Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-31 / 76. szám

1987. március 31. Kelet-Magyarország 3------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Mezőgazdaságunk az adatok tükrében Kiugró nyereségek MEGYÉNK MEZŐGAZ­DASÁGI NAGYÜZEMEI­NEK 1986. évi teljesítmé­nye — a kedvezőtlen időjá­rás mellett is — több te­kintetben kimagaslónak ér­tékelhető. Az 1986-ot meg­előző évek kedvezőtlen gazdálkodási eredményei, valamint a nagyobb mérté­kű központi elvonás hatásá­ra a rendelkezésre álló erő­forrásokban csökkenés kö­vetkezett be. Az eszközök átlagos nettóértéke mellett a mezőgazdaságban foglal­koztatott dolgozók száma is csökkent. Míg 1985-ben 55 734-en, egy évvel később 803-mal kevesebben dolgoz­tak nagyüzemeinkben. Mindezek ellenére gaz­dálkodóink által teljesített bruttó termelési érték meg­haladja a 17 milliárd forint értéket, az előző évihez vi­szonyított növekedés 3,5 milliárd forint, 25,8 száza­lékos mértékű. A nagyará­nyú növekedésben szerepet játszott az is, hogy közel 2 milliárd forinttal növeke­dett a folyó termelői fel- használás. Ügy tűnik, üze­meink mind szélesebb köre ismeri fel, hogy a termelés bővítését a ráfordítások cél­szerű növelésével lehet biz­tosítani. A GAZDÁLKODÁSI színvonal JAVULÁSÁT TÜKRÖZI a mérleg szerin­ti eredmény növekedése. Míg 1985-ben a mezőgazda- sági nagyüzemek mérleg szerinti nyeresége 628 mil­lió forint volt, ez évben 1185 millió forintot értek el. Ezen belül termelőszö­vetkezeteink nyeresége 1031 millió forintot mutat. A veszteséges üzemek száma és a veszteség ösz- szege egyaránt jelentősen csökkent. Termelőszövetke­zeteink között 12 üzemnél mutattak ki a mérlegben veszteséget. Ebből kettő meglévő forrásaiból ren­dezte veszteségét, kilenc üzemnél az aszálykár miatt gyorsított eljárással, egy üzemnél a vonatkozó ren­delet szerinti szanálással lesz rendezve a pénzügyi hiány. Üzemeink kimagasló tel­jesítményét nem csökken­ti, hogy a költségvetési be­fizetések 250 millió forint növekedése mellett a támo­gatások összege nagyobb mértékben, 400 millió fo­rinttal növekedett. A támo­gatások összegének változá­sát ugyanis az árkiegészítés mértékének emelkedésén túl a termelési színvonal, az árbevétel mint vetítési alap növekedése eredményezi. Célszerűen éltek üzeme­ink a szabályozás által nyúj­tott lehetőségekkel. Míg 1985-ben a nyereségtarta­lékképzés összege 111 mil­lió forint volt, 1986-ban a megnövekedett nyereség­ből 355 millió forintot tar­talékoltak, valamint 528 millió forint érdekeltségi alap képzésére került sor. A MEGYEI SZINTŰ ADATOK ALAKULÁSA üzemeink fegyelmezett költ­ség-, bér- és létszámgaz­dálkodását tükrözi. Sajnos a keresetszabályozás 1986. évi módosítása a kiegészítő ré­szesedés fizetésének lehető­ségét nagymértékben beha­tárolta. Míg 1985-ben 172 millió, 1986-ban a jelentős nyereség mellett csak 54,8 millió forint kiegészítő ré­szesedés kifizetésére kerül­hetett sor. Az egy főre eső keresetszint 58 997 forint, mely az előző évihez viszo­nyítva 8,1 százalékos növe­kedést mutat. Az átlagon belül termé­szetesen vannak szélsőséges esetek. A kimagasló terme­lési eredményeket elért üze­mek — máriapócsi Rákóczi, nagykállói Nyírség Tsz, má­tészalkai Szamos menti