Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

1987. január 10. LÁTOGATÓBAN Első Magyar Társaskör (1860) A bécsi Első Magyar Tár­saskört OTvostonihalilgató- ként Jósa András alapította körülbelül 1860-ban. Leánya, Jósa Jolán 1934-ben megje­lenít könyve alapján mar ed­dig ős tudtunk egyet mást a császárváros német nyelvű egyetemein tanuló magyar diákok baráti egyesüléséről. Minden pénteken este össze­jövetelt tartottak, voilít egyen - sapkájuk és kis rövid fekete kardjuk, hetilapjuk az „Izé”, amelynek „egyetlen példá­nyát ezeken a péntek esti összejöveteléken olvasták fel.” A nyíregyházi Jósa András Múzeum őrzi a névadó bécsi egyetemi jegyzetfüzetét, amelynek a 4. oldalán olvas­ható névsor minden bizony­nyal az Első Magyar Társas­kör (rövidítve: E. M. T.) alapító tagjainak a nevét tartalmazza: Varga, Kremsz- ner, Mihalovits, Lengyel, Siegler, Jósa, Zóper, Kohn, Siklóssy, Ulzmann, Glück, Hanthó, Derksz, Hetyei, Zip­pe, Danszky, Czukor, Fi­scher, Halácsy. Erősíti ezt a feltevést egy most előkerült orvostörténe­ti könyv is. (Molnár Béla: Kassa orvosi története. „Wi- ko" Könyvnyomda, 1944, Kassa, 398. oldal), amely egy volt kassai orvos, dr. Gerster Árpád emlékirata kapcsán kitért a becsli Első Magyar Társaskörre is: a kassai származású Horváth Géza és Gerster Árpád 1867. március 9-én léptek be „a Magyar Társaskörbe, honfi­társaik szervezetébe, amely­ben otthonosabban érezték magukat, mint bármely né­met egyletben. Ott meleg ba­ráti élet folyt. Gerstert ké­sőbb az egylet tisztikarába is beválasztották. Egy heti­lapot is kiadtak, jól illuszt­rálva. Horváthtal aktív tagok maradtak avatásukig (1872. febr. 16), inaktív tagok 1880- ig, amikor a Kör feloszlott, mert nagyon csökkent a ma­gyar hallgatók száma. A ta­gok többsége medikus volt és mind vitte valamire. Még később is összetartot­tak. Amikor Gesler 1909-ben részt vett a budapesti orvos­kongresszuson, akkor Hor­váth találkozót rendezett a Kör öreg tagjainak. Tizenhe­ten jelentek meg, néhányan az alapítók közül is, közöt­tük első elnökük Jósa And­rás.” Ugyancsak dr. Gerster em­lékirata utalt még 3 neveze­tes orvosra, akik szintén a Társaskör tagjai voltak és hí­resek lettek. Így Kepes Gyu­la, a szatmári Halmi község­ben született társuk, későb­bi honvéd főtörzsorvos 25 évesen részt vett 1872—74 között a „Tegethoff” hajón a Payer—Weyprecht expedí- tióval sebészorvosként a Fe­renc József föld felfedezésé­ben. Zuckerkandl nevű társuk a későbbi híres anatómiai professzor, a bécsi egyetemen Hyrtl utóda. Ultzmann Ró­bert a bécsi urológiai iskola és egy híres orvosdinasztia alapítója lett. A már említett dr. Horváth Géza pedig pá­lyamódosítása révén vált hí­ressé: 1873-ban segédőrnek (vezetőnek) nevezték ki a Magyar Nemzeti Múzeum ál­lattani osztályára, de 1874-től újból orvos lett az Abaúj megyei Forró helységben. Ebben a járásorvosi állásban érte az a kitüntetés, hogy a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező tagjává válasz­tották. Az is fennmaradt, hogy a 20 évig működő bécsi Első Magyar Társaskör utolsó el­nöke dr. Leoessl János deb­receni sebészprofesszor apja volt. Dr. Fazekas Árpád Totemisztikus népmesehősök Fehérlófia, Szépmezőszárnya és társaik Ma már nehéz megérteni azt, hogy hajdanában az ál­latokat miért tartották olyan nagy tiszteletben, hogy az ókori kultúrákban az istene­ket miért ábrázolták állat alakban. Tudnunk kell, hogy a vallási elképzelések szerint az állatokat is a legfőbb isten teremtette meg, ráadásul mindegyiket más-más tulaj­donsággal. Király az oroszlán és a sas, éles szemű a sólyom, bölcs a bagoly, ravasz a róka, hűséges a kutya, táltos a ló, erős a medve és a bika, kitar­tó a farkas, jámbor a tehén és a juh, de sorolhatnánk tovább. Az ősi nemzetségek, törzsek büszkék voltaik a rá­juk jellemző tulajdonságok­ra, melyet valamilyen állat- ős szimbólummal fejeztek ki. A totem nem más, mint egy különös tiszteletben tartott állat, amelytől a nemzetség származtatta magát. A tote- misztikus mesehősökre ugyancsak jellemző az. hogy állattól származnak, az ellen­ség fölött mindig diadalmas- kodnak, s minden hőstettük­kel népük haladását szolgál­ják. A totemizmus emlékei a magyar néphagyományban * mindenkor olyan formában bukkannak fel, hogy az állat és ember közös utódja egy nagy erejű fiatalembert. Szűcs Sándor a „Nagykun­sági krónikádban említést tesz egy erős emberről, aki­ről azt mondták, hogy bika volt az apja. Ugyanebben a könyvben ír egy lányról, akit egy farkas megtámadott, majd „nagy, erős fia szüle­tett, sűrű fekete haja, cigány­bőre volt és egy farkasfog a szájában.” Gunda Béla pro­fesszor szerint a totemizmus maradványait elsősorban a táltoshiedelmekben találjuk meg. Számos adatot ismertet arra a hiedelemre vonatko­zóan, hogy a táltosok általá­ban állatőstől származnak. A magyar népmesékben Fehérló állatanya háromszor hét évig szoptatja fiát, há­romszor teszi próbára Fehér­lófia erejét, s csak ezután en­gedi világjáró útjára. Fehér- lófiához hasonló totemisz- tikus hős volt még: Lófia Jankó, Medve Jankó, Juhfi Jankó és Csonkatehénfia. Egy kállósemjéni mese úgy kezdődik, hogy egy anyafar­kasba és egy anyajuhba bele­rúg a juhász. Az állatok ettől egy-egy fiúgyermeket hoznak a világra. A két fiú, Farod és Juhod egymáshoz hason­lóak voltak. Amikor az anya- farkas megölte az anyajuhot, a fiúk elszöktek. Egy pap ne­velte fel őket, és nagy erejű emberekké váltak. A Szarvasfiú a magyar néphagypmány legrejtélye­sebb totemisztikus hőse. A szarvas a magyar mese- és mondavilágban egyaránt fel­tűnik, a hun-magyar mon­dákban éppen úgy, mint az újabbkori népköltészetben. A mondái hun-magyar ős: Ménrót (Nimród), kinek fele­sége Enéh (szarvasünő) volt. Házasságukból született Hu­nor és Magor, akiktől a kró­nikák a hun és a magyar né­pet származtatják. Hozzájuk kapcsolódik a csodaszarvas regéje. A két vitéz napokon át üldöz egy fényes gímszar­vast. így találtak új hazát maguknak, Meotisz mocsarai között. A csodaszarvas még jó néhányszor felbukkan. Egy regösének tanúsága szerint megjelenik István ki­rálynak is a csadafiú szarvas, aki így szól: „Ne siess, ne siess, Uram, Szent István király, Az én halálomra! Én sem vagyok Vadlövő vadad. Hanem én is vagyok Az Atyaistentől Hozzád