Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-09 / 57. szám
2 Kelet-Magyarország 1987. március 9. Belenézni a „távcsőbe” Egy film, amely megráz, gondolkodtat . Visszafordítani egy folyamatot? Szeresd a kisfalut Dr. Béres József és Kása Ferenc. Ne várjon könnyed szórakozást, kikapcsolódást, aki megnézi Kása Ferenc „Az utolsó szó jogán” című doku- mentumf ilmjét, amelyet nagy közönségsikerrel mutattak be a közelmúltban tartott magyar játékfilmszemlén. Március 7-én, szombaton délután-este pedig a nyíregyházi Krúdy filmszínházban, telt ház előtt, a nyíregyházi, szabolcsi közönség is megismerhette a tíz évig dobozban várakozó alkotást. A közönség a fővárosi filmszemle résztvevőihez hasonlóan fogadta a filmet, nem egyszer fejezte ki érzéseit, véleményét tapssal, meleg ünnepléssel, igenléssel. Mint erről lapunkban beszámoltunk, a filmszemlét követően, „Az utolsó szó jogán” című négy és fél órás film a kisvárdai dr. Béres Józsefről és az általa feltalált és azóta is viták kereszttüzében álló cseppekről szól. Évtizedes, kényszerű csipkerózsika álmából kelt életre a dokumentumfilm, s kiegészült az azóta történt fontos mozzanatokkal. Az alkotók újra felkeresték a gyógyulta- kat, a láthatatlan „per” valós koronatanúit. Az utolsó szó jogán a feltaláló Béres József is elmondja vallomását, megrázó monológját küzdelmes életéről^ hitéről, meggyőződéséről. A filmben feltáruló tudományos — vagy sokak által áltudományos — kérdések igazságtartalmát, valós értékeit lehet vitatni. A film nem kíván döntőbíró lenni, csupán a dokumentumfilm művészi eszközeivel, valóságfeltáró erejével nyomon követni a történteket, kitartóan végigvinni a gondolatot, s feltenni a kikerülhetetlen kérdést: miért. Miért nincs még a mai napig sem a klinikai vizsgálatokra alapozott, tudományos szakvéleméhy a cseppek hatásáról? Az ankéton, amely a késő esti, éjszakai órákig tartott, a közönség többsége a. helyén maradt, kérdezett, érdeklődött, figyelemmel hallgatta Béres József szavait, a rendező Kosa Ferencnek a film alkotófolyamatában döntő szerepet kapott gondolatait. A rendező, aki szülővárosába. Nyíregyházára hazajött, a tőle megszokott közvetlenséggel, őszinteséggel beszélt az emberről, rólunk, mindenkiről, akik olykor nem akarunk, ki tudja milyen beidegződésből, belenézni a „távcsőbe” ... Az emberi készenlétet kívánta erősíteni a film mindenkiben, amely alkalmassá tesz bennünket arra, hogy merjünk belenézni a távcsőbe, hiszen a pápák se akartak sokáig belenézni a tudósok távcsövébe, s ettől még a föld tovább forgott. E magatartás gyökereit, indítékait kutatja a film. Kőhalmi Ferenc, a Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatóságának főigazgatója kifejtette, a film vitázni, egymás érveit, igazságát megismerni és elfogadni is tanít, hogy ne legyen — mint nálunk ez előfordul — a vitának három vesztese, a két vitázó és az ügy, hanem három nyertese legyen. Ebben segít Kosa Ferenc filmje. (Páll) Lakók kontra fuvarozók ökölrázás lentről és lentről. Röviden így jellemezhető Nyíregyháza új lakótelepein és a belvárosban élő magánfuvarozók és a lakók egy részének viszonya. Az ökölrázást tulajdonképpen fent kezdték. Miért? Azért, mert több helyütt a magánfuvarozók az emeletes házak közelében a személyautók számára kiépített parkolóban — amikor még csaknem mindenki az igazak álmát aludná — melegítik, pöfögtetik, kalapálják, szerelik járművüket. Az egyik lakó már azt is kifogásolja, miért engedik meg olyan sok embernek a magánfuvarozást? — Tény, hogy 1982-ben még csupán 22 magánfuvarozó teherautós volt Nyíregyházán, ezzel szemben 1987-ben már 167-en vannak — mondja a Nyíregyházi Városi Tanács ipari csoportjának illetékese. — Aki az előírt feltételeknek megfelel, és azt kéri, számára a magánfuvarozói engedélyt ki kell adni. Az áru- szállítások lebonyolításában szükség van rájuk. De mit szól mindehhez a tanács közlekedési csoportja? — Nyíregyházán a közterületi parkolók kizárólag személyautók számára készültek — közli Fekete Ferenc csoportvezető. — A magán-teherautók parkírozása egyre több problémát okoz. Javaslom : az engedélykiadásnál vizsgálják meg, hogy az illető rendelkezik-e olyan telephely- lyel, ahol a teherautóját mások zavarása nélkül tarthatja, javíthatja, ápolhatja. Családi házaknál ez nem gond. — Kényszerhelyzetben vagyunk. Aki a teherautójával a közterületi parkírozóban áll, azt büntetni kellene, hiszen a személyautóktól veszi el az egyébként is kevés helyet. De abból indulunk ki, hová álljon? A magán-teherautók ilyen mértékű elszapordására a város nincs felkészülve. Emiatt a büntetés méltánytalan lenne. Ha a zöldterületen parkol, azt már büntetjük. Az illetékes szakember elJó tizenöt-húsz évvel ezelőtt a felgyorsult városiasodás, a nagyobb községekbe való áramlás miatt sokan úgy vélték: leáldozott az apró falvak ideje. Ekkor születtek a megbélyegző, kiközösítő jelzők: szerep nélküli települések, visszafejlesztésre kijelölt helységek. Jó néhánynak még a sok évszázados nevét is elvették . . . Világjelenség: ahol nem te- remthetők meg az összkomfort legalább elemi feltételei — egészséges ivóvíz, csatornázás, kereskedelmi, egészségügyi ellátás, közlekedés stb. — onnan előbb-utóbb „elfogy” a népesség. Sza- bolcs-Szatmár sem kivétel ez álól. Szükség van rájuk — Jól felfogott gazdasági, társadalmi érdek is azt kívánja, hogy tegyünk meg mindent a több éve elkezdődött folyamat visszafordítására. Adjuk vissza a kis községekben élő emberek hitét, hogy igenis hasznos munkát végeznek, szükség van rájuk. Közös érdek hogy jól érezzék magukat az ott élők — ezeket a gondolatokat fejtette ki bővebben is az egyik legtöbb apró faluval megáldott táj elsőszámú politikai vezetője, akit meghívtak a közelmúltban tartott népfrontbizottsági ülésre. László Béla, a fehérgyarmati városi pártbizottság első titkára nem tanulmányokból, előterjesztésekből ismeri, hanem karnyújtásnyira naponta tapasztalja a kis községek mindennapos gondjait. — Azon is túl kellene jutni, hogy folyton azt hangoztatjuk, miként élnek az idős emberek a kis falvakban — fűzte tovább a gondolatot Gombos Miklósáé Rozsály- ból. Azt tette szóvá, bár újabban klubnapközinek keresztelték el az öregek napközijét, még mindig nehezen változik a beidegződés. Benk beleszól Bíró Gusztáváé, a Mándo- ki Nagyközségi Tanács elnöke az emberi szó értékét, a kis faluban élők véleményének, netán kritikájának érmondja, hogy a jelenleg érvény- ben lévő előírások, szabályozások szerint a magánfuvarozói engedély kiadásának nem feltétele, hogy az illető megjelölje: hol tartja, parkoltatja gépkocsiját. E gond megoldásában csak a tapintatos, békés egymás mellett élés segíthet. . . Dávida Rudolfnak ARO teherautója van. A megyeszékhelyi Stadion úton lakik, a gépkocsija az emeletes épület előtt „éjszakázik”. — Az engedélyben a Stadion u. 18. szám szerepel telephelyként — közli —, a kocsit szerintem jodemi figyelembe vételét tartja az egyik legfontosabbnak: — Nincs olyan helyi tanácsi rendeletünk, amit előzőleg ne vitatnánk meg a kis község, a hozzánk tartozó legkisebb település, Benk lakóival is. És ez egyáltalán nem formális, hisz mondjam azt, könnyű lenne a társközségben többséggel leszavaztatni az észrevételeiket. Nem ezt tesszük, minden javaslatot, észrevételt a döntés előtt gondosan számba veszünk és azután határozunk. — Hiba lenne csak az idősekre szűkíteni a gondot — érvelt Szabó Szilvia, és a kis Fülesd példáját említette. Természetesen az idősebb korosztályt megkülönböztetett módon meg kell becsülni, kérni a tanácsaikat minden fontos kérdésben. De igazában a kis települések nem azért fogynak, mert a korosabb emberek elköltöznek. Ök odaszülettek, oda köti őket minden, maradnak. De a fiatalok elmennek, miután elvégezték az iskoláikat. Ki emlékszik a harmincas évek szemetesemberére? Szürke lovacska húzta fedeles, nyikorgó taligáján hajnalonként csengőt rázva járta be a városrész utcáit, hogy elvigye a háztartások hulladékait. Ha megkérdezték, elmondta tapasztalatát. Háromféle szemét van: házi, utcai és csarnoki. gosan tartom a ház előtt. Javítani is ott szoktam, de a környezetre vigyázok. Az olajcserét már nem ott csinálom. Reggel 7 óra körül indulok, így a lakókat nem zavarom. B. Z. magánfuvarozó a Korányi Frigyes utcán lakik, IFA autója van. — Az egyik kollégám újságolta, a lakók megfenyegették, hogy a nyugalmuk zavarása miatt feljelentik. Azóta melegítés nélkül indítja az autót, pedig hidegben kockázatos. Mánd varázsa Kónya József református lelkész Zsarolyán, Nemes- borzova, Mánd varázsát említi, ezt éli át naponta. Aki néhány órát eltölt a meghitt kis falvakban — Nemesbor- zován alig élnek többen, mint százan — megszereti ezeket az apró közösségeket és szívesen jön el máskor is. Ezért is javasolta: — Kézbe kellene venni jobban a kis falvakban rejlő üdülési lehetőségek megszervezését. A falusi turizmus világjelenség, van rá igény és sok helyi embernek a kereseti gondját is megoldaná. Itt még tudnak örülni az érkezőnek, a vendégnek. De a falusi turizmushoz egy kicsivel összkomfortosabbá kellene tenni a kis községeket. Ez helyi erőből is részben megteremthető, de a segítség is jól jönne. A közeljövőben 840 millió forint sorsáról döntenek a megyei tanácsi szervek, hogy visszatérjen az életképesség az apró falvakba, ahol a megyében csaknem 50 ezer ember él. Aki ma rászánja magát, hogy beletúrkáljon a szemetesedényként szolgáló lábasokba, lavórokba, alj nélküli vagy kettéhasadt kukákba, nem három, hanem legalább ötvenféle szemetet talál bennük, csempedaraboktól, fél- téglától kezdve a szakadt öltönyökig, lyukas lábbelikig. A közterület-fenntartó vállalat bizony nem rendelkezik olyan kukásautóval, ami a tönkremenés veszélye nélkül ezt mind a gyomrába tudja fogadni! Mert való igaz, kevesen hajlandók 425 Ft-ért konténeres szállítást kérni a vállalattól. Soltész József, a közterület-fenntartó vállalat igazgatója nagyon örülne, ha nemcsak árny-, hanem fényoldalai is megmutatkoznának a háztartási szemétszállításnak, amelyben most fóliazsákos szemétgyűjtési módszert terveznek a tanács segítségével. — Tény, hogy rendkívül sok javítanivaló van a szemétszállításon — mondja. — Üj típusú gépekkel, más szervezéssel, a munkamorál szigorításával kívánunk ezen segíteni, bár a mi készségünk nem elég. A családi házak több mint felénél — magyarázza — egyszerűen nincs megfelelő szeméttároló edény, tehetősebb emberek sem vesznek (!) A köztisztaságról szóló 1981-ben született tanácsi rendelet szerint egy családnál naponta átlagosan 10 kg szemét keletkezik, ezt a vállalatnak a város tíz körzetéből — egyes helyekről hetente kétszer, a családi házak, települések területéről egyszer — el kell szállítania a megállapított időben. Bár ennek az ára igazán nem nagy (Vácon például dupla a tarifa), 1 millió forintos tartozása van a nyíregyházi lakosságnak és egymás után érkeznek a kérelmek, hogy méltányosságból ne kelljen „szemétpénzt” fizetni. Érvel a lakos és érvel a vállalat, csakhogy a jogok és kötelességek párharcában a szél tovább is hordja a szemetet az utcákon ... Tóth M. Ildikó Cselényi György A VÁROS PEREMEN. Néhány hónapja már nem kell feltétlenül a városközpontban vásárolniuk azoknak, akik Nyíregyházán, a Váci Mihály utca környékén laknak. A helyi áfész ugyanis — a lakosság kérését meghallgatva — a közelmúltban új élelmiszerboltot létesített, amely félmilliós árukészlettel fogadja a vásárlókat. (Jávor László felvétele) Qkölrázás hajnalban p. G. Á taligától a kukáig Hordja a szél... Siemétgyűjtés fóliazsákba — A tartozás 1 millió — Családonként napi 10 kiló Ébresztő és fali Régi órák reneszánsza Az élet igazolta: bármenynyire is modernek a mai karórák, jó részük tucatáru, mi több, egyszerű reklámóra. A lakosság nem is vált meg a becses családi daraboktól, a féltve őrzött régiségektől. A boltokban pedig egyre többen keresik a hagyományos mechanikus karórát, ébresztőórát. — A lakossági szolgáltatás mértéke dinamikusan emelkedik — hallottuk a VAGÉP óra- és ékszerjavító leány- vállalatánál. — Tavaly 25 millió forintos árbevételt értünk el, ebből 9,5 millió forint a szolgáltatás. Ennek döntő hányada a lakossági, mindössze 90 ezer forint értékben végeztünk közületek- nek szolgáltatást. Ébresztő-, fali-, stopper- és karóra egyaránt megtalálható a javításra várók közt. Most nyolc nap átlagosan a javítás ideje, de szeretnék ezt hamarosan 5 napra csökkenteni. Ebben jelentős szerepe van az évek óta működő órajavító gmk-nak. Frontáttörést jelentett a tavalyi esztendő az ékszerjavítás terén. Megbízható partnerra lelt bennük több nagy fővárosi cég, például a Budapesti Öra- és Ékszeripari Vállalat, az Öra és Ékszerkereskedelmi Vállalat. Kilenc új fazonnal bővítették kínálatukat. Ma már egyedi megrendeléseknek is eleget tudnak tenni. Növekedett a használt arany felvásárlása és értékesítése. Az ékszerjavítás és -készítés terén is pontosabb, gyorsabb szolgáltatásra törekednek: a tavaly megalakult ékszerjavító gmk minden bizonnyal lehetővé teszi ezt. A tárgyalóteremből Ittasan vezetett R. János ibrányi lakos jogosítványán még alig száradt meg a tinta, máris elvették tőle a rendőrök. Az elmúlt év augusztus 10-én Ibrány külterületén a Tisza-töltésen kiépített közúton ittas állapotban közlekedett személygépkocsijával. Előtte azonos irányban az úttest szélén egymás mögött két kerékpáros haladt. R. János ittassága, valamint nem az útviszonyoknak megfelelő sebessége miatt a jármű feletti uralmát elvesztette, letért a füves partoldalra, majd vissza az úttestre, ahol fékezés nélkül mindkét kerékpárost elütötte. A balesetet a kerékpárosok könnyebb sérüléssel megúszták, a gépkocsi, valamint a kerékpárok megrongálódtak. R. János közepes fokú ittas állapotban vezette gépkocsiját és ezzel megszegte a KRESZ-nek a járművezetés személyi feltételeiről írt rendelkezését. A bíróság ittas járművezetés vétsége miatt 12 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, a közúti járművezetéstől pedig két év és 8 hónapra eltiltotta. Az ítélet jogerős. . (m. t)
