Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

HM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987.február 7. O Hírek a DIOR-bázból Az öltözködés kultúrájában jelentős helyet foglal el a DIOR-ház. A női, férfi-, gyer­mekdivat egészére kiterjedő munkásságának köszönheti a nagy elismerést, a jó hírnevét. Az 1986—87-es szezonban is hű marad önmagához, nem kö­veti a szélsőséges irányzatokat. A kollekcióban a komorabb színek dominálnak: a barna, a szürke, a keki, a sötétkék, a fekete, a rozsda stb. A szögletes vagy lekerekített vállú kabátok — redingote, trencskó — sportstílusban ké­szültek. Az egyenes vonalú, kényel­mes pantallók kissé cipőre rogynak és sok a felhajtós model.. Az elegáns klasszikus fazonú és a sportos öltönyök szuper­könnyű alapanyagokból készül­nek. Első képünkön: nappalra életvidám, praktikus a lefelé bővülő gesztenyebarna és bézs­szín u kockás felöltő. Alatta ké­nyelmes szabású (barna-bézs) szemcsés tweed szövetből ké­szült öltöny. Második képünkön: rozsda és fekete kockás sportöltöny, fel­hajtós nadrággal. Harmadik képünkön: ismét nagyon divatos a szmoking, fme a legújabb DIOR-változat. Kovács Mari Á konyhai higiéné Hazánk több millió háziasszo­nyának a túlnyomó többsége bi­zonyára megsértődne, ha azzal vádolnánk, nem veszi mindenben figyelembe a higiénés szabályo­kat. Akinek nem inge, ne vegye magára. Túlságosan azonban azok sem hibáztathatok, akik egyik-másik előírást nem tartják be, hiszen hazánkban csak a közétkezetésben dolgozókat képe­zik ki arra, hogy az élelmiszer­higiéniai előírásokat betartsák. Előírásokban nincs hiány. Ezek nemcsak elméleti megfontolások alapján születtek, hanem a ki­terjedt népélelmezés gyakorlati tapasztalatai alapján is. Az élel­miszer-higiéniai előírások betar­tását az illetékes ellenőrző ható­ságok (a területi Közegészség- ügyi-JáSTványügyi Állomások) azonban csak a közétkeztetésben, a vendéglátóiparban kérhetik számon. Az itt előírt követelmé­nyek egyébként olyan szigorúak, hogy azok egy átlagos felszerelt- ségü konyhában nem is kérhetők szigorúan számon. Különösen gondos tisztítást igé­nyelnek azok az élelmiszerek, amelyeket nyersen fogyasztunk el. A főzés, a sütés ugyanis a fertőzést okozó baktériumok jó részét elpusztítja. Sokan köny- nyelműen elmulasztják megtisz­títani azoknak a gyümölcsöknek a héját, amelyeket lehámozva használunk fel. Ilyen például a citrom, a narancs, a banán, de ennél is fontosabb a bőven trá­gyázott földben termő dinnye héjának az alapos lemosása. Ha­sonló okból a zacskóban forga­lomba hozott tej zacskóját is mindig gondosan mossuk meg, mielőtt felnyitjuk. A közétkeztetésben szigorú előírás az is, hogy a felhaszná­lásra kerülő húst — mégpedig folyóvízben! — alaposan meg kell mosni. A nyers hús ugyanis igen alkalmas táptalaja a leg­gyakoribb, ételmérgezést okozó kórokozóknak: a szalmonellák­nak és a vérhast okozó kóroko­zóknak. A folyóvízben történő mosás sokkal hatékonyabb, mint az állóvízben — akár ismételt, vízcserés — áztatás; az állóvízből ugyanis a kórokozók visszake­rülhetnek a húsra. Az ételmérgezést nem maguk a kórokozók, hanem általában azoknak az anyagcseretermékei, ún. a toxinjai okozzák. Ezek kö­zött van sajnos olyan is, amely hő hatására sem bomlik el. Hő­álló toxint termel például a sztafilokokkusz; ez egy genny­keltő baktérium, mely az ember fertőzött kezéről vagy a torok- váladékából kerül az élelmiszer­re. Ez a kórokozó -flO C-fok fö­lött már gyorsan szaporodik. A szaporodás teljes mértékben még a hűtőszekrény 0—5 C-fokos hő­mérsékletén sem áll le, bár erő­sen mérséklődik. Az ilyen kór­okozóval fertőzött étel tehát — ha kivesszük a hűtőszekrényből, és akár fel is forraljuk — étel- mérgezést idézhet elő. Ez ellen csak a kellő megelőzés nyújt vé­delmet: akinek a kezén seb van, vagy akinek fáj a