Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-05 / 54. szám
2 Kelet-Magyarország 1987. március 5. Nyírszőlősi képeslap Fogadónap a tanácselnöknél Vagy húszán állnak a Nyíregyházi Városi Tanács főépületének egyik folyosóján. A fogadónapra jöttek, hogy előadják problémáikat, melyek megoldásához a tanácstól várnak segítséget. Pontban háromkor megnyílik a „hivatali helyiség” ajtaja... Legtöbben mil III I "TUTIM III I I *11 lil IHMHIil lakást szeretnének Színház a téren Látványos, szép összeállítás köszönti Nyíregyházán az 1848-as forradalom évfordulóját Március 15-én délelőtt a Kossuth téren a Móricz Zsigmond Színház művészei a Nyírség táncegyüttes, a 110-es ipari iskola fiúkórusa, az ifjúsági fúvószenekar és a mazsorettcsoport közös műsorral emlékezik a 139 éve zajlott eseményekre. A Léner Péter áltál rendezett ünnepségen tíz órakor csendülnek fel a Himnusz hangjai a fiúkórus, a fúvós- zenekar és — remélhetőleg — a közönség előadásában. Rövid köszöntő után ©mlékező- koszorúkat helyeznek el Kossuth Lajos szobrának talapzatán. Schlanger András mondja el a Nemzeti dalt, elhangzik a 12 pont,, majd a mazsorettcsoport tánca következik. A fiúkórus két népdalt énekel, aztán Szilágyi Domokos, Babits Mihály, Petőfi Sándor, Szécsi Margit és Ady Endre verseit mondják el a színház fiatal művészei (Varjú Olga, Juhász György, Mátrai Tamás és Schlanger András), közben pedig a Nyírség táncegyüttes szórakoztatja az ünneplőket. A megemlékezés a Szózat el- éneklésével zárul. — Egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk egyben az ifjúság ünnepe is — nyilatkozta lapunknak a műsor rendezője, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója, Léner Péter. — Ügy érzem, alig ötéves színházunk már csak ezért is felvállalhatja, hogy hozzájárul az ünnepség fényéhez. Fiatal művészeink tehetsége a garancia erre. Bizonytalanul, zavartan lép be egy fiatalember — látszik rajta, nem szokott ilyen helyre járni. Majdhogynem dadogva kezdi mondani, miért jött — sérelmezi, hogy bár 127 pontja van, nincs rajta a lakáskiutaló névjegyzéken —, de mire befejezi, elhagyja idegessége, teljesen feloldódik. KELLEMES CSALÓDÁS Kellemes csalódás érhette — nem számított rá, hogy a tanácselnöknő személyében ilyen közvetlen, mosolygós embert fbg megismerni. Sugárzik róla a jóindulat, még panaszkodni is könnyű neki... Ezt érezheti a következő látogató is, mert rutinos javaslattevő módjára sorolja észrevételeit. Ö nem magánügyben, a köz érdekében jár. Előadja például, hogy nem kellene a piacon helypénzt szedni a 70 éven felüliektől, és hogy súlyosabban kellene büntetni azokat, akik letapossák a város virágait. — Megnézzük, mit lehet tenni — ígéri meg Csabai Lászlóné. A fiatal nőnek azonban, aki ezután lép be egy karon ülő fiúcskával, már nem ígérhet ilyen könnyen. — Egyedül nevelek két pici gyereket, albérletben lakunk, és ráadásul vidéki szüleimnek sincs lakása — hallgatjuk a megrázó elbeszélést. — Erre a helyzetre szeretnék megoldást találni. Bár nehezére esik, légfel- jebb egy guszevi szoba-kony- hás, komfort nélküli lakást tud ajánlani ideiglenes megoldásként a tanácselnöknő. — Rengeteg ilyen eset van — fordul hozzám, mikor kimennek —, sokan szeretnének tanácsi lakást, és behozni vidékről a szüleiket is. Emberileg legtöbbször ez érthető is, de olyan az értékelési rendszerünk, hogy 5 éves ittlakás szükséges, hiszen elsősorban a nyíregyháziakat kell ellátnunk lakással. EMBERI SORSOK Jönnek tovább a lakásproblémákkal: van aki szeretné, ha „kiszanálnák” őket, mások lakáscserét kérnek egészség- ügyi vagy egyéb okok miatt, s akadnak szép számmal névjegyzéket reklamálók. Megannyi emberi sors villan fel. Íme az egyik: idős néni panaszolja, hogy életveszélyessé vált a házuk, ki kell költözniük. Csakhogy a tanács a Guszevben tud he-, lyet biztosítani nekik, oda pedig nem akarnak menni. — Mindig igénytelen voltam én, nem építettünk akkor sem, mikor még tudtunk volna, fiatal korunkban — csillapodik le, mikor egy indulatos kérdésére a tanácselnöknő visszakérdez: „Nem gondolják, hogy nem csupán a tanács felelős azért, mert öregségükre lakás nélkül vannak?” Nem kevesen jönnek olyan gondokkal, melyeket az illetékes osztályokon intéznek. Ott azonban — vagy tájékozatlanságból, vagy mert így gyorsabb elintézést remélnek — meg sem próbálják. Egy korosodó hölgy öngyilkossággal fenyegetőzik, ha nem oldják meg a gondját. Vele különösen tapintatosan kell beszélni — így is csak akkor nyugszik meg, mikor azt hallja, holnap jöjjön el újra, és hozza el az ügye megítéléséhez szükséges iratokat. NEM KÖNNYŰ „NEM”-ET MONDANI Hét óra körül van, mire az utolsó ügyfél is elmegy. — Más napokon is ilyen az arány — dől hátra fáradtan a székében Csabai Lászlóné. — Az idejövök körülbelül hatvan százalékának lakásgondja van, sokaknak a különböző osztályokhoz kell menniük, és a fennmaradó rész az, aki egyéb okból jön. Sajnos sokszor kell nemet mondani, s ez hálátlan feladat. Gondolkodtam is rajta, hogy hét végére fogom tenni a fogadónapomat, mert sokszor egész hétre meghatározza a hangulatomat... Czine Gáspár ( OTP-program: ) |CÍCSÍéff nagyot, drágáért Ingatlanforgalmaxás nagy tételben vlwoü'l Körülbelül 2500 ember áll sorban a tanácsnál OTP-la- kásért. De vajon ennyien szeretnének új helyre költözni? Hosszú évek tapasztalata, hogy nem, hogy sokan élnek Nyíregyházán nagy lakásban, akik kisebbet szeretnének, s kicsiben, akik kinőtték azt, ám a szervezett csere ennek ellenére egy kicsit vontatottan halad. Ennek meggyorsítását szeretné elérni az OTP, s hogy a szervezeti kereteit is megteremtsék, létrehozták az ingatlanforgalmazási csoportot. Alapvető feladatuknak azt tartják — mint ahogyan azt Palcsák Istvánná, a csoportvezetője elmondta —, hogy minél több családot olyan lakáshoz segítsenek, amilyenre igénye és pénze van. Először egy bizonyos nagyságú lakásalapot szeretnének teremteni, magyarul több lakást kívánnak felvásárolni, hogyha valaki tőlük szeretne vásárolni, akkor ne csak egyet, hanem többet ajánlhassanak fel, s a város különböző pontjain lévő lakáSzabolcsban elsőként Mátészalkai színházbarátok Autóbusszal Iháliához Mátészalka művelődési központja gondokkal küszködik ha színházi előadásokról van szó. Kicsi a befogadóképesség, a színpad, nincs megfelelő öltöző, technikai berendezés. Ez az új színházterem átadásával megoldódik, de addig sem maradnak színházi élmény nélkül a mátészalkaiak. Az érdeklődők számára ugyanis rendszeres színházlátogatásokat szerveznek a művelődési központ munkatársai Nyíregyházára, illetve Debrecenbe. A szervezők feladata a színházjegyek megszerzése, az autóbusz megrendelése és minden egyéb apró egyeztetés. De itt is adódhatnak néha zökkenők. 40—45 jegynél többet a színház ritkán tud ígérni egy-egy előadásra, az érdeklődés viszont gyakorta többszöröse ennek. Ezért a szalkaiak gondoltak egy nagyot: délutáni előadásban „megvették” a színháztól az Atyai ház című darabot. A gimnázium és a kollégium örömmel fogadta az ötletet. A volánosok pedig a buszokat adták. így 450 mátészalkai középiskolás tapsolhatott a hangulatos előadásnak. (sz. i.) Konzervgyáriak a kórházi műszerekért A közelmúlt híre volt, hogy a megyei Jósa András Kórházban napokig nem dolgozhattak a műtőben: a csehszlovák gyártmányú sterilizáló berendezések egyszerre mondták fel a szolgálatot. Az orvosok csak a sürgős, életmentő beavatkozásokat végezhették el. Az újságcikk arról is szólt, hogy megyénkben — az országos gyakorlattal ellentétben — a vállalatok, üzemek nem segítik felajánlásokkal a kórházak műszerfejlesztését. A cikk nyomán azonban jelentkezett a szerkesztőségben a Nyírség Konzervipari Vállalat Bajcsy-Zsi- linszky szocialista brigádja. Tagjai elhatározták, hogy nyolc óra társadalmi munka ellenértékével járulnak hozzá a megyei kórház sterilizáló berendezésének korszerűsítéséhez. Az akcióhoz a helyi „közvélemény-kutatás” szerint már a konzervgyár szinte valamennyi brigádja kapcsolódott. A Bajcsy-Zsi- linszky brigád ezúttal a megye több szocialista brigádjához fordul. Arra kéri őket, csatlakozzanak hozzájuk, s az így összegyűlt pénzt juttassák el a megyei kórháznak. A konzervgyári felhívás az emberi összefogás újabb szép példája. A bajbajutottak megsegítésére szerencsére ma is mindig akad ember. Az, hogy egy szocialista brigád nyolcórai munkájának ellenértékét ajánlja a megyei kórház műszerfejlesztésére, újból bizonyítja: az emberek segítőkészségére mindig lehet számítani, csak jó célt, értelmes feladatot kell találni. A konzervgyáriakhoz bizonyára sokan csatlakoznak majd a megye szocialista brigádjai közül. Az akció sikeréről szívesen számolunk majd be lapunk hasábjain. Kovács Éva sok közül választhasson a vásárló. Természetesen ameddig nincs nagy választékuk, addig sem áll meg az élet. Ha valakinek van egy lakása, és bemegy az OTP-be, hogy kisebbet vagy nagyobbat szeretne, nyilvántartásba veszik, s amikor sikerül megszerezniük a vevőnek jelentkezett család számára elfogadható lakást, akkor kiértesítik. Előnyben részesítik azokat, akik saját lakásukat felajánlják az OTP-nek, hiszen azzal a lakással egy másik család, vagy vevő igényét elégíthetik ki, tehát hozzájárulnak a lakásmobilizációhoz. Egyelőre ŰTP-lakások, társasházak, vagy a lakásszövetkezet szervezésében épült lakások közül vásárolnak, illetve adnak el, de tervezik, hogy a későbbiekben — ha igény lesz rá — családi házakkal is foglalkoznak majd. Ez persze a kereslet-kínálattól függ, tehát a piac diktálja majd munkájukat. Eddig is megpróbálták megközelíteni a napi forgalmi árat (természetesen nem a feketepiac árait), ezután még közelebb szeretnének kerülni ehhez, mert máskülönben nem számíthatnak rá, hogy nekik ajánlják fel a lakásokat. Az árak megállapításánál természetesen figyelembe veszik a lakás fekvését, állapotát, és azt is, hogy a városnak azon a részén milyen a kereslet. Az ingatlanforgalmazási csoport tehát létrejött. Megtalálni azonban még *nem olyan könnyű őket, mert nem a megyei igazgatóság bejáratán lehet megközelíteni munkahelyüket, hanem a Csemege hátsó bejáratánál, ahol a Takarékpalota lakásaihoz vezet a lépcső. A FELSÖTISZAI FAGAZDASÁGI HÍRADÓ februári számában tényközlő cikk jelent meg a 86—87-es gazdasági év erdősítéséről. Az egész időszakra 1187 hektár első kivitelű erdősítés a cél. ősszel ebből 531 hektár teljesült. A gondos talaj-előkészítésnek, annak, hogy a tuskózás után hatvan- hetven centiméter mélyen forgatják meg a földet, sikerült ennyire teljesíteni az első telepítést. Nagyobb. gondot jelentett a szárazság a pótlásoknál, itt nem teljesült az időarányos terv, de megvan a remény, hogy a gazdasági év végére mind a 656 hektáron pótolják a kipusztult csemetéket. A FEFAG megbízás alapján is vállal fásítást más cégek részére. A legnagyobb ilyen jellegű munkát a közúti igazgatóság megrendelésére a 41-es főút rekonstrukciója, illetve a Ro- hod—Mátészalka—Csengers ima közötti 491-es űt jelenti. A „NYÍRSÉG” KONZERVIPARI VÁLLALAT című lapban arról olvastunk, hogy a vállalat Vasgyár utcai területén szabadidőközpontot alakítanak ki. A szabadidőközpont hatszáz négyzetméteren a szociális épület alagsorában lesz, több helyiségből fog állni. Egyebek mellett létrehoznak benne például tanácskozótermet, tévé- és videohelyiséget, automata tekepályát, illetve különböző kiszolgáló helyiségeket. Itt kap helyet a KISZ, illetve a szakszervezet ifjúsági tagozata is. A helyiségeket a kicsi belmagasságuk miatt légkondicionálják. E blokkban lesz a központi kávéfőző is. A vállalatnak Sóstón van egy ezernégyzetméteres telke, melyen a szükséges tereprendezést tavaly elvégezték, az idén viszont parkosítják. A, telken egy vagy több faház lesz, de erről még nincs végleges döntés. A tervek készülnek. Sóstón futball- és teniszpályát is szeretnének kialakítani. A SZABOLCSI ÉPÍTŐK legutóbbi számában cikket közöl a tervező műterem tevékenységéről. A tervező műterem vezetése pár év alatt négyszer változott és ma sem véglegesített. Ennek egyik oka a munkák összetételében keresendő, és ez nemcsak a vezetőkre, hanem az ott dolgozó felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberekre is igaz. Ennek következménye az igen nagy fluktuáció. 1986-ban 27 dolgozó foglalkoztatása történt a műteremben és ebből egy évet mindössze 10 dolgozott végig, és a létszám 6f százaléka cserélődött, változott. Mintegy 30 százaléka a dolgozóknak valamilyen felsőfokú képzésben vesz részt. Mindezek alapján érdemi minősítést a szervezet tevékenységéről mint önelszámoló egységről nem lehet adni. A kritikai megjegyzések jogosságát elismerve a cikk megjegyzi, hogy a tervező műterem kapjon — más külső tervező szervezetekhez hasonlóan — hatékony érdekeltséget, folyamatosabb munkát. A ZÁHONYI KÖRZETI ÁTRAKÓ közii azokat a kérdéseket, amelyeket Urban Lajos közlekedési miniszternek tettek fel a záhonyi pártnapí munkásgyűlésen. A közérdeklődésre számot tartó vá-, laszokból idézünk kettőt. A szovjet fél a Tisza-híd felújítási munkálatainak elvégzése céljából a határhidat 1987. április- augusztus közötti időszakban a közforgalom elől lezárja. Ez idő alatt kerülne sor a záhonyi közúti határátkelőhely felújítására, kibővítésére is. A Szovjetunióba irányuló közúti forgalom — az előzetes tervek szerint — Csehszlovákián keresztül lehetséges Sátoraljaújhely határállomáson. A Kisvárda és Vásárosnamény közötti összekötő út és a vasút kereszteződésében a sorompó zárvatartási ideje alatt a forgalom hosszas várakozásra kényszerük A sorompó kiváltására mintegy 110 millió forint értékben felüljáró építését és az út korszerűsítését tervezik. A VII. ötéves terv utolsó két évében várhatóan megkezdődik az építés és az 1990-es évek elején adják a forgalomnak. A tárgyalóteremből fl bajkeverő hűtlen asszony Egy csöndes nyári napon Varga Lászlót, e bűnügy vádlottját nyírbátori lakásán felkereste sógora, s elpanaszolta, hogy felesége — vagyis Varga húga — elhagyta őt és „összeállt” Sz. Ferenccel. Varga ezen nagyon felháborodott és élettársával, valamint J. Jánossal és V. Attilával kocsiba ültek, hogy rendet teremtsenek, helyreállítsák a családi békét. Az asszonyt meg is találták Sz. Ferenc és G. György társaságában. A vádlott felszólította őt, hogy hagyja ott Sz.-t, térjen vissza férjéhez, de a húga ezt kereken megtagadta, ezért Varga hajánál fogva megpróbálta betuszkolni az autóba. Eközben Sz. Ferenc sem tétlenkedett, belekapaszkodott Varga ruhájába, így akarta megakadályozni, hogy élettársát elvigyék. A vádlott kést rántott elő, ezzel hadonászott Sz. felé, így sikerült végül húgát az autóba kényszeríteni, amely azonnal el is hajtott a helyszínről. Neki azonban már nem sikerült beugrani a kocsiba, ezért élettársával szaladni kezdtek. Sz. Ferenc és G. György pedig kerítésléccel kezükben utánuk. Ekkor Varga is karót vett magához, egyik kezében karóval, másikban késsel támadt üldözőinek. A verekedés eredménye az lett, hogy G. György, valamint a vádlott és élettársa 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek, Sz. Ferencet pedig hátba szúrták, életveszélyesen megsérült. Azt azonban nem lehetett megállapítani, hogy őt ki szúrta meg. Az eset végül a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely helyben hagyta a megyei bíróság ítéletét: Varga Lászlót, mint többszörös visszaesőt 10 hónapi szabadságvesztésre ítélték. 1848-RA EMLÉKEZNEK
