Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
Berecz Andrást „alkalmi műtermében”, a nyíregyházi 4-es számú iskola előcsarnokában kerestük fel, ahol két falképet fest. A két kép a múltait és a jelent köti össze. Az egyik a megyeszékhely várossá alakulásának folyamatát és a közéi százesztendős iskola múltját mutatja be. A készülő műben tirpák alakok jelennek meg régi városképek előtt és az iskola, illetve nevezetesebb tanárai, vezetői láthatók. A másik kép az iskola jelenléhez hűen az ének magával ragadó és felemelő szépségét ábrázolja. Éneklő gyermekek ékes csoportja, népdalmotívumok, s az egészet körberagyogó kék szín, a zene szárnyalását juttatja az ember eszébe. A mű jellegzetes Berecz-kép. Súlyos és mégis könnyű. Mozgalmas ás áradó. A kép ritmusa és színei túllépnék a festmény keretein, és szinte megtelik velük a tágas előcsarnok. A képek közelében akaratlanul is lehalkítja a szavát az ember, nehogy a művészet hömpölygő folyamatát és folytonos áradását megzavarja. A festő láthatóan szívesen gondolkodik nagy felületekben. Már a borbányai római katolikus templomban és a Sóstói úti kórházban is bebizonyította, hogy jól ért a terek ihletett kitöltéséhez. ■— Hogyan kezd hozzá egy ilyen művészt próbáló, nem mindennapi kép készítéséhez? — A kép megfestését a téma és a környezet határozza meg — mondja. — Ügy kell gondolkodni, hogy a kép együtt iéljen a belső térrel. Al- pár Ignác, a neves építő úgy tervezte ezt az épületet, hogy díszes és reprezentatív előcsarnoka legyen. Még a széles lépcső is a tágas tér jobb hatását szolgálja. A falion keretes falmezők találhatók, tehát ide eleve képeket tervezték, mint ahogy valóban voiitak is, csak a háború f alatt elpusztultak. Az előcsarnoknak egyébként is ünnepélyesnek kell lennie, hiszen innen nyílik a díszterem, ahol a világhírű énekkar nem akármilyen hangversenyeket ad. — Ha jól tudom, a zene egyébként is igen közel áll Önhöz? — A népdaloktól olyan indítást kaptam, amely egész művészi tevékenységem során végig elkísért. A legtisztább művészetek közé tartozik a népdal és a népköltészet. Mióta csak festeni tudók, igyekeztem ezeket a tiszta forrású művészeteket a képzőművészetbe átplántálni. Mindig úgy éreztem, hogy az a gondolati, formai és érzelmi hatás, amely a népdalokban megtalálható, kötelez arra, hogy sallang- mentesen és tisztán fessek- Bízom benne, hogy képeim Berecz András Nyíregyházán született 1929- ben. Azon kevés Szabolcs megyében élő képzőművészek egyike, akik képzőművészeti főiskolát végeztek. Bernáth Aurél növendéke volt, jelenleg a nyíregyházi tanárképző főiskola tanára. A Képzőművészeti Szövetség tagja. Mintegy húsz önálló kiállítása volt, a legfontosabbak a Fényes Adolf teremben (1972—79-ben) és több alkalommal Nyíregyházán. Tavaly Ka- jaaniban, Nyíregyháza testvérvárosában mutatkozott be a festő képeivel. nem illusztrációk, hanem önálló alkotások. Azokra is hat, akik nem tudják esetileg, hogy pontosan mit örökítettem meg, melyik népdalt. Valóban a most készülő falképben is tetten érhetők a népköltészet motívumai. A falkép ürügyén a felelősségről is hadd szóljak néhány szót. Ezeket a képeket rengetegen látják majd és itt az iskolában vizuális nevelő hatása is lesz. Éppen ezért ennek a lehető legtökéletesebbnek kell lennie. Nem lehet eldugni, letakarni mint egy festményt, ha esetleg rosszul sikerült. Ezeknek a képeknek időtállóan kell bizonyítaniuk. — A falképek festése bizonyára sok idejét veszik igénybe. Talán ezért láthatunk a kiállításokon mostanában kevesebb Berecz-ké- pet? Az az igazság, hogy nem annyira időigényesek ezek a képek, mint ahogyan gondolják. A borbányai templom freskója öt hónap alatt, ez a két kép pedig nagyjából egy- egy hónap alatt készült. Rendszeresen festek mást is, egy gyűjteményes kiállításra készülök, szeretném, ha ott tennének láthatók a legújabb alkotásaim. — A nyíregyházi tanárképző főiskolán tanít. Mit jelent ez a művészi munkájában? — A tanítás nekem állandó élő kapcsolat és felfrissülés, művészetre igen fogékony fiatalok társaságában. Sok gondolatot és újszerű látásmódot ismerek meg általuk. Igaznak találom azt a latin mondást: docendo dis- cinus, azaz tanítva tanulunk. Bodnár István Szombati galéria Ferenczy Noémi: Múzsa (1937.) ANTAL ATTILA: Diákrönat Hajnalonként ha tornyos párában döcögő árva vonatot látok intek s tudom hogy visszaintenek az iskolába utazó srácok látom tankönyvek fölé görnyedni magam is köztük nyelni egy keserűt s vörös a szemem úgy parázslónak előttem az apró ág-bogas betűk és eltűnődöm a tűnő szerelvény zajában rágyújtok s a füstöt bámulom ott lettél társam világra nevelő kamasz-szorongás a diákvonaton Álomjáték több tételben Az angliai Wimbledonban élő Határ Győző Patkánykirály c. darabját mutatták be a nyíregyházi színház Krúdy Stúdiószínpadján. Az író nyilatkozatából tudjuk: ő több újsághírből értesült arról, hogy a II. világháború után a világ minden táján katonaszökevény fiúk (bujkáltak sokszor évekig a véli vagy valódi megtorlástól félve. Ez a valós hír csak az alapja a fantázia, a groteszk, a fekete humor, a keserű irónia, az álom diktálta színpadi játéknak. Határ Győzőt több kérdés is foglalkoztatta: tudunk-e a világgal beszélő viszonyba kerülni, a külvilág ellenséges, befolyásolhatatlan külső erőként működik-e, s ennek vagyunk kiszolgáltatva? Van-e lehetőség arra, hogy egy teljesen izolált menedéket hozzunk létre, ahová semmi nem hatolhat be; megteremthetjük-e önmagunk és kedvesünk számára az abszolút elzárkózást? Ez a szorongásos aggodalom határozza meg az előadást is. Nem lehet a Salamon Suba László által rendezett estet a realitások talajáról figyelni. Itt minden elvont, groteszk, olykor humoros álomjáték, bár néha vaskos szituációk is láthatóak. Az alaphelyzet végletessége szinte a képtelenségig feszített, s hogy rádöbbentsen életünk több szinten folyó lehetetlenségeire, a bennünk rejlő sokféle: néha bizony állati és ronda, máskor pedig légiesen tiszta, költői lényünkre is. S arra is, hogy mindez — ha nem is pincében, háborús szituációban —, mindenkivel megtörténhet. A már negyvenedik évéhez közeledő Francoise életébe a véletlen hozza Fredet, aki bujkál, fél, és a maga részéről szeretné befejezni a háborút. Ehhez kéri, kényszeríti ki az asszony segítségét, ö vállalja, hisz igazi, távollevő családja helyett lesz kit babusgasson, szeressen. Ez a pillanatnyi < határozás soha nem gond< következményeket zúdít lai naként mindkettőjükre. Hős szú évek múlnak el, s a kezd ti gyöngédség, szerelem egy inkább gyűlöletté válik, poí lesz számukra ez a kis vili Kiszolgáltatottságuk kölcsön Hiába dekorálják a külvil elől rejteket adó pincét, csa da ez mindkettőjüknek, s h Jelenet a darabból. (Elek Emil felv.) Zenekarok országszerte A szegedi szimfonikusok A Tisza-parti város zenei életéről az első figyelmet érdemlő tudósítás a 18. századból származik. Eszerint már 1722- ben működött Szegeden hivatásos zenekar „Városi Zenészek” (Civitatis Musici) néven, amely az egyházi zenén kívül szórakoztató muzsikát is szolgáltatott, s amelynek tagjai zenére tanították a városi polgárság gyermekeit. Szeged mai büszkesége, a Szegedi Szimfonikus Zenekar 1969. augusztus 1-én kezdte meg önálló életét. Az együttes — amelyet 1976-ig Vaszy Viktor, érdemes és kiváló művész vezetett — a Szegedi Városi Tanács önálló intézményeként működik. Feladata a szegedi Nemzeti Színház helyi, valamint kihelyezett opera- és balettelőadásainak zenei ellátása, továbbá a szegedi és dél-magyarországi felnőtt és ifjúsági koncertek megtartása. Vaszy Viktor utóda néhány éven át Pál Tamás, Liszt-díjas karmester volt. Jelenleg Oberfrank Géza a zenekar vezető karmestere. Az együttes említett feladatain kívül jelentős szerepet vállal minden nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok lebonyolításában, és széles körű országos működése mellett gyakran megfordul külföldön is. Az elmúlt évtizedben egyebek között Jugoszláviában, Lengyel- országban, Burgáriában, Hollandiában, Belgiumban, s az NSZK-ban turnéztak, részben önállóan, részben a színház operatársulatával. Amellett, hogy a jelenleg 75 tagú zenekar koncert-repertoárja felöleli a barokk, a klasz- szikus, a romantikus és a kortárs zeneművészet legismertebb alkotásait, az együttes — mint Oberfrank Géza elmondta — a klasszicizmus és a korai romantika világában mozog a legotthonosabban, s kevésbé gyakorlott az ezt megelőző, s ezt követő zenetörténeti stílusokban. — Tavaly nagy sikerrel szólaltattuk meg Honegger oratóriumát, a Johanna a mág- lyán-i — mondja a vezető karmester —, jövőre pedig Stra- vinski-műve 1, a Petruskával lepjük meg a közönséget. Ez utóbbi főként fúvósgarnitúránkat veszi majd alaposan igénybe ... A zenekar, amelynek tagjai nagyrészt fiatalok, az itt is érezhető vonóshiány mellett aránylag kiegyenlített, telt hangzású együttes, ez elsősorban az évek óta érvényesülő, Vaszy Viktor és Pál Tamás nevéhez fűződő zenei nevelőmunka eredménye. Koncertjeink többségét Szeged után a környező városokban, többek között Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Csongrádon, de néha távolabb, sőt a fővárosban is megismételjük, általában szép sikerrel, s a kritika részéről is kedvező fogadtatással szólalnak meg. És úgy hírlik, színvonalasan látjuk el a színház operaelőadásain is a feladatunkat. Mégis úgy vélem, — főként az operai igények ellátásához, s a remélhetően előbb-utóbb ismét megnyíló szegedi színházépület hangzásteréhez, akusztikájához mérten — kívánatos volna a zenekar vonósgárdájának, s részben fa- fúvós gárdájának bővítése . .. A Szegedi Szimfonikus Zenekar tagjai közül sokan tanítanák a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatán, a Zeneművészeti Szak- középiskolában, valamint Szeged és Dél-Magyarország kul- túrkörzetéhez tartozó különböző intézményeknél. ANTAL ATTILA: Kamaszhang Én mindig is szófogadó gyerek akartaim lenni csakhogy ti semmit sem engedtetek rögeszméitekből szótáriam közhelyekkel írtátok itele s elzártátok kíváncsiságom csatornáit! De holnap leh ántom arcomról pillantásaitok nyűgét itthagylák benneteket hogy áthömpölyöntessem szívemen a világoit s végtelen morajából kiszűrjem végre a magam dallamát! Soltész Albert festőműv három éve jelentős műnk. művelődési missziót is telje a nyíregyházi dohányfermi tálógyár munkás képzőmű’ szeti szakkörét vezeti. Méll lehet büszke az eltelt eszti dőkre, hiszen ez idő során csoportnak kollektív kiállít: volt a nyíregyházi és a deb ceni gyárban, s bemutatkoz' a vásárosnaményi és nyírbá ri üzemeik dolgozói előtt Talán a legsikerültebb ben tatkozásuk volt a 110-es szí munkásképzőben Nyíregy! zán. Munkásságuk itt rend vül nagy elismerésben rés sült, szép szavakkal szólt r Köpeczi Béla művelődési i niszter. Az egyéni kiállítók kö Mikó Sándorné három, Tn csényi László három és Ha; János egy művel vett részt immár rangos megyei ama képzőművészeti tárlaton, megyei őszi tárlaton pedig Róka Sándor-díjat is nyert — Mi e nem mindennapi kér alapja? — kérdeztük S tesz Albertet. — A tehetségen túl — v< azzal párhuzamosan — a v lalat gazdasági, párt- és tár dalmi vezetésének anyagi erkölcsi támogatása. Csal legnagyobb elismerés hang szólhat az ember arról a gy ról, amelynek a vezetői enn re jól értékelik a műVés szerepét, jelentőségét a mi kásművelődésben. Különü szép dolog ez, ha tudjuk, h< a megye üzemei közül egye ez a gyár áldoz a jelen n könnyű gazdasági körűimén közepette is e nemes célra — Hányán és kik dolgozi az ön által irányított szakk ben? — Jelenleg tizenketten v: nak, tulajdonképpen mind rom nemzedék tagjai. Ezzel is elmondtam, hogy egy rés: már nyugdíjas, másik rés: középkorú családos ember néhányan egészen fiatal szakmunkástanulók. A sz. kör irányítójának itt az a 1 nagyobb érdeme — egyú öröme — hogy látja: ezek emberek egyre szebb utat te nek meg a művészetek elsa tításának létrafokain. Nem dolog, hogy az egész gyár c gozóinak ízlését fejlesztik K|y| HÉTVÉGI MELLÉKLET ^ Mütereinlátogatöban ) BCFCCZ AikIFcISDcII
