Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-19 / 42. szám
2 Kelet-Magyarország 1987. február 19. Munkatársaink szem ügyre vették Boltkép kívül, belül Ki a felelős a gyermekért? Egy mátészalkai levél, és ami mögötte van őrizni a hangulatot A régi nyíregyháziak bizonyára emlékeznek még arra, hogy a Kossuth téri Csemege nem egy bolt, hanem „a” bolt volt az egyre épülő, gyarapodó megyeszékhelyen. Patinás helyen, a Takarékpalotában alakították ki az üzletet, ám az egykori fény mára megkopott. Olyannyira, hogy tavaly betört egy hatalmas üvegtábla és az üveges nem vállalta, hogy a száraz, szúette fába belerakja az új táblát. Belülről sem szívderítő a kép, hisz kopott a tapéta, jó pár helyen levált a falról. — Évek óta sürgetjük a vállalati központtól a felújítást — mondta Droppa Istvánná boltvezető-helyettes, aki élete első munkahelyén, 1968 óta gyakorolja a kereskedelmi szakmát. — Ügy 40 millió forintot rebesgetnek, Nno és az ígéretet, hogy'talán az idén vagy jövőre mi kerülünk sorra ... Pedig a csemegekosaras embléma kötelez bennünket, mert az ország mintegy 300 Csemegeboltjában még a formaruhánkat is egységesítették, és egy manapság fellendülőben lévő szemléletet honosítottak meg. Nevezetesen azt, hogy menni kell az áru után — kapásból 15—20 szállítópartnert .sorolt fel Droppáné —, s ráadásul meg kell küzde- nünk egy óriási hátránnyal. Hagyományos formában üzemelünk, s már régóta az önkiszolgáló bolt nyert csatát. Ennek ellenére olyan árucikkeket „hajtanak fel” az ország minden részében, amiért szívesen bemennek az emberek. A Csemegében még az is divat, hogy egy kóla, kávé 'mellett az állópultnál szót váltanak az emberek. Ezt a sajátos hangulatot szeretnék őrizni továbbra is. ZSÜFOLT HELYISÉGEK Nem sok jóra számíthat a közelgő kikelettel a nyírbátori Zöldért-bolt előtti park. Kellős közepén vidám társaság, amelynek egyetlen férfi tagja bömbölő magnót tart kezében, s táncra buzdítja a tarka szoknyás lányokat. Lábuk a fiatal cserjéken tapos, a szemetet szétdobálják maguk körül. A falhoz támasztva kerékpárok várakoznak. Az egyetlen biciklitartó kevésnek bizonyul. Bent a boltban más a kép. Igaz, első pillantásra látszik, az egykor tervezett forgalmat már rég túlhaladta az üzlet. Ezért is sorjáznak az üdítős ládák a földön. A gondolákon másnak kell a hely. Franyó Józsefné boltvezető számokat sorol. Jelenleg havi kétmillió a forgalom, amely a nyitáskor még ennek felét sem érte el. Az élelmiszerek, fűszerek pultján rendben a portékák. A kenyeres pulton minden egykilós kenyér külön csomagolva. A raktár és a közlekedő a forgalomhoz mérten is zsúfolt. A folyosón tele karton vár sorára. A bolt 11 dolgoA mosószereknek, egyes vegyi és papíráruknak csak a földön jutott hely a nyírbog- dányi ABC-ben. (Farkas Zoltán felvétele) zója, közöttük egyetlen férfi, naponta kétszer viszi el a felgyülemlett papírt és szemetet a közeli kukába. Az üzlet hátsó kijáratán kilépve azonnal a lakóházhoz tartozó játszótéren vagyunk. Le- betonozott, rendben tartott terület, amelyet csak rövid időre foglalnak el a szállítók autói. A dolgozók kényelmét öltöző, szociális helyiségek is szolgálják. A belső rend megtartása nem könnyű feladat. A külső környezeté talán még ennél is nehezebb. NEM CSILLOG, DE ... Nem egy csillogó-villogó hipermarket Nyíregyházán a kis, kétszemélyes önkiszolgáló bolt a Kossuth utca elején. De az is igaz, hogy előtte még a legvadabb csúszká- lós időkben is el lehetett menni, s a benti állapotokra sem érkezett panasz. Olyan ez az üzlet, mint egy igazi kis falusi bolt, ahol a törzs- vásárlók ismerik egymást, s őket a kereskedők — mindez a nagyváros szívében. Reggel nyolc óra tájban ugyan már meglátszik a kövön a vevők cipőjéről leolvadt lé, de az is egyértelmű: itt nem feledkeztek meg o zárás utáni takarításról. Zsúfolt a kicsi helyiség, minden talpalatnyi helyet kihasznál a szerződéses üzlet vezetője, Oláh Lajos és felesége. Mindezt azonban úgy teszik, hogy toözben sikerül megőrizniük a rendet. Tisztaságmániás háziasszonyok biztosan találnának persze munkát maguknak, de azt hiszem, itt nem is lenne elvárható a patikaragyogás. . Oláhék elmondták, előfordul, hogy át kell törülgetni időnként az érkező árut, néha a tejeszacskókat is összekoszolja folyós társuk, de arra ügyelnek, hogy ami a vásárlók kezébe kerül, azt meg lehessen fogni utólagos kézmosás nélkül. Reggelente ugyan nincs mindig idő az ilyesmire, hiszen — bár hivatalosan hétkor nyitnak — már hat órától fogadják az első vevőket, s ilyenkor — ahogy érkezik — rekeszből fogy a tej, kakaó is. A roham csillapultával azonban minden a helyére kerül, s a déli zárást követő újabb takarítás után, három órakor ismét a megszokott rend fogadja a betérőket. MEGKOPOTT, FELÚJÍTÁSRA SZORUL Árutól roskadozó polcok között araszolok Kisvárdán, az áruház ABC-osztályán. — Kicsit zsúfoltan vagyunk — panaszolja Tótfa- lussy Ferenc osztályvezető. Tizenöt éve, amikor megnyílt a bolt, összesen huszonnyolcán dolgoztak az ABC-ben, ma pedig már hatvanon szolgáljuk ki a vásárlókat. Súlyos gond, hogy kinőttük az öltözőket. Viszont raktár egyelőre van elegendő. Jól használható erre az épület pincéje is. S ez nagy szerencse, mert időközben jelentősen megnőtt a választék és a kereslet. Az idén 130 millió forintos forgalomra számítunk. A portéka tiszta és gondosan rendezett. Szép rend van hátul is, az irodák, raktárak táján. Persze az előző másfél évtized nem múlt. el nyomtalanul az áruház fölött. A külső burkolat megkopott, elkoszolódott. Benn pedig — hiába festik ki minden ősszel a helyiségeket — alaposan megviselte a berendezést a napi több ezres vevőforgalom. Nagy szükség lenne egy alapos felújításra. — Erre már nem kell sokáig várni — újságolta az osztályvezető. — Terv szerint az idén tatarozzák az áruházát. Lemossák, felfrissítik a homlokzat különleges burkolatát. Ahol szükséges, ott újravakolják a falakat. Talán mindez nemcsak terv marad. RENDET KÉRÜNK Takaros épület, bőséges áruválaszték — ránézésre kedvező az összhatás a nyír- bogdányi ABC-ben. Tetszik, hogy többféle péksütemény és tejtermék kapható, sőt van füstölt áru is. Viszont a hűtövitrinben árválkodó szikkadt szalámivégek, s fagyos zsírtól csillogó kolbászdarabkák látványa legalább any- nyira zavaró, mint a földre rakott mosószerek, s más vegyi- és papíráruk halmai. — Kellene néhány állvány, talán kapunk is — szól Ujj Istvánná boltvezető-helyettes, aki kedden reggel harmadmagával állta a vásárlók rohamát. Láthatóan nem sok idő jutott a csúcsforgalomban a rendezgetésre. A raktárban itt is, ott is üres rekeszek akadályozták a közlekedést. Egy asztalon a hamarjában bekapott reggeli maradványai hevertek. Kikerültünk közvetlenül a tejhűtő előtt néhány tejtermékekkel megrakott műanyag ládát is. — Ami délig elfogy, azt nem szoktuk a hűtőbe rakni — kaptam a nem éppen megnyugtató magyarázatot. Kétségkívül nem volt könnyű dolga a három kereskedőnek ezen a zsúfolt reggelen. Abban nincs semmi kivetni való, hogy a raktári segédmunkás is beállt a pult mögé — de abban igen, hogy fehér köpeny híján munkásruhában osztotta a pékárukat. Sőt volt vevő, aki saját magát szolgálta ki az egyébként nem önkiszolgáló kenyeres pultnál. Mondhatnánk, nem nagy dolog — de szemet szúr. Pedig kár, mert az üzlet annyira új — 1985 őszén adták át —, hogy nem lenne túl nagy fáradság kifogástalan rendet tartani. Lassan megszokott dologgá válik tanulmányok, újságcikkek sztereotip, oktató sőt kioktató hangja, amellyel mindenért az iskolát, a pedagógust teszik felelőssé. A Kelet-Magyarország február 7-én megjelentetett „Mese volt a piros autó” című cikke szinte azt sugallja, hogy a mátészalkai iskolák („ahol az ilyen gyerek válhat példaképpé, ahol az ilyen cselekedet számit hőstettnek”) maguk is erre nevelnek, szinte ezt tanítják. Honnan vette a cikk írója a bátorságot, hogy ezt leírja? Meggyőződött róla, hogy tényleg hősként ünnepük őket? A gyermek nem élettelen anyag, amit tetszés szerint formálunk. Nem válogatott, elit gyermekek népesítik be az iskolákat. Sehol nem akad oktatási intézmény, ahol ne lenne nehezen nevelhető, személyiségzavarral, jellembeli hibákkal megvert gyermek. Nem az iskolák forgalmazzák az erőszakot, bűn- cselekményeket népszerűsítő filmeket, nem a pedagógusok csempészik be a videóra másolt horrorokat. Nem mi írtuk a szabadosságra, az erA szárnyait bontogató nyíregyházi városvédő és -szépítő egyesület már az intézőbizottsági ülésen sok, megszívlelendő javaslatot vetett fel. Ezek között is a legtetszetősebb az, amely előirányozza a városon átfolyó Ér-patak partjának rendezését, a Széchenyi utcáig ' sétánnyá alakítását. Itt föltétlenül számítani lehet a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a városi tanács együttműködésére, ami azt eredményezheti, hogy a patakban tiszta víz lesz, s a környezet pihenésre, sétálásra alkalmassá válik. Javaslat hangzott el arról is, hogy a Sóstói úti székelykaput is rendbe kellene hozni. Érdekes ötlet, amely fénykölcsi értékek felborítására buzdító cikkeket. Nem az iskola minősítette konzervatív, kispolgári maradványnak az erkölcsi normákhoz való igazodást. Ha hibásak vagyunk, akkor abban vagyunk azok, hogy felfigyelve a tanulók között terjedő „mesére” féltve gyermekeinket, akiket felelősséggel nevelünk —, értesítettük a rendőrséget. Mindez nem dagad „országos botránnyá”, ha az ügy lezárása előtt nem szellőzteti a sajtó, nem kürtöli szét a rádió. Érdemes lenne elgondolkodni rajta, kié a nagyobb felelősség abban, hogy ki válik ideállá, példaképpé. Furcsa ugyanabban az újságban ez a „sommás ítélet” arról az iskoláról, amelynek országos kulturális-, tanulmányi és sporteredményei- ről számoltak be eddig. Talán eleget mondott volna a cikk akkor is, ha nekünk szánt olcsó, didaktikus befejezését mellőzi. A Zalka Máté Általános Iskola tantestülete képfelvételeken kívánja megörökíteni a megyeszékhely jellegzetes házait, s azokat a környékeket is, amelyek a jövőben lebontásra ítéltetnek. Örömmel nyugtázták azt is, hogy még ebben az évben Jósa-szobor kerül a róla elnevezett városrészbe, de igényként merült fel az Örökösföld szépítése, esztétikus környezetének kialakítása is. A sok javaslat sokat ígér, de — amint ezt elmondták az egyesület szervezői — mindez csak akkor válik igazán átütő erejűvé, ha mind több nyíregyházi csatlakozik az új közösséghez, s újabb és újabb elképzelésekkel termékenyíti meg a szebb városért dolgozni akarók terveit. (A szerk. megjegyzése: Távolról sem volt szándékunk az említett ügyben túlhangsúlyozni a pedagógusok — s különösen az említett iskola — szerepét. Tudjuk, a felelősség sokirányú, s ebből csupán egy töredék jut a nevelőkre — sokkal több a szülőkre, a családokra, a társadalomra. Megjegyezzük viszont: az „ügy” korántsem azzal kezdődött, hogy azt lapunk megírta — hanem azért írtunk róla, mert Mátészalkán és környékén már valóságos rémtörténetek borzolták a közvéleményt egy — szerencsére — diákcsíny miatt. A gyermekek nevelésében tapasztalható negatívumokban osztjuk a tantestület véleményét és köszönjük soraikat.) A tárgyalóteremből Összetörte, sorsára hagyta Gyakran szerzünk tudomást olyan bűncselekményekről, amelyeket házastársak, vagy volt bázastáirsak egymás sérelmére követnek el. A 49 éves Oláh Mihál ytól már az első felesége is azért vált el. mert állandóan brutális magatartást tanúsított, ha ivott. Ez pedig elég gyakran megesett vele. A második felesége is elvált tőle, de később megbocsátott és élettársi kapcsolatot létesítettek egymással. Oláh Mihály ezután sem nézett kevesebbszer a pohár fenekére, s bizony ittas állapotban nem csak iaz élettársa rettegett tőle Gávávencsellőn. Kétszer ítélte el a bíróság súlyos testi sértés miatt, egy ízben pedig próbára bocsátásra lopás miatt. A próbaidő alatt követte el a volt felesége sérelmére az újabb súlyos testi sértést. A vádlott a tárgyaláson már bilincsben jelent meg. Oláh 1985. december 20-án ittas állapotban ment haza. Otthon szóváltásba keveredett az élet- társával, megöléssel fenyegette s kézzel, majd egy karóval ütötte és rugdosta, ahol érte. Az alaposan összetört asszony N. J. gá- vavencsellői lakos udvarán levő istállóban húzódott meg. A vádlott, mint aki jól végezte dolgát, lefeküdt aludni- A sértettnek szerencséjére szemtanúja is volt arra, hogy Oláh a karóval rátámadt. A keresésére indulók ráleltek az istállóban és bevitették mentővel a kórházba. A bántalmazások következtében a sértett dbbhártvarepedést. csonttöréseket. mellkasfalzúzó- dást és más sérüléseket szenvedett el. Tizennégy hét kellett ahhoz, hogy sérülései meggyógyuljanak. Oláh Mihályt a Nyíregyházi Városi Bíróság bűnösnek mondta ki siilyos testi sértés bűntettében, s főbüntetésül 1 évi szabadságvesztéssel sújtotta, mellékbüntetésül 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság elrendelte alkoholista kényszergyógyítását. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a vádlott kismértékben korlátozva volt cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésében és a felismerésnek megfelelő magatartás kialakításában, valamint azt, hogy bűnösnek érezte magát. Súlyosító körülményként értékelte, hogy büntetőeljárás hatálya alatt, ittas állapotban követte el a bűncselekményt, gátlástalanul, kitartóan bántalmazta a sértettet és azt, hogy az élet és testi épség elleni bűncselekmények az utóbbi időben nagymértékben elszaporod- tak Az ítélet jogerős. Dr. Szabó Pál ügyész PÁRNAVARRÓK Vas megyében elsőként újszerű kezdeményezéssel állt elő a Latex kőszegi bútorszövetgyárának KlSZ-bizottsá- ga. Még tavaly ősszel elhatározták, lehetőséget teremtenek arra, hogy munkaidőn túl kiegészítő keresethez jussanak. A bútorgyári KISZ- esek díszpárna kivarrására kötöttek szerződést a gyárral. Eddig mintegy 120 ezer forint értékű munkát végeztek el munkaidő után, otthon. (Vas Népe) KUNOK EMLÉKE A túrkevei Finta Múzeumban nyílt meg a Kunok emléke Magyarországon című kiállítás. Szemlélteti az anyag, hogy a Fekete-tengertől északra elterülő füves pusztákon 1055-ben jelentek meg először a kunok. Hazánkba 1239-ben menekültek a keletről jövő támadások elől. Sok-sok emlék őrzi életmúltjukat, viseletűket, népi kultúrájukat. Kiemelkedik közülük a kiskunmajsai, a csó- lyospálosi és az úgynevezett csengelei lelet. Mindegyik a kun harci viseletét őrzi. (Szolnok megyei Néplap) NYUSZI ÜL A SAROKBAN Eredeti ötlettel oldották meg a kaposvári főiskola állattenyésztési karán az angoranyulak természetes szaporítását. A tenyésztők szerint világszerte gondot okoz, hogy ezek az állatok ketrecben tartva nem szaporodnak megfelelően. Ennek az az oka, hogy a nőstények amint meglátják a melléjük helyezett hímeket, a ketrecek sarkába menekülnek, és szembefordulnak párjukkal, amivel meghiúsítanak minden közeledést. A kaposvári szakemberek a nyulak viselkedésének tanulmányozása alapján igen egyszerű megoldást találtak: kör alakú ketrecekbe tették a szaporítandó állatokat. Ezekben a nőstények nem tudnak a sarokba menekülni, így annak rendje és módja szerint megtörténik a párzás, fogannak és születnek a kis angoranyulak. (Somogyi Néplap) TÜZIPELLET Kétezer tonna tűzipelíetet — szalmából, illetve kukoricaszárból készült, szárított, lisztté őrölt és 10—20 milliméteres rudacskába préselt tüzelőanyagot — állít elő az idén sinatelepi üzemében az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát. A szakvélemények szerint a tűzipellet fűtőértéke a közepes minőségű szénével azonos — 3500—4200 kilokalória —, égési tulajdonságai kedvezőek. Nem szeny- nyezi a környezetet, füstje nem tartalmaz szén-monoxi- dot, illetve kén-dioxidot, s hamuja trágyaként hasznosítható. (Fejér megyei Hírlap) ARBORÉTUM AZ, AVASON Az operatív bizottság elképzelése: az arborétum feladata több célú. Miskolc a legszennyezettebb levegőjű városok közé tartozik, amin valamit ez a kis zöldfelület is javíthat. Hangsúlyozni kelt a park oktató jellegét. A fák, cserjék alatt magyar és latin nevek, valamint az alapvető tudnivalókat tartalmazó táblák lesznek. A védelemre, a megőrzésre érdekes tervet dolgoztak ki. Három évig, amíg a növények meg nem erősödnek — a nagyközönség számára csak ezután nyitnák meg — ez a terület a „kertbarátok kirakata1’ lenne. Az egyes kis parcellákat e kertbarátok művelhetnék, különleges dolgokat alakíthatnának ki. Érdekes színfolt a sziklakért, a szivárvány rózsakert és az örökzöld bemutatókert. (Észak-Magyarország) Városvédők tervei Jósa-szobor lesz a Jósavárosban
