Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-15 / 89. szám
1987. április 15. Kelet-Magyarország 3 Ötven ember munkához jut Alapozzák az új üzemet Tiszaadonyban Kevés dolognak volt a közelmúltban olyan átütő sikere Tiszaadonyban, mint annak a bejelentésnek, amit Komjáthy László, a Pannónia Építőipari Leányvállalat igazgatója tett. Közölte: üzemet telepítenek a faluba. Igaz, érzelmi szálak is fűzik Adonyhoz, de 6 van any- nyira okos menedzser, hogy nem egyszerűen érzelmi indokok motiválták döntését. Á kilátások A Pannónia faipart kíván kialakítani a Tisza menti községben. Nem sokat tétováztak, kihagytak egy sor felesleges lépcsőt, s nemcsak elképzeléssel, hanem eleve tervvel jelentkeztek. Amint közölték: szükség van egy telephelyre, a gépeket, a fát ők biztosítják, induláskor ötven, a továbbiakban egyre több embernek tudnak munkát adni. Ki is néztek egy helyet. A falu közepén. Ebből lett a bonyodalom. A nagyközségi közös tanács testületé, a végrehajtó bizottság igen nagy öröme ellenére Js azon morfondírozott: jó lesz-e az üzem a falu közepén? Javasoltak két másik helyet. Egy egyházi telket, s egy mezőgazdasági célra teljesen alkalmatlant, a tsz majorja mellett. Megindult a hatósági munka is, s a helyi faluatyák sejtése igaznak bizonyult. Amint dr. Márton Mihály, a KÖJÁL megyei igazgatója elmondta, a belterületi telepítést nem engedélyezték. Az ok: zajt kelt a fűrész, sok por keletkezik, s csersav. ami a faipar esetén a levegőbe kerül, árt, mégpedig nagyon, embernek, de főleg a növénynek. A második elképzeKétszintű bankrendszer Hitel — versenyhelyzetben A GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK igazából most kezdik érezni a megyében is a kétszintű bankrendszer létrehozásának előnyeit, újszerű vonásait. A helyi bankszervek szintén az idő előrehaladásával döbbennek rá a gyakorlatban, mit jelent az üzleti magatartás, milyen feltételek mellett lehet a versenyhelyzetben kapcsolatokat alakítani a partnerekkel, a hitelt igénylőkkel. A közelmúltban a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának rendezésében a különböző bankszervek megyében működő vezetői tekintették át az együttműködés lehetőségeit. Úttörő jellegű megbeszélés volt, hiszgn az új rendszerben egyrészt elkülönült érdekek szerint tevékenykednek, másrészt szükséges a megfelelő információ ahhoz, hogy üzletpolitikájukat alakítsák. A különböző pénzintézetek közül a Magyar Hitelbank Rt.-nek Mátészalkán van egysége, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Nyíregyházán, Kisvárdán, Fehérgyarmaton, Nyirbátorban és Vá- sárosnaményban rendelkezik egy-egy bankszervvei, az Országos Takarékpénztár megyei igazgatósága és fiókjai mellett 19 takarék- szövetkezet foglalkozik betétek gyűjtésével és lakossági hitelek folyósításával, s mind az Állami Biztosítónak, mind a Hungária Biztosítónak a megyei igazgatóság mellett vannak vidéki fiókjai. ÉRDEMES FIGYELNI a pénzintézetek forgalmára, hiszen a múlt évben több, mint húszmilliárdos aktívumot mutattak fel a megyében (ennek harmada volt a kereskedelmi bankoknál), míg a különböző kintlévőségek értéke megközelítette a 13 milliárd forintot. Szembetűnő a tendencia: folytatódik az eladósodás, több hitelt vettek fel a gazdálkodók, a lakosság, mint amennyi betétet helyeztek el. A vállalatok, szövetkezetek kiegyensúlyozott gazdálkodása attól is függ, termelési, beruházási céljaikhoz mennyire tudnak hitelt felvenni. A megye hátrányos helyzetéből adódik, hogy viszonylag kevés a tartós betét a kereskedelmi bankoknál, így az idei prognózis szerint mindössze 750—800 millió forintot tudnak folyósítani közép- és hosszúlejáratú hitelekre. A nyíregyházi tanácskozás vitájában az is kiderült, hogy a mezőgazdasági, élelmi- szeripari üzemek a szezonjellegű termelés és értékesítés miatt az év első felében nagyobb hitelfelvételre szorulnak, az itteni szigorítások könnyen vezethetnek nehéz pénzügyi helyzethez. A VERSENYHELYZET azt is jelenti, hogy bármelyik bankhoz fordulhatnak hitelért, bárhol elhelyezhetik felesleges pénzüket a vállalatok, szövetkezetek. Ugyanakkor az adott egység pénzügyeit igazán csak az a bankszerv ismeri, amelyik a számlát vezeti. Mivel a hitelnyújtás egyben kockázat is a bank részéről, ezért nem árt, ha ismeri az igénylő anyagi helyzetét. A bankszervek egymás közötti tájékoztatásának még nincs kialakult formája. A tanácskozás résztvevői abban megegyeztek, hogy az üzleti titok megtartása mellett szolgáltatási jelleggel — tehát adott esetben díjazás ellenében — lehet adni információt, vagy bankgaranciát ahhoz, hogy valaki hitelt vegyen fel más pénzintézettől. Ugyancsak az üzleti titkok megtartása mellett lehet elképzelni a helyi párt- és társadalmi szervek megfelelő szintű informálását. A KÉTSZINTŰ BANK- RENDSZER kialakításával, az egyes pénzintézetek bővülő lehetőségeivel (például az Országos Takarékpénztár is bekapcsolódik a biztosítási ügyletekbe) tovább bővül a versenyhelyzet a megyében is.' A zavartalan és magasabb szintű munkához ezért szükséges a szakismeret fokozása, a helyi önállóság alkalmazása. Ha mindez megvalósul, akkor azt is várhatjuk, hogy a pénzintézeti munka segíti a megye fejlődését. Lányi Botond lést, az egyházi földet már jobbnak tartották, bár fenntartásaik itt voltak. Keresni a megoldást Petróczki Lajos tanácselnök Tiszaszalkán mondja: — Ügy véltük, meg kell találni a megoldást. A Pannónia nagyon tisztességes, s munkahely kell, így aztán azt mondtam a műszaki szakemberünknek: ha az egyházi föld mellett döntenek, akkor azért írja bele az engedélyezésbe, hogy a későbbi reklamációk következményeit a beruházó viseli. A dolgok azonban fordulatot vettek. A Pannónia igazgatója és a "helyi képviselő, Nagy Gábor úgy vélte: a harmadik megoldás az optimális. Legyen a fafeldolgozó a major mellett, a falu határában, ahol a széljárás is olyan, hogy semmi nem kerül a falu fölé. Szűcs Jenő, a nagyközségi pártbizottság titkára: — A megoldás tökéletes. Hadd tegyem hozzá, minden a józan ész szerint ment. Ami nekem személy szerint imponált, hogy a Pannónia nem kötötte az ebet a karóhoz, jól érezte, hogy itt, a szatmár-beregi tájvédelmi körzetben, egy falu közepén nem lehet akár- hová telepíteni. Nem zsaroltak, hogy csak akkor lesz munkahely, ha ... Kívánok mindenkinek ilyen korrekt partnert. Az adonyiakkal beszélve percek alatt a létesülő üzemre kerül a szó. Ki is kísérnek a telepre, ahol már folyik az építkezés, ahová már érkezik a fa. A Tisza túlsó partjáról és az importból. A gépek is hamarosan megjönnek, s az idén már ötvenen találnak itt munkát. — Tudja — mondja a tanácselnök — manapság nem könnyű az, hogy összehangolódjék a gazdasági érdek, a foglalkoztatás problémája, a környezetvédelem ügye. Nagyon örülök, hogy testületünk okosan érezte meg az összefüggést, s nem kis szerepe van abban, hogy szinte modellszerűen oldottuk meg a problémát. Mindent meg lehet oldani — Tiszaszalkán a helyzet még elviselhető — fejtegeti Szűcs Jenő — itt még akad munka. Igaz, nem annyi, amennyi kellene. De ha azt vesszük, hogy Viden és Adonyban is van munkaerő, nem is beszélve a környék falvairól. akkor látszik, mennyire fontos nekünk minden olyan hely, ahol dolgozhatnak. Ilyenkor az ember talán hajlamos lenne arra is, hogy engedményt tegyen. Azt viszont már megtanultuk: hamar jelentkeznek a következmények, s az utódok is minket szidnának. Igaz, partner is kellett a jó döntéshez. A Pannónia haszonra dolgozó, komoly cég. Döntésétől a megvalósulásig alig pár hónap telt el. A tempó imponáló, a terv is. Tisztességes dolognak mondható, hogy nem az olcsó munkaerőre spekuláló vállalkozásról van szó, amint ezt egybehangzóan mondták. Kiderült tehát: mindent meg lehet oldani, ha jó a szándék. Bürget Lajos Külsőleg is tetszetős lakások épülnek Záhonyban. A 34 lakásos épület külső hőszigetelését készítik a SZÁEV építői. (elek) A nyírparasznyai bőrdíszműüzemben már nyár van. Ugyanis megkezdték a Skála részére 1700 darab strandtáska gyártását. (jl) U tcára nyílik a kocsmaajtó ... — akár ez is lehetne a mottója annak a hosszú, több oldalas, szenvedélyes hangvételű levélnék, amelyet a napokban kaptam. A végén ennyi: „Egy nagy gyár dolgozói, szocialista brigádjai... — az aláírás nagyon sok lenne!” Nem kívánok azon elmélkedni, hogy vajon miért nem írták oda, melyik gyárról van szó, mert túl sok betűt elfecséreltünk már a névtelenségbe ki tudja, miért rejtőző levélírókról. Az a fontosabb, ami a levélben áll. Hosszú lenne idézni, ezért inkább néhány lényeges dolgot emelnék ki. Az egyik: felháborodottan írják, hogy egyre- másra növekszik az italboltok, büfék, bisztrók — egyszóval a kocsmák — száma Nyíregyházán és másutt is. Sorra adnak engedélyt újabb és újabb kimérésekhez, miközben hangzatos jelszavak szálldosnak az alkoholizmus elleni küzdelemről, az italozók miatt szenvedő családok, gyerekek védelméről... A másik: a kocsmák nyitva tartása. A boltok becsuknak késő délután — az ifalmérések este is nyitva vannak. Vasárnap, ünnepnap az üzletek nem nyitnak ki — a kocsmák igen. Szombaton a bolt délig, kora délutánig tart nyitva — nem így az italboltok. „Segíteni kellene a családokon úgy — írják a levél szerzői —, hogy délután, amikor megy haza a dolgozó, zárt kocsmaajtót találjon!... Nagyon sok ember vinne így haza több pénzt.” Azt is feszegetik a levélírók: miért ilyen laza az ellenőrzés az italboltokban? Hogy olyan részegen jön ki sok ember; már az ajtóban összeroskad? Miért nem veszik szigorúan az ellenőrök az ittas emberek kiszolgálására hozott tilalmat? És vajon a rendőr nem néz be körútja során a kocsmákba, hogy ha- zaküldje .az ott bóbiskoló részegeket és büntesse az őket kiszolgálókat? Jó néhány nehezen megválaszolható kérdés — és mindegyik fontos kérdést feszeget! Mert való igaz — írják is —, hogy jó dolog a reggeli szeszárusítás és a munkahelyi alkoholfogyasztás tiltása. De kevés! Több, sokkal több tilalomra lenne szükség — mondja a levél —, mert nincs sok látszatja a dolognak. s Véleményemet, sőt, közbenjárásomat kérik a levélírók. De őszintén meg kell vallanom: valószínűleg csalódni fognak bennem. Nem sokat tehetek — legfeljebb annyit, hogy amit írtak, közreadom. Újságcikk már számtalan született e témában — s ha cinikus akarnék lenni, azt mondhatnám: egy- gyel több, vagy kevesebb már mit se számít. De nem ezt teszem, mert a leírtakkal az a szándékom: az elhangzott javaslatokat vegye fontolóra minden olvasó! Az is, aki valamilyen módon érintett ebben — akár ő maga iszik, akár a családjából valaki. S az is, aki hivatalánál fogva tehet valamit — legyen tanácsi vezető, kereskedelmi ellenőr vagy éppen rendőr. Jó lenne ütköztetni a véleményeket — akár lapunk hasábjain is ... Tarnavölgyi György sak a kövér fotóripor- ■ _ tér vetkőzött le fürdő- ruhára és indult a tó felé, míg barátai fogvacogva bámulták. Hűvös szél fújt a Badacsony felől, az a közismert, melynél bizonyos, hogy vagy abbahagyja szombaton, vagy akkor kezdi el igazán és akkor szerdáig dühöng. A kövér begyalogolt a vízbe. Langyos volt, mint a fürdőkádban szokott lenni. Huszonkét fok, hárommal melegebb, mint a süvöltő szél. A kövér embert a felesége törülközőkkel, köntössel és pulóverekkel várta a parton. A fotós csak gyalogolt befelé a pocsolyába, ahogyan itt szerelmesei becézik • az „ezüstpartot”. Nem kellett „mártóznia” egyszer sem. A hullámok egyre magasabban nedvesítették be a testét. Végül is a bolya mellett a nyakig érő vízben ugrálni kezdett, hogy a szembe jövő hullámok át ne csaphassanak rajta. Jó játék ez, még gyerekként tanulta meg, kár, hogy most nem volt társa Hullámok hozzá. így hát egyedül, széles jókedvében elhatározta, a legnagyobb hullámot elnevezi Ezékielnek és majd vele úszik ki a partra. Jött is mindjárt egy haragos, tarajos, melynél nagyobbat még sose látott. „Te vagy Ezékiel” — csapott a tarajára és igyekezett felkapaszkodni rá. A ravasz Ezékiel azonban mindig ledobta magáról. És még fel sem kapaszkodott, máris szájon csapta egy másfélszer akkora, sokáig kellett krákogni utána. Szeme-szája tele lett vízzel, de azért boldogan kérdezte ezt a másikat: — Hát téged meg hogyan nevezzelek? — Za-ka-ri-ás-nak — morogta egészen érthető csobogással az óriás hullám — és mielőtt az ámuló fotós magához tért volna a meglepetéstől, karjára vette és kiszállította, egészen a stég alá, ahonnan már csak fel kellett menni a kis lépcsőn. Fent aztán vidáman mesélte a kinn várakozóknak az egész históriát. Harsányan hahotáztak a sorstársak Ezékiel és Zakariás történetén. És, míg a fotóst libabőrös hátán felesége dörzsölte egy frottír törülközővel, az irigy bámészkodók az asszony fülébe sugdosták: — Stramm ember a férjed. Kövér barátunk forró zuhany alá állt, majd tévézett és — észre sem vette — elszomorodott. A vacsoránál, amikor már huszadszor elmondatták vele a Zakariás- félék történetét, olyan rosszkedvű volt, hogy rákérdeztek: miért. — Tudjátok — mondta —, elgondolkoztam a dolgon. Én ezzel a vízi hullámmal úgy összebarátkoztam nagy vízi magányomban, hogy valósággal jó barátok lettünk. Én most azon búslakodom, hogy milyen rövid volt az ismeretségünk. Elém jött, hátára vett, lágyan megsimogatott és aztán meghalt a parti köveken. Soha többé nem látom viszont. A társaság elhallgatott. Nem is vidultak fel, csak nehezen, a sarki halsütő asztalánál, jó szürkebarát mellett. M I ásnap ismét szeles idő lett. A kövér fotós újra bement a Balatonba és ismét játszott a hullámokkal. Egyszer csak ismerős nagy taraj közeledett feléje. — „Zakariás” — kiáltotta örömmel. Ő volt. Tehát ismerős mozdulattal vette karjára és vitte ki. A hullám most se halt meg, csak elbúcsúzott. Ezen aztán olyan jókedvre derült a fotós, hogy egész este nem lehetett vele bírni. Attól a picike kis ténytől, hogy a hullámok nem halnak meg. Gesztelyi Zoltán Előny a kocsmának...
