Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-25 / 47. szám

2 Keleí-Magyarország Tavaszi zsongás Kelendő a vetőmag Nem sok idejük jut a la­zításra ezekben a hetekben a vásárosnaményi mező- gazdasági szaküzlet dolgozó­inak. Sok a vevő, s ránézés­re igazán bőséges az áruvá­laszték. Van itt minden, ami­re egy kiskertben szükség le­het. Ásók, gereblyék, kaszák, védőkesztyűk, cserepek, kötö­zőanyagok sorakoznak a pol­cokon. Árulnak mezőgazda- sági kisgépeket, vegyszere­ket, sőt még szakkönyveket is. Persze a legtöbb vásárlót a vetőmagvak kínálata ér­dekli. — Van többféle sárgarépa, káposzta, zöldség, karalábé, paprika és virágmag. A vö­röskáposzta és a padlizsán el­fogyott. viszont ma érkezett nagyobb mennyiségben al­mapaprika. Babból nincs ele­gendő. Nagyobb baj, hogy el­kelt az uborkamag, de eb­ből ígértek utánpótlást — tá­jékoztat Magyar Istvánná boltvezető-helyettes. Idén az ellátás nagyjából megegyezik a tavalyival. Fó­lia bőségesen van, gazdag a választék kerti szerszámok­ból. Érkeztek kisgépek is: például rotációs kapák, há­ti, meg motoros permetezők. Tóth István boltvezető még­sem elégedett igazán a vá­lasztékkal : — Sajnos növényvédő sze­rekből szűkös a kínálat. Ren­getegen keresik például a Rubígánt, de ez hiánycikk. A réztartalmú készítmények­ből csak néhány fajta kap­ható. Atkaölő szer egyáltalán nincs, pedig sokan vinnék. Leghamarabb márciusra ígértek belőle. A hiányos választék elle­nére szépen fogy az áru az üzletben. Január végén len­dült fel a forgalom, s azóta naponta átlagosan 50 ezer forintért vásárolnak a bolt­ban. Nem is rossz — főleg, ha azt számítjuk, hogy még csak a szezon kezdeténél tar­tunk. Képünkön: a legtöbb vevő tucatszámra viszi a vetőmag­vak csomagjait. A pult mö­gött: Magyar Istvánné. Párbeszéd K is túlzással szólva már-már a tettle- gességig fajult a vi­ta a korábbi években egy- egy városkörzeti tanács­kozáson Vásárosnámény- ban. Nem sok jót vártak a szervezők az idei megbe­szélésektől sem, ám ezúttal kellemes meglepetésben lehetett részük. Amilyen zajongás volt korábban, olyan nyugodt, kiegyensú­lyozott párbeszéd alakult ki az idén. Ebben az esztendőben öt helyen tartottak városkör­zeti tanácskozást a telepü­lésen. Ezúttal több, .mint félezren vettek részt, s csaknem félszázan mond­tak véleményt. Különösen Vitkán és Gergelyiugor- nyán nőtt meg az érdek­lődés. Bár a lakosság sok jogos panaszt megfogalma­zott, a felszólalók elismer­ték az erőfeszítéseket is. Hogy állunk a tehóval? Ez a kérdés mind az öt he­lyen szóba került. E témában jó hírekről adhattak számot a város vezetői. Tavaly 970 ezer forint volt a településfej­lesztési hozzájárulás össze­ge. A naményiak többsége határidőre teljesítette az önként vállalt befizetést. Vitkán és Gergelyiugornyán letétbe helyezték az össze­get, mivel e két városrész­ben iskolára gyűjtik a pénzt. A központban a te- hó egy részét a vízmű épí­tésére költik, a többit pe­dig a Szőlőskert szennyvíz- elvezetésére fordítják. Különösen sok felszólalót foglalkoztatott a gázveze­ték építésének ügye, az utak, járdák állapota. Gergelyiugornyán pél­dául javasolták, hogy ala­kítsanak ki sportöltözőt, egyúttal kérték a belvízel­vezetés megoldását és se­gélykérő telefon felszerelé­sét. Vitkán a nagy bolt nyitvatartásának megvál­toztatását, közvilágítási lámpa felszerelését, s az állatok átvételének gond­jait említették. A iorgács- lapgyárban megtartott ta­nácskozáson került szóba a lakásvásárlás témája. Pe- tőfi-tanyán a mélyfúrású kút, s az autóbuszközleke­dés javítását igényelték, de szóltak a buszváró létre­hozásáról, s a rendszeres rendőri felügyelet fontossá­gáról. A javaslatok, kérések is tükrözik, hogy az emberek közelebb kerültek a realitásokhoz — szűrték le a tapasztalato­kat a tanács vezetői. A résztvevők megértéssel fogadták a kérdésekre adott válaszokat is, pedig sok ígéret nem hangzott el. Mivel kevés pénzből gaz­dálkodik a város, csak azt vállalhatták, hogy a sok­sok igényt úgy teljesítik, ahogy a pénztárcából futja. Hiszen nyújtózni csak ad­dig lehet, ameddig a taka­ró ér. Nagyobb figyelem a munkaidőre... Beregi találkozások Kilépővel — fodrászhoz...? — Kérek egy kilépőt, mert vár a fodrászom. Néhány évvel ezelőtt nem találtak semmi kivetnivalót az ilyen kérésekben a vásárosnaményi üveggyárban. Ma nincs az a randevúra készülő lány, aki hasonló ügyben fordulna a főnöké­hez. A munkaidő érték, amit védeni kell. Ezért csak na­gyon indokolt esetben járul­nak hozzá, hogy 2—3 órára távozzon a dolgozó. Csak indokolt esetben! — Tavaly valamivel több, mint 2 ezer kilépőt állítot­tunk ki. Ez csaknem 4 ezer óra kiesését jelentette — so­rolja Kiss János, az üveggyár személyzeti és munkaügyi osztályvezetője. — Az idén sokkal szigorúbban vesszük a távolléteket. Az embereket általában szakorvosi vizsgá­latokra engedjük el, illetve olyan ügyekben, melyek el­intézése nem az ügyfélfoga­dás idejétől függ. Szembetűnő a változás a portai nyilvántartófüzet ada­tai szerint is. Találomra vá­lasztottuk ki néhány nap be­jegyzéseit. — Míg tavaly november­ben három nap alatt 38, idén februárban ugyanennyi idő alatt 7 személy távozott magánkilépővel — összesí­tette az adatokat Rózsa Lu­kács, őr. Megváltozott az ügy fél­fogadás Kedvező változást jelen­tett, hogy a városban módo­sult az ügyfélfogadás rendje a hivatalokban. Sokat számít például, hogy az OTP-ben délután is van pénztár. Feb­ruár óta jobban igazodnak a gyárak, vállalatok munka­rendjéhez a tanácson is. Az oldalt összeállította: HÁZI ZSUZSA — Hetenként kétszer: hét­főn és csütörtökön reggel 8- tól este fél 7-ig várjuk az ügyfeleket — tájékoztatott Némethné dr. Szabó Éva, a végrehajtó bizottság titkára. — Ezeken a napokon dél­után 4-ig teljes létszámmal dolgozunk. Négytől fél 7-ig pedig annyian maradnak benn, hogy valamennyi osz­tályon érdemi ügyintézés történjen. Hasonló követel­mények szerint szerveztük meg a szombati ügyeletet, amikor reggeltől délig egy 10—12 tagú munkacsoport tart szolgálatot. Legnagyobb gond; a késés Bár eddig is volt hétvégi ügyelet a városházán, nem sok hasznát vették a hely­beliek. Tavaly legfeljebb ha félszázan kopogtattak a hi­vatalban munkaidőn kívül. Szombatonként pedig sokszor hónapokig nem tévedt be senki sem. — Már hagyomány, hogy az idézésekre két időpon­tot írunk — folytatja a vb- titkár. — Egyet munkaidő­ben, egyet pedig munkaidőn kívül. Ki-ki maga döntheti el, hogy mikor keres ben­nünket. De ha azt tapasztal­juk, hogy túlságosan sokan jönnek munkaidőben, arról értesítjük az érintett válla­latokat. A munkaidő védelme per­sze nemcsak a hivatalok myitvatartásától függ. — Nálunk elég sok lány és asszony dolgozik. Ameny- nyire lehet, igyekeztünk minden kényelmet megadni szakembereinknek — említi Kiss János. — A gyári büfé­ben például olyan az áru- választék, hogy itt is hozzá tudnak jutni a napi cikkek­hez a háziasszonyok. Heten­ként kétszer rendel az üzem­orvos. Tehát gyógyszerfel­iratás, vagy kisebb vizsgála­tok miatt felesleges kilépőt kérni. De ha bírósági ügye van valakinek, egy egész na­pot kivehet, mert mióta meg­szűnt a bíróság nálunk, Kis- várdához tartozunk. Sokkal nagyobb gond, hogy mindennaposak a késések az üveggyárban. — Különösen a beregi Vo­lán-járatokon aggasztó a helyzet. Ezekről a vonalak­ról rendszeresen 10—15 perc­cel kezdés után érkeznek az emberek. Mivel nálunk fo­lyamatos műszak is van, a hétvégeken az éjszakai mű­szakhoz például Hetefejér- cséről délután 5-kor indul­nak, ha este 10-re itt akar­nak lenni. Ez a gond sürgős megol­dást követel. Beregben sok a fiatal, így várhatóan egyre több ember problémája lesz ez a bejárásnál. „Ezen a tájon, ahogy a beregi ember mondja nyáron egy köböl víz, egy marék sár, ősszel egy marék víz, egy köböl sár. Az itt elért terméseredmények tehát az áldozatos teremtő munka, a tudatos emberi helytállás bi­zonyítványai ... Ezért neme­sítenek naményi jonatánt, ezért tudnak parancsolni a faforgácsból bútorlapokat gyártó hatalmas gépsoroknak, a munkáskezek ezért képe­sek míves ólomkristályokat formálni...” Ezekkel a szavakkal kö­szönti az olvasót a Beregi találkozások című kiadvány­ban Illés Elemér, a vásáros­naményi városi pártbizottság első titkára. A kötet — mely jelentős társadalmi összefo­gással készült, s a lokálpat­riotizmus ékes bizonyítéka — méltó folytatása a Találkozá­sok Bereggel című munká­nak. Az előző kötet már megjelenésekor sejttette: az első találkozást hamarosan követnie kell a másodiknak is. Ha rajtam múlna, még hagynám, hogy örüljön egy kicsit a gondtalan gyermek­kor meséskönyvektől, hajas­babáktól ékes világának. Ahogy elfogódottan helyet foglal a széken még igazi kislány. De mikor rám eme­li a szemét, tekintetében már sugárzik valami a fel­nőttek komolyságából. Erre szüksége is van. Hi­szen Nagy Csilla, a vitkai ál­talános iskola nyolcadikosa — alig valamivel túl a gyer­mekéveken — élete első nagy döntésére készül: pályavá­lasztás előtt áll. — Én már határoztam — bólint komolyan. — Nyíregy­házán, a közgazdasági szak­középiskolában szeretnék ta- vábbtanulni. — Egyedül döntöttél, vagy segített valaki? — A szüleim mellett az osztályfőnököm: Miklós Ele­A vásárosnaményi könyv­tár gondozásában látott nap­világot a második — fotók­kal is illusztrált — „találko­zás”, mely elsősorban a be­regiekről és a beregiekhez szól. De kedves olvasmányul szolgálhat mindazoknak, akik szeretik megyénk e szépséges táját. Tavasztól: nagyobb választék Gépek — kölcsön Bár az építkezések sze­zonja egy kicsit még várat magára, azért télen is van forgalom a Nyírgépfu vásá­rosnaményi gépkölcsönzőjé­ben. Második éve — 1985 szeptemberétől — működik a kölcsönző a Veress Péter utcában. Betonkeverők, ütvefúrók, parketta- és szélcsiszolók állnak az érdeklődők ren­delkezésére. Idén tavasszal újabb masinákkal — többek közt egy habarcskeverő gép­pel is — bővül a választék. A múlt évben csaknem 150 ezer forint értékben kölcsö­nöztek innen gépeket az ügy­felek. Nyáron leginkább a betonkeverőket vitték, a hi­deg hónapokban pedig főleg a belső, szakipari munkák­hoz szükséges eszközöket ke­resik. Lehetőség van rá, hogy olyan berendezéseket is bé­reljenek, melyek csak a Nyírgépfu központi telepén találhatók meg. Előzetes igénylés alapján például vib­rátorokhoz, áramfejlesztők­höz is hozzájuthat a lakos­ság a vásárosnaményi lera­kat közvetítésével. mérné volt a segítségemre. Még így sem ment könnyen a választás, mert több pálya is tetszik. Gondoltam rá, hogy tanárnő, fodrász, esetleg kozmetikus leszek. De ez még kisebb koromban volt. Most nyolcadikban először úgy szá­mítottam, hogy a vásárosna­ményi gimnáziumba kérem a felvételem. Aztán rájöttem, jobban járok, ha az érettségi mellett egy szakma is lesz a kezemben. Ezért választottam a közgazdaságit. — Az osztályból többen ké­szültök ide? — Nem. csak én egyedül. Az iskolában huszonhatan vagyunk nyolcadikosok. A fiúk szakmunkásképzőbe, a lányok szakközépiskolába je­lentkeztek, többségében ke­reskedelmibe. Kicsit rossz, hogy egyedül leszek. De én nem akarok a pult mögé áll­ni, hanem irodában szeret­nék dolgozni. A közgazdasági után — ha sikerül — szeret­ném a számviteli főiskolát is elvégezni. A középiskolába felvételiz­ni is kell. Milyen esélyekkel készülsz az erőpróbára? — Azért van merszem be­levágni, mert jó erős négyes tanuló vagyok. Kedvenc tan­tárgyam a matematika, a fi­zika, a kémia, az orosz. Ebben a tanévben ala­posabban készültem az órák­ra, különösen a felvételi tárgyakból. Az iskolában matematika fakultáció in­dult, amire én is beiratkoz­tam. Matematikából meg ma­gyarból a tanulmányi verse­nyen második lettem. A pá­lyaválasztási füzetben olvas­tam, hogy idegennyelvű gyors és gépíró tagozat indí­tását tervezik a közgazdasá­giban. Én erre a tagozatra szeretnék járni. Tudom, hogy oroszból is lesz felvételi, de nem félek. Szerencsére köny- nyen megy és érdekel is a nyelvtanulás. Tanáraim tud­ják, hogy hová készülök és külön is foglalkoznak velem. — Biztosan gondoltál már arra, hogy ha sikerül a felvé­teli, teljesen megváltozik az életed. — Kicsit furcsa elképzelni, hogy szeptemberben már nem itt kezdem a tanévet. Jó lenne tudni milyen lesz az új iskola, kik lesznek a taná­raim, az osztálytársaim. Sze­retnék kollégiumba kerülni. Nem félek, hanem inkább kíváncsi vagyok. Amit bizto­san tudok: nagyon hiányozni fognak a szüleim, az ottho­nom. Nehéz döntés 1987. február 25.

Next

/
Thumbnails
Contents