Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. március 28. O VALÓSÁGUNK _____ z az írás nem S | önöknek szól, ■ 7 igen tisztelt je■ ] lenlegi olvasóim. ■ 7 Félek, mi már-BL« nem értenénk meg egymást, mert mind külön nyelvet beszélünk: tízvalahanymillió magyart. Félek, túl vagyunk valamin, ami már nem érhető tetten. és visszafordíthatatlan. Félek, egyre kevesebben vagyunk, akik megütközünk olyan jelenségeken, amelyeknek nem volna szabad természeteseknek lenniük. Feltűnik-e, hogy sor- báállítanak, megvárakoztatnak, keresztülnéznek? Eszrevesszük-e még, hogy semmibe vettek, megaláztak? Vagy már benne vagyunk mi is a sodrásban, és nem is tudunk róla, hogy szakadék széléhez is hömpölyöghet velünk az ár? Hová jutunk, ha lemondunk a gondolkodásról, a kételkedésről és elhatalmasodik a slendriánsóg és a középszer a tisztesség, a becsület, az értékek és az érzelmek fölött? Mikor szedjük már végr.e össze magunkat? És mit őrzünk meg legszebb magunkból az ismeretlen jövendőnek ? Nektek, kedves öcséim és Húgaim, akiknek ezzel az írással üzenek. Akik az unokám unokái, dédunokái lesztek, meg azok leszármazottai száz, kétszáz, ezer év múlva. Fogtok-e egyáltalán olvasni, lesz-e még papírújság? Vagy mint csudabogarat mutogatjátok majd a megsárgult lapokat? Remélem lesz kód és jel, amellyel értelmezni fogjátok szavaimat. Azt szeretném nektek elmondani, hogyan éltünk a XX. század vége felé, az 1980-as évek végén. Egy történetet szeretnék elmesélni, amelynek epizódjai alkalmasak megvilágítani, miért voltam én akkoriban kétségbeesve. Miattatok. Tehát: Ilyenek voltunk. Tamáskodó komputer Abban az időben nagyon nehéz volt lakáshoz jutni. Olyan nehéz, hogy ha vég- re-valahára egy család megkapta, maga a komputer sem hitte el, és továbbra is nyilvántartotta, mint igénylőt. Így történt ez családunk egyik tagjával is, aki már régen benne lakott az új fészekben, de még két éven át küldözgették neki a papírt a régi albérletbe: várhatóan öt-három- két éven belül lakáshoz jut. Hiába mentünk be többször is a hivatalba szólni, a gép csak makacskodott tovább. Sokáig ez volt az egyik leggyakrabban visszatérő beszédtéma a családban, ha a hanyagságról, a hivatal packázásairól szó esett. De aztán tapasztalnunk kellett, hogy számos más hivatalban is elgépiesedett emberek ülnek a kisablakok mögött, akik nem néznek a szemembe, nem fogadják a köszönésemet, és rettenetesen terhűkre van, hogy már megint dolgozni kell. Mint mondtam, abban az időben nagyon nehéz volt lakáshoz jutni, pedig az árak a fizetésekhez képest csillagászati összegűek voltak. Több esztendőbe tellett, amíg egy megszaporodott család kisebből nagyobb lakásba költözhetett. Így aztán nagy örömmel fogadtunk el minőségi cserére egy használtat, amibe a tulajdonos mindaddig bent maradhatott, amíg az ő új háza fel nem épült. Mert akkoriban már nagyon szorosan voltunk. Képzeljétek, szériában terveztek olyan félszobákat, amelyek kétszer három méteresek voltak, két gyerek, vagy egy serdültebb nagyobb a bútoroktól már . meg se tudott benne fordulni. Így aztán családi körben mi is gyakran emlegettük annak a tervezőnek az édesanyját, aki ezt kitalálta. Meg azét is, aki engedélyezte. Persze, annak idején nagyon örültünk ennek is, mert nem volt más. A nagyobb lakás kiutalásáról 1985 novemberében kaptuk az értesítést. Azelőtt már öt évig szorongtunk benne, így aztán nagy volt az öröm. Felkészültünk persze, hogy eltelik még egy kis idő, amíg költözhetünk, de azt nem gondoltuk volna, hogy ennyit kell tetlen, elérhetetlen hivatallal szemben. Bent közölték, hogy előbb menjek vásároljak valahol okmánybélyeget. A hivatalnak ugyanis nincs. Ezt se értem. Szerencsére a Csemege árusít, így hamar visszabotorkáltam. Megvannak a papírok. Kálvária okmányok okán Az általunk megvásárolni kívánt lakás kulcsait rült beszerezni és megkötöttük az adásvételi szerződést, 1987. január 28. lett. Most zárassam le a gázkészüléket, fizessem ki a gáz, a villany, a távfűtés végszámláját és hozzak igazolást az OTP-nek, hogy nincs tartozásom semelyik cégnek, sem a társasház közös képviselőjének. És jelentsem át az átutalási betétszámlán a változásokat. Munkám végeztével siettem a TITÁSZ-hoz, ahol csak a portást találtam, a nem az ő lakásában fagyna szét a vizes blokk ... Jöhet a távhő. Munkám után, 4 óra 14 perckor érkeztem. Megint a portás: a munkaidő lejárt 4 óra 10 perckor. Már csak magamra vethettem, miért nem érdeklődtem előre, tanulhattam volna a TITÁSZ-os esetből. A gáz lezárását csütörtöki napra kértem, vasárnap költöztünk, ha véletlenül nem jönnének, ott van még a péntek. Kettőre hazamentem. Délután fél ötkor betelefonáltam a Baraksó Erzsébet: HÁZI ÁLDÁS várni. Nyugodtan voltunk, mert tudtuk, nincsenek könnyű helyzetben, akik új lakást építenek, nekik nagyobb a gondjuk. Mi csak várakoztunk, ők viszont futkostak ide-oda anyag, mesterember, stb. után. A kellemetlen az volt, hogy közben a mi lakásunkat is kiutalták, és aki a helyünkre készült, nagy összegű albérleti díjat fizetett, ö várt csak igazán nehezen. És a kölcsön- csavarhúzó Élve a komputeres eset gyanúperével, igyekeztünk az eseményeknek elébe menni. Nem akartuk, hogy bármi ügyintézés is az utolsó pillanatra maradjon, ezért jóelőre jelentkeztünk az OTP-nél: tájékoztassanak, milyen iratokat kell beszerezni. Telekkönyvi szemle arról, hogy lakásomat az OTP visszavásárolhatja, igazolás a gázkészülék működőképes állapotáról és a lakás érintésvédelmi biztonságáról. Megkaptam a listát és elindultam. Azaz hogy .előbb még volt egy kis baj. Gáztűzhelyemre új sütőajtó kellett, és nem szólt a villanycsengő. Telefon a gázmüvekhez: ekkor és ekkor jönnek. Délután kettőre kellett otthon lennem. Megjött a gázos négykor, hogy felmérje a munkát. Elment anélkül, hogy bármit csinált volna. Közölte, hogy két nap múlva hozza az ajtót. Két nap múlva megint kettőre mentem haza és vártam este hatig. Nem jött. Telefon: ekkor és ekkor jönnek. Kettőre otthon, négy után jött, hozott egy ajtót, ami nagyobb volt a méretnél. Más nincs. És megkért, hogy ha volna a háznál egy csavarhúzó, akkor kölcsönadhatnám ... A csengő ügyében végigtelefonáltam az összes villanyszerelőt. akinek a neve a telefonkönyvben szerepel. Egy sem vette fel. Elmentem a belváros egyik ismert villanyszerelőjéhez, akinek üzlete van. Közölte, hogy kiszállást nem vállal, nem hagyhatja el a boltot. Sehogyse értem, ha kereskedéssel foglalkozik, miért van a cégtáblán az. hogy villanyszerelő? . Viszont kedves volt, mert adott egy névjegyet, a kollégájáét. Következett a Modulszerviz az érintésvédelem miatt: pontosan jött a szerelő, elvégezte a munkáját; de ő pénzzel nem foglalkozik, a számla kiegyenlítésére fáradjak be az irodába. Másnap ráment még egy órám az érimitésvédelemre. A Földhivatalba téli délutáni szürkületben értem, 4 körül. Kivilágítatlan folyosó, sötét, félelmetes udvar a régi nyomdánál, úgy éreztem magam, mint Kafka hőse A per című regényben, a megközelítheNemes Lampérth József: Tájkép 1986. december 16-án vette vissza az OTP. Okmányai ügyében előre elképzelhetetlen kálváriát jártam és indokolatlan utakat tettem meg. Különféle nyilatkozatok kitöltése, munkáltatói igazolás beszerzése, stb. utána az OTP azt kérte, igazoljam valamilyen bírósági végzéssel, hogy annak idején, válásomkor 1980- ban a bíróság az én háztartásomba helyezte el gyermekemet és nem másutt. Ezt megint nem értem. Nem az az érdekes, hogy hol él most a gyerek, szomszédok igazolása, tanúskodása sem mérvadó, akik naponta látják ki-bejárni, hanem a sokéves papír kell. Első kísérletem a bíróságon hiábavaló volt, mert fogadási időn kívül érkeztem. Következett az igazolás beszerzése arról, hogy nem esünk tulajdon- szerzési korlátozás alá. A városi tanács pénzügyi osztályára először nem jutottam be, mert zárva volt munkaidőben. Semmi tájékoztatás arról, hogy juthatok hozzá valamilyen okmányhoz. Valaki megsúgja, itt csak bélyegeznek és aláírnak, a nyomtatványt az emeleten lehet megkapni. Az ügyintéző szabadságon van, de szerencsére hagyott nyomtatványt az asztalon. Üjabb papír az QTP-nek: iskolalátogatási bizonyítvány a gyerek miatt. És közben Pestre kellene utazni a munkáltatói kölcsön rendezése ügyében. Ez azokban a napokban volt, amikor a nagy hideg- miatt nem jártak a vonatok. Ha' mindezt tudjuk, akkor már október végén, november elején minden dokumentumot megszerezhettünk volna, hiszen 3 hónapos dátummal is elfogadja az OTP. De szabály az szabály. Rendtisztelő emberek lévén, tudomásul vesszük, hogy bizonyára így helyénvaló. Csak közben múlnak a napok, a hetek. Mire minden papírt sikemunkaidő lejárt 3 óra 20- kor. Az órámra néztem, 3,24 volt. Másnap az OTP- fióknál kezdtem. Életem egyik legszomorúbb napja volt az a nap. Szerencse, hogy szabadságot vettem ki. A Damjanich utcai OTP-fióknál elrendeztük a dolgunkat, onnan a TITÁSZ-hoz mentünk. Az üvegkalickában ülő hölgy úgy bánt velem, mintha megöltem volna valakijét. Lélektelenül, fölényesen, lekezelően. Közölte, a villanyszámlát már elküldték a Damjanich utcába, hozassam vissza. Talán, ha használhatnám a teléfont — bátorkodtam. Odatolta. Egy telefonkönyvet, ha ... . Nincs. Egy másik irodában megszántak, megmondták a számot. Vissza a kaliokás hölgyhöz. A rés az ablak alatt annyi, hogy a kezem épp befér, de felemelni nem tudom, hogy tárcsázzak. Nem segített —■ álltam ott megszégyenültén, tehetetlenül. Inkább visszamegyek a Damjanich utcába. Soha nem fogom elfelejteni azt a néhány kilométert. Kioktatás van, pardon nincs Utána következett a TI- GÁZ. Cím szerint Kossuth utca 14. A torönyházon semmi jele annak, hol van a gázmüvek irodája. Végül rábukkantunk egy hátsó bejáratra. Ott kellő kioktatásban részesültünk, mert meg mertük jegyezni, hogy azt az összeget nem a mi kötelességünk kifizetni, ami az üresen álló ház fűtéséért jár. A hölgy egyszerűen nem hitte el, hogy egy üres lakást fűtenek. Erősködé- semre megkérdezte a főnökétől: igaz-e, hogy ilyenkor az OTP fizet? Megdöbbent, hogy igaz, de elnézést nem kért, és továbbra sem értette, miért kell egy üres lakást fűteni? Azon a napon mínusz 25 fok volt. De szomszédból. Így még hat előtt kijöttek. Soha nem fogom megérteni, miért kell lezáratni egy olyan gázkészüléket, amit éveken át átalánydíjasán használtam, ugyanannyi gázszámlá.t vetnek ki ha állandóan főzök és akkor is, ha soha nem volt bekapcsolva. Szabály az szabály. Minden képzeletemet felülmúlta azonban két olyan papír beszerzése, amelyet az ügynek ebben a stádiumában az OTP kért. Igazolja a gázművek és a TI- TASZ, hogy a nevemen semmiféle tartozás nem szerepel. Ezt azért tartottam megdöbbentőnek, mert mindig is volt OTP átutalási betétszámlám, a gázfűtésem átalánydíjas volt, villanyóra-leolvasóval, díjbeszedővel életemben nem találkoztam, ez a két cég közvetlenül az OTP-vei áll kapcsolatban számláim rendezésére, az én megbízásomból. Ezért én az OTP- nek kezelési költséget fizetek, minden megküldött számlát az OTP egyenlített ki. Naív elképzelésem szerint az OTP egyik osztálya a lakásértékesítéssel foglalkozik, a másik az átutalási betétekkel, így házon belül azonnal kideríthető volna, tartozom-e valamelyik cégnek. Miért nekem kell munkaidőben olyan igazolás után járnom, ami ugyanannak a cégnek egy másik osztályán megtalálható. A közös , képviselő már néhány nappal előbb adott egy igazolást, hogy nincs tartozásom, mégis, közvetlenül a kiköltözés « előtt még egy újabb igazolást kért az OTP ugyanarról. Végre leadtuk és megkaptuk a kulcsokat. Bemegyünk a TITÁSZ-hoz, hívjuk a szerelőket, jönnek, és a helyszínen derül ki, hogy nem is volt a villany kikapcsolva. Jön a gázos, átadni a készüléket. Fizetek a gáz visszaadásáért majd kétszáz forintot és másnap megpróbálok meleget varázsolni a téli fagyban. Négy fűtőtestből egy működik rendesen és a fürdőszobában szivárog a gáz. Elzárjuk, bejelentem, hazamegyek kettőre és várok. Este fél hatkor a szomszédból felhívom telefonon az ügye- fetet, nincs a nevem a megrendelőlistán, de ha szivárog, zárjam el, másnap jönnek. Két és fél órát dolgozott a szerelő, több mint négyszáz forintot fizettünk azoknak a készülékeknek a javításáért, amit még csak nem is használtunk. Időközben megsürgettem korábbi teléfonigónylése- met, mivel a lakásban volt telefon és feltehetően még meg is van a hívószáma. Kaptam a formanyomtatványt: a hálózat telítettsége miatt nincs mód új készülék felszerelésére. Vajon aki elolvasta a levelem, ha végigolvasta egyáltalán, tudta-e, hogy telítettségre nem lehet hivatkozni, mert akkor azelőtt miért nem volt telített a hálózat, amikor még itt volt a telefon? A kéményseprő előre fizettet Minden elrendeződött, lehet átjelentkezni. Megveszem a jelentőlapot és megyek az ügyfélszolgálati irodára. Délben, ebéd helyett. Zárva, ebédszünet miatt. Az ügyfélszolgálati iroda alkalmazottai valami oknál fogva csak egyszerre tudnak ebédelni? Második alkalommal azért próbálkoztám fölöslegesen, mert temetés miatt zárva volt az ügyféliroda. Harmadszorra sikerült. De nem volt jól kitöltve a nyomtatvány, mert az utcanevet egy kicsit odébb írtam. Lehúzni, javítani, átírni nem lehet, mert megtéveszti a komputert. Kértem egy másik nyomtatványt. Nincs, csak a posta árusítja. Miért lenne ott, ahol be kell nyújtani? Maga a nyomtatvány is megér egy kis figyelmet. Azt kérdezi, milyen céllal költözöm el. A lehetséges variációk: 1. munka, 2. tanulás. 3. házasságkötés, 4. válás, 5. családdal költözés, 6. látogatás, 7. lakáscsere, 8. új lakásba költözés, 9. egyéb. A tudnivalókban pedig felszólít: „a költözés oka rovat kitöltésénél elsősorban az első hat ok között kell választani." Kell? Miért? Szerintem a leggyakrabban azért költöznek az emberek új lakásba, mert új lakásba költöznek (8. pont), vagy lakást cserélnek (7. pont). Mindent egybevetve: megtettem fölöslegesen több mint 50 kilométert, ráfordítottam 36—40 órát — munkaidőben. Ezek után az a kérdésem: hogyan rendezheti el a dolgait egy átlagos magyar állampolgár, akinek, ellentétben az újságíróéval, nem kötetlen a munkaideje? Lemértem: 31 dekát nyom az a 43 darab hivatalos irat, okmány, csekk, ami az ügy után rám maradt, ezek többnyire másolatok, ebben nincsenek benne azok az eredeti iratok, amelypk különféle cégeknél irattárba kerültek. Nagy az örömünk, mert Végre nincs több ügyintézés. Igaz, tegnapelőtt megjelent a kéményseprő és közölte, hogy fizessem ki a dijat. Egy papírdarabot adott át, rajta nyomtatva: Kom. Szóig. Váll. 1987-re 22 forint. Az utóbbi áthúzva, és kézzel ráírva: 32 forint. És majd valamikor elvégzik a munkát, de a pénzt beszedik előre. Tegnap kaptunk egy levelet az illetékhivataltól, mi közöljük velük, mennyiért vette át az OTP az előző lakásunkat, mert az illetéket csak így tudják kivetni. Az illetékhivatal az egészről az OTP-től tud, de megint nekem kell utánajárni és intézkedni, hogy- két hivatal egymás közti ügylete megoldódjon .. . Attól tartok, még nincs vége ... Kedves öcséim és Húgaim! így éltünk a XX. század végén. Technicizált világotokban fölöslegessé vált-e azóta a szó? Vagy értettétek? Mennyien vagytok, Magyarok? És milyenné lettetek?
