Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-19 / 42. szám

1987. február 19. Kelet-MagyarArszág 3 Égéstér, füstcső, láda Kisváráéról Fűtés, mozdonnyal Gázkazánokhoz égéstereket állít össze a budapesti Autó­fém Szövetkezetnek a kis- várdai Építő- és Szerelőipa­ri Szövetkezet. Ugyanezek­hez a kazánokhoz füstcsöve­ket is készít. A szövetkezet másik jelentős partnere a Vulkán Öntödei Vállalat, melynek az idén 1300 tonna, a Német Szövetségi Köztár­saságba exportálandó súly­zótárcsa és gömbsúlyzó fes­tését és csomagolását végzi el. Az említett termékeket az NSZK-ban testedzésre hasz­nálják. A szövetkezet csomagoló ládákat is gyárt, s azokban a kisvárdai Villamosszigetelő és Műanyag gyár fékbetétei kerülnek a győri Rába Va­gon- és Gépgyárba. A szövet­kezet az idén a Rábának mintegy 7,5 millió forint ér­tékű munkát végez. Ebben az évben 54 millió forint terme­lési értéket tervez. Az idei ipari kapacitás teljesen, az építőipari és szerelőipari tel­jesítőképességének pedig a nyolcvan százaléka lekötött. Egy faipari szárítóüzemet is szeretne létrehozni a szö­vetkezet. Ennek hőellátását egy 424-es volt vasúti moz­donnyal oldják meg, mely a szövetkezet egész telepét is fűti. Ha a szárítóüzemet si­kerül tető alá hozni, akkor a kollektívának a bútorgyárak­kal jó kooperációs lehetősé­gei nyílnak. (csgy) Hodász: felfelé a lejtőn Emelt tővel a nyilvánosság előtt Nincs kellemetlenebb attól, ha egy gazdasági év után a vezetőknek kudarcról kell számot adni. Az ember úgy érzi, nincs, nem lehet felmentés. Mert meddig igaz a magyará­zat: a gyenge termőhelyi adottság, a belvíz, az aszály, a szigorú szabályozás? Leginkább akkor sántít az érvelés, ha közvetlen közelben és távolabb is, ugyanolyan földön, ha­sonló eszközökkel, mindenben egyező teherviseléssel egy vagy több gazdaság szépen elboldogul. Hodászon a Béke Termelő- szövetkezetben 1985 után 12 millió forint ráfizetéssel zár­tak. Szanálták a gazdaságot. Az eljárás során a problé­mák egész sora került a fel­színre. Az állattenyésztés alacsony, veszteségtermelő produktumának okát a gyen­ge takarmányellátáson ke­resztül az anyagi érdekelt­ség körüli gondokig sok mindenben kimutatták. Nö­vénytermesztésnél és főként a téli almánál, az alkalmazott termesztéstechnológia, ter­melésszervezés is közreját­szott a pénzügyi egyensúly romlásában. Keserű pirula volt Keserű pirula volt ez, de le kellett nyelni. Erről Tóth Elekkel, egy különleges stá­tusú szakemberrel beszélge­tek. Néhány szót a státus kü­lönlegességéről. A kettős el­nökség nem új és nem is rit- ja jelenség. Hodász esetében is célszerűnek látszott, hogy az évek óta sikeresen gazdál­kodó vajai tsz elnökét, Iklódi Lászlót kérjék fel kettős el­nöknek. Hogy mégis Tóth Elek beszél most az 1986-os gazdálkodásról, annak oka, hogy Iklódi László elfoglalt­sága nagy, így állandó he­lyettesítője Tóth Elek, aki a vajai termelőszövetkezet ko­ordinációs igazgatója. Hogy mik vannak! A rádió-híradásokra igencsak hegyezem a fülemet. A múlt hé­ten először szerdán az Esti Magazinban hangzott el a fővárosi tanács egyik fő­osztályvezetőnőjének sza­vaiban, amikor a tehóról beszélt: „Ez nem igazán nagyvárosi hozzájárulás", de ekkor még azt hittem: rosszul hallok. Másnap reg­gel megismételték, így megnyugodhattam: a hiba nem az én készülékemben van. Bevallom hirtelen ha­ragra gerjedtem, aztán be­láttam, hogy a főosztályve­zetőnőnek igaza van. Egy magunkfajta szabolcsira évente körülbelül kétezer forintot ad az állam, egy pesti a tizenhétszeresét kapja, akkor - pedig miért nyúlna a zsebébe ... Nem tudom ki honnan szerzett információt az El- mex zselé jó tulajdonsá­gairól, tény, bogy amint megjelent a boltokbarf, úgy vitték, mint néhány éve ha téliszalámi került a pultra, vagy mint most, ha osztá­lyon aluli banánt árulnak első osztályú áron. Amikor elfogyott az Elmex, s már hetekig nem lehetett kapni egyik ismerősöm nem átal­lott útlevelet váltani és ki­utazni Csehszlovákiába, mert azt hallotta, hogy ott mindig van, s még sorba sem kell állni miatta. Más­nap hazaérkezett, sokmin­dent vásárolt, fogkrémet azonban nem talált. Sze­rencséjére felesége itthon szerzett pult alól néhány tubussal. Az eredmény nem is maradt el. Ismerősöm azt mondta: ez valóságos cso­da. Amint ezt a micsodát rányomja a fogkefére, nyomban lefolyik az aljára a kis szőrcsomók közé, on­nan pedig egyenest a mos­dókagylóba. Szóval még hozzá sem ért a fogához. A korábban megsárgult mosdókagyló viszont hófe­hér lett tőle. A reklám annyira meg­fogott, hogy majdnem vet­tem tetőcserepet. Igaz, egyelőre csak a földre rak­hatnám, de a reklám — az ingyenes szállítás, a díjta­lan szaktanácsadás, a cse­répszükséglet összeállítása — magával ragadott. Fel­korbácsolt kíváncsiságom odáig juttatott, hogy végig­olvastam az általános el­adási és szállítási feltétele­ket, amelyben szép sorjá­ban megtaláltam a meg­rendeléssel, az árakkal, a csomagolással, a szállítás­sal, a garanciával kapcso­latos tudnivalókat, s végül azt is: mi van akkor, ha a gyár nem tesz eleget szállí­tási kötelezettségének. Mit mondjak? Lenyűgözött. Ha nem tud az általa megadott időpontban szállítani, ak­kor jogosult 15 napon be­lül teljesíteni, de ha újabb 15 nap után sem tud telje­síteni, akkor jogosult (nem én, ő) a szerződéstől elállni és a pénzt visszafizetni. Hogy nekem mihez van jo­gom, ha nem jön a cserép? Mégcsak egy fityiszt sem mutatnak ... Balogh József — Kettős tagságom van. Most a hödászi tsz-nek is tagja vagyok, vezetőségi tag­nak is megválasztottak és er­re azért volt szükség, mert o távollévő elnököt csak ve­zetőségi tag helyettesítheti. így időm nagy részét, sőt szinte az egészet a hodászi termelőszövetkezetben töl­töm. — A zárszámadás már megvolt, milyen eredmény­nyel? — Hétmillió 698 ezer forint a nyereség. Nem sok, de az előző évi veszteséghez viszo­nyítva úgy gondolom, ez el­fogadható. Az eredmény ismeretében most száz kérdésre , kellene választ adni, de mert az le­hetetlen, maradjon egy: „ho­gyan csinálták”? Nem bírja el.... — Az állattenyésztéssel kezdem, hiszen 1985-ben 9 millió forinttal ez az ágazat termelte a legtöbb vesztesé­get. Alapos elemező munkát végeztünk. Azt tisztán lát­tuk, hogy a 250-es tejelő és 200-as húshasznú tehenésze­tet nem bírja el a gazdaság. Ehhez sem elegendő takar­mánya, sem megfelelő istál­lója nincs a tsz-nek. Dilem­mát okozott, hogy mit fej­lesszünk és mit sorvasszunk el. Ha a tejtérmelés növelé­se mellett döntünk, akkor legalább hatmillió forintos beruházásra lett volna szük­ség, hogy korszerűsítéssel a 2500 liter tejtermelésről 4000 literig jussunk. Ha a hús­hasznú tehénlétszámot csök­kentjük, úgy vissza kell fi­zetni a húsiparnak 2,5 millió forgótőkét és az államnak 4 millió forgóalap feltöltésre kapott támogatást. Marad­tunk a hústermelésnél. Ren­det raktunk a juhászainál is. A végtermék érdekeltség eredménye, hogy a 3 ezer anyajuhnál a szaporulat 141 százalékos volt. Ez kiemel­kedő teljesítmény. Tavaly ősszel történt, hogy a téli alma miatt szó érte a ház elejét. Késtek a termés betakarításával. — Ez egy külön szám. De van magyarázat és ez is utal a változásra. A tsz-nek 320 hektár almája van. 1985-ben 5600 tonna volt a termés, 1986-ban 9600 tonna. — Ezt hogyan csinálták? — Az újfehértói kísérleti gazdasággal kötöttünk szak- tanácsadói szerződést és az ő eljárásuk alapján dolgoztunk. Változtatunk a korábbi al­matermesztési rendszeren is. Korábban négyféle művelési mód volt. Most megpróbál­tunk egységes érdekeltségi formát kialakítani. Ez hason­lított a hagyományos részes műveléshez azzal a különb­séggel, hogy nemcsak a mennyiségért, inkább a mi­nőségért fizettünk. Sikerült elérni, hogy a terület 60 szá­zalékon már az általunk jó­nak tartott részes művelés volt. Olyanok is vállaltak al­mát, akik korábban azt sem tudták, hogy merre van a tsz almáskertje. Ahol szükség van rájuk Sok alma termett, jobb volt a minőség és minden korábbinál nagyobb a tiyere- ség. A melléküzemági tevé­kenységet is rendbe kellett rakni. — Még egy nagyon erős gazdaság sem tudja elviselni, hogy teljesítmény nélkül fi­zessen bért, vagy a szüksé­gesnél nagyobb létszámot foglalkoztasson. Nem küld­tünk el senkit, munka az volt, de ott foglalkoztattuk az embereket, ahol valóban szükség volt rájuk. A világot egyik napról a másikra nem lehet megválta­ni. Ilyen alapon túlzás lenne kijelenteni, hogy Hodászon egy év alatt minden rendbe­jött. Helytállóbb az a megkö­zelítés, hogy léptek egyet előre. Az idei terv ha telje­sül, tovább erősíti a gazda­ságot. Szeretnék elérni, hogy a legtöbb jövedelmet adó al­mát a tagok legalább 90 szá­zalékban már az új érdekelt­ségi rendszerben termeljék. Állattenyésztésben tovább lépnek a végtermék-érdekelt­ségben. A tavalyitól 70 ezer­rel több ládát gyártanak, var­rodánál, fatelepnél nagyobb teljesítményre és nyereségre törekszenek. A terv jó, át­gondolt, a termelőszövetkeze­ti tagság elfogadta. Érezni le­het a kedvező változás jelét, az alapok rendbejöttek. Az is nagy dolog, hogy már nem kell a bankban sorba állni. Seres Ernő mjfilenc napon át beszélt IT egy férfi, hogy beke- w rülhessen a rekordok könyvébe — olvasom a hírt. Az is ott áll: a férfiú nagy intenzitással készült a re­kordra, előzőleg egyre keve­sebbet aludt, alig evett és így tovább. Már kétszer nekifu­tott egyébként az előző hét­napos rekord megdöntésének, de nem sikerült neki. Azt már nem írja a hír­adás, hogy miért volt siker­telen a próbálkozása két oka is lehet. Egy: nem bírta szuf­léval. Kettő: nem bírta szö­veggel, elfogyott a mondan­dója. Mindkettőt meg tudom érteni. Csak azt nem értem, hogy miért vagyunk oly vaksik, hogy nem látjuk: kicsiny ha­zánkban is fölfedezhetők rej­tett tehetségek e téren. Sőt: jó néhány olyan férfiúval ta­lálkoztam, aki erőteljesen ké­szül a Guiness-könyvbe be­kerülni. Ezt abból gondolom, hogy sok olyan tanácskozá­son, értekezleten voltam, ahol mindig akadt, aki akkor Rekord is elkezdett beszélni, ha nem volt rá szükség. Most már ér­tem: nem azért beszélt, mert szereti hallani a saját hang­ját — hanem azért, mert minden alkalmat megragad az edzésre! Ez világosan ki­tűnik abból is, hogy az ilyen szónokoknak egyáltalán nincs lényegi mondandójuk, csak beszélnek és beszélnek, fű­zik a mondatokat egymás vé­gébe. De most már nem ásí- tozva fogom figyelni őket, hanem a szurkoló izgalmá­val! Jegyzetelni is fogok. írom majd, hogy hol, melyik idő­szakban látszik fáradtság a versenyzőn, mikor érződik teljesítményén, hogy fogytán az ereje, s milyen újabb ed­zési módszereket javasolnék neki. Egészen feldobott a do­log! Talán még menedzsel­Naponta 1000—1200 kilogramm multifilamens cérna készül a nagyhalászi zsákgyárban, melynek nagyobb részét tő­kés exportra szállítják. Képünkön: Kovács Jánosné a cér­nát adagolja. (Farkas Zoltán felvétele) Cérnából valuta Egy korty hétköznap Előbb nem hiszek a sze­memnek, aztán rácsodálko­zom a számban szétfutó ízek­re. Nézem a felszolgáló asz­talát és látom, hogy igaz, amit érzek. Ott ahol (még nem szerződéses boltként) pezsdítő üvegek sora állt, most három amolyan régi, majdhogynem antik szódás­üveg szerénykedik, és mert többen is látjuk, serénykedik. Nincs új a nap alatt? Le­het, hogy nincs új, de az ízetlen pezsdítők helyett új­donságnak számít az a há­rom agg-korú szódásüveg. Az ebből kapott nedű persze ol­csóbb, mintha az árán is hetnék is néhány jó képessé­gű versenyzőt... Edzésren­det dolgoznék ki nekik — nem kellene hozzá más, mint megszerezni egy város válla­latainak, hivatalainak érte- kezleti beosztását, naponta biztos jutna három négy, és ha ott szólásra emelkedik egy vadidegen, úgyse veszik ész­re mert keresztrejtvényt fej­tenek a résztvevők, míg du­ruzsol a szónok. Már csak egy nagy gon­dom van: miről beszéljenek? Hopp, megvan! sak elő kell venni a f _ népgazdaság helyzeté­nek javításáról, a mun­kaidőalap védelméről, vagy mondjuk az exportmunka feltételeinek korszerűsítésé­ről szóló különféle határoza­tok tömkelegét — s azokat aztán mondhatja a rekorder­jelölt napestig. Én pedig való­színűleg megpályázom a Gui- ness-könyvben a legkitartóbb hallgató címet. Csak attól tar­tok: igen sok magyar ver­senytársam lesz . . . (tgy) könnyítene a benne rejtőző több szénsav buborék. Szóda gyermekkoromban minden boltban volt, és ha valaki kérte, akkor ebbe a szódába beletöltöttek egy kis vagy egy nagy pohár málnaször­pöt. Ott előttem megkever­ték, ideadták, és málnafoltos se lett a szánk, mint manap­ság az üdítőtől. Juszt is ki­próbáltam. Málnaszörpöt kértem előre felkészülten ar­ra, hogy pepsit, cólát, vagy a jóisten tudja, hogy micsoda szörpöt kínálnak helyette. Nem akarom válsághely­zetbe sodorni az olvasóimat: kaptam málnaszörpöt. Olyant, mint gyermekkorom­ban. Valamivel olcsóbb volt, mint az üdítő, de sokkal jobb. (tha) Számítógépek a könnyűiparban A számítógépek szélesebb körű könnyűipari alkalmazá­sára, illetőleg a viszonylag egységes géppark és munka- módszerek kialakítására az Ipari Minisztérium koordiná­lásával még az idén gazdasá­gi társulást hoztak létre. A közös anyagi érdekeltség alapján működő társulás tag­jai a Könnyűipari Műszaki Főiskola, a Budapesti Mű­szaki Egyetem könnyűipari kara, a könnyűipar háttérin­tézményei közül pedig az In- novatex, valamint a Bőr- és Cipőipari Fejlesztő Vállalat lesznek.

Next

/
Thumbnails
Contents