Ál­lami Tangazdaság — fe­gyelmezett létszám- és bér- gazdálkodással oldották meg a keresetkiáramlás mérté­kének tervszerű növekedé­sét. Néhány üzemünkben feszültséget okozott • a ter­melési színvonal ugrásszerű — átmenet nélküli — fej­lődése. Az 1986. évi szabá­lyozás ugyanis nem vette tudomásul az üzemek kiug­ró teljesítménynöveléséhez kapcsolódó 8 százalékot meghaladó keresetszint-nö- vekedést. SAJNOS VANNAK NE­GATÍV PÉLDÁK IS. Az ajaki Búzakalász Tsz-ben az aszály miatt veszteséges év­ben 15 százalékos megala­pozatlan bérfejlesztést haj­tottak végre. Már az év ele­jén 20—60 százalékkal emel­ték a havidíjas és teljesít­ménybéreket. A fábiánházi Kossuth Tsz-ben az üzem által nyújtott teljesítményt tükröző hozzáadott érték 30 százalékkal csökkent az elő­ző évihez viszonyítva. En­nek ellenére 4,5 százalékos volt a keresetszínvonal-nö- velés. Az ilyen esetek ered­ményezik, hogy a szabályo­zás nem teheti lehetővé a na­gyobb teljesítményt nyújtó üzemek részére az arányosan nagyobb anyagi elismerést. Gondot jelent továbbá a ke­resetszabályozás bázisszem­lélete. A keresetszínvonal növelésének lehetőségét a teljesítmények állandó nö­veléséhez kötni, közgazda­ságilag indokolt. Ez viszont azt is jelenti, hogy az ala­csony teljesítményt nyúj­tott üzemek lehetősége ked­vezőbb, a jobbaké nehe­zebb. Különösen igaz ez 1987-ben, amikor csak a múlt évi kiugró eredmé­nyünk túlteljesítése teszi le­hetővé a mezőgazdaságban dolgozó lakosságunk kéré­sé tszínvonalának növelését. Veze András PM Ellenőrzési Igazgatósága Az Oxigén és Dissousgáz Gyár nyíregyházi töltőállomása látja el oxigénnel a közületi és magán vásárlókat a megyé­ben. Két műszakban közel 500 palackot töltenek meg na­ponta. Képünkön: Treszkai János előkészíti és ellenőrzi a töltést. (Farkas Zoltán felvétele) FEDETT USZODA ÉPÜL ZÁHONYBAN. A Kelet-Magyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozói jelenleg az öltöző' rész belső munkáin dolgoznak, a medence fölött készül a faszerkezetes hőszigetelt tető. (Elek Emil felvétele) Gyümölcsöző gyümölcsfeldolgozás Rohodon Kandírozott ötlet - haszonnal Kelleti magát a cukrozott gyümölcsszelet. Natúrban, vagy mázzal bevonva, esetleg aranypapírba csomagoltan, szalon­cukor formájában A karácsonyi szezonban „berobbant” a piacra, a gyermekek kedvence lett az almaszeletből készült csemege. Az idén már többszörös megrendelésre számíta­nak. — Csakhogy én már 1982- ben javasoltam a szaloncukor gyártását, ugyancsak meg­késtünk időben, ezalatt a többi édesipari gyár sem tét­lenkedett — zsörtölődik Tóth Sándor igazgató. Évtized sem kellett, a régi épületek is ott állnak, de máris tekintélyes múlttal, s tanács nélküli falu létére ön­álló vállalattal rendelkezik Rohod. A termelőszövetkezet hajdani létesítményeiből az ottani dolgozókból alakult ki a 150 embert foglalkoztató AGRO-INDUSTRIA Gyü­mölcs-Zöldség Desszert Le­ányvállalat. Slágertermék Kellett egy ötlet, szükségel­tetett a lelkesedés, a megfele­lő patronálás, hogy tavalyra már 42 milliós termelést könyveljenek el, az idén 70 milliót célozzanak meg. Any- nyit, amennyit a hasonló kis­üzemek mind megirigyelné­nek a környéken. A rohodi gyümölcsfeldolgozást egy öt­letre alapozottan indították meg. A kandírozott (szárított és cukrozott) gyümölcs az egészséges édességet favori­záló világunkban könnyen slágertermékké válhat. An­nak idején, az üzem indítá­sakor a vajai II. Rákóczi Fe­renc Termelőszövetkezet lá­tott benne fantáziát. Meg­nyerte partnernek az Innová­ciós Alapot, amely a jó öt­letek pénzügyi támogatására jött létre. Aztán létrehozták az AGRO-INDUSTRIA közös vállalatot, amelynek feladata élelmiszeripari ötletek felku­tatása, kivitelezése. Eközben Rohodon gazdasági társaság formájában működött az üzem, majd az egyszerűbb irányítás, nagyobb érdekelt­ség jegyében létrehozták a le­ányvállalatot. A látogató pedig meditál­hat: az üzem halmozta el öt­letekkel, további lehetőségek­kel Tóth Sándort, az igazga­tót, vagy az ő nyughatatlan természetének köszönheti, hogy sikert, sikerre halmoz. Tény, hogy külön művészet megtalálni, mert járja az or­szágot, külföldre is elmegy üzletet kötni, így megesik, hogy korán reggel még itthon borotválkozik, délben Bécs- ben ebédel, estére újra haza­ér. Az eredmény: az alma- szeletből, barackból, eperből más gyümölcsökből készült édesség — tetszetős csomago­lásban — tavaly 400 ezer nyugatnémet márkáért talált gazdára. Olyan gyümölcsöt dolgoznak fel, amelyből ide­haza bőven terem, miközben a rohodi lányok, asszonyok is munkát találtak. Végül is jól választott, ami­kor a vajai tsz közgazdasági osztályvezetői posztját cserél­te fel ez a nyughatatlan, vég­zettségét tekintve külkereske­delmi szakot tanult közgaz­dász. Különösen úgy, hogy imádja az új műszaki megol­dásokat, maga ad ötletet a szakembereknek, akik azt ki­dolgozva hasznosítják a gyár­tás során. Mert elég végig­menni együtt egy üzemláto­gatáson, hogy érezzük: a vál­lalat sikert ad az igazgatójá­nak is. Tonnaszámra az üzletbe. A megyei tanács- , tói is kértünk területfejlesz­tési támogatást, mert Csen- gerben lesz az üzem, javítjuk az ottani foglalkoztatást. A következő hónapok az új üzem létrehozásának lázában fognak telni Tóth Sándornak, hiszen Csengerben csak tőkés exportra kívánnak termelni, évente 200 millió forint ér­tékben. Helyben az alma, szilvából, körtéből és ősziba­rackból is hatalmas az igény. Így már számíthatnak rá, hogy háromszáz embernek lesz új munkahelye a nagy­községben. Idő kellett, amíg a rohodi gyümölcsdesszerteket megis­merték a vevők. A kereske­dők is idegenkedtek, az áttö­rés mostanra tehető, amikor a nagykereskedelmi vállala­tok tonnaszám adják fel a megrendelést. Közben gon­dolni kellett a fejlesztésre, si­került találni egy élelmiszer­technikus házaspárt, már ve­gyészmérnökük is van. — És lesz új üzemünk. Egyéves előkészítő munkába került, hogy találjunk tőkés partnert, aki géppel száll be Kell a váltás Közben pedig Rohodon is dolgoznak az új ötletek meg­valósításán. Az igazgatóval késő délután tudunk csak ta­lálkozni, előtte megjárta Gyo- maendrődöt — oda-vissza van vagy négyszáz kilométer — mert éppen ott talált olyan ostyát, amelybe ha becsoma­golják az almaszeletet, gyü­mölcshabot, máris egy újabb kedvenccel lephetik meg az édesszájúakat. Lányi Botond Csomagolás előtt a gyümölcscukor. (Elek Emil felvétele) A barátság nav TESTVÉRI KÉZFOGÁS, ez volt a címe annak a vezér­cikknek, mellyel testvérla­punk, a Kárpáti Igaz Szó köszöntötte a szabolcs-szat- mári napok eseménysoroza­tát. És hogy nyomatékot ad­janak a szónak, mellétették a hétköznapok régi és új té­nyeit. Az ungvári bútorkom­binát és a mátészalkai bú­torgyár kapcsolatát, a BEAG és a műszergyár, a Kallux és az ungvári cipőgyártók bő­vülő kapcsolatait. De ott so­rakoztak a lapban a kulturá­lis programok, a bemutatásra kerülő filmek, a nyíló könyv­kiállítás. Jó néhány írás fog­lalkozott megyénk életével. Mindez jelezte: a zászlók, a transzparensek, a köszöntő feliratok nem egy alkalomra szóltak. Summái voltak an­nak, ami a két terület hét­köznapi kapcsolatait jelenti. KÖNYVEK, KÖNYVEK. Több mint félezer. A ma­gyar irodalom remekei, mű­vészeti albumok, politikai művek, gyermekirodalom, történelmi-tudományos köte­tek. Az úttöröpalotában az érdeklődés rendkívüli. Gyer­mek, felnőtt, tudós, munkás sétál a polcok között. A kiál­lítás anyaga ott marad a pa­lota könyvtárának, ajándék­ként. De a látogató tudja: zö­mük már kapható, a többi pedig megvásárolható lesz a Barátság könyvesboltban, melynek kínálata megkapó- an gazdag. Tehát nem egy­szerű kiállításról van szó. Bemutatkozásról, ajánlatról. Könyveink szépsége után az ungváriak, a kárpátaljaiak tartalmukkal is ismeretséget köthetnek. A FAFARAGÓ. A népmű­vészeti és néprajzi kiállítá­son, műsoron kívül felszólalt Vaszil Szvida, az OSZSZK kiváló művésze, fafaragó. Közvetlen szavakkal mondta el magyarországi élményeit, kiállításának budapesti fo­gadtatását. Ö, aki a fa mes­tere, meggyőzően szólt ar­ról: milyen szép és megható az, s egy ilyen kiállítás meny­nyire bizonyítja: a népek ha­gyományaiban mennyi a kö­zös, művészetük ihletője mennyire az a sors, amelyet megéltek. A tárlat anyaga igazolta azt, amit mondott. Művészeti kiállítás nyílt, tör­ténelmi lecke lett belőle. Mindkét nép hasznára. AZ ELISMERÉS. A Ma­gyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesületének igazgatója, Zöld Ferenc a Kárpátontúli Területi Tanács elismerő kitüntetését kapta. Az ok egyszerű: mozgatója annak az immár hagyomány­nak, hogy a két terület adjon helyt a könyvek bemutatójá­nak, legyen élő a kapcsolat a Kárpáti Kiadó és a magyar könyvkiadók között. Munká­ja sikeres. Mint elmondta: a Vajdaságban, Szlovákiában, Ausztriában rendszeresek ezek a kiállítások, de a leg­nagyobb hatású az ungvári. A magas, derűs, örökké nyug­talan szervező ember, aki magabiztos, az elismerés át­vételekor meghatódott. Ért­hetően. Tudta, nem proto­kolláris az aktus. És az elis­merés nemcsak neki szól. Az egész egyesület, melyet kép­visel, egy kultúrpolitika, amely ezt előremozdítja, az is kapott általa a megtisztelő kitüntetésből. KÉTSZÁZÖTVENEN. A szabolcs-szatmári napokra kétszázötven magyar érke­zett. Zenészek, táncosok, po­litikusok, írók, sportolók, mú­zeumi szakemberek, tanárok, barátságbusszal utazók. Hir­telen ennyi nagykövetünk lett a szomszédos területen. Hogy mit vittek? Tudást, sze- retetet, barátságot. Hogy mit képviseltek? Egy megyét, s ezen keresztül egy országot. Aligha volt véletlen, hogy igaz barátság, testvériség vet­te körül az innen érkezette­ket. Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents