Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
I. Országos Termé- és Turista Fotópá- beérkezett anyagból, izhetven fekete-fehér ; papírképből, és a legyvenöt színes diá- /olt könnyű kiválasz- a száztízet, illetve it, ami végül is be- i került. Az elisme- án lehet szólni a me- irosi művelődési köz- hiszen kétévenként ’állalja egy országos színvonalú fotóbe- negszervezését, ami fedadat. Szerencsére un segítőtársakra taint a Szabolcs-Szat- 'yei Természetbarát , és a Nyíregyházi íogy a természetben, étről készített felvé- emutassák az ember lészet mai viszonyát sre talált és ez nem hiszen a természet íi amióta csak jár- nészetet és lehetősé- annak megörökítésé- azt nem csaik önma- ére, élményeiket szí- 'osztják másokkal is. yitón adták át a leg-/ : ítélt díjakat is. A ér kategóriában első :rt Wagner Ferenc , a beküldött kollek- násodik díjat Móricz l ódmezővá sárh ely ről, ik díjat Funák And- a Miskolcról. Két ti fotósnak: Kényeik és Normantas Pa- megosztott negyedik a zsűri. A Cooptou- gyházi Utazási Iro- :ülöndíját a legjobb almi sorozatért, Óján (Budapest) Hol- sorozata kapta. A níszÉi nnzágj tárlata Máíán ínes papírk. ek közül első íjat nyert Máté András (Deb- tcen), másodkat Csutkainé Cgyüd Klára (Nyíregyháza), a tarmadikat Vajda János (Budapest) nyerte A színes diák között első díjat nyert Péntek László (Szeged), második díjat Faddi László (Pécs) és Robotka János (Vád) megosztva kapták, harmadik díjat kapott Juhász Miklós (Miskolc). A díjazottalt felsorolásából is jól látszik, valóban országos fotópályázat bemutatásáról van szó, hiszen az ország minden tájáról érkezett pályázati anyag. Nem csak szükséges, de érdemes is ilyen jellegű kiállításokat rendezni, kétévenként Nyíregyházára figyel a természetbarátok százezres tábora. Kalmár László a Magyar Természetbarát Szövetség munkatársa Egy kép a kiállításról. *olgár Ildikó kerámiái Felvételeink a kiállításon készültek gyházi Váci Mihály i központ kiállító- Polgár Ildikó kerá- ndeztek kiállítást. A ogató az első pilláién egy kissé meg- aiszen a kiállított érnek attól, amit a közmegegyezés sze- jnség nagy része ke- gondol. Ez a köz- s ugyanis hosszú , művészettörténeti Jatt kerámia alatt köcsögöket, külön- nálati edényeket, a ;áskultúra térhódítá- evezett díszkerámiá- :at, szobrokat, apró ;rt. Már az is rendnek számított, ami- sí kézműves iskoláit Kovács Margit zsánerszobrokat, inszobrászat törvényei akított plasztikákat. évvel ezelőtt Polgár veiből az Iparművé- :eumban rendeztek a Határesetek kiállí- keretében. A soro- címével, mind tar- azt sugallta, hogy alkotások bemutatá- lkozik, amelyek ak- pzőművészet és az iparművészet elképzelt határ- területén, vagy ha úgy tetszik, a senki földjén születtek, amelyek már nem fértek bele a hagyományosan értelmezett iparművészetbe, de még nem alakult ki sem szakmai, sem társadalmi egyetértés, hogyan illeszkednek a képzőművészeti alkotások sorába. Polgár Ildikó alkotásai sem mérhetők a hagyományos iparművészeire alkalmazott mértékekkel. Az ő tevékenysége is hozzájárult annak a szakmai vitának már-már többé-kevés- bé elfogadott eldöntéséhez, amely abból állt, vajon a kerámia homogén iparművészeti műfaj-e, vagy olyan anyagi hordozó, amellyel a behatárolt technikától függetlenül, ipar- művészeti és képzőművészeti tartalmakat egyaránt ki lehet fejezni. Ha ezeket az alkotásokat pusztán technológiájuk szerint vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a művésznőnek olyan technikai, technológiai eszközöket sikerült birtokba vennie és alkalmaznia, amelyek a kerámi .Technika történetében is rendhagyónak számítanak; kétféle anyagot, a porcelánt és az agyagot, ezt a műszaki paraméterei szerint nagyon is eltérő két matériát sikerült egymással „összebékí- tenie”, ezáltal egységes eszköz- rendszert teremtve mondandója kifejezésére. Ez a mondanivaló más igényű, mint a hagyományosan értelmezett ipar- művészeti alkotásoké. Ezekben a tárgyakban nemcsak egyszerűen a forma-, a felületalakításból adódó esztétikai értékek fejeződnek ki, hanem olyan egyéni és társadalmi tudattartalmak, amelyek egyértelműen a képzőművészeti esztétikum sajátjai. Polgár Ildikó műveit határozott egyéni, és egységes művészi világszemlélet kohéziós ereje teszi egy művész egyéni kifejezésmódjává. Ez a világszemlélet egyaránt megmutatkozik porcelán—agyag idoljaiban, amelyben .kifejeződik a modern korra jellemző töredezett értékszemléletünk, anélkül azonban, hogy belső esztétikai értékük töredékes lenne, és ugyanez a társadalmi értékrend jelenik meg azokban a „csendéletekben”, amelyeket tárgyi világunk idézőjeles elemeiből állított össze, ezzel egyszersmind a reáliákból szürreális látványt hozva létre, a jelenséget egy más minőségű jelentéssel ruházva fel. Ehhez a tárgyi világhoz nemcsak a porcelán sütemények, a porcelánból formált porceláncsészék, -kávéskannák tartoznak hozzá, hanem olyan tárgyi elemek is, mint amilyenek például a családi fotók, vagy a személyi igazolvány lenyomata. Dokumentalista művészetnek is nevezhetnénk Polgár Ildikó művészetét, amely kihasználva az általa használt anyag, a porcelán képlékenységét és a kiégetése utáni maradandósá- gát, e dokumentumadalékokból újra rekonstruál egyfajta valóságot, amelyik már nem a hétköznapi tárgyak jelentésével bír, hanem a műalkotásokra jellemző differenciáltabb és komplexebb, azaz a különösség esztétikai birodalmába tartozó jelentést hordoz. Rideg Gábor „Ha csak teltettem, mentem Szabolcsba Darvas József emlékezete születésnapján Nemzeti Parasztpárt alelnöki tiszte, építésügyi, közoktatási, népművelési miniszterség jelzik pályáját, de tagja volt az Elnöki Tanácsnak, s elnöke a Népfrontnak is ... S ami Szabolcs-Szatmár megyei vonatkozásban leginkább kiemelendő: több mint 11 éven át volt a megye országgyűlési képviselője. „Szabolcs-Szatmár megyét egy kicsit második szülőhazámnak érzem.” „ ... úgy éreztem: magukévá fogadtak.”; nagyon szerettem köztük lennni...”; „Ha csak tehettem, mentem Szabolcsba”; Alig volt falu, tanya se, ahol többször ne jártam volna.”; „... ez volt az igazi iskolám...” — írja egyik tanulmányában, s emlékezik a szabolcs-szatmári emberekre, akik „nem jobbak, nem rosz- szabbak, de mindenképpen elmaradottabbak és elhagya- tottabbak”, mint a szülőföld, a Viharsarok emberei. De képviselősége után, a 60-as években is vissza-visz- szatért — ha jóval ritkábban is — ide. Fábián Zoltán emlékezik egy közös író-olvasó találkozóról, amelyen egy isten háta mögötti faluban a helyi tsz elnöke visszaolvasta Darvasnak saját, még fel- szabadulás előtt egy kalendáriumba írt sorait: addig nem lesz igazi irodalmi élet, amíg abba a munkásoknak, parasztoknak nem lesz beleszólása. Valószínűleg ez is szerepet játszott az Olvasó népért mozgalom megindításában. Szintén a 60-as években mint az írószövetség elnöke tett — már kényszerűbb — látogatást ezen a tájon. A „Magyarország felfedezése” sorozatban Szabolcs-Szatmár- ról írandó könyv felkért szerzőjét, Végh Antalt ugyanis a megye akkori vezetősége a Valóságban megjelent Állóvíz című írása miatt (a köztudatban: Penészlek-ügy) nem tartotta alkalmasnak, jobban mondva kívánatosnak a mű megírására. Darvas József kiállt a kezdő író mellett, ahogyan mások mellett is, s e látogatás során tapasztalt élményeiből született többe között A térképen nem található című drámája. Sokasodó feladatokkal, távozó bajtársak — Veres Péter, Szabó Pál, Erdei Ferenc, Fábry Zoltán — egyre súlyosabb örökségével indulnak a 70-es évek. „Darvas József öregedőn, fáradtan, rendetlenkedő szívvel — mindent vállalt.” — írja róla Czine Mihály. Móricz és Veres Péter emlékének gondozása, a lillafüredi találkozó, Szárszó 30. évfordulója, szocialista brigádok tanácskozása, lapalapítás terve... — kiragadott példák a sereg dajkálandó feladat közül. S közben művek: a Kormos ég (1959), a Hajnali tűz (1961), a Részeg eső (1963), bírálatok, tanulmányok — és a szaporodó megíratlan művek.' Darvas József kivételes etikai érzékenységgel tudott szembesülni tévedéseivel, betel jesítetlen reményeivel is: „ ... ha valahol vétettem, ott vétettem — írja az írói szabadság és elkötelezettség kettősségét elemezve —, hogy nem mindig úgy szenvedtem meg ezt az ellentmondást, hogy mindenképpen kiküzd- jem önmagámnak az írói szuverenitást. Ezt a vallomást tanácsnak mondom.” Ha Darvas József írásai napjainkban nem is kavarnak fel vitákat, s közéleti és írói tevékenységének arányai — az írói feladat szemszögé- ■ bői — vethetnek is fel kérdéseket, a Fábián Zoltán által megfogalmazott, „a magyar nép szellemi gyarapodásáért” szolgálatot vállaló emberi modell mindenképpen tiszteletet parancsol. A hűség és a tisztaság vágyával együtt, amelyről Czine Mihály ír a legszebben: „ugyanaz maradt Darvas a nagy-politikában eltöltött esztendők után is, aki volt. mikor az orosh :zi faluvégről elindult: ka ácsonyt váró lélek.” Jánosi Zo' ■ n _______/ Veres Péter, Erdei Ferenc, Ortutay Gyula mellett szerepet vállal a népi írók bal- szárnyának törekvéseiben. S a szervező, szerkesztő munkával párhuzamosan a szépíró Darvas József is egyre teljesebben bontakozik: versek, kritikák, regények, drámák, szociográfiák sora szü- ; letik. Utóbbiakat, A legna! gyobb magyar falu (1937) és az Egy parasztcsalád története (1939) c. munkákat a ma- f gyár falukutató irodalom leg- r- java tartja számon. Regényei ' közül az önéletrajzi ihletésű Elindult szeptemberben (1940) a legegyénibb hangvételű. A körülzárt és harcoktól vérző Budapesten veti papírra a Város az ingová- nyon c. könyvét, amely a főváros történetét mondja el — benne korának bűneivel — . a kiegyezéstől jelenéig. 1945-tel megteremtődnek Darvas József emberi és írói kiteljesedésének ^feltételei. I Felsorolni is sok lenne, mi mindent vállalt, minek volt jj elindítója, részese! Csupán f néhányat kiragadva hittel vállalt funkcióiból: 1945-től t 49-ig a Szabad Szó főszer- i kesztője, 51-től 53-ig, majd f 59-től haláláig az írószövet- í ség elnöke; szerkesztője volt j; a Kortárs c. folyóiratnak t (1957-r-59.); politikusként a 1 A napokban (február 10-én) ünnepelhetné 75. születésnapját Darvas József, ha 1973 decemberében a harmadik infarktus végképp le nem téteti vele a tollat. Nehéz emberi pálya, örökös belső és külső viaskodások 61 esztendeje után, Orosháza utolsó előtti házából a félárva zsellérfiú a Kerepesi temető nagyoknak kijáró sírhelyére került, a példaként tisztelt Móricz Zsigmond és az idősebb testvérként szeretett Veres Péter nyugvóhelye közelébe. A test múló fizikai valóságában, de a szellem jelképességében is. Szegény sorsú — apja az 1. világháborúban esett el —, de tanulni vágyó gyerekként természetszerűen vezetett a kiskunfélegyházi tanítóképzőbe az útja. Mivel állást viszont nem kapott — nem nagyon rejtette véka alá ellenzéki véleményét —, letartóztatás, sőt visszatoloncolás után Budapestre költözik, ahol kapcsolatot keresve a párttal, szerkeszti annak Gondolat című folyóiratát; s 1987. február 7.
