Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
A kemecsei Krasznay Péter naplójából A tiltott nóta Az 1848—49-es szabadság- harc rendkívül mély nyomot hagyott a magyar nép emlékezetében. A függetlenség kivívásának az esélye és az ebből fakadó lehetőség a gyorsabb ütemű gazdasági-társadalmi haladásra, egy időre összekovácsolta a nemzetet. A szabadságharc leverését követő önkényuralom min- 'den eszközzel igyekezett pusztítani a dicsőséges hónapok emlékeit. A sorozatban gyártott halálos ítéletek, súlyos börtönbüntetések még a birodalom vezetésén belül is ellenkezést váltottak ki. Schwarzenberg herceghez, a birodalmi kormány miniszterelnökéhez Európa számos országából kíméletért esengő kérvények érkeztek, ö azonban ezekre cinikusan így válaszolt: „Igen, igen, az nagyon jó lesz, de előbb kicsit akasztgatunk". Pandúrok, császári katonák keresték a bújdosó honvédeket. Fegyverek, zászlók, Kos- suth-bankók után kutatva felforgatták a házakat. Elegendő volt a letartóztatáshoz, ha valaki Kossuth-szakállt viselt. E kíméletlen terror egyik szomorú emlékét Krasznay Péter kemecsei nemes naplója őrizte meg, mely a megyei levéltárban található. Krasznay Péter maga is 48-as honvéd volt, annak a szabolcsi zászlóaljnak a tagja, mely a szabadságharcban hősiességével, bátorságával többször is-kitüntette magát és amely, mint katonai egység is a 48- as számot viselte. A Jósa András Múzeumban őrzött relikviák közül a zászlóalj parancsnokának, Ra- kovszky Sámuelnek a fényképét és a zászlóalj történetét tartalmazó kéziratot Krasznay Péter ajándékozta a múzeumnak. Naplójában elmeséli, hogy 1851-ben a nyíregyházi vásáron volt. A vásár tarka forgatagában arra lett figyelmes, hogy az egyik itlaloábó- dé előtt nagyobb tömeg veKrasznay Péter 48-as magyar honvéd rődött össze. Közelebb érve hallotta, hogy egy tisztán csengő férfihang a nagyon is jól ismert nótát énekli: Esik eső karikára Kossuth Lajos kalapjára Valahány csepp esik rája Annyi áldás szálljon rája A tömeg áhítattal vegyes borzongással hallgatta az énekest, akit a naplóíró ib- rányi embernek mond, de nevét sajnos nem jegyezte fel. Az eseményre felfigyeltek a vásáron strázsáló pandúrok is. Parancsnokuk többször is felszólította a bátor énekest, hogy hagyja abba a tiltott nóta éneklését. Az ib- rányi ember azonban — talán kissé kapatosán is — egyre bátrabban, egyre nagyobb hangerővel énekelt. Mire a tekintélyét féltő pandúr szuronyával a vásári nép szeme láttára leszúrta. A gyilkosság láttán a felháborodott tömeg nekirontott a pandúrnak. A lincseléstől csak az mentette meg, hogy társai körbefogták és szabályos harci négyszögbe állva védelmezték. A tömeg azonban nekirontott a szuronyoknak is! Krasznay Péter, a naplóíró, egy vasvégű sátorkaróval vágott a pandúrok közé, akik közül kettő is elesett. A további vérontásnak a katonaság megjelenése vetett véget, akik szétoszlatták a tömeget. Krasznay Péternek sikerült elkerülnie a iebartóztaltást. Pár hétig önben bujdosott, merít a pandúrok halálra keresték. A vásári zendülésnek az ibrányi emberen kívül még egy áldozata volt, egy fiatal lány. Öt vaktában lövöldöző pandúrok seb es ítélték halálra. A zendülés sokáig ólt a szabolcsi nép emlékezetében. Eseményelit kiszínezték, szereplői hősökké, példaképekké váltak. Nagy Ferenc Illyés Gyula: Ozorai példa ötven huszár volt akkor a Szabadság, annyi volt itt a nemzet, a magyar. És szembe, hozván a császár parancsát tízezer jő, tizenkét