torka, csak nagy elő vigyázattal végezzen konyhai munkát. Hire jó a bőrhulladék? Bútorok felújítása során, vagy régebbi holmik átszabásakor ke­letkezhet annyi bőr- vagy mü- bőrhulladék, hogy felmerülhet a gondolat, ezekkel még érdemes lenne valamit kezdeni. Sok olyan apró tárgy létezik, amit házilag is el lehet készíte­ni e maradékokból. Aki megba­rátkozott a kis bőrdarabkák egy­máshoz öltögetésével, akkor' is folytathatja munkáját, ha már kifogyott a házi készletből. Több használtanyag- és MÉH-kereske- désben is válogathat a* mások ál­tal fel nem használt bőrökből. Amit egy bőrgyár már nem hasz­nosíthat, még jó szolgálatot te­het háztartásunkban. Kemény, vastag marhabőrből asztali írószertartót vagy naptár­támaszt érdemes készíteni. Az 1. ábrán látható módon kézi lyu­kasztóval vághatok ki a bőrmad­zag vagy spárga befűzésére szol­gáló helyek, vagy ún. popsze­geccsel erősíthetjük össze a da­rabokat. Ám akad korszerűbb megoldás is. Ha van bőrragasz­tónk, ezzel erősíthetjük egymás­hoz az egyes elemeket. A vékonyabb bőrökből kis ta- sakokat és pénztárcát a legegy­szerűbb varrni. A szemüvegtok és a két-három toll tárolására al­kalmas tolltartó össcehozása sem ördöngösség. Ez utóbbit kisebb gyermekek is könnyedén meg tudják csinálni. A varráshoz vagy ún. bőrvarró cérnát vagy vékony damilt használjunk. El­lenkező esetben az állandó hasz­nálat mellett gyakran kéne újra varrni a tárgyakat. A 2. képen látható a pénztárcák és különfé­le tokok néhány változata. Vékony bőrökből készíthetők hangulatos, különlegességszám­ba menő faliképek is, de ezek elsősorban fakeretbe illesztve vagy vastag, merev bőrre felra­gasztva mutatnak jól. Sportpulóver HOZZÁVALÓK: (92 cm-es mellbőséghez) 50 dkg nyers- fehér, 5—5 dkg piros, sötétkék GERBERA gyapjútartalmú műszál fonal, 3-as, 3,5-es kötőtű, 3-as kör kötőtű. KÖTÉSMINTAK: patentminta: 1 sima, 1 fordított váltakozásá­val kötjük. Alapminta: 1. sor: sima, 2. sor: fordított. Színvál- tás: a leszámolható ábra szerinti színnel, szemekkel kötjük. Az ábrán minden páratlan sor lát­ható, az ábrán nem jelölt páros sorokban, a munka bal oldalán, az előző sor színével, fordított szemeket kötünk. A színváltás­nál, a befejezett színű fonalat a munka mögé igazítjuk, és mö­götte, alulról felemeljük az új színű fonalat, és ezzel folytatjuk a munkát. Szempróba: 18 szem X 36 sor = 10 cm. MUNKAMENET. Háta: fehér színű fonalból 3-as kötőtűvel 86 szemre kezdjük, patentmintával 8 cm magas kezdőszélt kötünk. A következő sortól 3,5-es kötő­tűvel, fehér .színű fonallal, alap­mintával folytatjuk a munkát. 60 cm elérése után, a szemeket egyenként, lazán lefogyasztjuk. Eleje: a hátrésszel azonos szem- és sorszámmal kötjük. Az alapmintás munkafelület elkez­désének 2. sora után ar munka bal oldalfelületére, a leszámolha­tó ábra szerint színes fonallal, színváltásos mintacsíkot kezdünk. 40 cm elérése után a munka kö­zéprészén, „V”-nyakkivágást kezdünk. A nyakkivágás mind­két oldalszélén azonos szem- és sorszámmal, oldal vállfelületet kötünk. A nyakszélen, minden 2. sorban lefogyasztunk 6X1, min­den 4. sorban lefogyasztunk 10X1 szemet. A kezdéstől számí­tott 60 cm elérése után, a váll- széleken meglévő 27 szemet, egyenként, alapszínű és alapvas­tagságú fonallal, a már elkészült, hátoldal szemeihez öltjük, sze­met utánzó öltésekkel. Ujja: 3-as kötőtűvel, kék színű fonalból 40 szemre kezdjük, pa­tentmintával kötjük, 4 sor kék, 4 sor piros, 3 sor fehér után a ■munkát 3,5-es kötőtűvel, alap­mintával folytatjuk. Az első sor­ban minden 2. szemre 1 új sze­met szaporítunk. Majd az oldal­széleken, minden 6.. sorban, mindkét szélen, 1—l új szemet készítünk. A kötőtűn 100 szem van, a kezdéstől számított 45 cm elérése után, a szemeket egyen­ként lazán lefogyasztjuk. A bal ujjafelületet fehér színű fonallal, alapmintával kötjük. A jobb ujj- felület középrészére, a leszámol-" ható ábra szerint piros-kék szí­nű fonallal, leszámolható ábra szerint mintás csíkot készítünk. ÖSSZEÁLLÍTÁS: az oldal- és vállszéleket szem- és sortalálko­zás szerint összevarrjuk. A nyak­szélen 3-as körkötőtüre felvesz- szük a szélszemeket, szemeket (170 szem) patentrnintával. dolgo­zunk, 4 sor kék, 4 sor piros. 4 sor fehér, 2 sor kék, majd a sze­meket egyenként, az alapszem­nek megfelelően lefogyasztjuk. Ez csak amolyan... Iskolai félévkor A felejthetetlen Karinthy felejthetetlen sorai a „Meg­magyarázom a bizonyítvá- nyom”-ban arról szólnak, hogy ez nem is igazi bizo­nyítvány, csak afféle . . . Hát, hogy mennyire „igazi” lesz a nemsokára kézbe ka­pott információ, az azon is múlik, hányadikos a gyerek. Az elsősök, másodikosok csak afféle tájékoztatást visznek haza, a nagyobbaknál már komolyabb figyelmeztetés, sőt a hetedikeseknél, nyolcadiko­soknál már nem is „babra megy a játék”, mert tovább­tanulásnál bizony figyelembe veszik. De ezt minden érdekelt szü­lő — remélhetőleg — tudja. Ezért nem lenne értelme jegyzetet írni. Amiért — úgy érzem — ér­demes és szükséges, az az, hogy sok gyerek rettenetesen fél a bizonyítványosztás nap­jától. Ilyenkor a legtöbb az elcsavargás, sőt — sajnos — nem ritka az öngyilkossági kísérlet sem. Nem lehet elégszer han­goztatni: a szülő ne csak ak­kor törődjön gyereke tanul­mányi előmenetelével, ami­kor az a bizonyítványt eléte- szi. Sok pedagógus panasz­kodik, hogy az évközi szülői értekezleteken mindig csak ugyanazokat az arcokat lát­ják, és az úgynevezett „prob­lémás gyerekek” szülei rend­szerint nincsenek ott. Még kevesebben járnak el a foga­dóórákra, és még kevesebb az olyan szülő, aki valame­lyik szünetben megkeresi őket azért, mert esetleg úgy érzi, a gyermeke nem dolgo­zik elég keményen, vagy ép­pen azért, mert túl nagynak érzi a gyermek terhelését. Nem kell sem kicsinyíteni, sem eltúlozni a félévi bizo­nyítvány jelentőségét, de nem árt figyelmeztetőnek felfogni azért, hogy mire kell jobban vigyázni a szülőnek a máso­dik félévben. Receptajánlatok OMLETT DARÁLT HÚS­SAL. Hozzávalók: 4—5 db tojás, 5 dkg vaj, vagy zsír, 2 evőkanál tejföl, 8 dkg liszt, 2 dl tej, főtt darált hús, bors, 2 evőkanál zsír, reszelt sajt. A tojásokat kevés sóval, 5 dkg vajjal, tejföllel, liszttel és tejjel simára keverünk. Bőven kizsírozott tűzálló tál­ba öntjük. Kb. fél kg főtt da­rált húst összekeverünk 1—2 kanálnyi zsírral, borsozzuk, sózzuk és az omlett közepére helyezzük. Sütőbe tesszük és addig sütjük, míg rántotta keménységű nem lesz. Tete­jére szórhatunk előzetesen re­szelt sajtot. Darált főtt hús helyett ízesített párolt gom­bát, darált főtt sonkát, vagy felkarikázott virslit is tehe­tünk bele. SERTÉSKARAJ SZÉKELY MÚDRA. Hozzávalók: karaj­szeletek, savanyú apró ká­poszta, 1 pohár tejföl, 1 ká­véskanál liszt, 2—3 evőkanál zsír, só, 1 db kisebb vörös­hagyma, piros paprika. A karajszeleteket zsíron hirtelen átsütjük. A szelete­ket félretesszük, a zsírjában apróra vágott hagymát dinsz- telünk, piros paprikával megszórjuk, beleforgatjuk a savanyított káposztát, és any- nyi vizet öntünk rá, hogy el­lepje. Amikor majdnem meg­puhult, hozzáadjuk a kisütött szeleteket, és azaal is átfőz­zük, tejfölös habarással kész­re főzzük. A tálra rakott ká­poszta tetejére kerülnek a hússzeletek. ALFÖLDI KÁPOSZTA. Hozzávalók: 10—12 dkg füs­tölt szalonna, 1 fej vörös­hagyma, 1 mokkáskanálnyi cukor, 1 kg savanyú apró ká­poszta, 1 db füstölt csülök. A szalonnát vágjuk apróra, és süssük ki.. A sült szalon­nákat szedjük ki, és a zsírjá­ban pároljunk apróra vágott vöröshagymát egy kis cukor­ral. Hozzáadjuk a savanyúká­posztát és fedő alatt párol­juk. Tálra rakjuk és tetejére a külön főzött, feldarabolt csülköt rakjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents