Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
1987. március 21. KH HÉTVÉGI MELLÉKLET M ielőtt bárki is elfogultsággal vádolna, előre bocsátom, szeretem a telet. Szeretem, mert ez is ugyanolyan évszak, mint a tavasz., vagy a nyár. megvannak a szépségei, csak meg kell találni, felfedezni, minden évben újra és újra. A decemberi első hóesés oly melegséggel tölt el, ami csak a legfensé- gesébb érzésekhez hasonlítható. A hópelyhek látványa, aztán a vastag hópaplan már önmagában elegendő, ám ha mindez párosul egy erdei, netán hegyi kirándulással ... Elmondani nehéz, mindezt látni kell. ★ Nyíregyháza — Tokaj — Tornyosnémeti nincs száz kilométer. Kényelmesen is másfél óra alatt lefutható ez a távolság autóval. A határon öt perc alatt túl van az ember s innen még húsz perc Kassa. Majd Eperjes és Poprád a következő állomások és mire felocsúdik az alföld síkjához szokott utas, már a Magas- Tátra tövében találja magát. (Alig több az út, mint Nyíregyháza és Budapest között.) A poprádi fennsíktól pedig egy szökkenés az ezer méter magasan fekvő Ő-Tátrafüred, vagy Tátra- lomnic. Az ember észre sem veszi ezt az emelkedőt, nincs a megszokott szerpentin, de a magas heijy friss levegőjét, az oxigéndús erdei légtömeget azonnal magába szívja, s néhány ilyen szippantás után már úgy érzi, kicserélték a tüdejét. A városok poros, piszkos levegője lent maradt, otthagyta Poprádon. ★ A gyakorlott utazó tudja, a Magas-Tátrában bármikor lehet szállást kapni, annak ellenére, hogy egész Csehszlovákia leglátogatottabb helye. E sorok írója $em rendelt előre szobát, s mikor ezt megtudták a barátok, ismerősök, igencsak elképedt arcot vágtak „Hogy mertek nekiindulni két kisgyerekkel ilyen útnak?” — kérdezgették. Utólag be kell vallanom férfiasán ez nem bátorság kérdése volt. Mert bíztunk benne, ha Lomnicon nincs szoba, akkor Zdiarban bizonyosan lesz. Így is történt A meseország, vagyis Zdiar elejétől a végéig hét kilométer hosszú. Házak házak mellett, egy sorban és párhuzamosan, megszámlálni sem lehet őket. A szlovák—lengyel határ közelében fekvő falu az idegenforgalomból él. Így is építkeznek az itt lakók. Háromnégyszintes lakásokat húznak fel fából, itt-ott kőbői. A faházak a pincétől a padlásig fenyőből készülnek, az emeleteken hatalmas erkéllyel. S nem véletlen, hogy itt a fa a természetes építőanyag. Ameddig az embe: ellát, a Magas-Tátra nyugati oldalán, a Bélái- Tátrában csak erdőt látni. Fenyő fenyő hátán. Így aztán a fa ősidők óta építőanyag. Az igazi, régi építésű házak, amelyet a gorál őslakosok emeltek, egyszintesek. Élénik színükkel — a sárgától a kéken és a piroson keresztül egészen a fehér és a zöld valamelyik árnyalatáig — hívják fel magukra a figyelmet. Sajnos, már kevés van belőlük. Érdemes megfigyelni ezeknek a régi lakóházaknak a zárt egységét. Minden udvart, mint egy kis erődöt, épületek vesznek körül. A lakóház az előtérben van, mögötte gazdasági épületek. Kétoldalt ugyancsak valamilyen gazdasági épület, vagy ahogy errefelé hívják, fatartó (kamra) áll, s mindezt magas, pa- lánkszerű kerítés zárja le. Hogy ezt miért építették így, egy igazán viharos, szeles nap után tudtam meg. Akárhogy is tombol a kapun kívül a vihar, felfogják a faiak, kerítések, a ház lakói szinte semmit sem éreznek belőle. ★ Zdiarban kaptunk szállást. Nem kellett sokáig keresgélni, a negyedik házban „vártak” bennünket. A fa- lambériás padlásszobában négy ágyat helyeztek el, még mosdónak is jutott hely. S persze az összkomfort többi része sem hiányzott a konyhahasználattal együtt. A szoba ablaka keletre nézett, másnap reggel a kelő Nap ahogy átbukott a Bélai-Tátra gerincén, sugaraival azonnal bearanyozta lakhelyünket. A kilátás pedig egyenesen fenséges volt. A havas, hegyes csúcsokat és sziklákat oldalról világította meg a fény. Minden csillogott-vil- logott a napfényben. A csúcsok hosszú, sötét árnyékot vontak maguk után, ami egyre kisebb lett, ahogy feljebb kúszott a Nap az égbolton. (Az ablak panorámája, a Bélai-Tátra két legmagasabb csúcsa látható a képen. Bal oldalon a Zdi- arska vidla, a Sirató, jobb oldalon pedig a Havran, vagyis a Hollókő csúcs.) Első este az újrafelfedezés örömével ültünk be a Hoslinec Goráiba, Zdiar egyik vendéglőjébe. A messzire hallatszó zeneszó csábított bennünket, na és a mínusz tíz fokot enyhítő forralt bor. Ebben a faluban minden kicsi (csak a főutca hosszú), a vendéglő is dugig volt. S persze a helybeliek sört ittak, hideg sört. Csak úgy habzott csapolás közben. Most, a hideg télben is bebizonyosodott, a szlovákok nemzeti itala a sör, még télen sem maradhat el. Itták, gyorsan ürültek a korsók. A más nemzetiségűek. akik forralt bort ittak, szinte kiríttak közülük. Am éppen ez különböztette meg az őslakosoktól a külföldieket, s erre figyelt fel a tangoharmo’u- kás is. Valahonnan a Dunántúlról érkezett csoport tagjai ültek egy asztal mellett, s egyszer csak abbahagyta a szlovák népdalt a tangoharmonikás, felállt, odalépett a magyarok asztalához és széles mosollyal belekezdett egy népdalba. Még énekelte is mellé, hogy „Kis kút, kerekes kút van a szomszédunkban ..Több se kellett, a vendéglő magyar vendégei hangjától zengett az utca és Vaclavik, a tangoharmonikás boldog volt, hogy jó kedvre derítette az embereket. Kellemes, barátságos este volt. Végigkísérte utunkat az első este kellemes hangulata. A Zdiar melletti pályán ugyanilyen hangulatban síztek egymás mellett magyarok és szlovákok, lengyelek és németek. Az óriási parkoló dugig tömve volt autókkal. S mindenki sízni jött. A tetőcsomagtartókról gyorsan lábra kerültek a lécek, azután már nem volt megállás. A lejtő magához ölelte szerelmesét. Zdiar északi végén igazi síparadicsom található. Több pálya, még több felvonó, összesen kilenc. Ezek közül mindenki megtalálhatja a sítudásának legmegfelelőbbet, sőt még gyerekfelvonót is építettek, ami nagyon népszerű. Aki pedig még nem tudott sízni, az néhány koronáért síoktatóktól leckét vehetett és elsajátíthatta az alapokat. Egyszóval itt minden adott, hogy aki szereti a telet, a sízést, jól érezze magát. ★ Az alpesi sízés mellett kiki hódolhat Zdiarban más szenvedélyének is. Remek sífutópálya várja a vállalkozókat a falu fölött a Bélai-Tátra vonalában. Aztán hegyi túrákat tehet az ember, de azt is síléceel, mert csak bakancsban elindulni nem ildomos. A hó vastagsága februárban, márciusban azon a tájon már jóval egy méter felett van. Csak a sípályákon kemény, máshol derékig süllyed az ember léc nélkül. Márpedig a túrázást nem szabad kihagyni téli üdülés során sem. Az erdő látványa, a jegenye nagyságúra nőtt havas fenyők minden fáradságért kárpótolnak. Ilyenkor — akinek szerencséje van — találkozhat az erdőben állatokkal, megfigyelheti a madarakat. Az ezer méteres magasságban még megtalálhatók az őzek, a szarvasok. A Tátra jellegzetes állata, a zerge magasabban, a sziklás csúcsok közelében tanyázik, s aki beljebb és feljebb merészkedik, megláthatja. Viszont a mókusok gyakran elszórakoztatják az embereket. Nagyon érdekes látvány, amint a két mellső lába közé fogott diót, vagy mogyorót éles fogaival pillanatok alatt kivágja, mint egy konzervdobozt, s onnan kiveszi a magot. Tisztes távolságból kínált és odadobott mogyorót elfogadja az embertől is. A Magas-Tátrában nem láttam szemetet. Még a zdi- ari autóparkolóban sem, ahol pedig talán százötven, kétszáz autó is megfordul egy-egy nap. Mindenki vigyáz a környezetre, óvja, védi a növényzetet, az állatokat. ★ Az idegenforgalmon túl Zdiar lakosai a mezőgazdaságból élnek. Hát hogyne. A hatalmas hegyi legelők szinte tálcán kínálják tavasztól őszig a friss füvet a jószágnak. Ilyenkor pedig gyorsan fogy a széna, amit ugyancsak a gazdag legelők adnak. De a jó gazdának március elején sincsen tél. Naponta találkoztunk Józef fal, a szállásunk melletti negyedik szomszéddal. Éppen trágyát hordott, jól megpakolta egylovas szánját. Nehéz, párás levegőt fújtatott orrlikaiból a derék négylábú, s Jozef biztatására húzta a szánt. (Nagy élmény ez lányaimnak, akik rövid életük során még lóval is alig találkoztak, nemhogy lavasszánnal.) S a »- Zdiarban lakó Jozefek, Anionok és Kralok télviz idején a tavaszra készültek, mert az élet újjászületését ott is a kikelet hozza meg. Jozeffal különben köny- • nyen szót értettünk. Besze- - des ember, látszott rajta, örült az Idegennek. Két tehene van és egy lova. A szövetkezetben dolgozik, ahol mivel is foglalkozhatnának. ha nem állattenyésztéssel. De munka otthon is mindig ‘akad. A tehenek ái - landóan éhesek, aminek megvan az eredménye. Reg • gélenként tőle vásároltuk a tejet, sőt az egyik komájától juh tejből készült igazi tátrai brinzát. Olyan finomat és olyan jóízűt sehol másutt nem ettünk még. Egész tátrai tartózkodásunk során éreztük, másak a hegyi emberek. Barátsá- " gosatbbak az alföldieknél, könnyebben és hamarabb kitárulkoznak az idegen előtt, nem szégyenlősek, s főként megosztják velük, amijük van. Szállásadónk. Jón Vostassák és felesége. Elsbeta asszony is ilyenek voltak. Az a legtermészetesebb, hogy kulcsunk volt a lakáshoz, habár akkor láttuk egymást először. Akkor jöttünk, mentünk, amikor akartunk. A szobához konyha tartozott teljes felszereléssel. Gáz- és villanyfőző volt benne, majdhogynem otthon érezte magát az ember. Velünk egy időben lakott a házban egy alsóőrs' fiatal házaspár, ök már többször jártak Vojtassé- kéknál, s ha Zdiarban járnak, mindig ott szállnak meg. Mi is megkaptuk a címüket, kérés nélkül adták. Egy levél az egész és várnak bennünket. Kell-e ennél nagyobb biztatás a tél szerelmeseinek ? Sipos Béla sítalpon