ágyúval végig a völgyön, a Sió lapályán rohamra készen, — középen a híd. Egy fél országrész fordul vérbe-lángba, ha'az a hídfő, az is elesik. Oh sármelléki, törpe Thermopilé — Haloványul a legendás görög merészség és ravaszság a huszárok merészsége és nagy esze mögött. Megindultak, — nem le, az ellenségre: a hegyre föl és másfél napon át kerülgették, csak járták körbe-körbe a vén Kálvária-hegy derekát. A hegy mögött, mint színfalak mögött, még csizmát és csákót is cseréltek ők. Előbb huszárok, most bakák vonultak a hüledező ellenség előtt, mely várta, várta rettegve, mikor dől nyakába az a tenger népözön. Húsz tűznél főzték a gulyást a lányok a másik hegyen, a Tükörcsösön. Megdördült ott lenn végülis az ágyú, ' hetedhatárig körözve szavát. Kihullt a sorból fenn egy-egy huszár, de a többi csak járt, csak vonult tovább. Míg fel nem tűntek baltákkal s üvöltve, mint a nádasok csikasz-kölykei, a pusztaiak ... s a szemközti dombon: Dégről Perczel, Szilasról Görgey! Szorító, Lődöző ... egy-két dűlőnév hirdeti csak, mi történt azután. Minthogyha ott lettem volna, merengve ülök az őszi, vén Kálvárián. Vadászkutyám elnyúlva vár, a puskát papírral cseréltem föl térdemen. Nem a cserjésnek, fent az őszi égnek bozótját kémleli tekintetem. Hegyre kerültünk ... vagy hegyre szorultunk barátaim, de megritkult sorunk! S be védtelen, jajt-zümmögő alattunk az édes ország, melyért harcolunk; s be ingatag a hídfő és be hangos az ellenség!... hogy tódul már jelénk! Még rejti gyáván — változik a harcmód — de látom én már minden fegyverét! Nem hull golyó még ránk. De hogyha hull is, ha a veszély, mint zápor megered: játsszuk már végig halálos mosollyal e ríkató-vidító szerepet. Nevetnünk kéne, hogy vagyunk, megyünk még ezrek dalaként fújva énekünk — Ha lesz jövő: hadat talál helyünkön — legyőzhetetlent, ha mind itt veszünk. JELKÉPEINK ' Mióta piros-fehér-A Közakarattal és az 1848-as 2 Nemzeti színeink :özül a legrégibb és legelterjedtebb szín a vörös, amely — a történeti források szerin. - már a honfoglaló magyarok jzsain is gyakran feltűnt, véletlenül. __ A vörös (finn-ugor íredetű szó, jelentése vér, v ■). mint az életet, a tüzet, a a harcot'szimbolizáló szín, a kezdetektől fogva a fejedelmi, királyi családot illette meg elsősorban. Gyakran találkozhatunk vele Árpád-házi királyaink zászlóin, címereiben, de más uralkodik — például a bizánci császár (Bíborban született Konstantin) — is kizárólagos joggal használták. A Képes Krónika színes iniciáléinak egyikén Szt. Lászlót a kunok ellen vívott csatában már vörös zászlóval ábrázolták és a krónika megemlíti, hogy „az vérszínű zászlót maga megragadta". Nemzeti színeink közül a fehér ugyancsak ismert már a kora középkor századaiban. Eredetileg ezüst csík volt, amely — feltevések szerint —• a lovagi páncélöltözetről, pajzsokról került fel a zászlótartó kopjákra. A fehér szín első ábrázolása ugyancsak a Képes Krónikában bukkan fel, ahol III. Bélát láthatjuk vörös és ezüst sávokkal díszített zászlókkal. , A harmadik nemzeti szín, a zöld használatáról szintén fennmaradtak korai emlékek. Az Aranybulla pecsétzsinórjai között felfedezték a zöld színt, de II. Endre más oklevelein ugyanígy megtalálható a szivárvány minden színe. A berni múzeumban három XIII. század végi magyar királyi zászló látható, amelyek zöld selyemből készülitek, s rajtuk a korabeli magyar címerben piros és fehér csíkok váltják egymást. I. Lajos ugyancsak használja együtt a három színt. Innen eredt az a legenda, hogy ez az Anjou-király, mint „az egyház zászlótartója”, a hdif-remény-szeretet (fehér-zöld-piros) keresztény főerények színeit vette fel zászlajára. E három szín azonban sem ekkor, sem a következő százaI destova harminc éve lehet, hogy egy téli délelőttön magyartanárom megismertetett a gimnáziumi könyvtár kincseivel. Kézben tarthattam a Bánk bán első kiadását, láttam Széchenyi István kezeírását a Hitel egy példányán: a „Sopronyi Ágostai Vállású Lyceumnak” ajánlotta művét. A soproni Berzsenyi gimnázium akkor emlékezett meg alapításának négyszázadik évfordulójáról. s amennyire vissza tudok emlékezni: a feledhetetlen Csatkai Bandi bácsi, a múzeumigazgató és mindentudó történész ajánlhatta a könyvtár látogatást, mintegy azt sugallván: mielőtt ifjú hírlapíróhoz illőn lelkesedni kezdenék egy ilyen nagy múltú iskoláról, helyes, ha a részleteket is megismerem. Hogy ebben a közösségben Petőfi már életében nagy költő volt, hogy két esztendővel megszületése után, itt már énekelték a Himnuszt, és egyáltalán nem véletlen, hogy Berzsenyi Dániel itt lett magyar költővé. Ez a könyvtár is tette. „A szűkösen világított olvasóteremben friss levegő csapott az arcunkba, fénycsóvák gyúltak fel, távlatok nyíltak meg a szemünk előtt, amint önfeledten habzsoltuk a szépség, és az igazság igéit” — Zsirai Miklóst, a finnugor nyelvtudomány világhírű művelőjét, ugyancsak a líceum egykori tanítványát idézem. — „Az a fontos, hogy dolgoztunk, hogy hittünk az önként vállalt munka becsületében, hogy megigédokban nem tartozott még sz rosan együvé. (Háborúkb vagy ünnepi alkalmatok ezekben a századokban még legkülönbözőbb színű, forrná és feliratú zászlókat haszn; tak. A legkedveltebb színek: vörös, a fehér, a kék és a zö Hogy ki melyiket választót ezt semmiféle előírás nem s; bályozta. A Habsburg-uralc időszakában például a lege magyar ezredek felállítása kaiméval minden ezred a 1 tonák ruhájához illő zász kapott.) A piros-fehér-zöld sz együttes első ízben egy 15: ben készült rajzon tűnik f Jean Agricola .mutatja amint egy magyar huszár t rom színű takarójú dobot és süvegének sastolla is vön fehér-zöld színű. A XV századtól kezdve mind te zett bennünket a legmagasal rendű eszmények szolgála nak hevülete”. Ki mindenki nem tanult < ben a soproni iskolában! 1 manovszky Endre, a fe: Eötvös Károly, az író, Go bocz Zoltán, a nyelvész, lh Dániel, Kossuth titkára, 1 nya Kálmán, egykori külü miniszter, Lehr Albert, Ar; János legjobb kommentátc aztán Petőfi társai közül: < lai Petrich Soma és Pákh bért, a magyar újságírás eg úttörője, Ráth Mátyás ... tanult a szlovák Dusán I kovicky, akit úgy ismert r a világ, mint Tolsztoj ház: vosát, aki utolsó útjára is kísérte az írót. Tolsztojjal tött éveiről terjedelmes n lójában számolt be, ame oroszul írt, de időnként rendkívül bizalmas közle esetén — a magyar nyel hívta segítségül. Ilyenkor S ronra is emlékezhetett. Ez az iskola egy olyan rosban keletkezett, amely polgársága alapvetően né eredetű volt, Bécs közel: meghatározta kultúráját, s lemi életét, a környékén horvátok, szlovákok pedig érzékelhetően hatottak a zösségre. Mindezek tén Mint ahogyan az is tény, \ ez a város a magyar kul egyik végvára lett, s kor sem csak földrajzi hely folytán, hogy ez volt és r is ez a magyar nyelvtet legnyugatibb városa. Tud választás ereje tette a legh gesebb várossá, az a progr szív polgári magatartás, a KM HÉTVÉGI MELLÉKLET .