Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-26 / 48. szám
1937.február 26. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Kevesebben fizetnek A sör csak „kísérő” Pénzen vett betegség Változó házadé Volt idő, mikor a kapukért, a telkekért, vagy éppen a- kémények füstjéért vetették ki. Fizettük például garasban, dénárban, aranyforintban, koronában. Ma házadónak hívják, amire évről évre milliókat költ Nyíregyháza népe. Még kimondani is sok, hogy a megye- székhelyen kevés híján 39 ezer lakást tartanak nyilván. A családi házaktól a telepszerű több szintes épületeken át az OTP- öröklakásokig számos módja van a fészekrakásnak — kinek-kinek lehetősége, pénztárcája szerint. A kérdés persze nem ilyen egyszerű, hiszen más a lehetőség és más az igény. Elegendő pénz híján sokan csak ábrándoznak az önálló otthonról, ök azok, akik azt mondják: bár már fizethetnék az adót — mert akkor házuk is lenne... Ugyanis — nem számítva a tanácsi bérlakásokat — a házak, lakások után adózni kell. Az elmúLt tizenkét esztendőben a szobák száma alapján állapították meg az adó ősz- szegét. Például tavaly 12 ezren fizettek házadót Nyíregyházán. Legkevesebbet — száz forintot — az egyszobás, komfort nélküli házakra róttak ki. Ezzel szemben egy 6 szobás, összkomfortos lakás évi adója meghaladta az 1300 forintot. Ez évtől új rendelet van érvényben. A legjelentősebb változás, hogy'most már nem a szobák számát, hanem a lakások alapterületét veszik figyelembe az adózásnál. Az Elnöki Tanács 1986. évi 25. számú törvényerejű rendelete értelmében a tanácsi bérlakások kivételével valamennyi lakás adóköteles. Rendelkezik a jogszabály az adómentesség kérdésében is. így többek közt a komfort nélküli és a szükséglakások után nem kell adót fizetni. Mentesek a kötelezettség alól azok a lakások is, melyek alapterülete az egy- és kétlakásos házakban a száz négyzetmétert, az ennél több lakásos házakban pedig a nyolcvan négyzetmétert nem haladja meg. Az idén január 1. után használatba vett lakások — a használatbavételi illetve fennmaradási engedély keltét követő év első napjától számítva — tíz évig adómentesek, ha a lakások alapterülete az egy- és kétlakásos házakban a 200 négyzetmétert, a több lakásos házakban pedig a 180 négyzetmétert nem haladja meg. Hasonló feltételekkel adómentes tíz évig az a lakás, amely állami tulajdonból kerül magántulajdonba. Az adó alapja tehát a lakás alapterülete. Ha az alapterület meghaladja a 80 illetve a 100 négyzetmétert, adómentesség illeti meg a családot akkor is, mikor az egy családtagra jutó alapterület nem több 25 négyzetméternél. Eszerint adómentes az a 110 négyzetméteres ház, melyben öten laknak, hiszen itt az egy személyre jutó alapterület csupán 22 négyzetméter. De ha ebben a házban hárman élnek, akkor a 100 négyzet- méteren felüli rész, vagyis a tíz négyzetméter már adóköteles. Nem kell figyelembe venni az alapterület megállapításánál a nem lakás céljára szolgáló építmények adója alá eső helyiségeket (mint az üzlet, vagy a műhely), valamint a kiegészítő helyiségeket — így a padlást, a szárítót, a szerszámkamrát, a tüzelőtárolót. Segít eligazodni a jogszabály abban is, hogy ki minősül családtagnak. Ide a közeli hozzátartozók sorolhatók: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon (mint az unokatestvér, a nagynéni), az örökbefogadott, a mostoha és a nevelt gyermek, valamint az örök- befogadó, a mostoha és a nevelőszülő, továbbá a testvér, az élettárs. Ugyancsak meghatározza a törvényerejű rendelet az alapadó mértékét. Városokban ha az adóköteles területrész legfeljebb 40 négyzetméter, akkor négyzetméterenként 80 forintot kell fizetni. Ha 40 négyzetméternél nagyobb az alapterület, de a 100 négyzetmétert nem haladja meg, akkor 3200 forint, plusz a negyven négyzetméter fölötti rész után négyzetméterenként 120 forint. Ha pedig az alapterület több, mint 100 négyzet- méter, akkor 10 ezer 400 forint, plusz a 100 négyzetméter, fölötti rész után négyzetméterenként 180 forint. A helyi tanácsok a jogszabály alapján készítik el rendeletüket a házadóról. Három kérdést szabályozhatnak: az övezeti besorolást, az alapadót növelő illetve csökkentő tényezőket, valamint az adó mérséklésének illetve mellőzésének feltételeit. Nyíregyházán február 23-án hétfőn hagyták jóvá az t tanácsrendeletet a házadóról. Eszerint három övezetet állapítottak meg. Az I. (kedvező) övezetbe tartozik az Északi kiskörút — Szabadság tér — Kossuth utca — Felszabadulás útja — Vöröshadsereg útja — Luther köz — Iskola utca — Széchenyi utca — Bessenyei tér — Bethlen GáKétszintes lakóház valahol Nyíregyházán. A kérdés: mennyi lesz a házadó? bor utca — Egyház utca — Mártírok tere által határolt terület és a határoló utcák, terek mindkét oldala, a Korányi Frigyes utca és a Csaló köz térségében kialakított új lakótelep, valamint a Sóstói út. A II. övezetbe sorolták az I. övezetbe nem tartozó központi belterületeket, továbbá Sóstó- gyógyfürdőt, Sóstóhegyet, Nyírszőlőst, Orost. A III. (kedvezőtlen) övezetbe a Guszev lakótelep és környéke, az Orosi út térsége meg a külterületek számítanak. Az I. övezetben az alapadó tíz százalékával nő, a libán nem változik, a Ill-ban pedig az alapadó 25 százalékával csökken a fizetendő összeg. Bármelyik városrészben áll is a ház, további tíz százalékkal kell növelni az alapadót, ha a lakás a környezetben szokásos megoldástól eltérően épült — azaz klímaberendezéssel felszerelt, vagy szaunája van — illetve ha az épülethez tartozó földterület nagysága a helyben szokásos teleknagyságot legalább 30 százalékkal meghaladja. (Ezt Nyíregyházán minden esetben egyénileg bírálja el a tanács.) Huszonöt százalékkal csökkentik az alapadót, ha az épület olyan rossz állapotban van, hogy alá kellett dúcolni; ha egészségre ártalmas, nedves; ha a szokásosnál olcsóbb anyagból — így vályogból — készült; illetve csak részben közművesített — például vízellátása egyedi kútból történik. Az adóköteles lakásoknál egymástól függetlenül kell alkalmazni az alapadót csökkentő illetve növelő tényezőket. Ám a csökkentéseket is figyelembe véve a házadó évi összege 300 forintnál kevesebb nem lehet. Indokolt esetben a tanács mérsékelheti, sőt el is engedheti az adót. Felére csökkenthető a házadó például a 70 éven felüli nyugdíjasok, valamint a három- vagy több gyermekes családok esetében, ha — az előző évi jövedelem alapján számított — egy személyre eső havi jövedelem nem több 3 ezer forintnál. Teljes adómentesség adható, ha a közös háztartásban élők egy személyre jutó havi jövedelme az öregségi nyugdíj minimális összegét, egyedülálló személynél pedig a 3500 forintot nem haladja meg. Egészségkárosodás, haláleset, vagy más, méltánylást érdemlő esetben — külön kérelemre — is megállapíthat mérséklést, vagy adómentességet a tanács. Várhatóan hamarosan teljes körű házadóbevallás készítését rendeli el a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Eszerint az adóköteles lakásokról a lakosságnak adóbevallást, az adómentességre jogosult személyeknek pedig adómentességi nyilatkozatot kell benyújtaniuk a helyi — így Nyíregyházán a városi — tanácshoz. Ez a kötelezettség a megyeszékhelyen mintegy 30 ezer családot érint. Aki elmulasztja, arra felemelt összegű adót vetnek ki. . / Számítás szerint az új rendelet bevezetésével csökken az adózók száma Nyíregyházán. Viszont a fizetendő összeg magasabb lesz. Háromszáztól több ezer forintig terjedhet attól függően, hogy a város melyik részén, s milyen körülmények között élnek a családok. Az adóbevallás, illetve az adó- mentességi nyilatkozat benyújtása után mindenki határozatban értesül az adókötelezettségéről, a befizetés módjáról, határidejéről. A jövő évtől kezdve a hagyományoknak megfelelő rendben kell befizetni a házadót: vagyis első felét március 15-ig, másik felét szeptember 15-ig szükséges leróni. Bizonyosan sokakat érdekel, hogy mii esz a pénz sorsa. Az adó tanácsi bevétel, amit a köz hasznára fordítanak. Arra költik, amire a legnagyobb szükség van: például utak építésére, gyermekintézmények fenntartására, vagy a rászoruló idősek segélyezésére. Házi Zsuzsa Az alkoholista nem születik, hanem lesz. Természetesen nem máról holnapra, hiszen ennek a betegségnek a „megszerzése” időbe és főleg pénzbe kerül. Mint ismeretes, hazánk lakosainak jelentős hányada mégis megteszi az utat, amelynek során — legalábbis eleinte — viszonylag mértékletes ivóból körülbelül tíz év alatt alkoholbeteg lesz (egy fiatal embernél ez feleannyi idő, a serdülőnél pedig csupán hónapok kérdése!). Erre minden esélye megvan annak, aki a szakemberek véleménye szerinti kritikus mennyiségben fogyaszt italt, azaz naponta megiszik 2—3 féldecit vagy két üveg sört, illetve fél liter bort — amiből az idő előrehaladtával aztán egyre több és több kell. Pironkodhatunk: másfélszer annyit költünk alkoholra, mint egészségünk védelmére vagy testápolásra, és ötször annyit, mint kulturálódásra. Egy 1983-as adat szerint abban az esztendőben fejenként több mint 5 ezer forintot adtunk ki alkoholra, miközben az állami szektorban dolgozók havi átlag- keresete az idő tájt 4700 forint körül mozgott. Ennél is nagyobb baj, hogy az elfogyasztott alkohol 41 százaléka égetett szesz. Ezzel az aránnyal a világranglista dicstelen első helyén osztozunk az NDK-val. A szabolcsi — és az azzal gyakorlatilag megegyző nyíregyházi — helyzetkép felvázolásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy itt terem az ország gyümölcskészletének negyven százaléka. Bőségesen van tehát nyersanyag, és a feldolgozás végett sem kell a szomszédba menni, mert több mint száz szeszfőzde működik a megyében. Büfékkel, borozókkal, italboltokkal is el vagyunk látva, 1984-ben mintegy négyszázat számláltak belőlük, amivel Szabolcs a 6. a megyék sorában. Sajnos, az új formák (szerződéses, jövedelemérdekeltségű üzletek) is elsősorban az italforgalmat növelik^ Ezekután kevéssé meglepő, hogy az utóbbi évtizedben nálunk egynegyedével nőtt a kereskedelemben eladott alkohol mennyisége, sőt, az égetett szeszeké ennél is nagyobb arányban, több mint 56 százalékkal. Utóbbiból évente legalább 12 liter jut egy személyre, ami körülbelül két literrel (!) több az országos átlagnál. És ebben még nincs benne az a mennyiség, amit a bögrecsárdákban eregetnek le a torkukon, vagy más úton-módon jutnak hozzá ... Komoly aggodalomra ad okot, hogy rendkívül kedvezőtlenül alakulnak a fogyasztási szokások. A valaha kimondottan borissza magyar mindinkább pálinkaivó lesz, és itt a megyében csaknem kétszer annyi sört iszik, mint üdítőt. A sör hovatovább kísérőital lesz a rumhoz, vodkához, pálinkához, ami pedig a legkártékonyabb párosítás. Szabolcsban 36—40 ezerre becsülik az ilyen nagyivók számát. Ök jelentik a jelenleg mintegy 12—24 ezer alkoholbeteg „utánpótlását”. A városi tanács ismeretei szerint Nyíregyházán 2 százalék körül lehet az alkoholisták aránya, ami körülbelül 2,5 ezer embert jelent. Azzal is szembe kell néznünk, hogy — amint egy felmérés során kiderült — a középfokú oktatási intézmények tanulóinak több mint fele fogyaszt (egyelőre alkalomszerűen) szeszes italt. Noha az alkoholizmus jellegzetes férfibetegség, rohamosan terjed a nők körében is. a gondozottak egytizede már közülük kerül ki. Az alkoholbetegek kétharmada (!) a derékhadhoz, tehát a 30—49 éves korosztályhoz tartozik. Az imént említett, tehát valójában már gyógyításra szoruló, legkevesebb 12 ezer embernek tavaly az egyötöde (illetve, ha a becsült adatból a felső határ jelenti a tényleges számot, akkor nyilván még kisebb az arány) tartozott a gondozottakhoz. Négy