egy boy- lert, vagy a meglévő helyett egy nagyobbat. Ez sokkal ke­vesebbe kerül, mintha rajtaka- pottan a büntetést kell kifizet­ni. Ráadásul erkölcsösebb is. TETSZIK egy új szín a palettán. Csak az eseménynaptárt nézve is úgy tűnik, hogy az Esze Tamás Gimnázium ás Egészségügyi Szakközépis­kola „D” típusú tornater­me, vagy csarnoka inkább, egyszeriben a város értéke lett. Írhatnám másképp, dicséri ez az iskolát, hogy befogadta a várost. Közis­mert, hogy egy nagyobb ünnepély megtartásához sem volt megfelelő he­lyünk eddig. Most, alig két hónap alatt rendeztek' itt már munkásőrgyűlést, az egész város fiatalságát megmozgató sportnapot, bajnoki kézilabdameccse­ket, rangos kézilabdatornát, természetesen itt zajlanak az edzések is, voltak sza­lagavatók, koncertek. Tán­cos műsorok, itt záródtak március elején a megyei di­áknapok, ünnepelték a KISZ megszületésének 30. évfordulóját. A tornacsar­nokban tartotta a város fel- szabadulási emlékünnepsé­gét. Itt emlékezett az im­már 40 éve dolgozó iskola a történelmére, találkozhattak az öregdiákok ... Nem teljes ez a leltár, nem is lehet az, mert na­ponta bővül. Lett valamink, ami nem volt idáig. Kiné­zek az ablakon, onnan lá­tom, hogy egyre látványo­sabban épül a művelődési ház új színházcsarnoka. Ad­dig viszont, még ha az is­kolának teher is, rászorul erre a csarnokra a város. Éppen a látványos kezdés bíztat azzal, hogy ennek a palettának a színei szürkül­nek el. NEM TETSZIK bár amikor kitalálták na­gyon tetszett. Képünk a bi­zonyíték rá, hogy a város­centrumban felállított, a kisiparosok nevét, címét, mesterségét feltüntető rek­lámtábla, manapság város­képet rontó romhalmaz. Eddig, és mert még vannak élő táblák, ma is sokan áll­nak meg előtte. Nem feltét­lenül szalkaiak, hanem vá­roskörnyékiek, akik vala­mit elintézni jöttek, vagy éppen idegenek, akiket ezért, vagy azért érdekel például a szolgáltatások színvonala. A kitört táblákért okta­lanság lenne hibáztatni a KlOSZ-t. Egy ilyen vastag üvegtábla betöréséhez ugye­bár erő és virtus kell. Éjfél tájban abból pedig akad elég. Más dolog, hogy gya­korlatilag filléres, legalább­is a keresetekhez mérten filléres vállalkozás lehetne e táblák felújítása. Egy ki­tűnő reklám halt meg, aránylag rövid idő alatt, mert gyanúm, hogy senki nem figyel oda. Az termé­szetes, hogy akad, aki visz- szaadta az iparát, aki nyug­díjba ment, és nem kíván hirdetni tovább, de érdek­lődőt riasztó a vakon ásító lyukak, és még felháborí- tóbb, ez már az utóbbi idő­szak története, hogy akad olyan kisiparos, aki a szí­nes üvegtábla helyére egy nyomtatott papírt tűz ki. Képünk a tanúság erre. Va­lamit tenni kell. Vagy a KIOSZ-nak, vagy ha ez nem megy, akkor a tanács­nak. Ez így városképileg már-már elviselhetetlen. A régi Szálkának eltűnt nyomait kutatva mindig elő­kerül valami. Egy könyv, plakát, újságkivágás, fény­kép, vagy valamilyen szemé­lyes tárgy, ami valamikor, valakinek a tulajdona volt és mára esetleg nosztalgikus emlékké nemesedik. Így -ke­rült elő legutóbb ez a fény­kép; a mai Bajcsy-Zsilinszky utcán lévő — mára már le­bontott — egykori könyv-, nyomda- és írószerboltot áb­rázolja, ami később egy órás­műhelynek adott helyet. Az épülethez irodalmi emlék fű­ződik: itt volt valaha a Weisz Nyomda, ahol számta­lan megyei-helyi jellegű la­pot, füzetet, nyomtatványt, sőt könyvet is állítottak elő. Ezen termékek összegyűjtése éppen mostanában van folya­matban. A képet azzal a szándékkal tettük közzé, hogy olvasóink birtokában lévő, hasonló jel­legű fotográfiákra felhívjuk figyelmüket. A jövőben szí­vesen helyt adnánk azok esetleges bemutatására. (nyéki) A fipgjl MÁTÉSZALKÁN iiiiiiiU ........iiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiii Egy múltidéző kép

Next

/
Thumbnails
Contents