Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
KMhctvggi MELLÉKLET Botár Józsefné dr. a szegedi József Attila Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán szerzett jogi diplomát. Tulajdonképpen végig a tanácsokon dolgozott. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya után a Nyíregyházi Városi Tanács termelés-ellátásfelügyeleti osztályára került, majd 1979-től — a mezőgazdaság állami irányításának korszerűsítése kapcsán — ismét a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán van, s az igazgatási, jogi és felügyeleti csoportot vezeti. Tagja a megyei tanács apparátusa MSZMP végrehajtó bizottságának, valamint a Magyar Jogász Szövetség megyei vezetőségének. Többszörös illetékes tehát a mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkája törvényességének megítélésére. A A napokban fejeződtek be a megyében “ a termelőszövetkezetek zárszámadásai. Az eredmények és veszteségek taglalása mellett mód nyílt saját munkájuk szervezeti részének elemzésére is. Beszámoltak a bizottságok a közös gazdaságok legfőbb fórumának, a közgyűlésnek, ismertették elmúlt esztendei munkájukat az ellenőrző bizottságok. Mi a tapasztalatuk ezzel kapcsolatban? — A törvényességi felügyeletet csoportunk nem gyakorolja naponta, hiszen az fizikai lehetetlenség lenne. Most, a zárszámadások idején is csak áttételes információink vannak erről. Amikor, azonban sorra kerül egy-egy tsz, azt nagyon alapos vizsgálatnak vetjük alá. Hogy teljes képe legyen munkánkról, tudnia kell: nagyon szerteágazó az általunk szemmel tartott problémakör. A csoport munkája a szövetkezetek és gazdasági társulások törvényességi felügyeletén túl a társadalmi tulajdon védelmére, a mezőrendészetre, az általános igazgatási feladatokra, a földhivatal felügyeletére, az állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásra, valamint a növényvédelmi és agrokémiai állomásra is kiterjed. És akkor még csak a legfontosabbakat említettem! Mindezen feladatok ellátására tizenkettőn vagyunk a csoportban. így talán elképzelhető, hogy tavaly miért nem végeztünk többet 27 komplex és 25 cél-, illetve témavizsgálatnál, bár szerintem ez sem kevés. Mi a módszerük? Mennyire ragaszkodnak valamiféle előre meghatározott programhoz és mennyire követik az élet által felszínre dobott új és új „ellenőrizni valókat”? — öt esztendőre szóló ellenőrzési tervünk van. Ez nyilván olyan hosszú idő, aminek eltelte közben valóban adódhatnak előre nem látott újdonságok. Ezeket hozzáigazítjuk a már említett ellenőrzési tervhez. A módszerünk pedig? Nos, koordináljuk munkánkat a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága megyei igazgatóságának és a Teszöv Ellenőrzési Irodájának tevékenységével, mégpedig olyképpen, hogy az utóbbit igyekszünk magunk elé engedni. Célunk ezzel az, hogy a hibákat ők tárják fel, mielőtt mi, hatóságként megjelennénk. Vagyis nem lenne szükség arra, hogy a tanács is, a Teszöv is hasonló témákban vizsgálódjon...? — Bizonyos kérdéseket valóban elegendő lenne a két másik ellenőrző szerv részéről feltenni — legalábbis véleményem szerint, így például a Teszöv vibrálhatná a közgyűlés, illetve az egyéb testületek működésének rendszerességét, a múnkahelyi közösségek, a társadalombiztosítási tanács és más bizottságok működését. s.orr: • Milyen egyéb tanulságokat szűrtek le a legutóbbi idők vizsgálatai alapján? Hétvégi interjú Botár Józsefné dr. csoportvezetővel a téeszek törvényességi ellenőrzéséről — Általunk is tapasztalt igazság, hogy a jól gazdálkodó szövetkezetekben a törvényesség is jó, míg a rosszul gazdálkodóknál a hibák is újratermelődnek. Jó, hogy szinte minden szövetkezetben rendszeresen működnek a testületi szervek. A gond a határozatok előkészítésénél, tartalmánál jelentkezik. Gyakori a pontatlanul megfogalmazott határozat, mely nem tartalmaz egyértelmű rendelkezést, utólagos értelmezése nem kevés vitára ád okot. Sok a bizonytalanság például á tagfelvételi kérelmek elbírálásánál, a tagsági viszony megszüntetésénél, a munkamegállapodások módosításánál, a prémium- feltételek kitűzésénél, a csökkentő feltételek megállapításánál, a reprezentációs keret meghatározásánál és felhasználásánál, a belső szabályzatoknak a megváltozott szerkezethez igazításánál —, hogy csak néhányat említsek. A munkahelyi közösségek működésénél több esetben kifogásoltuk, hogy nem élnek megfelelően a döntési, javaslattételi és kezdeményezési jogokkal. Kevés még az olyan példa, ahol a munkahelyi közösség dönt az odatartozók munkadíjemeléséről, jutalmáról, kitüntetéséről stb. Az ellenőrzések feladata is, hogy egyre több helyen ismerjék e fórumok jelentőségét, s használják fel azokat a szövetkezeti demokrácia szélesítésére. • Maradva a küldöttgyűléseknél: nem hajlik a termelőszövetkezet keze a jogszabályok értelmezésénél saját maga felé? — Egy megfelelően megfogalmazott jogszabályt nem lehet csak úgy csűrni-csavar- ni. Inkább a saját magukra hozott határozatok olvasatában vannak eltérések attól függően, kinek az érdekéről van szó. Jó példa erre az, amikor arról döntöttek: a nyugdíj előtt álló tagok munkadíját öt év alatt száz-száz forinttal emelik. Évente persze, és ebből származott a vita. Akinek ugyanis már csak egy éve hiányzott, úgy értette: ötszázra jogosult. A tanulság az, hogy a határozatok nem elég konkrétak és pontosan érthetőek. Kevés mondjuk azt írni a jegyzőkönyvbe, hogy a 86-os mérleget a küldött- gyűlés elfogadja. A mérlegnek annyi ismérvét fel kell hozzá sorolni számszerűen, amennyiből rá lehet ismerni arra az évre. Miért kell ilyen ügyekkel önöknek és még két másik jelentős erőkkel felvonuló apparátusnak foglalkozni, amikor a termelőszövetkezetekben ott van az ellenőrző bizottság, mégpedig a vezetésnek alá nem rendelten ... visszaélést ez a szervezet — a belső ellenőrrel kiegészítve — tárjon fel. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy ezt nagyobbrészt — az említettek miatt — az úgynevezett külső ellenőrző szervek teszik meg. A A belső ellenőr ráadásul csak azt a té- ” mát tűzheti vizsgálati programjául, amit a vezetés jónak lát. Ha ehhez hozzáveszem az esetleg részrehajló ellenőrző bizottságot, akkor könnyen lehet, hogy együtt tévednek a vékony jégre. Hogy konkrét ügyet említsek: volt már ebben a megyében egy felszámolt termelőszövetkezet, egy hasonló sorsra jutott halászati szövetkezet és másik tsz, amely csaknem így járt... Mit tehet ilyenkor a törvényességi felügyelet? — A mi lehetőségeink is végesek. A szövetkezetek túlnyomó többsége már a — „Felhívás jogsértés megszüntetésére” — intézkedés után megteszi a szükséges lépéseket, míg egy részüknél a súlyosabb szankció sem éri el a kívánt eredményt. Ennek alátámasztására csak egy adat: 1979. július 1-től 27 esetben kezdeményeztünk fegyelmi és 12 esetben kártérítési eljárást szövetkezeti elnök ellen, melyből 17 ügyben a küldöttgyűlés megszüntette a fegyelmit, 10-ben pedig a kártérítési eljárást. Ez is mutatja: nem tarthatjuk elégségesnek a jogszabály által biztosított intézkedési lehetőségeinket. Még akkor sem, ha közte igen súlyos szankció is szerepel, mint pl. a „feloszlatás”, mellyel két szövetkezet esetében éltünk is. Ám ezeknél sem elsősorban törvényességi kérdés, hanem a rossz gazdasági döntés alapozta meg az intézkedést. Tavaly javasoltuk a MÉM-nek, hogy legyen lehetőségünk indokolt esetben a már említett fegyelmi és kártérítési határozatokat bíróság előtt megtámadni, de célravezetőnek tartanánk az önálló szabálysértési bírság kiszabását is. Ismereteim szerint ennek eldöntése folyamatban van. A szövetkezet működése törvényes keretek között tartásának mégsem a szankció az egyetlen eszköze. Vizsgálataink elsősorban segítő és megelőző jellegűek. A hibák feltárása mellett rámutatunk a kijavítás módjára és nem egy esetben konkrét segítséget is nyújtunk ahhoz. Nyilvánvalóan tekintettel vagyunk a szövetkezet gondjaira (a szakember-ellátottságra, a kedvezőtlen közgazdasági és termőhelyi adottságokra, gazdasági nehézségekre stb.), de emiatt nem hallgathatjuk el a hibákat. — Igaza van, az ellenőrző bizottság valóban ott van és független a vezetőségtől, az elnöktől és minden más vezetőtől, Kizárólag a közgyűlésnek van alárendelve és tartozik felelősséggel. Szakmai összetétele, tagjai munkaköréből adódó függősége miatt mégsem tesz lehetővé több szövetkezetben hatékony és elfogulatlan ellenőrzést. A cél az lenne, hogy minden szabálytalanságot, A termelőszövetkezeti mozgalom mosta- ^ nában ismerkedik az új vállalkozási formákkal és szervezetekkel. Ezek jogilag kellően még körül nem határolt területek... — Az új vállalkozási és szervezeti formák ágazatunkban is egyre inkább terjednek. Megítélésünk szerint ezek nélkül ma már nem is lehet tovább lépni. Természetes az, hogy minden új bevezetése az alkalmazóktól is megújulást kíván. Azt gondosan elő kell készíteni, meg kell alapozni gazdaságossági számításokkal, ki kell alakítani a szervezeti kereteket és le kell szabályozni. Még ilyen gondos előkészítés is kockázatot jelent, de bármelyikének elmaradása esetleg súlyos gondot is eredményezhet. Ilyen okok miatt szűnt meg az utóbbi években több ipari szolgáltató szövetkezeti szakcsoport, vagy székhelyen kívüli ágazat, főágazat. A gyakorlat által még nem, vagy nem elégségesen igazolt újszerű megoldások az útkeresés időszakában reális lehetőséget adnak a tévedésre ... — Nem titok, hogy vannak, akik éppen ezt használják fel az egyéni anyagi érdekeik előtérbe helyezésére. Az előzőekben említett tervszerű ellenőrzések szolgálnak arra, hogy ezeket minél gyorsabban feltárjuk és megszüntessük. Úgy ítéljük meg, hogy a mi ágazatunk területén sincs több visszaélés, mint máshol. — Üj tartalmat kap a jövőben a szerződés, amely eddig elsősorban a külső kapcsolatok eszköze volt. A jövőben a szövetkezeten belüli viszonyokat is ez fogja meghatározni, mivel a szövetkezeten belüli munkavégzés formái megváltoznak: pl. részes munkavállalás, átalánydíjas elszámolás^ önelszámoló részleg, költségtérítéses rendszer stb. Ezek mind-mind „egyedi” megállapodás megkötését igénylik. Mindehhez nélkülözhetetlen a közgazdasági és jogi szakemberekkel való jobb ellátás. A szerződéseket meglehetősen lejárattuk. Nem gondolja? — No látja, éppen a becsületük visszaadása a legfontosabb feladat, és ez nem csak a mi feladatunk. Amikor a gazdaságon belüli szerződéseket megkötik, annak is nélkülöznie kell a kialakult káros rutint. Az új szervezetek új szerződéseinél minden pont az adott helyzet függvénye, ennél fogva sokkal nehezebb lesz őket a törvény ösvényén tartani. -Ha. ettől eltérnek, ekkor már nem szerződés a szerződés, és ez ebben az esetben nem szóvirág ... Szándékosan hagytam a végére az érdekeltségi rendszert, amit a gazdaság szabályozói közül az egyik csodaszernek tartanak. A csodaszer azonban olyan varázslásokra is alkalmas, amely csak az érintettek egy részének a zsebébe varázsol pénzt, és nem is mindig keveset ... — Tisztában vagyunk a veszélyeivel, ennek ellenére minden eszközzel segítjük az érvényesülését. A buktató ennél is (mint számos más esetben) a nem körültekintő kimunkálásnál található. Ennél fogva kimondható, hogy o rosszul kidolgozott érdekeltségi rendszer rosszabb, mintha semmilyen érdekeltségi rendszer nem lenne. Nem pusztán azért, mert az érintettek körében lejáratja az elvet és hosszú időre visszariaszt az alkalmazástól, hanem azért, mert kézzelfogható kárt és zűrzavart okoz. Ennél is és másnál is jó lenne, ha minden gazdaság rendezőelvként fogadná el: pontos és alapos előkészítő munkát szükséges végezni, mielőtt bevezetnénk az újszerű megoldásokat. A jogszabályok és rendeletek megismerése, alkalmanként felkutatása és pontos alkalmazása nagyon sok későbbi kellemetlenségtől kímélheti meg alkalmazóikat. Azok, még ha némelyikük nehézkes is vagy szőrszálhasogató némiképp, a gazdálkodást segítő szándékkal jöttek létre, és nem lehetnek áldozatok a türelmetlenség oltárán. Mi azt szeretnénk, ha minden termelőszövetkezetből úgy jönnénk el, mint nemrég a nyír- tassi Dózsából, ahol semmilyen hibát nem volt módunk felfedezni. Köszönöm az interjút. Esik Sándor ... valami baj van velem, emberek. Pontosabban sokunkkal van valami baj. Kíváncsiságból vagy szükségből több falugyűlés vendége voltam manapság. Tudom, hogy megtette ezt más is. Nem erről van szó. Nem a gyűlésekről, az ottani beszámolókról, hanem valami másról. Ezt a mást különben az is megérti, aki csak egyetlen gyűlésen volt jelen. Különösek, bár évről évre ismétlődőek ezek a viták. Van „levezető elnök”. Köszönt. Bemutatja a vendégeket. Erre legfeljebb néhány bemutatott vendég figyel. Megnyit, átadja a szót. Mindez öröklött szokás. Rossz, mert nincs rá szükség, de így írja elő a hagyományos forgatókönyv. Olyat se hallottam, ahol a nehéz gazdasági helyzetről, a világpolitikai feszültségekről ne szólt volna az előadó. Szólt, mert amit mond erről, azt megkapja valahonnan, mert tíz-húsz évek óta ezzel kezdődik minden beszéd. Aztán következik mindaz, ami a településre vonatkozik. A közönség hallgat, mert ehhez szokott, mert valamiféleképpen ez a dolguk, így hiszik. Aztán jön csak a település. Űt, járda, víz, áteresz, belvíz, iskola, óvoda és minden egyéb. Elkezdődik az, amiért az emberek elmentek oda. Nos, szerintem nincs abban semmi rossz, sőt van valami nagyon jó, ha az állam (annak jó, vagy kevésbé jó képviselője) megosztja gondjait az emberekkel, ha kendőzetlenül elmondja, ami fáj, ami nem jó, ami rossz. Megteszi ezt a televízió, a rádió, a sajtó. Egy kis közösség fórumán viszont olyan ez a nagy politika, mint lyukas kalapon a pántlika. Az előadó persze pántlikázik, mert ilyen az „elvárás”, a hallgató tűr, mert ez a szokás. Közben ki-ki gyűjti, fontolgatja, amit esetleg elmondani akar. Igazából már akkor sem figyel, amikor valóban a szükebb közösség dolgairól esik szó. Egész egyszerűen amíg az előadó beszél, mindenki a háza előtti járdára, a bedugult átereszre, a közeli boltra, az iskolás, vagy éppen csak óvodás gyerekére gondol. Polarizálódnak az indulatok, a műhely pedig, amiben valami igazán közös dolgot kellene elvégezni, már messzire van mindentől, ami valóban közös. Az előadó, aki napokig gondolkozott azon, hogy mit mondjon a nagypolitikáról, befejezi. Az elnök, aki már gyakorlatból tudja, hogy a nagypolitikáról a kispolitikusok mit szoktak mondani, megköszöni a beszámolót, esetleg egy mondatban minősíti is, aztán átadja a szót. Azt a szót, ami nem is az övé. Elkezdődik a vita, és akkor kiderül, hogy bármilyen közös eredményt ért el az a kis település, bármit oldott meg, bármekkorát lépett előre, (mert gond ide, gond oda, mindenütt előre léptek valamiben) az eredmény nem is számít. Ki-ki elkezdi mondani, ami szerinte rossz (ez még nem is baj), ami szerinte kellene (ezt ha elmondják jó), de az előadón kívül senki nem örül annak, ami volt, ami lett, még annak sem, ami gyakorta, általuk, társadalmi munkában valósult meg. Orvos apám, aki természetesen természetrajzi, (akkor még így hívták, ma azt mondanám, hogy biológiai szemléletű volt) egyszer azt magyarázta, hogy az emberi agy lehetőségeiből adódó bizonyos meny- nyiségű gondolatra képes. Ezt el is végzi, mert egy buta ember ugyanannyit gondolkodik, mint az okos, csak nem egyformán. Lehet, hogy az elmélet rossz, hogy csak a kisfiúnak szánt nevelési lecke volt, de biztos vagyok benne, hogy minden emberi (állampolgári!) fejben ugyanannyit számíthatna az, ami volt. és az, ami lehetne. Érzésvilágunkhoz ugyanúgy hozzátartozik a kívánság, miként az öröm, az elégedetlenség (erre is van, lehet okunk) ugyanúgy, mint az elégedettség. A baj akkor kezdődik, nem körülöttünk, hanem bennünk, amikor egy gondos forgatókönyv szerint megtervezett rendezvényen szétválik bennünk ez a kettő. Olyannyira, hogy a másikat el is felejtjük. Végig többes számban írtam, hogy valami baj van velem, velünk, emberek, örülni legalább annyit ér, mint kérni valamit. ___1987. március 14.^^
