Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-26 / 72. szám

1987. március 26. Kelet-Magyarország—Nyíregyházi Élet 3 Áldatlan telefonhelyzet Száz lakosra: hat Ebek és emberek Nem is olyan könnyű pontosan'megmon­dani, hány kutya lehet Nyíregyházán. Sokan ugyanis egyszerűen elfelejtik kijelenteni az állatot, ha az elpusztult, kóborlásra kárhoz­tatták, vagy éppen elajándékozták. Még gyakoribb, hogy a bejelentés megy ki a gaz­da fejéből, aminek nagyon is gyakorlatias magyarázata van: az ebek után adót kell fizetni (az idén is. amit azért hangsúlyo­sunk, mert tavaly az a szóbeszéd járta, hogy január elsejével megszűnik az ebadó). A nyilvántartások szerint mindenesetre lega­lább tízezer kutya szaladgál Nyíregyházán. A szám évek óta nagyjából ennyi. Mint ismeretes, van házőrző és van luxus­kutya, amelynek adója sokszorosa az előbbi­nek, több száz forintra rúg. Kimondottan kutyadivatról nem beszélhetünk, ami távol­ról sem jelenti, hogy mindegy lenne, ki mi­lyen kutyát fogad barátjául, esetleg egyene­sen társául. A többlakásos, emeletes, kertet nélkülöző épületekben is jól érzi magát pél­dául a tacskó, a palotapincsi, stb. A legke­vésbé sem mondható el ugyanez a nagytes­tű állatokról, a vadászkutyákról, amelyek valósággal szenvednek a mozgáshiánytól, a szobafogságtól, s ennek hallható jelét is ad­ják, ami sokszor zavarja a szomszédokat. Ez esetben valóban jogos a kérdés, hogy a hatodik emeleti lakásbar> dán dogot, boxert vagy német juhászt tartó tulajdonos igazán, önzetlenül szereti-e az állatot? Az állattar­tás jogát ugyan senkitől sem lehet elvitatni, de az embernek és az állatnak egyaránt az az érdeke, hogy a körülmények minden szempontból megfelelőek legyenek. Ha nem oltják be, büntetnek Annál sajnálatosabb, hogy sokan elemi kötelességüket is elmulasztják: nem oltat- ják be a kutyát (ez különben ingyenes), koc­káztatva mind az állat, mind pedig az em­berek egészségét. Nyíregyházán márciusban oltották az állatokat (a belterületen élők vagy az Árok utcára, vagy pedig a Hatzel térre viszik kedvenceiket e célból). Április­ban pótoltást tartanak, mert a tapasztala­tok szerint az első alkalom után még vagy 1500 felszólítást kell kiküldeni a feledékeny tulajdonosoknak. Így is beoltatlanul marad néhány száz ál­lat, ezeket elkobozza a gyepmester, a tulaj­donost pedig szabálysértés miatt pénzbír­sággal sújtja a tanács (ennek összege 3 ezer forintig terjedhet). Sokan nem tudják, hogy az elkobzott kutyákat (a befogott, kóbornak találtatott állatokat is!) még 8 napig őrzik a gyepmesteri telepen, amely — szintén ke­véssé ismeretes — a Zombori bokorban ta­lálható (telefonon is lehet érdeklődni a 11-879-es számon). Ha tehát ezen időn be­lül elmegy a gazda a kutyáért és kifizeti az őrzési díjat, még visszakaphatja az állatot. Az eboltás elmulasztása aligha fakadhat tájékozatlanságból, hiszen mindenki tudja, hogy kötelező. Sokan viszont valóban nin­csenek tisztában azzal, hogy milyen körül­mények között, milyen feltételekkel tarthat- diak állatot, esetünkben kutyát. Pedig az előírásrfk ismeretének hiánya nem mentesít­het az esetleges következményektől. Annál kevésbé, mert hiszen a városi tanácsnak az állattartást (beleértve az eb tartást is) sza­bályozó rendelete könnyen hozzáférhető — megtalálható az ügyfélszolgálati irodában, a tanács mezőgazdasági csoportjánál és a ta­nácstagoknál is. Kutyahigiénia — tiltó táblák Példának okáért: az imént már szó volt a kóbor kutyákról. Nos, a rendelet értelmé­ben egy kutya akkor tekinthető kóbornak, ha gazda nélkül csatangol az utcán. Közte­rületen ráadásul csak pórázzal lehet kutyát sétáltatni, a nagytestű állatoknál a szájko­sár is kötelező. Mivel (legalábhis egyelőre) sehol sem látni tiltó táblát, ezért most gya­korlatilag mindenütt találkozhatunk a gazda mellett futkározó kutyákkal, akiket (vagy amelyeket?) azonban — akár van tiltó táb­la. akár nincs — játszóterekre jelenleg is szigorúan tilos bevinni! De másutt is job­ban illene ügyelni a kutya-higiéniára — ná­lunk e téren (is) előbbre járó országokban a kutyasétáltatás elengedhetetlen k^léke a „melléktermékek" összegyűjtésére szolgáló zsákocska és lapát, aminek használata ide­haza sajnos még nem számít bevett gyakor­latnak. Azt azért meg kell adni, a többla­kásos épületekben élő kutyabarátok túlnyo­mó többsége már-már kínosan ügyel, ne­hogy az ilyesmi incidensre adjon alkalmat a lakótársakkal. Elvileg egyébként mindenütt és minden­féle kutyát lehet tartani — amennyiben Kiskutya és nagykutya — gazdájukkal. nem zavarja a szomszédokat, továbbá a tu­lajdonos ügyel az imént már említett kö­rülményekre —, de lakásonként csak két, többlakásos épületben és üdülőterületen pe­dig egy ebet enged meg a tanácsrendelet. A kutya így is rendkívül sok súrlódásra szolgáltat alkalmat, azaz inkább ürügyet. Ezekről a villongásokról természetesen a kutya tehet legkevésbé, az igazi magyarázat az emberi természet fogyatékosságaiban rejlik (rosszindulat, türelmetlenség, nem va­gyunk tekintettel a másikra, vagy legalább­is nem eléggé). Számtalanszor az derül ki, hogy a szomszéd valójában nem a kutyát „tűri rosszul", hanem a gazdáját. Szinte nincs olyan lakótelepi ház, ahol ez ne lenne probléma. Szóvá teszik a lakók, hogy az állat hullajtja a szőrét, miért a lif­ten viszik le sétáltatni ... Az egyik tízeme­letes házban például a gyesen lévő kisma­mák kollektive feljelentették a „kutyáso­kat", mondván, a gyerekek nem tudnak aludni az ugatástól... így, látatlanban persze nem ítélhetjük meg, mennyire lehet megalapozott a kismamák panasza. De két­ségkívül abban is van valami, ha a kutya­tartó erre azt mondja, hogy én meg akkor feljelentem a szomszédot, mert a fejem fö­lött veri a zongorát, fújja a trombitát, nyi­tott ablak mellett bömbölteti a magnót, éj­félkor engedi meg a vizet a fürdőkádba, sőt, uram bocsá’ — kisgyereke van, akinek a sírására éjjelenként háromszor is felébre­dek ... Az utcán ugató kutyákról, hangos­kodó fiatalokról, nyávogó macskákról nem is szólva. Kóbor állatok, ebtenyészetek No de félre a szélsőséges példákkal, időn- .ként valóban indokolt lehet a lakók felhá­borodása. Az egyik emeleti lakásban példá­ul két hatalmas juhászkutyát tartott valaki. Ezeknek az állatoknak létszükségletük a mozgás, érthető, hogy egész napos szobafog­ságra ítélve fel-alá rohangáltak a lakásban, állandóan ugattak, és tartásuk nemcsak ál­lategészségügyi, de közegészségügyi szem­pontból is kifogásolható volt. Nem csoda, hogy az egyik lakó feljelentette a tulajdo­nost, akinek el is kellett volna távolítani az állatokat, de aztán megoldódott a dolog, mert mielőtt erre sor került volna, elköl­töztek. Előfordul persze, hogy az állattartás körülményei nem kifogásolhatók, ez esetben az igazgatási osztály vizsgálja meg, hogy a szomszédot zavaró zaj, stb. valóban kimerí- ti-e a birtokháborítás tényét, túl van-e a tűréshatáron. Mintegy zárójelben jegyezzük meg, hogy a Guszevban van a legtöbb baj ezekkel az állatokkal. Igén sok a kóbor kutya, s a ta­nács szinte tehetetlen, mert amint megjele­nik a gyepmester, máris rögtön akad gaz­dájuk ... Nem szóltunk még az ebtenyészetekről. Nincs belőlük túl sok, s ha a környezetet nem zavarják, és az állatorvos is rendben lévőnek találja a dolgot, nem gördítenek ákadályt a működésük elé. Tevékenységü­ket hivatalosan — a szakhatóság véleménye alapján — a belterületen a tanács termelés- ellátésfelügyeleti osztálya engedélyezi, ami­hez megkéri a szomszédok hozzájárulását is. Ez utóbbitól azonban a jövőben várható­an el fognak tekinteni. Ugyanis új tanács- rendelet készül az állattartásról, beleértve az ebtartóst is (a jelenlegi 1982-től van ér­vényben, és megérett a módosításra), és e szerint sem a kutyatartáshoz, sem pedig az ebtenyészet létesítéséhez nem lenne szük­ség a szomszédok beleegyezésére. Az ebte­nyészetek létesítését viszont nemcsak a bel­területen (mint jelenleg), hanem a város egész közigazgatási területén engedélyhez szándékszik kötni a tanács. Az új tanács- rendelet társadalmi vita után kerül majd a tanácsülés elé. még az idén júniusban. Gönczi Mária Nyíregyházán a telefonhelyzet nagyon rossz — ezt nyugodt lélekkel jelenthetjük ki. Elegendő néhány számot telsorolni: Magyar- országon általában véve is gyenge a telefon- ellátottság, a nyíregyházi viszont ehhez ké­pest is áldatlan. A városban összesen mint­egy 37-38 ezer lakás és számtalan intézmény, hivatal, üzem, vállalat található — a telefon- hálózatra kapcsolt úgynevezett főállomások száma pedig csak 7370. Ha a lakosság szá­mához viszonyítunk: száz lakosra ma mind­össze hat telefonállomás jut. (Némi magya­rázat: a főállomás annyit jelent, hogy ide sorolják a lakások magántelefonjait — és az üzemek telefonközpontjait is, ahol ezen kí­vül számos mellékállomás is működik. így lehetséges, hogy Nyíregyházán lényegében összesen mintegy tizennégyezer telefon van. Azaz: beszélőhely, miképp’ezt a postai szó- használat mondja ...) A helyzet pár éve még rosszabb volt — az 1984-ben üzembe helyezett központbővítés révén 2800 állomással több kerülhetett be­kötésre. Még körülbelül kétezer telefont bír el a központ, ennyi bekötésre számíthatunk az ötéves -tervidőszak végéig. Ezzel telítődik is — nincs -tovább. De erről később — előbb lássuk kik és hányán várnak ma telefonra Nyíregyházán, s mit remélhetnek. Hat és fél ezer igénylőt tartanak nyilván a városban — van olyap is, akinek az igény­lőlapja 1968-as (!) keltezésű. Ö sajnos, olyan helyen lakik, ahol belátható ideig nem lesz kábel — tehát telefont se kaphat. Az igény­lés beadása viszont semmibe se került .. . Vannak persze olyanok is — nem kevesen —, akik több joggal reménykedhetnek. Ha nem is viharos tempóban, de folyik a háló­zatbővítő munka Nyíregyházán. 1986 decemberében befejezték az úgyne­vezett első lépcsőt a Csaló köz. Eperjes utca térségében, s a Krúdy lakótelepen. Most dol­goznak a Vasvári Pál utcán, a Kossuth ut­cán valamint az Öszőlő utca páratlan olda­la ellátásán. Az első lépcső azt jelenti egyéb­ként: kiépítik az elosztó hálózatot — tehát az épületekhez jutnak a kábelek. Ezt követ­heti az épületen belüli szerelés, ami már lé­nyegében a bekötést jelenti. A városban dol­goztak még az elmúlt évben az Ady E. u.— Vöröshadsereg útja térségében is, de itt csak korlátozott mértékű bekötésre kerülhet sor a közeli jövőben, mivel az ugyancsak készü­lő örökösföldi törzskábel (köznapi szóval: fő­kábel) működésbe helyezésétől is függ e te­rület sorsa. (El kell oszlatni egyébként egy tévhitet. Sok új lakás már eleve úgy épül meg, hogy valamelyik helyiségében ott található a tele­fonaljzat a falon. Azt mondja erre a polgár: „Kérem, ide csak be kellene dugni a tele­font, s kész .. . Miért nem adnak?" Az a bi­zonyos aljzat semmit se ér, ha az épülethez nem megy kábel a föld alatt — márpedig ez a nagy gond városszerte!) De térjünk vissza a jövő kilátásaihoz. Már említettük: mintegy kétezer állomás bekö­tésére van még lehetőség a városban ezzel a központtal. Utána új központra van szük­ség. Az elképzelések megvannak erre: föl- tehetőleg az örökösföldi lakónegyed táján épülne meg a 10—15 ezer állomás befogadá­sára alkalmas központ. És ha még a világpo­litika is engedné, akkor a korszerű (talán legkorszerűbb?) elektronikus „aggyal". A világpolitika úgy jön ide, hogy ezek a mo­dern központok jelenleg rajta vannak az úgy­nevezett COCOM-listán, vagyis a nyugati államok nem adják át. A jelek arra utalnak: egy-két éven belül lekerül a tiltólistáról az elektronikus telefonközpont... Ez az új nyíregyházi központ természete­sen csak a következő ötéves tervben épülhet meg, addig legfeljebb az előkészítése folyik. No, és persze, ami kell: pénz, pénz, pénz ... Az örökösföldi lakótelep már többször is szóba került fentebb — egyre többen köl­töznek ide, ezrek élnek az új lakásokban, telefon pedig nincs. Mint említettük: szere­lik a törzskábelt, ezzel párhuzamosan készül a lakótelepen belüli elosztó hálózat is, s a be­kötésekre a tervek szerint a jövő év elejétől kerülhet sor (de talán már az idei év vé­gén megkezdhetik). Hogy hányán kapnak te­lefont az itt élő igénylők közül? Pontos szá­mot nem mer mondani a posta — körülbe­lül 200—250 lakásba kerülhet telefon. (Igénylő ennél több van.) Van egy érdekes kérdés, mely sokakat fog­lalkoztat: az ikerállomásoké. Ügy képzeli a laikus: egy dróton két telefon van, s egy­szer az egyik beszélhet, másszor a másik. De ez nem ilyen egyszerű, mondják a szakem­berek. Az ikerállomások nem köthetők ugyanoda a központra, mint a szólók — csak külön kiképzett csatlakozási helyekre. És bizony a nyíregyházi központban „ikersze­relvény" már alig van. Ily módon tehát nem lehet megkétszerezni az előfizetők számát. . . Az örökösföldihez hasonlóan — de régebben — panaszkodnak a Ságvári kertváros lakói. Nekik sajnos nem sok jót mondhatunk: egye­lőre csak latolgatják a lehetőséget, hogyan­lehetne eljuttatni a vasút alatt egy főkábelt a Derkovits utcára. Az orosiak viszont de­rűlátóbbak lehetnek: tervezik az ottani elő­fizetők bekapcsolását a nyíregyházi \ köz­pontba. Hogy mikor, azt még pontosan* nem tudni — de nem túl távoli a lehetőség, két- három év alatt sor kerülhet erre. Végezetül néhány dolog, mely gyakorta szóba kerül. Az egyik: milyen rangsor alapján is osztja el a posta a telefonokat? Aki figye­lemmel kísérte az Országgyűlés téli idősza­kát legutóbb, az hallhatta, hogy a posta el­nöke közölte: felülvizsgálják a jelenlegi el­osztási rendet, és társadalmi bizottságok be­vonását mérlegelik. A másik kérdés: kié a telefon? Ez persze már csak azokat érdekli, akiknek van — de nekik mindegy. A gyakorlat ugyanis az: a postáé a készülék, amit fölszerelnek a lakás­ba a bekötéskor, és fizetni érte csak akkor kell, ha színes telefont akar az illető, nem a jó öreg feketét. Viszont évek óta kaphatók már üzletekben telefonkészülékek a legkü­lönbözőbb típusokban — a falra szerelhető nyomógombos a legkeresettebb. A posta most azt fontolgatja: a fölszerelt készülékeket a tulajdonosnak átadja. Hogy aztán ez pénz­be fog-e kerülni, s ha igen. mennyibe, az még a jövő titka. (Ahogy rebesgetik: még idén el­dől . . .) Ugyancsak a boldog telefontulajdonosok gondja: a számlák körüli viták Megesik ugyanis, hogy elképesztő összegű számlát küldenek nekik — s ők reklamálnak. Éven­te mintegy hetven panaszt kap a nyíregyhá­zi távközlési üzem — s ezek közül nyolcnak- tíznek helyt adnak. Ez akkor van így, ha a panaszos által reklamált időszakban valami­féle javítás, munka folyt arrafelé, tehát el­képzelhető, hogy emiatt következett be a hi­ba. Ha viszont a panasz idején azt állapít­ják meg, hogy a telefon jó, hiba (akkor) nincs, úgy bizony elutasítják a reklamációt, mivel utólag nem lehet kideríteni, mi tör­tént. (Volt egyébként olyan eset, anikor ki­derült: a kamaszlány budapesti barátjával csevegett naponta, csak nem merte meg­mondani a papának . ..) Befejezésül a telefonok rongálóiról pár szót. Szerencsére nem aggasztó a helyzet e téren, bár Nyíregyházán is akadnak, akik maguk gyártotta érmével próbálkoznak, s ez elrontja a készüléket, vannak, akik a nyil­vános telefonból akarnak pénzhet jutni, má­sok „csak úgy” szétverik . . . Sőt, olyan is megesik: az épületekben található elosztó- szekrényt nyitják fel, s ki tudja, miféle „barkácsolt" készülékkel — telefonálgatnak, más számlájára. Amolyan nyilvános állo­másként ... Nyilvános telefon egyébként ma 115 van a városban, s idén mintegy harmin­cat helyeznek még el. Nem mind fülke lesz: több intézmény bejáratához, kollégiumokba és hasonló helyekre falra szerelhető nyilvá­nos telefont helyeznek el. Tarnavölgyi György Örökösföld Újváros. Többezer Ukosá.-iak ma még „ az egyetlen telefonja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents