Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-19 / 66. szám

2 Kelet-Magyarország 1987. március 19. Fiatal alkotók tárlata A művészeti hetek két rangos eseménye Két érdekes tár­latra invitálják az érdeklődőket a plakátok: a képző- művészeti és az iparművészeti fő­iskola Végzős hall­gatóinak alkotásai láthatók Nyíregy­házán a hónap vé­géig. A képzőmű­vészeti főiskola a következő szako­kon fejti ki neve­lő-oktató munká­ját: festészet, szob­rászat, sokszorosí­tó grafika, alkal­mazott grafika, festő restaurátor, szobrász restaurá­tor, díszlet- és jel­meztervezés. A je­lenlegi rendben a hallgatók a festő, szobrász, sokszoro­sító grafika és al­kalmazott grafika szakon kötelező Gerendy Jenő: „Plakátterv”’ Petheő Ágnes munkái tanárképzéssel egybekapcsolt művészképzésben vesznek részt, melynek során a ne­gyedik tanév végén középis­kolai tanári oklevelet szerez­nek. A legkiválóbb növendékek azonban a főiskola művész­továbbképzőjén folytathat­ják tanulmányaikat, melyet pályázat alapján lehet el­nyerni. Az igen nagy — mint­egy tízszeres — túljelentke­zés miatt a főiskola magas követelményű felvételi vizs­gát tart, melynek során ki­zárólag a pályázók kreatív készségeit vizsgálja, előre megadott feladatok alapján. A felvételi vizsga két hétig tart. A nyíregyházi tárlat a végzős hallgatók legjobb munkáiból ad ízelítőt. A másik művészeti főisko­la, az iparművészeti is szín­vonalas kiállításon mutatko­zik be ebben a hónapban a megyei és városi művelődési központ termében. A kiállí­táson a következők művei láthatók: Bényei Tünde,. Da- róczy Péter, Béres Gyula, Be- décs Kristóf, Volent Lehel, Mátai Attila, Baranyai Jenő, Jarosch Imre, Volák Judit, Virághalmy Ágnes, Stefano- vics Katalin, Csípés Antal, Ritter Imre, Ozsvári Csaba, Nagy Miklós, Molnár Dénes, Boza Anikó, Peredi Zoltán és Petheő Ágnes. A főiskola egyébként hat intézetében végzi munkáját, az alapképzési intézet, a ter­vezőképző, a mesterképző, a gyakorlati képzés, az elméle­ti és továbbképző, valamint a tanárképző intézet alkotják a főiiskola szervezeti egységeit. A főiskolán az egyéves inté­zeti alapozás után csak a szakirányú tervezőképzőre al­kalmas hallgatók folytathat­ják tanulmányaikat. A ter­vezőintézet feladata olyan tervezők képzése, akik az ipar tárgy- és környezetfor­málással összefüggő felada­tait megfelelő esztétikai és technológiai felkészültséggel tudják megoldani. A mester­képző intézetben viszont olyan mesterfokon képesített tervezők, iparművészek, má­soddiplomások képzése fo­lyik, akik magas szinten ké­pesek ellátni a vizuális, a környezet- és tárgykultúrát igénylő alkotói-tervezői fel­adatokat. Ha valaki két nappal ezelőtt azt mondja nekem, hama­rosan lesz olyan nap, hogy délig se gyújtok rá... azt bi­zony enyhén szólva körbekacagom. De ne vágjunk a dol­gok elébe! Még sokan emlékezhetnek rá —, feltéve ha módjával emelgették a söröskriglit —, hogy szilveszter napján a Hungária Biztosító meghir­detett egy országos akciót: az a település, ahol jelentő­sen sikerül visszaszorítani a dohányzást, egy-, illetve fél­millió forintot kap jutalmul a biztosítótól. Remek rek­lámfogásnak tűnt, de semmi egyébnek. Mert a füstmentes falu hiú ábrándnak ígérke­zett — legalábbis előttem. A Hungária kasszájában ma­rad az a pénz, nem jelent­kezik azért senki, mondták mások is. Más faluból Kapjuk ám aztán a hírt, hogy megyénk egyik legki­sebb faluja, Nagyhódos né­pe már el is küldte a levé­det, csatlakozott az akcióhoz. Vajon mit szóltak ehhez a legnagyobb dohányosok? A falu innenső végén, a méhtelki téesz hódosi tele­pén nagy a sürgés-forgás, egy vadonatúj Rába-Steiger első útját készítik elő a trak­torosok. — Hogy micsoda? Hogy ebben a faluban nem lehet majd cigarettázni?! — néz nagyot egyikőjük. — Na azt adja nekik az isten! Kiderül aztán egy-kettőre, hogy az iménti mérges em­ber méhtelki, s nem hallott még az itteniek akciójáról. A község elöljárója, Bakos Károly csendesen mosolyog az iménti összetűzésen. Kü­lönbnek is szemtanúja volt már ő a napokban. — Márpedig mi nem en­gedünk a huszonegyből. Ma már lehetetlen volna kideríteni, kinek a fejében fogalmazódott meg először a csatlakozás gondolata. Az mindenesetre biztos, hogy Bakos Károly még szilvesz­ter napján megbeszélte azt a fiával. De másnap reggel a korcsmában már mások is fontolgatták a lépést. Így az ­tán egy-kettőre nyélbe ütöt­ték a dolgot, hiszen a meg­kérdezettek — mert a de­mokrácia játékszabályait maradéktalanul tartották — túlnyomó többsége helyesel­te az elöljáróság tervét. Bakos Károly az imént még egy nagy halom üres papírlap fölé görnyedt, a le­mondási nyilatkozatokat fo­galmazta. Most pedig elkísér egy kis sétára, és meséli: — Az akció meghirdetése után nyomban alakítottunk egy tízfős szervezési bizott­ságot, s összeszámoltuk, há­nyán is dohányoznak ná­lunk. Akik szívják... Nem volt nehéz dolguk. Harmincegynéhányan akad­tak fenn a rostán. Azok kö­zül is sok a nő, akik csak el- vétye gyújtanak rá, és sok az olyan öreg, aki az utcára csak elvétve lép ki. Ám van tíz-tizenöt férfi, akikkel bi­zony nehéz lesz. — Kérem, ha nekik a fél­millió forint nem kell, ak­kor ők nem is érdemlik meg, hogy nagyhódosinak vallhas­sák magukat! Egy szép szál, piros arcú férfi mondja mindezt: Kis­ari Gusztáv, a falu nyugdí­jas kovácsa. Ö is tagja a szervező bizottságnak, akár­csak a szomszédja, Szityián. József. Mint mindegyik bi­zottsági tag, ők is vállalták, hogy a nekik jutó három­négy nagy dohányossal elbe­szélgetnek majd. Megpróbál­ják meggyőzni őket, hogy a falunak nagy-nagy szüksége van arra a félmillióra. — Tán tudják maguk is, hogy a közös tanácsunkhoz, Rozsályhoz nyolc község tar­tozik, bizony kevés jut a fej­lesztésre. Nekünk, a hetve­nes árvíz után a gáton belül szorult hódosiaknak, pedig még annál is kevesebb — magyarázza az elöljáró. — Tavaly nyáron hozzákezd­ünk az orvosi rendelő, az ifjúsági klub, a pártiroda re­noválásához, de hiába volt a rengeteg társadalmi mun­ka, nem tudtuk befejezni az épületet. Hát ezért kéne ne­künk az a pénz. Otthon lehel... — Ha törik, ha szakad, te­szi a pontot az imént hallot­tak végére Szityián József. Abban a nevezetes felhí­vásban egyébként nem az áll, hogy a csatlakozást be­jelentő településen egyetlen szál cigaretta sem szívható el most már. Otthon annyit bagózhát mindenki, ameny- nyit bír. Csak a közterüle­ten, a közösségi helyiségek­ben ne égjen a dohány. A pénz odaítélésénél ez lesz a legfontosabb szempont, no meg az, hányán hagyják ab­ba a füstölést. Nagyhódoson csak februárban hárman! Félmillió forint nem pénz, minek azért erőlködni, mondhatják persze sokan. Ott valóban nem az, ahová számolatlanul gurultak min­denféle célra a forintok. De Nagyhódoson — amit egy­szer már halálra ítéltek — helye van minden fillérnek. S az a falu, mely ily görcsö­sen ragaszkodik létéhez, nem egy félmilliót, de sokkal töb­bet érdemel. Ám kezdetben jó lesz az az ötszázezer is! Balogh Géza ZSÁKOK INGYEN Tavaszi nagytakarítás Nyíregyházán Nemcsak a lakásokban, az utcákon, tereken is évről év­re visszatérő feladat a rend­szeres tavaszi nagytakarítás. Bár az idő még nem kedvez e feladatnak, a hó már elol­vadt, s kezdődhet a munka, amely a Köztérnél is bőven szolgál feladattal. Elsőiként március 15-ig a város központjában lévő szobrok, terek környékén csináltak rendet. Közülük is elsősorban azokon, amelye­ken a tavaszi ünnepségek zajlottak. Március 21-ig a Benczúr tér és a Sóstói út is sorra kerül. Április 4-ig a külső körúton, május 1-ig pedig a város valamennyi közterületén végeznek a par­kok, terek takarításával. A parkok takarítása álta­lában nyolcvan, az'utak kézi seprése — két műszakban — újszaka húsz, nappal tizenöt ember számára ad munkát. A lakótelepi parkok taka­rítására, karbantartására a lakókkal kötött szerződést a vállalat. Eddig több mint harmincán vállalták, hogy a környékükön lévő tereket, A közelmúltban Nyír­egyházán egy 35 év körüli nőt láttam az autóbuszból kiszállni, öl­tözete azt mutatta, hogy havi jövedelme nem több mint 3 ezer forint. Látható volt, hogy fázik, hűvös reg­gel volt. Elővette a cigaret­tát és rágyújtott. Egyedül ment, így csak saját magát mérgezte. Ilyen esetben mondhatnánk, hogy az ő magánügye, ha tüdőrákot akar, hát csak dohányozzék. Ne mondjuk. Nekem is azt kellett volna tennem, hogy egy rövid távon mellé csat­lakozzak és bocsánatkérés mellett kérem: dobja el a cigarettát, az ő és gyerme­kei egészségéért. Úgy gon­dolom, hogy egy ilyen idős embertől elfogadta volna a jó akaratú tanácsot. Más nőket is láttam do­hányozni, de melléjük már nem lett volna tanácsos csatlakozni, mert a füstöt is szemem közé fújhatták volna. Ilyen formában még­is azt üzenem: higgyék el, sokat ártanak maguknak és másoknak. Azt is higgyék el, hogy a cigaretta nem tesz szebbé. Kérem, ne dohá­nyozzanak. Lépjenek lej­jebb csak egy lépcsővel, ak­Hogy miért éppen lószerszám­ra fájt a foga öt ibrányi fiatal­embernek, annak csak egy ma­gyarázata lehet. Gyaníthatták ugyanis, hogy a Rákóczi Mg. Tsz istállóit éjszaka senki sem őrzi, és tudták, hogy manapság egy lószerszám több ezer forintot is megér. Az első lopásban négyen vet­tek részt: Bor István, Oláh De­zső, Kálmán és Armin. Az éj­szaka leple alatt az ibrányi tsz nagyerdei istállótelepére men­tek, ahol az ajtót nyitva talál­ták. Tervük megvalósításában csak egyetlen lakat akadályozta őket, azé a ládáé, amelyben a lószerszámokat tartották. Bor István ezt a kis nehézséget is hamar leküzdötte. Leverte a la­katot, kivett egy párat a lószer­számok közül, társaival közösen zsákba tették és hazamentek. Rechükre otthon derült ki, hogy a zsákmány már igencsak el­nyűtt, és hiányos is, mert nincs benne nyakló meg gyeplő. Azért mégis sikerült Bor Istvánnak el­adni két kacsáért és 300 forin­tért. Nagyon elégedetlen volt azon­ban ezzel a csekélyke „nyereség­parkokat rendszeresen gon­dozzák. Sok olyan, része is van azonban Nyíregyházá­nak, amelynek rendben tar­tása nem a Köztér feladata. Valamennyi ingatlantulajdo­nos, bérlő, használó és keze­lő kötelessége saját portáján rendet tartani. Ä tanácstör­vény erre vonatkozó parag­rafusa mindannyiukra ér­vényes. A kemény tél, a hosszan tartó síkosság idején az utak-* ra, később a zöldterületekre igen sok hamu és salak ke­rült. Eltakarításuk szintén a lakók gondja, csakúgy, mint az utcákon lévő nyílt árkoké. A városi tanács több mó­don segíti a városlakók munkáját. A népfrontkörze­tekben, valamint a Köztér Bokréta és Dózsa György ut­cai telepén nyolcvan-száz li­teres nejlonzsákokat bocsát a lakók rendelkezésére, ame­lyeket bárki ingyen megkap­hat. Az ezekbe összegyűjtött szemetet, a megtelt zsákokat a kukák mellé kell elhe­lyezni, ahonnan a Köztér autói szállítják majd el azo­kat. (k. é.) kor közelebb lesznek min­denkihez, még a családjuk­hoz is. A hivatalok vezetőitől, dolgozóitól várnak talán a legtöbbet, ahol általában rágyújtással veszi kezdetét a munka. Nekem is volt íróasztalom, de én nem füs- , tön keresztül néztem az ügyfelekre, így nem is ügy­feleket, hanem embereket láttam. Kérem, mutassanak példát. Higgyék el, hogy az egyszerű emberek a jót mindig elfogadjá k. S végül: az orvosok min­dent megtesznek az embe­rek egészségéért. Kérjük őket arra, hogy ebben a mindenben legyen az is benne: ők se dohányozza­nak. Ezzel a példával egy nagy értékű gyógyszert ad­janak a rászorulóknak. V annak kezdeménye­zések a füstmentes településekért, me­lyek pénzjutalmat is kapnak. Ám az értékben ki nem fejezhető jutalom az, ha a hamutartók eltűnnek, az egészség megmarad. Róka László nyugdíjas Tiszavasvári gél”. Rábeszélte Oláh Dezsőt és Oláh Andrást, hogy néhány nap múlva próbálkozzanak újra, ez­úttal a Petőfi telepen lévő is­tállóban. Ügy is lett. Itt már az ajtón is lakat állta útjukat, de ezt könnyűszerrel lefeszítették. Két pár lószerszámot vittek el, melyek nem voltak ládáha zár­va. Nagyobb szerencséjük volt, mint az előző esetben, mert ezek értéke meghaladta a 1« 000 forin­tot. Bor István a lopásokat úgy kö­vette el, hogy közben ellene — szintén lopás miatt — büntető eljárás volt folyamatban. A má­sodfokú bíróság a lószerszámlo­pások miatt (melyeket folytató­lagosan, nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal követett el) mint társtettest 1 év szabadság- vesztésre ítélte. Oláh Dezsőt ugyanilyen minősítéssel 1» hóna­pi, Oláh Andrást pedig mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hó­napi szabadságvesztésre ítélte. Oláh Kálmán és Ármin társtet­tesként lopás vétségét követték el, ezért a bíróság mindkettőjü­ket 1 évre próbára bocsátotta. B. A. FAGYASZTOTT KENYÉR Az Észak-Pest megyei Sütőipa­ri Vállalat dunakeszi üzemének két szakembere, több mint egy- esztendős kísérlet után érdekes újdonság — a fagyasztott kenyér — szabadalmi védelmét kérte a Találmányi Hivataltól. A két szakember találmánya olyan ke­nyér, ami semmiféle szintetikus anyagot nem tartalmaz, ezért hosszú ideig friss állapotban tartható. Sütés után hat napig mindenMoülső beavatkozás nélkül megtartja a friss pékáru ízét, aromáját és formáját. Az újfaj­ta kenyér azonban ennél hosz- szabb ideig is tárolható, mert ha 3—4 órával a sütés után mínusz 30 fokra lehűtik, akár tíz hóna­pig is megőrzi a friss kenyér minőségét. Az újfajta kenyér né­hány hétig akkor is tárolható, ha néhány órával a sütés után a háztartási mélyhűtőkben he­lyezzük el. (Pest Megyei Hírlap) ÜJ VÉDETT TERÜLETEK A Jászkunság és a Tisza-vidék 12 új természeti értékét helyezte oltalom alá Szolnok megye ta­nácsa. Természetvédelmi te­rületté nyilvánította többek kö­zött a Jászberény határában le­vő „Hajta-mocsarat”. A Hajta- patak más néven az Almási-ér mellett kialakult nádas, zsombé- kos, mocsaras terület jellegzetes növény- és állatvilágot őriz. Gő­ték, mocsári teknősök, vöcskök, gémek, vízityúkok, cankók, éne­kes madarak és ragadozók ta­nyáznak ott nagy száraiban. Ol­talmat kapott a jászdózsai Papp- erdő is. A tiszazugi Csépán a szikes, mocsaras, nádas terület lett védett. Megóvják a cserke- szőiői erdő 14 hatalmas évszáza­dos kocsányos tölgyfáját is. Kar­cag és Kunhegyes határában há­rom kunhalmot láttak el termé­szetvédelmi törzskönyvi szám­mal. (Szolnok Megyei Néplap) HULLADÉKBÓL — HASZNOSAT A füzesabonyi áfész új üzem létesítésével teszi gyümölcsözőb­bé mindennapi munkáját. Most textilhulladék feldolgozására sok­irányú hasznosítására vállalkoz­nak. Egy régi terményraktár he­lyén, s telekvásárlással megnö­velt területen születik a korsze­rű kisüzem, könnyűszerkezetes kivitelben. Március utolján, áp­rilis elején érkeznek a megren­delt gépek. A lényegében három részre tagolódó, de egybekap­csolt gépsor európai viszonylat­ban is páratlan technológiát je­lent. Munkájával — amelyhez három műszakban összesen száz dolgozó szükséges — szövetlen textíliák készülhetnek három iparág számára is. A 30—40 féle termék az asztallap keménységű­től a vatta lágyságúig változik 1—15 centiméteres vastagságban, s például bútorkárpit alá — a jelenlegi import poliuretán he­lyettesítésére —, építmények hő­vagy hangszigetelésére, jármű­vek rezgéscsillapítására, műsze­rek ágyazására egyaránt alkal­mas. Lehet belőlük a közlekedé­si eszközök üléseit bélelni vagy akár matracokat is gyártani —, hogy csak néhányat említsünk az igazán széles körű alkalmazás­ból. (Népújság) ÉLŐ SZARVASOK ÜJ-ZÉLANDNAK Üj-Zélandban úgy döntöttek, hogy szarvasállományuk feljaví­tása érdekében a magyarországi Somogyból importáínak élő szarvasokat. A szarvasok befo­gása különleges eljárást kíván, jóval kíméletesebbet, mint pél­dául a kábítólövedék alkalmazá­sa : a vadetetőkbe szórt takar­mányba kevernek olyan adalék­anyagot, amitől a szarvasok „megszelídülnek”, s félelem nél­kül tűrik a befogást. A Somogy megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban hozzákezdtek az élő vadak befogásához. A fiatal szarvasok karanténba kerülnek, ahol két hónapon át szigorú megfigyelés alatt állnak. A pró­bát azonban ez sem meríti ki, mert nem Üj-Zéland a közvet­len „postai cím”, hanem első­ként Angliába kerülnek a szarvasok, ahol további, adott esetben két évig is elhúzódó el­lenőrzés alatt állnak. (Somogyi Néplap) Szatmári gótika. (B. G. felv.) OLVASÓNK ÍRJA Az igazi jutalom A tárgyalóteremből Lószerszámot kacsákéit Félmillió forint a tét Nagyhódos nem dohányzik

Next

/
Thumbnails
Contents