Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

KM HÉTVÉGI melléklet Országos tüzoltómúzeum. létesítésének gon­dolata már a század első éveiben felmerült, hiszen igen sok értékes emlék gyűlt össze az egyes városok tűzoltóságainál, amolyan kis házi múzeumokban. \ megvalósulás azonban hosszú ideig váratott magára — egészen 1954-ig, amikor megindult a tűzol­tóság berkeiben ,a műszaki emlékek gyűjté­se és védelme. — Sajnos, meglehetősen későn történt mindez — mondja dolgozószobájában dr. Szabó Károly tűzoltó őrnagy, a Budapesti Tűzoltó Múzeum igazgatója. — A háborúban és az azt követő időszakban rengeteg érték elpusztult, sőt sokat szántszándékkai meg­semmisítettek — ki tudja, milyen elgondo­lásból ... Ennek ellenére a laktanyák, szer­tárak mélyéről, tűzoltók padlásaikról, könyv­táraiból, egyes múzeumokból, leveltána'kból olyan emlékek sora került elő, melyek pótol­hatatlanok, s igen becsesek számunkra Ezek adták a magvait a mai múzeumnak, s ezután folytatódhatott a meglehetősen lassú, de an­nál kitartóbb gyűjtőmunka, hogy tovább gyarapodjon a gyűjtemény. Meglehetősen ritka dolog, hogy egy múze­um igazgatója őrnagyi rangot Js viseljen. Szabó Károly életútja igen érdekeser. alakult addig a napig, amikor múzeumigazgató lett belőle. — Bács-Kislkun megyéből származom, Ho- mokmégyről. Az általános iskola után me­zőgazdasági gépszerelő szakmát tanultam Szegeden — és mégis: az iskola befejezése után bányához kerültem. Ugyanis a bátyáim is ott dolgoztak Pécsett, illetve Komlón. Vá­járiskolát végeztem, meg bányaipari techni­kumot — és mire megszereztem a papírokat, nem vettek fel a bányához dolgozni. Akko­riban volt előtérben a szénhidrogénprog­ram ... De hát bánya másféle is van: dol­goztam az uránbányánál, utána egy kőbánya üzemvezetője lettem. S .amilyen pechem van: megszüntették a kőbányát. Ezután tiszti is­kolára jelentkeztem, s onnan kerültem át a belügyhöz: a tűzoltósághoz Pécsett. Elvégez­tem a BM Akadémia tűzoltótiszti tagozatát, a belügyi főiskolát — méghozzá egyszerre, nappali tagozaton! A tanulást valahogyan nem bírtam abbahagyni: a politikai szakosí­tót és a jogi egyetemet is elvégeztem ... Ezt így végighallgatva azt hinné az em­ber, hogy egy idős férfival beszélget, holott még csak 43 éves Szabó Károly. Beosztott tűzoltóként kezdte, és parancsnokhelyettes- ként végezte Pécsett, de munkája közben egyre jobban „erőt vett rajta” egy mások számára talán furának tűnő szenvedély: a tűzoltóság emlékeinek gyűjtögetése, feldolgo­zása. — Amikor odahaza Pécsett először érdek­lődtem, hogy is volt, mint is volt régen, meglepett, hogy senki se tudott választ adni: nem volt az ottani tűzoltóság múltjáról sem­mi egybegyűjtve. Elmentem a múzeumba, a levéltárba, és azt mondták a szakemberek, hogy örülnének, ha valaki foglalkozna a múlt e darabkájával ... Hát én nekiláttam, ez lett a „hobbim”, és tizennégy esztendőn át foglalkoztam vele. Ez a szenvedélyem is­meretessé vált itt Budapesten is, mivel min­denképp kapcsolatba kellett kerülnöm a tűz- oltómúzeummal, így eshetett, hogy 1982-ben, amikor elődöm, a múzeum alapítója, Miná- rovics János nyugdíjba ment, engem kértek fel utódául. Mit is mondhattam volna: öröm­mel vállaltam! (Ritka és nagyon ió dolog, amikor valaki munkájául kapja azt, amit szeret, s addig saját kedvtelésére csinált.. — De ne beszéljünk ennyit énrólam — szabadkozik faggatásomra —, inkább a mú­zeumról! Megtalálható itt az ÓKor emlékek­től a tegnapiig sok minden annak ellenére, hogy mint mondtam, rengeteg érték ment veszendőbe. A római birodalomban például fejlett tűzvédelem volt, ezekről pannonjai emlékek tanúskodnak. Aquincumból például egy tűzoltószékházat is kiástak, darabjai kö­zül néhány megtekinthető nálunk. Vagy itt vannak a becses középkori emlékek. Igaz, hogy akkoriban Isten büntetésének tekintet­ték a tűzvészt is, de a józanul gondolkodók megpróbáltak védekezni is ellene ... István a tüzoltómúzeum iiazgatója A múzeumigazgató „kincsei” között — Szent Flóriánnal, a tűzoltók védőszentjével... királyunk törvénnyel kötelezte a települése­ket a tűz vigyázására. A tűz oltása persze igen kezdetleges eszközökkel történt, ezek közül sok látható itt: fa és bőrcsebrek, jóko­ra dorongok .. . Akkoriban a tűzmegelőzés tulajdonképpen abban nyilvánult meg, hogy a városok, falvak toronyőrei és bakterei rendre figyeltek és figyelmeztették. Olvas­ható itt egy ilyen baktermondóka is: ..Hallja minden Háznak Ura! ' Már kilenczet ütött az óra! minden vigyázzon házára, tseléd- jére, gyertyájára, j Hogy tűz ne legyen ká­rára, , mellytől mentsen Egek Ura, j Már kilenczet ütött az óra!” A tűzoltöeszközök fejlődése a 17. század táján indult meg, ekkor alkották az úgyne­vezett gólyanyakú fecskendőket, melyeket Bessenyei György „vízi puskáknak” nevez — de hát ezek bizony egy-egy nagyobb tűz­vésznél nem sokat értek. A hollandok talál­ták fel 1672-ben -a nyomótömlőt, de ez ha­zánkban csak az 1800-as évek elejétől ter­jedt el. A „technika” mellett persze a leg­nagyobb szerep az embereknek jutott — Magyarországon világviszonylatban is korán, 1835-ben alakult meg az első tűzoltóegyesü­let, az Aradi önkéntes Polgári Tűzoltókar. De hosszúra nyúlna, ha rendre be akar­nánk mutatni a tűzoltómúzeum kincseit — az elmondottak csak ízelítőt adnak /a gazdag anyagból. Emeljünk ki egy érdekességet a múzeum anyagából — melynek nyíregyházi vonatkozása van. — Az 1870-es évektől sorra alakultak az önkéntes tűzoltóságok — mondja Szabó Károly. — Versenyeket is rendeztek felké­szültségük bizonyítására, az elsőt 1893-ban. Külföldre is eljutottak a mieink, először 1900Jban, majd második alkalommal 1906- ban, amikor is a nyíregyházi csapat képvi­selte Magyarországot, mivel előtte az orszá­gos versenyen, a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség nagydíjat érdemelték ki. Nagy si­kert aratták a nyírségiek: első osztályú aranyérmet nyertek, mellé 500 líráit, amit a calabria: földrengés idején szerencsétlenül jártaknak ajánlottak fel. Az aranyérmét itt őrizzük, a nyíregyházi tűzoltók fotóival együtt látható múzeumunkban. Befejezésül: ak szeretné megtekinteni a múzeumot, a következő címen találhatja: Budapest, X. Martinovics tér 12. — a X. ke­rületi tűzoltó-parancsnoksággal egy épület­ben ... Tarnavölgy? György Szépen magyarul — szépen emberül CH Közhely már, amikor azt mondjuk, hogy jelenlegi he­lyesírásunk hosszú fejlődé?; eredménye. Ma jóformán csak a vezetéknevek írásmódja mu ­tatja ezt az utat. Most csak egyetlen — a címünkben jelzett — betükapcsolattai akarunk foglalkozni mind a közszavak, mind a tulajdonnevek alapján. Előbb azonban nézzünk szét idegen berkekben; A német­ben a hangértéke h, s többnyi­re ez jellemző a latin szavak ejtésére is, pl. mechanika, tech­nika, orchidea, pech,. Richard. Am egyes, latinból átvett sza­vakban a ch-t. már k-ra cse­réltük szóban is, írásban is: klór, kolera, kémia, kirurgus stb. A franciában ez a betű­kapcsolat s-nek hangzik, és .az egyszerűsítés elvét alkalmazva, többségüket már magyarosan írjuk. Manapság már csal: némi gondolkodási idő után tudnánk megfejteni pl. a kö­vetkezőket: chablor (sablon), chanson (sanszon)., chef (séf), Chauffeur (sofőr), chasselás (saszla). Az angolban és a spa­nyolban a eh már cs-nek ej­tendő, több szónál: az íráské­pét magyarossá tettük, s nem as- eredeti angol, illetve spanyol helyesírást követjük pl. csekk (cheque), csencsel (change), csincsilla (chinchilla), valami­nek a csimborasszója (de Ecua­dor legmagasabb csúcsának a neve: Chimborazo).. A magyarországi régi adatok többsége egyértelműen a cs ejtésre- vonatkozik, azaz Ko­vach, Madách- Zichy, .Forgách, Damjanich., Széchenyi stb. Vannak azonban német, szlo­vák, cseh eredetű neveink is. ebben az esetben viszont a b. ejtése a helyes: Aulich, Koch, Kulích, Kratochwill& Tichy, Wacha, Melich, Chlepkó stb. Keveredés természetesen elő­fordulhat, hiszen honnan tud­hatná egy átlagos műveltségű ember, hogy melyik név mi­lyen eredetű. Ha pl. meglátunk az újságban egy nevet, bizony­talanok lehetünk a kiejtésben. Bizonytalanságunkat még fo­kozza, hogy pl. az Achs nevet ácsnak, a Fuchs nevet pedig fuksznak kell mondanunk. Igen ám, csakhogy az előbbi az magyar, az utóbbi meg német. Lássunk tisztán magyar neve­ket is! Előfordul az is, hogy egy és ugyanazon nemzetség­ből származó családok napja­inkban már másként ejtik az azonosan leírt nevet. A Chá- zár névnek van császár, illetve kázár: a Kálmánchey-nek kál- máncseji, kálmáncsehi, kál- mánc-helyi ejtése is; a Petrich- nek pedig petrics és petrik. Napjainkban meglehetőser. gyakori a betüejtés. de a ch-t mégsem szokták a leírt alak­ban (c-rh) mondani, inkább k- vai helyettesítik. Járva-kelve gyakran hallhatunk efféléket: pekk (pech), teknika (techni­ka) j Bak (Bach) Emik (Emich) — egyrészt a könnyebb ejtés kedvéért, másrészt az át nem gondolt kiejtés következmé­nyeként. Mizser Lajos Banánhéjkeringő Az utóbbi Években egyre kevesebb I banán a boltok- ban/és; ügyre ;.több a banán­héj az '“utcán. 'Az a bizonyos, amel/'/jaj/dé csúszik”. É's nemcsak az' utcám, hanem -a munkahelyéi; te £ családban is. Mindenütt, szétszórva, és egyre több a figyelmetlen ember, aki csúszik és perdül. Ha ráadásul peches valaki, akkor az egyik fordulás után azonnal jön a következő is, majd lehet folytatni összeka­paszkodva masökkat így lesz belőle népi össztánc. Mai társadalmi viszonya­inkról, tartósan meglevő és friss keletű gond iáinkról le­het szólni % t'éförmerek ma­gabiztosságával, a politika óvatos derűlátásával, 'kriti­kus hevülettel, vagy úgy i®, ahogy azt Bacsó Péter teszi legújabb filmjében, a Ba­nánhéjkeringőben: a szatíra tükör játékával- A cim köny- ny.en értelmezhető metaforá­ja alkotói telitalálat, amely­nek minden bizonnyal szere­pe van abban, hogy a film sikerrel startolt a mozikban. A magyar film több évtize­des gondja, hogy miként le­het utat találni a közönség­hez. A képiét roppant ellent­mondásos, merthogy többnyi­re az értéknek bizonyuló mű­veket fogadta gyér érdeklő­dés, és a zajos siker általá­ban a gondol atszegény fil­meket kísérte. E filmben Ba­csónak sikerült ennek a szét­nyílt ollónak a két szárát kö­zelítenie egymáshoz; úgy szólni égető mai ellentmon­dásokról, hogy ezek nem bur­kolóznak az elvontság homá­lyába, és megőrizve valóságos súlyukat színezőcinek át -a komikum elemeivel. A televízió az idén több figyelmet szentelt a szemle kapcsán a magyar filmeknek, mint tavaly. Ezért a Banán- héjkeringőről is sok mindent tudhat a néző, mire leül a né­zőtéren. Például azt, hogy a történet főhősét dr. Kondacs Ágostonnak hívják, aki olim­piai érmes sportoló volt (hogy . vívó lehetett, arról egy árulkodó jelenet tanúskodik), és jónevű baleseti sebész. A sportéletben járatos néző könnyen megtalálhatja a fi­gura megformálásához ötle­tet adó modellt, ám hiba len­ne ennek az összefüggésnek nagy jelentőséget tulajdoní­tani. Ez inkább a rendező észjárásának újabb bizonyí­téka. Szüksége van valósá­gos kiindulópontra, ahonnan a fantázia tovább szőheti az események fonalát. (A Te rongyos élet! főhőse, a kite­lepített Sziráky Lucy is va­lóságos személyről mimázó- dott, ezt Gobbi Hilda önélet­rajzi könyve bizonyítja.; A főhős szerepének eljátszásá­ra az irodalmár Dés Mihályt, választani olyasfajta tett volt, min-, nagy bank esetén 19-ve lapot kérni. Bacsónak sze­rencséje volt, alsót kapott. Az „abszolút civil’ jói il­leszkedik a rangos színész­gárdába, s ha improvizálni nem is tud, hamis hangokat nem fog. Az a bizonyos banánhéj, amely az első piruettet ered­ményezi, egy márc. i5-én ke­rül a főhős iába alá. Éppen az esküvőjére igyekszik, ami­kor a fellő bogózott téren át­halad egy megbomlott ideg­rendszerű fiatalasszony anya­szült meztelenül, ő pedig rá­teríti .a ballonkabátiáamely­nek belső zsebében ott ma­rad a személyi igazolványa. Az esetet másként ítéli meg a hoppon maradt menyasz- szony, másként a rendőrség, és másként a nyugat; bulvár­sajtó. És megkezdődik: a „ke­ringő”. Bacsó különös ismertető je­le volt mindenkor az is, hogy nem tud (nem akar? egyet­len vagy néhány központi kérdésre koncentrálni. Nála mindig a társadalmi gondok özöne jelenik meg, és mű­vészi össztüzet zúdít rájuk. De míg vígjátékai jelentős há­nyadában ezek kölcsönösen gyengítették egymást, itt olyan szerencsés összefüggés- rendet alkotnak, amelyben valamennyi kellően érvénye­sül. Azért alakulhat így, mert ezúttal elég komolyan veszi a műfaji szabályokat. Megma­rad szatirikus tengelyként az a problémakör, amely a leg­hangsúlyosabb: hogy társa­dalmunk egyik rákfenéje a látszatnak és valóságnak, a képmutatásnak és igazmon­dásnak egybemosása, az ér­téknek és az értéktelennek a felcserélődése. Ehhez képest kapnak kisebb hangsúlyt a filmben az egyéb társadalmi bajok a beilleszkedési zava­rok például. Bacsót régóta foglalkoztat­ja, miként lehet fontos gon­dolatokat. népszerű módon tolmácsolni. A Banánhéjke­ringőben közel került a meg­oldáshoz. A 30-as évek ma­gyar vígjátékainak több dra­maturgiai patentjét veszi át, de ez mitsem csökkent alko­tása értékén. Akkor lenne baj, ha ezeknek a Kliséknek az illesztőkéi látszanának. Szerencsére úgy feltöltőd­nek valódi élettel, hogy ta­karva maradnak a tartóele­mek. A film befejező jelenete egy bolondokháza kertjében játszódik (miként A Nagy Generáció három nemzedéke is hasonló helyszínen találko­zik). Olyasfajta figyelmezte­tés ez a maga allegorikus szintjén, hogy nagy hiba len­ne elbagatellizálni azokat az ellentmondásokat, amelyek társadalmunkat' jellemzik, és hogy megoldásukhoz sok mindent elölről kell kezdeni, ahogy azt a táncolok közül kivonuló főhősök meztelensé­ge kifejezi. (Kár, hogy ennek a meztelenre vetkőzöttség- nek a hatását a konfliktusbe­li meztelenség csökkenti, mi­vel jelentésükben aligha ro- koníthatók egymással.) Ha a Tanú színvonalát nem is éri el a Banánhéjkeringő, mégis fontos állomás Bacsó pályáján. Említést érdemel, hogy nemcsak rendezőként, hanem forgatókönyvíróként is ő jegyzi a filmet, valamint az is, hogy ismét szerencsés kézzel választott színészeket. Hamar Péter Jelenet n Banánhéjkeringőbői Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban fedezhettük fel egy- egy újonnan megjelent könyv borítólapján az Európa Könyv­kiadó Férnim sorozatának emb­lémáját. Liv Ullmann Változások, Dea Trier Morch Téli gyerekek, Amosz Oz Miháél, Miháél vagy Daphne du Maurier A Mander- ley-ház asszonya című könyve bizonyára sokaknak szerzett kel­lemes szórakozást. Ezúttal a so­rozat egyik érdekei; darabjáról, Francoisc Mallet-Joris Allegra, valamint a napokban megjelent Jő reggelt, szépségem! című könyvről szeretnénk szólni né­hány szót. Francoise Mallet-Joris regényé­nek hősnője, a nagyanyja nevét öröklő Allegra inkább svéd. szár­mazású apjára Hjalmar Sven- sonra emlékeztet szelid termé­szetével, mint korzikai szárma­zású anyjára, Vanina Santonira„ A családot az erős akaratú höl­gyek. a nagymama és az anya Irányítja. A férfiaknak nincs sok beleszólásuk a család dolgai­ba. A három lány közül a leg­idősebb, Paule örökölte anyjuk kemény céltudatosságát, s mint a kozmetikai szalon vezetője és tulajdonosa, ő a család büszke­sége. A középső lány, Josée a polgárasszonyok unalmas életét éli, s közben neveli gyermekeit, de bármennyire is megalkuvó természetű, beteg fia miatt ő is szembekerül az anyjával. A leg­Á Femina sorozatról kisebb leány, Allegra nő ^ sza­lonjában dolgozik, Szelik ked­ves teremtés/ akire senki —■ még a férje sem — figye.; oda. A családban Igazán senkihez sem áll közel, s így magára hagya­tottságában egyetlen vigaszt, a házban lakó néma algériai kis­fiú, Rasia. A kisfiú mellett va­ló makacs kitartását és: ragasz­kodását a család nem tudja el­fogadni, emiatt mindannyiukkal szembekerül, hogy kedve sze­rint foglalkozzon a beteg gyer­mekkel, S míg a többieket — főleg a nővérét és a férjét - - a nagy kozmetikai üzlet foglalkoz­tatja, ő kitartóan küzd azért, hogy a gyereket szóra bírja. Al­legra — az orvosleány és orvos­feleség — életének értelmetlen abortusz vet véget. Ez a gyengének ismert nő azonban szakítani tudott család­ja megszokott konvencióival, s rövid, életútja nagyszerű példája annak a fejlődésnek. melynek során elegendő erőt és bátorsá­got gyűjt ahhoz, hogy a család megvetésével és lenéző ítéletével nem törődve képes vállalni ön­magát, s ezzel erkölcsileg maga­san a többiek fölé emelkedik. A könyvet Dávid Gábor fordí­totta. A sorozat legújabb darabja Maxie Wander könyve, Jó reg­gelt szépségem! Az írónő női sorsokat tár fel az olvasó előtt. A tizenkilenc megkérdezett a nők. minden korosztályát és a legkülönbözőbb társadalmi réte­geket képviseli Diáklányok és nagymamák, férjezett nők. gyer­meküket egyedül nevelői anyák és elvált, asszonyok egyaránt szót kapnak. S miközben sorsukról, mindennapi életükről vagy fia­talságukról beszélnek, történetei­ken keresztül nemcsal* a mai társadalom gondjai, hanem a múlt, a pusztító háború árnyai is kirajzolódnak. A fiatal, tizen-huszonéves lá­nyok elbeszéléseiből kitűnik, hogy azok a szülők, akik agyon- kapatják és túlzottan féltik, óv­ják vagy tiltják kamaszodó gyer­meküket társaiktól, eppen olyan nagy hibát követnek el, mint azok a gyenge kezű tanárok, akik nem tudnak kellő példákat állítani tanítványaik-elé. Ezek a fiatalok legelőször éppen szü­leiknek fordítanak hátat, és fel­lázadnak a család és az iskola ellen, s azután csak nehezen ta­lálják meg a helyüket az élet­ben. A könyvben megszólaltatott nők közös jellemzője, hogy mind­nyájan őszintén vallanak életük­ről, legbensőbb énjükről, s az író kérdései önvizsgálatra, oly­kor szigorú önkritikára készte­tik őket. Az őszinte, önelemző elbeszélések nyomár megfogal­mazódik az olvasóban a gondo­lat, hogy az a kapcsolat, amely nem szerelmen és megértésen alapul, csak ideig-óráig képes fennmaradni, s az első kisebb nehézség elegendő hozzá, hogy szétrombolja, E különböző jellemeknek és sorsoknak másik közös vonásuk hogy ezek az ízig-vérig mai nők ha kell, akár egyedül is meg­birkóznak a nehézségekkel, < család mellett helytállnak £ munkában is, de kimondják az is, hogy az emancipáció nem ve zethet az értelmetlen feminiz máshoz. ,,Ha az egyik kapcsolat ból kiszáll az ember, a követke zőben mindent elölről kell kéz denie, hiszen önmagunk ellei nem futhatunk el. Á saját ne hézségeinket a másikra visszü! át. . . Szeretet nélkül görcsöse) maradnak az emancipációs pró bálkozások” — fogalmazza me az egyik riportalany. • Bodnár I '987. március 7. ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents