Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-14 / 38. szám
iárlatok, matinék Nyíregyháza, Jósa András Múzeum sikerült rendezvények szü- ek. A megyei úttörőelnöktámogatásával a Vay ám Múzeumban működő zágos Hagyományőrző Üt- ümúzeum új állandó kiállí- t készített. Mátészalkán a zeum és a művelődési köz- t munkatársai közösen dezték a mátészalkai Nyári vésztelep kiállítását. A me- múzeumaiban az elmúlt en 36 időszaki kiállítás it, s a Jósa András Múze- további 19 helyre vitt idő- d vagy vándorkiállítást. A lításokat 250 ezren tekin- ék meg. múzeumokban folytatód- a már bevált, hagyomá- s közművelődési formák, alkozások, matinék. A Jó- 'ándrás Múzeumban a tör- >ti és irodalmi játszóház íkájába bevonták a Mó- Zsigmond Színház művé- t is. Néhány szó az idei év terveiről. Első világháborús jelvényekkel, emlékekkel, Holló László képeivel, dédanyáink otthonával és viseletével találkoznak azok, akik ebben az évben ellátogatnak a Jósa András Múzeum kiállításaira. Ugyanitt és Vásárosnamény- ban kiállítással emlékeznek meg a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójáról. A FEFAG-gal kötött együttműködési szerződés alapján a múzeum irányítja a baktalórántházi Felső-tiszai Erdészeti és Fagazdasági Gyűjtemény állandó kiállításának kialakítását. Nemzetközi régészeti konferenciát szerveznek majd a Jósa András Múzeumban Északkelet-Kárpátok régészeti kutatásának fontosabb kérdései címmel szovjet és szlovák régészek meghívásával. Bene J. te bármilyen szemrehá- sra.- Ahá! Hát Adám fia visz- mgyik a szent tudatlanságamiben teremtettünk! — tott felfedező indulattal, ern szóltam, pedig az járt •szemben, hogy a tudatlanidején beletartoztunk a t rendjébe és tudatlansá- kkal nem ártottunk máknak. A „diétatörvény” szegésével tudáshoz jutot- c ugyan, csakhogy a tudás •lű: áld is, árt is. Sőt, a tu- mára odáig jutott, hogy jnta felidézi a teljes pusz- s lehetőségét. Hát ez meg- a kiűzetést? gy láttam, hogy gondolatat is érti és rámfeledke- de az is lehet, hogy az ■jtésem lepte meg. Csodálatos pillanat volt szólt és lehunyta pilláit, olygott, mert szeme belső terében megjelenhetett az esemény. — Kezdtünk lát- •s érzékelni, hogy a valóképi rendje mögött van mi, amit érdemes kutatni, ismerni... No, de ez a valami azóta íjkál előlünk, alig-alig lát- Olykor hisszük, hogy sitit megragadni, a követpillanatban azonban int nem tudunk róla bizo- at — ellenkeztem. Attól kezdve állandó lett, ’.met és célt nyert á tett- I... — folytatta, mintha a tartaná a felidézett pil- t. — Te pedig visszasírod •tékony, de vak homályt? az időt, amikor alacsony- űség hitetlensége béklyóz- z ember tettvágyát? Ádám z életét arra tette, hogy lődővé váljon a kutatás i tett vágya az emberben, n helyzetet akart kicsikar- •ogy az utódok számára letten legyen ezt az emberi m rendet nem akarni! Mindnek az értékét le- ja, hogy az almaevés pil- tától kettős lett a tettet rő félelem: félünk, hogy rül-e, félünk, hogy nem azt a eredményül, amit kívá- k, nem elodázza, hanem ti teljesedésében a véget mondtam keseredve. — nyi küzdelemmel és ve- yel jár azóta az élet! — íjtottam. íme Ádám ivadéka! Fél üzdéstől! — nevetett gu- •osan és szája hideg szi- parancsolt, de hangjából mindig életörömet és ka- os életmódban szerzett tapasztaltságot éreztem kicsendülni. Bosszantott, hogy nem hatnak rá kétségbeesett gondolataim. — Gyáván hunyász- kodsz! — folytatta. — Adám nem a megnyugvó, s hamar nyugalomra szálló remete gondolkodásúak, nem az elhúzódó és a világot kis koponyakupakjukba záró, passzív emberek, hanem a küzdők, a bátrak, az erős emberek ősatyja. Felmenteni az embert a küzdelemtől és fáradalomtól nem akarta, de akarta és elindította az ember és a világ fejlődését az Edenből való kiűzetés árán is. Ádám vállalta, hogy tettével az embert a fájdalomtól, a szenvedéstől nem kíméli meg, mert tapasztalta, hogy épp a szenvedés fejleszti az ember világát, az kényszeríti rá, hogy megfeszítse erőit egy jobb, emberhez méltóbb világ megteremtésére ... — Könnyű volt, mert minden más volt... — mondtam halkan. — Akkor más volt az emberi lélek. Most lakik benne egy taszító hatalom, ami testvéri kötelékeket és közösséget nem akar ismerni, önmagát akár hullahegyeken, a világ romjain is hajlandó magasba emelni és az önistenítést tűzi ki célul az emberiség harmonikus, közös boldogsága helyébe . .. — Adám puhány ivadéka! — nézett végig rajtam haraggal. — Ki akarod szűrni az életből a konfliktusokat? Az élet nem lenne élet, ha nem lenne benne összeütközés, ha a törekvések mindegyikével közvetlenül kellene előmozdítani a célt. Te az érzéketlenség békéjével ajándékoznád meg az embert, életét elrontott halállá tennéd, mert megfosztva élni a gyönyörtől, a harc és a célhoz érés örömétől rettenetes. Inkább halj meg! — hangzott erélyesen a képernyőről és Éva mögül előtekeredett egy kígyó. Háromszögletűre hegyesedéit fejével közelített hozzám. Ijedten ugrottam el, de elkéstem. A kígyó elért. Hideg-síkos fonata rámtekere- dett és megszorított. Abban a pillanatban elvesztette a színét, tajtéksárga lett. — Kővé vált! — hasított belém a felismerés. Tudtam, hogy abroncsát szétfeszíteni nem bírom. — Csak akkor szabadulok, ha lefogyok — gondoltam kínomban. Elájultam. Szabó György «O* . ?*| „Most aztán hangos filmet fogok hallani...'* Mozog is, beszél is Fontos epizód a nyíregyházi mozitorténelemból A mozgókép még alig tette meg első bizonytalan lépéseit, amikor feltalálói és bábái máris azon törték a fejüÍ ket, hogy a mozgó, tátogó, rohanó látványt hogyan lehetne hanggal felruházni, életképesebbé tenni. Hosszasan lehetne sorolni azok nevét, akik a hangos- j film létrehozásán fáradoztak, mert a hangosfilm feltalálója címért legalább annyian tülekedtek, mint a film hasonló titulusáért, miközben egyértelműen meg lehet állapítani,. hogy e büszke rang a magyar származású Mihály Dénesi illeti meg. Sajnos, az 1910-es évek Magyarországa nem respektálta sem az ő, sem mások kísérleteit. Az értetlenség következménye az lett, hogy a hangosfilm nem Magyarországon, nem Európában, hanem az Egyesült Államokban jelent meg az 1920-as évek második felében, ahonnan hamarosan elterjedt szerte a világon. Magyarországon, 1929. szeptember 20-án volt a beszélő film premierje, Budapesten a Fórum filmszínházban. Az első film az Éneklő bolond volt, A1 Jolsonnal a főszerepben. Nyíregyházán már 1930 januárjában arról cikkeztek a helyi lapok, hogy a Városi Mozgókép Színház-— a városi színházban működött — január végén zenés, táncos, beszélő filmet fog játszani. Nyugodtan írhatom, hoj*y meglepő volt ez a gyorsaság és kockázatvállalás, hiszen egy vetítőgép ára ebben az időszakban 50—80 000 korona között mozgott. A városimozgókép üzemeltetői úgy látszik, bíztak a sikerben, s a hangosfilm első nyilvános vetítési napját 1930. január 22-ben határozták meg. A mozi gazdái a „Színész szerelem” című amerikai produkciót kölcsönözték ki a Lyra Filmvállalattól erre az ünnepi alkalomra, melynek az emelte „értékét”, hogy a nyíregyházi mozi a főváros előtt mutatta be az alkotást. A premier hangulatát hűen kifejezi a Nyírvidék névtelen tudósítója, aki az újság január huszonötödikéi számában mondja ej élményeit: ......Most aztán hangos filmet fogok hallani, amelyik beszél, énekel, muzsikál . .. Elsötétül a nézőtér, s megszólal a muzsika. Hol? A színház orkesztere üres, magnetofontölcsért nem látok, csak. a film bevezető sorait olvasom, s hallom a nagyszerű zenét. Egy óriási láthatatlan zenekar játszik, néha-néha kicsillan belőle a hárfa lágy pengetése, az angol kürt harsány szava, s a fagott mélabús dallama ...” A siker óriási volt, s a mozi februárban már „beszélő hetet” hirdetett, amit megirigyelhettek Nyíregyháza többi mozisai is, mert annak ellenére, hogy az Apolló filmszínház igazgatója kjállt a némafilm mellett, be kellett látnia, hogy a hangosfilmé a jövő, s ugyanez év augusztusában már az Apollóban is felcsendültek Az éneklő bolond dallamai. A hangosfilm elkezdte diadalútját, annak ellenére, hogy a film Szellemi önsegélyezés? Gondolatok a népművelők egyesülete munkájáról Olykor gyanúval fogadja az ember, ha újabb és újabb szervezet, egyesület, bizottság alakulásáról hall. Óhatatlanul a formális, névleges lét, vagy legjobb esetben az önigazolás — vagy éppen a szakbarbárság és szakmai szektaszerűség mellékzöngéi jelennek meg lelki szemei előtt. Holott valójában számos egyesület, bizottság, szervezet figyelemre méltó, tartalmas, érdemi munkát végez megyénkben is. Elég csak a különböző tudományos egyesületekre gondolni, amelyek a szakmai műveltség igényének állandó pal- lérozói, a jó értelemben vett szakmai presztízs — olykor érdekképviselet — szószólói. A kultúra terjesztőinek is megvannak a maguk szakmai egyesületei, a könyvtárosok egyesülete már komoly múltra tekint vissza. Egészen fiatal, alig hatéves viszont a Magyar Népművelők Egyesülete — és annak megyei szervezete. Az alig fél évtized alatt látványos rendezvényekkel, szakmai bravúrokkal — vagy botrányokkal — nem hívták fel magukra a figyelmet, mégis, a csöndes munkálkodásra érdemes odafigyelni. Ugyanis a kultúra hivatásos terjesztői, a népművelők jó ideje hadakoznak munkájuk, szakmai presztízsük igazságosabb elismertetésén, az értelmiségi foglalkozásokon belüli láthatatlan, ám mégis kitapintható „ranglétrán” való feljebbjutáson ... Tóth László, a Szakszervezetek megyei Tanácsa nyíregyházi Móricz Zsigmond Művelődési Házának főmunkatársa, az MNE (Magyar Népművelők Egyesülete) megyei szervezetének titkára találóan „szellemi önsegélyező egyletnek” nevezi az ötven-hetven tagú, többségükben művelődési otthonokban dolgozó közösséget, akik a megyei szervezet tagságát alkotják. A megyei szervezet egyik legfontosabb célja — akárcsak az országosé — a népművelők szakmai igényességének, tudásának, elkötelezettségének erősítése, szakmai tapasztalat- cserék, klubszerű összejövetelek szorgalmazása. Olyan kérdésekről beszélgetnek, vitatkoznak összejöveteleiken, amelyek egyszerre szakmai és közügyek, hisz a «épművelő felkészültségétől, hivatástudatának fokától, közérzetétől jócskán függ az általa végzett munka milyensége. Melyek ezek a visszatérő — vagy új — kérdések? A szervezet megyei titkára elsőként annak a közös megválaszolását említi, mint gyakori beszéd- és vitatémát, amely a népművelőt napjainkban saját szerepének, lehetőségeinek tisztázására készteti, mert ez szorosan összefügg saját szakmai — és emberi — önbecsülésével, tágabban pedig a társadalom, a közvélemény értékítéleteivel e kevésbé előterében lévő hivatást illetően. Hogyan találhatja meg a művelődési házakban dolgozó népművelő — a ráadásul eltérő adottságok mellett — a korszerű munka színtereit, hogyan teheti hasznos „munkatársává” a modern technikai eszközöket — mint a tévé, video, film, számítógép stb. —, — miközben nem feledkezhet meg arról, amit csak ő tud nyújtani a művelődni akaró közössének, a személyes részvételt, a közvetlen, szubjektív és főként aktív művelődés, szórakozás, tájékozódás emberi hátterét. Ezek bizony minden népművelőt közvetlenül érintenek, s áz egyesület megyei szervezete ezért is szorgalmazza a megyei és megyén túli kitekintő látogatásokat, összejöveteleket, s igyekszik rányitni az érdeklődést a nemzetközi tapasztalatokra is. Ennek egyik kulcsa a közművelődésben dolgozóknál is az idegennyelv-tudás javítása, s a magyarul is elérhető szakirodalom megismerése. Ennek szervezéséből is részt kíván vállalni a szervezet. ^De jut-e ideje önmagával is foglalkozni a folyton mások szabad idejét, műveltségét fejleszteni akaró népművelőnek? Ez is fogas kérdés, s ebben sem teljes az egyetértés, ugyanis azt gondolnánk, amikor a művelődési ház munkatársa „népművel”, előadásokat, hangversenyeket, vetélkedőket szervez, vezet, vagy éppen a háttérből irányít, ez kiváló alkalom saját műveltségének csiszolására is. Csakhogy ez nem egészen így van, ez a népművelő számára munka, izgalom, s alig- alig engedheti el magát néhány percre, hogy jómaga is megmártózzon az általa teremtett kulturális, művészeti élvezetekben. A népművelők egyesülete a jó munkaidőbeosztás, munka- szervezés dolgában éppúgy igyekszik megosztani a klubszerű összejöveteleken a jó ta-. pasztalatokat, mint azon is munkálkodni, hogy közbenjárjon a szakmai elismertetés, kitüntetés, jutalom stb. erősítésében. Ügy érzik, a megyei tanácsi szervekkel együtt az egyesület vezetőinek igyekezete is benne van abban, hogy tavaly helyi anyagi forrásokból sikerült összességében mintegy egymillió forinttal javítani a népművelők fizetését. Az egyesület azonban elsősorban a kollektív gondolkozás és útkeresés színtere kíván lenni, ébren szeretné tartani a népművelők rugalmasságát, fogékonyságát az új iránt, s egy igen fontos és elodázhatatlan stílus meghonosítását szeretné minden népművelő gyakorlatában állandóvá tenni. Ez pedig: a kulturális élet sokat emlegetett demokratizmusának térhódítására buzdítani a népművelőket. Ez így jól hangzik, de még sok a kérdőjel, nem mindenki érti és veszi komolyain a művelődési intézmények munkájának segítésére életre hívott társadalmi vezetőségékben rejlő, eddig többnyire kiaknázatlan lehetőségeket. De a művelődési szokások helyi kutatása, a minél több emberrel való személyes kapcsolat, a társ művelődési intézményekkel együtt kialakítandó kulturális szolgáltatások is tág teret kínálnak megyénkben is a népművelés életszerűségének javításában. Tehát az MNE megyei szervezete, úgy tűnik, nem formális közösség: a kultúra szolgálatába szegődött népművelők baráti, szakmai, szellemi közössége. önmagát formálva fejlődik, de partnereket vár. Páll Géza j/yíkyidék. Korabeli mozihirdetés a Nyírvidékből fejlődését egy időre visszavetette, s bizony a közönség esztétikai ítélőképességét sein fejlesztette, amiről Kispéter Miklós, 1930-ban A győzelmes film című könyvében így ír: „... Alkotásai között ‘ komoly művészi szándékokkal igen ritkán találkozunk. A film is éppúgy, mint a többi művészet, tárgy és kidolgozás tekintetében egyaránt az erős érzéki ingereket keresi: a szegénységben és a nyomorúságban élő tömegek illúzióit elégíti ki. A pompa, a fény, s az érzékiség narko- tizáló képeivel csábítja magához a közönséget. (Filmoperett, filmrevű)” Sarkadi Gábor Városi Mozgókép Színház Január 22-én, szerdától Budapestet megelőzve bemutatja Színész Szerelem cimü BESZÉLŐ, ÉNEKLŐ, ZENÉLŐ 9 felvonásos drámát ■Főszereplők: BELLE BENNETT JOE EBROWN és a CIGÁNYVÉE cimü színes éneklő, beszélő és zenélő filmet. Jegyek elővételben Jakobovits dohánytözsdé- ben már kaphatók d. e. 9—12-ig, d. u. 2—4-:g, Piros szelvény kivételével minden szelvény ráfizetéssel érvényes. 1S87. február 14. Q Q