év alatt 60 százalékkal nőtt azoknak a száma, akiket — alkoholizmusuk miatt — elvonó kezelésben részesítettek, elmeosztályon ápoltak. A megyei alkoholgondozó forgalmának adatai szerint körülbelül azonos arányban kezelnek önkénteseket és olyan betegeket, akiket köteleztek az elvonókúrára. Államigazgatási eljárás során 1985-ben a megyében 949 ember esetében született ilyen határozat, amelynek egyharmadát a nyíregyházi városi tanács hozta, mivel a megye- székhelyen kívül a vonzáskörzet is hozzájuk tartozik. Elenyészően kevés azoknak a száma, akik bírósági döntés értelmében Nagyfára kerülnek — 1985-ben mindössze 3 példa volt erre Nyíregyházán, noha sokkal több embernek lenne szüksége a gyógykezelésnek erre a formájára, amit egyébként szigorú jogszabályi eljárásnak és bírósági döntésnek kell megelőznie. Célszerű itt megemlíteni még egy feltételt: a nagyfai munkaterápiás intézetbe csak azok kerülhetnek (a fenti eljárást követően), akik két éven belül sikertelenül vettek részt hagyományos elvonókúrán, és orvosi vélemény szerint újabb ilyen kezeléstől sem várható eredmény. Érthető is ez a körültekintés, hiszen a Nagyfára szóló „beutaló” gyakorlatilag kétéves szabadságvesztést jelent, bár ez az idő rövidebb is lehet, amennyiben a kezelés már hamarabb is sikerre vezetne. Nagyfa előtt tehát végig kell járni a megelőző stációkat. Először is mód van önkéntes, bejárásos kezelésre, aminek helyszíne Nyíregyházán a megyei alkoholgondozó (jelenleg sajnos igen rossz körülmények között dolgoznak, de rémény van rá, hogy még az idén lényegesen javul a helyzet). Ha a beteg nem látja be, hogy csak orvosi segítséggel szabadulhat meg önpusztító szenvedélyétől, akkor a városi tanács szakigazgatási szerve kötelezheti őt hagyományos intézeti kezelésre. A tanács munkáját azonban részben a bizonyítás nehézkessége (a bejelentést bárki megteheti), részben pedig az eljárással kapcsolatos temérdek bürokratikus előírás hátráltatja. Tavaly egyébként Nyíregyházáról 50, a városkörnyékről 100 beteg vett részt kötelező gyógykezelésen; az önkéntesek száma a városban 50, a város- környéki településeken ugyanennyi volt. Kevés az alkoholbetegek rendelkezésére álló kórházi ágy. Emiatt a férfiaknál hónapokig elhúzódik a várakozási idő (a nők kezelése jóval gyorsabban megkezdődhet). A szükségesnél kevesebb hely másik következménye, hogy kényszerűségből az optimálisnál rövidebbre zsugorodik a kezelés ideje. Ezzel is magyarázható, hogy a gyógykezelésre kötelezettek közül igen sokan visz- szaesnek, csak minden 4. beteg gyógyul meg (az önkéntesekről nem vezetnek kimutatást) . Ugyanis nincs az a gyógyszeres kezelés, amely a beteg akarata nélkül (sőt, gyakran annak ellenére!) sikeres lehetne. Igen fontos szerepe van a családi, baráti körnek, a munkahelynek is, amely egyengetheti, de akár el is vághatja a társadalomba visszavezető utat. Aki segíteni akar, annak mindenekelőtt azzal kell tisztában lennie (ezzel az illúzióval természetesen a betegnek is le kell számolnia!), hogy az egykori alkoholistából már sosem lesz, nem lehet „társasági ivó” — egy-két pohár ital lehör- pintése gyakorlatilag elegendő a visszaeséshez. Ezért lenne rendkívül fontos a megtartó közösséget jelentő alkoholellenes klubok számának, tagságának gyarapítása (a megyei klubmozgalom elindításában dr. Horváth Endre, a Nagykállói Elme- és Ideggyógyintézet igazgató-főorvosa szerzett múlhatatlan érdemeket). A szeszmentes szórakozóhely fehér hollónak számít, tehát a klub egyben lehetőséget jelent a szórakozásra is. Végül, ám korántsem utolsósorban említsük meg a családsegítő központokat, amelyek munkatársai akkor léphetnek közbe, amikor a folyamat még visszafordítható, amikor az alkohol még nem okozott jóvátehetetlen károkat. Gönczi Mária A* alkoholizmus: betegség. Hozzászokni könnyű, kigyógyulni nehéz. Kép az alkoholgondozóból.
