Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-31 / 76. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. március 31. Oj élelmiszerboltot építettek Ojfehértón 5 millió forintért, Durisol építőanyag felhaszná­lásával. (Sisa István felvétele) Mérlegen öt esztendő Önzetlenül az emberekért Hatvanezer vöröskeresztes megyénkben Számadásra készül a Magyar Vöröskereszt. A VII. kongresszusra ké­szülve tartotta ülését a na­pokban a megyei vezető­ség is, hogy felmérje az eltelt öt esztendőben vég­zett munkát. De hasonló mérlegelésre készülnek a megye valamennyi közsé­gében, üzemében, az isko­lákban, hiszen 704 felnőtt, 56 ifjúsági alapszervezet hatvanezer tagja, mintegy hétezerrel több, mint öt évvel ezelőtt bizonyította az eltelt időben önzetlen, felelős közösségi érzését. A megyei vezetőség beszá­molója, amely a kora őszi küldöttértekezlet elé kerülő elszámolás alapja, megálla­pítja: a legfőbb eredmény, hogy a megyében a mozga­lommal közösséget vállalók több mint egyharmada, 20 ezer ember, folyamatosan részt vesz a különböző akci­ókban. Így részesei az egész­séges életért folyó küzdelem­nek, segítői a családvédelem­nek, tevékeny közreműködői a káros szenvedélyek elleni harcnak, segítenek felderíte­ni a családi, egyéni gondo­kat, közvetítik azokat a meg­felelő helyre. De ott találjuk őket, mint idősek patronáló- it, segítik az állami gondo­zottak beilleszkedését, társa­dalmi segítői a börtönből sza­badultaknak, szervezői a véradásoknak, s mind többen válnak az elsősegélynyújtás ismerőivé. Igen fontos, hogy ma már a községeken, városokon kí­vül 349 üzemben, intézmény­ben, 121 szövetkezetben, 29 városi lakóterületen találjuk a vöröskereszteseket, akik személyes példával, előadá­sokkal, a mozgalom időszerű feladataira mozgósítással hat­nak környezetükre. Jelentő­sen emelkedett a vöröske­reszt szervezése nyomán a megyében a véradás is, több mint 25 ezer ember rendsze­resen ségít embertársain, s az elmúlt öt évvel összevetve a múlt esztendőben kétezer literrel több, 9651 litert bo­csátottak a gyógyítás rendel­kezésére. Az elmúlt öt évben folya­matosan arra fordították a fő figyelmet, ami a legfonto­sabb volt. Így a káros szen­vedélyek elleni harc, az egészséges táplálkozás és a testmozgás, a szűrővizsgála­tokra mozgósítás, az onkoló­giai betegségek megelőzése, a közegészségügyi és járvány­ügyi feladatok társadalmi tá­mogatása kapott kiemelt sze­repet. Sikerült országosan el­sőként beindítani a tsz-ek tisztasági mozgalmát, tevőle­gesen járultak hozzá a kör­nyezetvédelemhez. Jelentősen növekedett a cigányokkal va­ló foglalkozás, aminek ered­ményeként ma már cigány- alapszervezetek is működnek. Sok segélyt, szociális támoga­# dős hölgyismerősöm említi beszélgetés közben: áldatlan helyzet, hogy az autóbu­szon — melyen ő gyako­ri utas — szinte nincs pél­da manapság arra, hogy egy-egy fiatalabb átadja az ülőhelyet a mellette álló idősebbnek. Már-már le­gyintek magamban, mond­ván: régi, régi téma ez, hányszor megírtuk, s még- sincs foganatja. Ám ő foly­tatja: nem azt akarja mon­dani, hogy most ezt írjam meg, hiszen jól tudja, hogy rendszerint falra hány bor­K _______________ tást is intéztek a mozgalom aktivistái. Az utóbbi időben tevékenységük közé került az AIDS elleni védekezés kérdé­se, a megelőző munka. Jelentős eredménynek mondta a megyei vezetőség, hogy a megyei vöröskereszte­sek jól kapcsolódtak a nem­zetközi feladatokhoz, a világ­napi jelszavak keretében a legidőszerűbb problémákra — egészséges gyermek, vér­adás, tanulás, emberiesség — tudtak mozgósítani, s ugyan­akkor kapcsolódtak a segély­akciókhoz is. A megyei veze­tőség elismeréssel nyugtázta az elért eredményeket, me­lyek közül mégis a legki­emelkedőbb: tízezrek váltak és maradtak az emberies ügyek önzetlen munkatársai­vá. só jellegűek az ilyen okta­tó-nevelő szándékú újság­cikkek, glosszák. Inkább azt javasolná: tenné meg a Vo­lán vállalat, hogy a buszok­ban jól látható helyen kis — vagy akár nagy! — táb­lákat helyez el. S ezek azt mondanák: kérjük, adja át a helyét az idős, beteg em­bereknek! Vagy valami ha­sonlót ... Ha már a sok-sok intő szavú újságcikk nem hasz­nál — ha állandóan szem előtt van e tábla, talán ... (tarnavölgyi) _________________________________> Tábla A Legfelsőbb Bíróság döntőseiből Ki felelős az eltűnt számológépéit? Egy vállalat tisztviselőd e sza­badságáról visszatérve megdöb­benve látta, hogy a szobai szek­rényben elhelyezett értékes zseb- számológép eltűnt. Emiatt a vál­lalat kártérítés fizetésére köte­lezte. Ezt azzal is indokolta, hogy a tisztviselő a 'készüléket rosz- szul zárható szekrényben helyez­te el. A tisztviselő azzal védeke­zett, hogy munkatársaival együtt szóba-n és írásban többször kér­te: a szekrény zárját javíttassák meg. A vállalat azonban nem in­tézkedett. A határozat hatályon kívül helyezéséért indított per­ben a munkaügyi bíróság eluta­sító ítéletet hozott. A legfőbb ügyész törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság más állás­pontra helyezkedett. A visszaszolgáltatási vagy el­számolási «kötelezettséggel átvett dolgok hiányáért, amit a dolgozó állandó őrizetében tart, használ, vagy kezel — vétkességére való tekintet nélkül — teljes anyagi felelősséggel tartozik — hangzik a határozat. Ez a felelősség a dolgozót akkor terheli, ha a dol­got (szerszám, termék, áru, anyag stb.) jegyzék vagy elis­mervény alapján vette át. Ebben az ügyben nem vitás, hogy a tisztviselőnek a számológépet így adták át. A teljes anyagi felelősség meg­állapításához további lényeges feltétel az állandó és kizáróla­gos őrizet, kezelés. Ezúttal egy­értelműen megállapítható, hogy ez a feltétel hiányzott. A tanú­ként kihallgatott szakszervezeti bizalmi már két évvel korábban feljegyzésben közölte az iroda­vezetővel: a szekrény zárja rossz. Az ügyre évről évre visz- szatértek, de semmi sem történt. Volt ugyan tájékoztatás, hogy az irodavezető szekrényében az ér­tékes műszerek elhelyezhetők, de nem biztos, hogy ezen min­denki, köztük a tisztviselő is je­len volt. Mindezekből következik, — hangzik tovább a határozat —, nem állapítható meg, hogy a tisztviselő a számítógépet állandó és kizárólagos őrizetében tartot­ta, hiszen a rossz zár miatt bár­ki hozzájuthatott. A munkáltató­nak kell megteremtenie az át­adott dolog biztonságos őrzésére szolgáló feltételeket. Az őrzés hi­ányosságait a dolgozók, köztük a tisztviselő is, jelentették. Ez­zel a Vele szemben támasztott kötelezettséget teljesítette. Tehát a vállalat a felelősség szabályait nem érvényesítheti. A Legfelsőbb Bíróság a mun­kaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a vállalat kár­térítési határozatát érvénytelení­tette. Szégyenfoltból — szópsógflastrom Ha megszépül az Er Kinek Duna, másnak Szaj­na, a harmadiknak Temze. Nekünk az Ér jutott. Nyír­egyháza egyetlen élő folyó­vize ez, s tegyük hozzá: ed­dig aligha volt mit büszkél­kedni vele. Pedig a kicsit is meg kell becsülni. Ez, az év­tizedek óta folyó elmélkedés mára kilépett a tervek vilá­gából, s végre megindul a kis Ér-patak szennyfoltból színfolttá változtatása. Egy megállapodás A városi tanács és a Felső- tiszavidéki Vízügyi Igazgató­ság közös elhatározásra ju­tott. 1990-ig ki-bi elvégzi azt, ami rátartozik, s ennek ered­ménye egy szép, vízben gaz­dag, tiszta, környezetet is megváltoztató patak lesz. De mielőtt felrajzolnánk a leen­dő Ér-partot, néhány szó az előzményekről. Az Ért a hivatalos nyelv VIII. vízfolyásnak nevezi, ami egyáltalán nem szép név. De hát így hívják. Az elmúlt évek során komoly változáso­kon ment át a városig folyó része. A téglási gyár és Űj- fehértó megépítette a tisztí­tókat, így aztán Nyíregyháza határába már elfogadható minőségű víz érkezett. Itt azonban bekövetkezett a drá­mai fordulat. Mire az Ér el­érte Szarvasszigetet, szeny- nyezett, halott vízzé válto­zott, amihez képest a nyír­egyházi szenyvíztisztítóból patak csörgedezett belé. Már­pedig köztudott: az Ér a Ló- nyai csatornába, az pedig a Tiszába vitte a szennyet. Nem véletlen, hogy a pa­tak mentén élő nem sokra becsülte ezt a vizet, amit jó néhány vállalat is szennye­zett, de kötöttek erre szenny­vizet, esőcsatornán át is folyt itt kommunális hulladék, mérgezték vegyszerrel, ne­hézfémmel, dobáltak bele sport, autógumit, meg min­dent, ami fölösleges volt a víz mentén élőknek. Lassú javulás A vízügy szigora és követ­kezetessége lassan változta­tott a helyzeten. Üzemek lát­ták be, nem érdemes szeny- nyezni. És a város is eljutott oda, hogy részt vállal a víz rendbetételéből. Feltárják az összes szennyező pontokat. A még ma is befolyó szennyvi­zet a kálmánházi út mentén épülő szennyvíz II-be tere­lik. A vállalatokat kötelezik arra, hogy fokozatosan szá­molják fel azokat a csatorná­kat, melyek többnyire illegá­lisan visznek piszkot az Ér­be. Megvizsgálják a part menti területet, hiszen a víz­ügyi törvény előírja: hat mé­ter távolságban nem lehet semmi a parttól, se kerítés, se ház. De nemcsak felmérésről van szó, hanem arról is, hogy a lakosokkal méltányos elbá­nást tanúsítva, megszüntetik az összes, közvetlenül az Érbe torkolló csatornát, rendezik a partot. Pontos határidők ír­ják elő például azt, hogy 1988. december 31-ig minden szennyező forrást megszün­tetnek. Ezzel elérhető lesz, hogy az Ér, mely másodosz­tályú vízként érkezik, hason­ló minőségben lépjen ki a városból. Hogy a vállalkozás reménykeltő, arra az is utal, hogy az eddig megtett intéz­kedések eredményeképpen Kótajnál már van hal is az Érben, tehát a víz életre kelt­hető. Utazhat bárki Vasutas-autóbusz indul... Meglepő lenne, ha egy állo­máson a hangosbemondó vo­nat helyett autóbuszok indu­lását jelentené be. Különösen akkor, ha nem vonatpótló bu­szokról van szó, hanem vas­úttal nem rendelkező közsé­gek menetrend szerinti jára­tairól. Hogy a fentiek mégsem az álmok tartományába tartoz­nak, arra példát a MÁV Zá­honyi Üzemigazgatósága szol­gáltatja. Az átrakókörzetbe 52 községből járnak be, a mintegy ötezer bejáró közül több olyan helyen lakik, ahol nincs vasút. Évek óta 20—25 autóbusszal szállítják őket a legközelebbi vasútállomásra, vagy munkahelyükre, Eper- jeske pályaudvaraira. A múlt évtől pedig lehetővé tet­ték, hogy ezeken a munkás­járatokon bárki utazhasson. Aki csak egy útra száll fel, az a gépkocsivezetőnél vesz jegyet, de már vannak bérle­tes utasok is — főleg a vas­úttal kapcsolatos munkahe­lyeken, ahol hasonló a mun­kaidő-beosztás. A buszokat üzemeltető zá­honyi gépesített rakodási fő­nökség vezetőhelyettese, Grünwald Róbert tájékozta­tása szerint a múlt évben közel hárommillió forintos haszna volt ebből az intézke­désből a MÁV-naik. Egyrészt nem kell illetéket fizetniük a buszok után, másrészt a je­gyek, bérletek ára teszi ki az összeget, miközben csak két dolgozóval növelték a létszá­mot, akik a szükséges 'admi­nisztrációt, ellenőrzéseket végzik. A nagyobb forga­lomban a gépkocsivezetők is érdekeltek, akik jutalékot kapnak az eladott jegyek árából. De még kedvezmény is van az utasoknak; a nyug- dí jaisok féláron vehetnek bér­letet, a záhonyi vasútforgalmi szakközépiskolába járó, maj­dan vasutas diákok ingyen utazhatnak. A vasutas-autóbuszoknak 13 járata van, pontos menet­renddel, amit a Volánnal egyeztettek. Kisiváráára pél­dául Dombrádról, Nyírlövő­ről, Pusztadobosról, Bakta­lórántházáról, Szabolcsveres- martról szállítják az utaso­kat, Benkről Mándokra van járat, Záhonyból pedig Mán­dokra és Fényeslitkére (ez utóbbi azért érdekes, mert a megyében csak két olyan község van, ahová nincs Vo­lán-járat, Kóitaj és Fényeslit- ket). A legtávolabbi járat pe­dig Lányától közlekedik Vá- sárosnaményig. L. B. Kettős cél Aligha vitatható, hogy a terv elsődleges célja, hogy az Ér-patak vize tiszta legyen, megfeleljen a környezeti ér­dekeknek. Az se kétséges, hogy ezzel egy időben a vá­ros közjóléti érdeke is hang­súlyt kap. Ezért is vállalko­zott többek között rendkívül készségesen a tanács az együttmunkálkodásra. Mert mit ígér a jövő? Három éven belül elérhető, hogy az Ér­patak Móricz ‘Zsigmond utca és Széchenyi utca közötti szakaszán szép pihenőövezet alakuljon ki. A rendezett parton lehet cserjéket, bok­rokat ültetni, a megengedett határokon belül fákat is. Ki­alakulhat a sétány, mely a Szamuelyn lakók számára igazi korzó lehet. De ehhez a megszépült patakszakaszhoz kapcsolható a környék utcái­nak, tereinek zöldterülete is. Röviden: az Ér olyan színfolt lehet, ami szépíti a várost, üdíti az itt lakókat. A vízügyi igazgatóság, a szokott határozottságával el­kezdte a munkát. Hamarosan a városi intézkedések is vár­hatóak. A „folyóparti” része­ken viszont már ma egyre több szó esik arról, hogy mi-' lyen társadalmi munkával si­ettethetnék a szépítést. Az ilyen közös buzgalom aligha maradhat szép és látványos eredmény nélkül! B. L. 4 ki nem tudja, mi az, egész délutánokon át égő füllel, felborzolt hajjal ülni egy könyv előtt, és olvasni, olvasni, míg az ember elfelejti a körülötte lévő világot, meg azt is, hogy éhes, vagy fázik — szóval aki mindezt nem tudja, annak fogalma sincs az olvasás szenvedélyéről. Az a fiú, akire véletlenül figyeltem fel a könyvesbolt­ban, bizonyosan érezte már ezt a szenvedélyt. Legalább­is azt a könyvet, amit a ke­zében tartott, már-már mo­hó szenvedéllyel lapozgatta. Ám ez a 16—17 év körüli gyerekember nem felejtette el a körülötte lévő világot. Míg — látszólag — elmerül- ten nézegette „Az illatos kert” lapjait, egyik kezével csak úgy, mellékesen kihúz­ta válltáskáján a cipzárat. Ekkor még nem gyana­kodtam. Hiszen velem is megtörtént már, hogy hir­telen nem tudtam, hol a pénztárcám, s egyáltalán elég pénzem van-e ahhoz, hogy fizetni tudjak. De ez a fiú nem a pénztárcáját ke­reste. Hanem egy pillanat­ban, mikor úgy hitte, senki sem figyel rá, megpróbálta táskájába csempészni a könyvet. Nem tudom, mit tettem volna, ha József Attila, vagy Petőfi versei babonáz­zák meg. Hiszen ezek a \ könyvek olyanok a polcon, mint asztalunkon a kenyér l — kenyeret pedig csak az I lop, aki nagyon éhes és na- ' gyón kiszolgáltatott. I Az egész olyan valósze- 1 rűtlen volt, mintha egy film képsorai peregtek vol- I na a szemem előtt. Csak J álltam és dermedten néz- ' tem, mert mindezt olyan i nyugodtan és olyan rutin- I nal tette, hogy másodper- ' cekre torkomra fagyott a . szó. Aztán ösztönösen meg- ( fogtam, megszorítottam a ! karját. A kis tolvaj meg­rebbent, de a szenvedély j még mindig erősebb volt | benne a félelemnél. Elfor­dult, s tovább lapozgatta a i kötetet. I — Tedd le és menj ki in­nen — förmedtem rá. f — Igen, igen — dadogta, j s már csapódott is mögötte az ajtó. j ■ i em tudom, mit érez­11# hetett. Szégyent, , vagy haragot? Meg- I lehet, később visszament, s mégis megszerezte a köny­vet — de remélem, nem így | történt. Talán megértette, ' hogy a szenvedély csak ak­kor lehet tiszta, ha a ke- j zünk is tiszta marad. I (házi) l Szenvedély

Next

/
Thumbnails
Contents