Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. február 7. $j||l 4 zikrát vet a ha- ' von a szombat déli nap. Itt-ott még jég bordázL / za az egybefüggő fehérséget, am a nap nem téveszti célját: foltokban tocsog lépteink alatt a hó. Mire ezek a sorok megjelennek, már a medve ..megjósolta” az időt. De mit jövendöl február 2-án, az pár nappal előtte még titok. Titok csakúgy, mint a táj, amely máskor annyi vigasságot ad az őt szemlélőnek, mint bőkezű menyasszony jövendőbelijének. Most semmi nem utal arra, hogy nyáron itt turisták ezrei, tízezrei pihennek. Hogy nehéz hozzájutni egyetlen szobához. Most a Szeréna-lak -esendesen húzódik meg az egykori sóstói központban. Szép a táj így is, de bántja a szemet a mindent fehérbe vonó hó. Különösen, ha belegondolunk, hogy tavasszal a zöld minden árnyalatú ruháját magára ölti az erdő. Nyáron strandolok zsivajától és gépzenétől zsong az üdülőközpont. Ősszel aranysárgára vált a természet, téli álomra készül Sóstó. Ám lássuk, mit álmodik e csodaszép és nekünk különösen kedves vidék a zord, ziman- kós télben ... Sóstó. Mást jelent a szó úttörőnek, aki az első önfeledt nyaralására készül osztálytársaival. Nagy összeesküvések. életre szóló fogadalmak, örök barátságok szövődtek már az árnyas fák alatt. Gyermekek. De most nem gondos szülői kezek, hanem uniformizált állami segítség nyújtott nekik módot sóstói nyaralásra. Az első igazi, romantikus kikapcsolódás. Ma már nemcsak nyíregyházi, hanem a megye nevelőintézeteiben élő, az állam gondoskodását élvező gyermekek pihennek itt. Ők bizonyára a majdani, „kinti"’ felnőtt életet sejtik meg a parányi, csúcsos, kupolás épületben. Fiatalok. Szinte minden évszakban megtalálhatók Sóstón. Ismerkednek az ifjúsági mozgalom újdonságaival és egymással. Tanulnak barátságot, közösségi szellemet, vitakészséget. Esténként bebarangolják az évszázados fák alatti sétányokat. Modern korunk diszkóritmusára rázzák magukat és hiszik: szórakoznak. De Sóstó mást jelent annak a turistának, aki először a térképen böngészi a számára kimondhatatlan Nyíregyháza nevet és mellette a jelzést, strandot, tavat, üdülőt talál itt. Messze földről felkerekednek a kíváncsi idegenek, hogy a szlovák, román, kárpátok- beli, lengyel turistaközpontok után a sóstóin pihenjenek. Nyaranta több idegen szót hall erre az ember, mint egy nagy forgalmú szállodában. Legbiztosabb jele a növekvő idegenforgalomnak, hogy kétnyelvű feliratok tájékoztatják a strandon az üdülőket. Sóstó megint másfajta képzetet idéz fel a munkásban, aki a műszak után loA téli Sóstó hol, hogy a parányi telken szűkre méretezett gyümölcs- tárolót építsen. Sorra-rend- re nőnek ki a földből a hétvégi házak. A tó túlsó partján egész kis városrész született alig pár évtized alatt. Nyomon követhetjük az építészetben uralkodó divatgémberedett ujjaimat. Tánczene bömböl messziről, jelezve az irányt. Már az is öröm, hogy egyáltalán be lehet menni. De a látvány! Abrosztalan, csupasz asztalnál komor nő múlatja az időt. Bámul a semmibe, előtte féldecis pohár. Duny- nyog, dünnyög magában. Jól szórakozik. A másik asztalnál két férfi vitatkozik, kedvüket a bor hevíti. Csinos nő, minden bizonynyal a tulaj vagy a felesége csodálkozik rá a kérdésre. Teára nem is gondoltunk — mintha mentegetőzést hallanék a,hangjában. — De hát nekünk ez itt az első szezonunk. Ki tudja, mit kér a kedves vendégi! Azt már csak magamban teszem hozzá, hogy egy-két filter tea és forró víz, meg némi cukor akad egy vállalkozó szellemű boltosnak. Ha már a dolgát komolyan veszi ... Űttalan út „vezet" a múzeumfaluhoz. Még emlékszem a vitára, amikor tudós férfiak igyekeztek meggyőzni bennünket, múzeumfalu vagy falumúzeum. A Tájak, korok, múzeumok Kiskönyvtára sorozat 26. darabjaként látott napvilágot egy füzetecske, amelyet hitelesnek fogadhatunk el. Sóstói Múzeumfalu, és a kiadvány rövid áttekintést ad a megye néprajzi tárgyairól és az itt látható építményekről. Ám a téli látogatás mégis más. Tárt aijtó és idegenvezető helyett pulykakakas acsarkodik a belépőre, a három macska egykedvűen behúzódik az alkalmi garázsban tárolt kocsi alá. A távolban autó birkózik a havas úttal. De itt még talán tovább lehet jutni, nem úgy, mint a járdán, amely most csak képzeletA kilátó is didereg ... A fagylaltos bódé fagyban. irányzatokat. A 60-as évek lapostetős, tetőteraszos házai mellett ma már a tető- tér-beépítéses, legalább kétszintes villa a sikk. Néhány köztük családi ház, kis kerttel, gyümölcsfákkal. Látszik, hogy gazdájuk egész éven át lakja. Mit jelent Sóstó a művésznek? Ma már hagyományos az éremművészeti telep alkotómunkája. De mellettük festőt, grafikust is megihletett a varázslatos vidék. Bizonyára másnak látja Sóstót a portékáját kínáló kereskedő, a bazáros, a mutatványos. Amint enged a föld fagya, kipakolnak és nincs a világnak az a léggömbje, cukornyalókája, apró állatfigurája, ami el ne fogyna. A régi bazárok lassan eltűnnek és a helyüket modern elárusítóhelyek, tájba illeszkedő, vagy legalábbis ilyen célzattal épített üzletek veszik át. Sóstó bizonyára a végállomás képzetét idézi fel azokban az öregekben, akik egy dolgos élet végén itt szeretnének (vagy tán kényszerülnek?) otthont találni. Akiknek kihunyt a családi tűzhely melege és egy nagy, közös tűzhelynél fizetett alkalmazottak szítják a szeretet melegét. Otthonlakók, akik már nem vágynak el innen semerre. Mert innen már soha nem vezet visszaút a családhoz. Arra a végsőre pedig igyekeznek nem gondolni. Némelyek ránevetnek a halálra és hiszik, kifogtak az elmúláson. Az öregember mátkát vezet az oltár elé. Holtomiglan-holtodiglant fogadnak és csak ők tudják, mennyire igazak szájukból e szavak. A szociális otthonban, ha nem is gyakran, de nászt ülnek. S akkor eredjünk a titkok nyomába és nézzük meg, milyen télen a Sóstó. Hátha fellebbenti fátylát a szemlélődő előtt, ámbár titkát megfejteni eddig sokan igyekeztek. Születtek részigazságok, igazak, ám a Hócsata a tavon. Sóstó ezeknél mind több, más. Kincse az itt élőknek, magyarázata a titkok kutatásának. A mienk. A kilátóra rá sem lehet ismerni. Minden lépcsőjét vastag jégréteg borítja, térdig süpped a hóba, aki kíváncsi: mi vár rá pár méterrel feljebb. Előttem a strand, a színes műanyag tető óvja az uszodát. Gömbhéja védőn takarja a medencét. Nehéz kivenni bármit is, a hó fogságában minden fehér. Csak sejteni lehet a tó körvonalait, a partján húzódó fasor lehet a jelző. Az út már kirajzolódik. elmúltak azok a kemény fagyok, a hófúvások, amelyek még alig pár napja lehetetlenné tették errefelé a kocsi útját. Hiába nyílik végtelen kilátás a tájra, a hófödte vidék eltakarja látnivalóit az idegen elől. Sóstó legnagyobb kincse minden bizonnyal a tó. Romantikus csónakázások, tit- 'kon lopott csókok a kis szigeten. De mintha nem is azon a parton állnék. Picire zsugorodott a máskor minden bizonnyal nagyobbnak tűnő tó felülete. Biztos, hogy a meder aljáig befagyott. Néhány gyerek boldogan csúszkál le a parton és meg sem áll a jégen. Egyikük lapátot ragad és igazi korcsolyapályát varázsol pár perc alatt. Mit se törődnek a csípős hideggel, kipirult arccal vívnak hócsatát. A fogvacogtató hideg ellen jó lenne egy forró tea. A bódék kevés kivétellel zárva tartanak, kettőt találni nyitva. A székelykapu melletti talponálló a legrégibb. Látszik, nem ülő vendégekre számítanak. A fiatal vendéglős résnyire nyitja az ablakot. Vastag bekecs melegíti a be-becsapó- dó hideg ellen. Csak kiadja a féldecis poharakat, ilyen hidegben ritkán kérnek mást errefelé. Teát akar? Minek? Ilyennel mi nem foglalkozunk! — ékes vendéglátói „hitvallás” minden szava ... Talán a másikban — próbálom felmelegíteni megben él. Az öregasszony botra támaszkodik. Balján párja. Ügy araszolnak előre a jeges úton. Látszik rajtuk, összetartoznak. Vajon hová vezet útjuk? Befordulnak-e a szociális otthon felé vivő útra, vagy talán családi ház falai között élvezik .alkonyi éveiket? Bárhol is legyenek, szemmel látható, hogy hazataláltak ... A titokfejtés nem sikerült. A metsző hideg elriasztja a sétálókat. Csak kevesen vannak, akik ilyenkor teszik a dolgukat a téli Sóstón. Épp befutott (döcögött) a kisvonat. Hangos sípolással jelzi jöttét. Az apró vonatot majdnem minden utas elhagyja. Ellenkező irányba csak órák múlva megy. Egy asszony a gyermekével a talpfákon vág neki a Nyírszőlős felé vivő útnak. Ha nem jön a vonat, ez a legbiztosabb haladás. Sóstó téli álmát alussza, hogy megfiatalodva, üde zölden ébredjen. Már nem sokat kell aludnunk addig... Tóth Kornélia Hó és meleg víz békésen, egymás mellett. A múzeumfalu — fehérben. (A szerző felvételei)