követ.” Erdélyi János 1848-ban jegyzett le egy mesét, mely szerint a királyfi egy szarvast kerget, s azt követve az erdő­ben egy házat vesz észre. Eb­ben megtalálja elveszettnek hitt feleségét és gyermekeit! Egy szamosszegi népmesében pedig a nagyságos urat a szarvas becsalta az erdőbe, s eltűnt előle. Az úr talált ott egy palotát, abban egy elát­kozott hercegkisasszonyt, akit természetesen sikerült megváltania. — A szarvas, mint totemisztikus ős, koráb­ban a termékenység és az új­jászületés jelképe volt abból adódóan, hogy a szarvasbika minden évben új agancsko­ronát növesztett. A turul szintén egy külö­nös totemisztikus ős. A turul már ott volt Attila címeré­ben, amelyben ezt a — sas­hoz, illetve a mondái griff- hez hasonló — madarat ko­ronával ábrázolták. A turu- los címert a honfoglaló ele­ink is pajzsaikon hordozták. Az Emese álma mondában a turul állatősként jelentke­zik! Ügyek szittya király fe­lesége Emese álom közben egy turulmadarat látott, amelyik, mintegy rászállva, megtermékenyítette őt*Gyer­mekük ezért kapta az Álmos nevet. A totemisztikus hősök le­hetnek növényi eredetűek is. Fehértóijához hasonlóan ők is nagy erejűek, rendkívüli képességekkel rendelkeznek. Egy magyar mesetípus úgy kezdődik, hogy a királyné lenyel egy borsszemet, mely­nek következtében fia szüle­tik, aki majd Borsszem Jan­kó néven viszi véghez dicső tetteit. De ugyanígy született Kökény Matyi és Babszem Jankó is. Egy karcsai népme­se szerint Liliomszál vitéz azáltal jött világra, hogy az anyja egy liliomot szagolt meg. Ugyancsak e mesetípus hőse Tölgyfavitéz is. Szépmezőszárnya egy köz­kedvelt mesehős. A mese ar­ról szól, hogy az ország ég­boltjáról a sárkányok elra­bolják a napot, holdat és a csillagokat. Az égitestek visz- szaszerzéséért három testvér — általában Köles, Zab és Árpa — útnak indul. De nép­meséinkben Köles vitéz he­lyett gyakrabban Szépmező­szárnya jeleskedik! Már eb­ből is kitűnik, hogy Köles és Szépmezőszárnya azonos to­temisztikus hős. Az azonos­ság érthetőbbé válik azáltal, ha tudjuk, hogy a köles ga­bonafajta — beérés előtt — valóban szárnyas. mivel „zászlós” bugája nő! ★ Népmeséink totemisztikus elemei azt bizonyítják, hogy Fehértóijáról, Szépmezőszár- nyáról és társairól szóló tör­téneteket őseink a honfogla­lás korában még jól ismer­ték. De akkoriban ezeket a történeteket valóságnak, megtörtént eseményeknek fogták fel. Napjainkra ezek az ősi mondák népmesékké szelídültek, ugyanakkor azonban Fehérlófia és társai semmit sem vesztettek nép­szerűségükből. Erdész Sándor A tsz-elnöknél Az idegen nem érti: miért Nyírmeggyes Nyírmeggyes? Mikor egy árva meggyfa nem sok, de annyit se lát e cudar télben. Bezzeg almafát! Azt igen. Nincs is olyan kert talán e Mátészalka melletti faluban, ahol ne nyúj­tózkodna a jonatán, a „delics” az égnek. Valamikor, még a háború utáni nagy he­vületben illetékes helyen megfogalmazódott a kívánság: változtassák át Vaja nevét Nyír- almásra. Merthogy a névadó mégiscsak egy grófi család — vagy fordítva? — s annyi itt az alma. Vaja innen toronyiránt egy jó kö- hajitásnyira Vaja maradt, s Meggyes is ma­radt Meggyesnek. Pedig e falura csakugyan ráillett volna a Nyíralmás név. A valamikor nagy tekintélynek örvendő gyümölcs — melynek ázsiója korábban any- nyit csökkent, ám az utóbbi időben mintha megint növekedne — telepítése itt Meggye­sen ma már összeforrt egy ember nevével. Ez a férfi Vadon Gusztáv. Tősgyökeres meggyesi s amivel csak keve­sen büszkélkedhetnek ebben az országban: harminc éve áll a helybéli Petőfi Termelő- szövetkezet élén. Gyors számolás, s egykettőre kiderül, itt bizony valami hibádzik. A magyar falu szo­cialista átszervezése a hatvanas évek legele­jén zajlott le, tehát a legöregebb termelőszö­vetkezet is legfeljebb huszonöt-huszonhat éves. Hogy lehet tehát harminc esztendeje elnök Vadon Gusztáv? Ügy, hogy a meggyesi Petőfi szövetkezet a nagy földindulást hajszálpontosan egy év­tizeddel megelőzte. Alakulásának időpontja 1951! A most ötvenegynéhány éves elnök erős, testes ember, s a gondnokon kívül az egyet­len, akit e szilveszter előtti napon az irodán találunk. Vaskos iratcsomót tanulmányoz, a községi tanács végrehajtó bizottságának ülé­sére készül. Egyébként — ahogy hivatalosan fogalmaz­zák — évi rendes szabadságát tölti. — Máskor is így telnek a szabadság nap­jai? — Nem mindig. Tíz-tizennégy napot nyá­ron, az aratás után azért igyekszem máshol múlatni, de a többi... Hát az így megy el. Az idén két hebet egy alföldi gyógyfürdő­ben töltött, de ezzel le is tudta a pihenést. Mehetett volna az ősszel, vagy később, a tel­előn is, ám ehelyett... ! — Az alma... sóhajt. — November dere­kán még háromszáz vagonnyi kint volt be­lőle a kertekben. Hogy tudtam volna én nyugodtan szabadságolni magam? Meggyesen azelőtt sohasem volt különö­sebb hagyománya a gyümölcstermesztésnek — mégha a név ellentmondást is sejtet — a legöregebb helybéliek se emlékeznek arra. hogy itt valamikor is ebből élt volna valaki de még a határban pőrén nőtt dzsungel gyü­mölcsösöket sem emlegeti senki, nem úgy mint innen nem messze, a Krasznán, Sza­moson túli fekete földeken. Mert itt homok homok hátán. Május végén,* akácvirágzáskor volt leg­utóbb alkalmam bebarangolni a meggyesi határt. Mellőzve a jelzők halmozását, csak egyetlen egy engedtessék meg: gyönyörű. Egyik dombra fel, a másikról le, a hajlatok­ban *si éverese1' a domboldalakon magá­nyos hagyásfák, öreg tölgyek, juharok, feni a hegytetőn meg egyenes derekú akácok. — A határ szép. De jó is? Az elnök homloka alig észrevehetően, de ráncba szalad. — A legutóbbi felmérések szerint nem sokkal több mint nyolc aranykoronás földe­ken gazdálkodunk. Aki kicsit is ért az aranykoronához, tud­ja, az ilyen földeken — némi túlzással — csak az ökörfarkkóró, a parlagi ligetszépe, meg a vénrehulló fecskefű terem meg. De a fecskefű már kényes is. Mert a talaj, mely­ben gyökeret vert, évente akár háromszáz milliméter csapadékot is kíván. S a fű némi tápanyagot a földben. Honnan hát Meggyes almakultusza? Kicsit vissza kell nyúlni az időben. Volt itt a faluban egy földbirtokos, ki nyolcszáz hol­don gazdálkodott, ő műveltetett a határban egy húsz hold körüli almást. Nagy szeren­cséje volt annak, ki munkát kapott e birto­kon! A legjobban persze az járt, ki a ker­tekbe is bejutott, hiszen annak télen is akadt, télen is jutott munka. Hiszen a fákat metszeni kellett. Itt találkoztak a meggyesiek először kor­szerűnek nevezhető kertészeti kultúrával, talán innen eredeztethető az itteniek alma- szaretete is. A Péchy-uradalomban kereste a kenyérnekvalót a mostani elnök apja is, de később, felcseperedvén Vadon Gusztáv is. — Az embernek befejeződött a hátulgom- bolós korszaka, s következett a dolog. Előbb azok, melyékkel elbírt a siheder is, később azok a munkák, melyek próbára tették a meglett embereket is. Ma is emlékszem én még a majorsági krumplira, a részesaratá- sokra. Pedig hány esztendeje annak! — Mit jelentett az egyik, s mit a másik? — Minden hetedik halom krumpli, s min­den tizenegyedik kereszt volt a mienk. Az elnöki szoba falán van egy kép, nem tudom ki festette. Valamelyik múlt századi orosz festőre gyanakodna leginkább az em­ber, de hogy juthatna ide Pjerov vagy Ilja Rjepin? Az a kép különben se a múlt században, s nem Oroszországban készült. Hanem itt a Nyírben vagy négy évtizede. Búzakereszttel megrakott szekér, két kis görnyedt ökröcske, úgy ahogy felöltözött apa a fiával. Csendesen porosakéinak, száll a felvert por nyomukban. — Hát ilyesmit már nem látni — moso- lyodik el először a különben nagyon is visz- szafogott elnök. — Valamikor pedig micso­da esemény volt a faluban az aratás! Most meg letudja húsz-huszonöt ember. Rossz esetben is, legfeljebb két hét leforgása alatt. — Sajnálja? Mintha kicsit mérgesre sikeredne a válasz. — Nem a gürcölést hiányolja persze az ember. Hanem az akkori aratások ma már visszahozhatotlan hangulatát. Itt valamikor színjátszóköröket szerveztek, színházi elő­adásokat tartottak ... Vagy csak az ifjúsá­gán tűnődik el az ember ... ? Huszonhét évesen választották a Petőfi téesz elnökévé. 1957-et írtak akkor, s három szövetkezet működött a faluban. A Dózsa, a Szabad Föld, s a Petőfi. Hatvanegyben ol­vadt össze a három gazdaság, s a tagság megegyezett: az elnökhelyettest adják a ko­rábbi nyolc-tíz holdas kisgazdák, az elnököt meg az egykori nincstelenek. így lett a ma több mint ötezer hektáron gazdálkodó egyesült szövetkezetek elnöke Vadon Gusztáv, ötvenhétben is a Petőfi ne­vét, ma is a legnagyobb költőnk nevét viselő gazdaság vezetője. Az egyik legnagyobb gyümölcsössel rendelkező termelőszövetke­zetünk elnöke. — Mai ésszel is azt mondom, hogy a hat­vanas évek elején a lehető legjobb lóra tet­tünk, amikor felfuttattuk az almatermesz­tést. Amíg a legtöbb gazdaság itt a homokon csak vegetált, a mi kertjeink ontották a ter­mést. Nyereség nyereség hátán ... küldött­ségek tanulmányozták almatermesztési mód­szereinket. Aztán a nyolcvanas évek legele­jén elkezdődött a mi hét szűk esztendőnk. S még nem vagyunk a végén. Ám az ég al­ján mintha felszakadt volna már a felhő. Szeretném hinni, hogy négy esztendő múl­tán, mikor végleg letelik a mandátumom egy szilárd, sok lábon álló gazdaságot ha­gyok majd az utódomra. De addig tenni­való ... hát az bizony akad még elég. Nem furcsa? Vadon Gusztávhoz jöttünk látogatóba, s többet tudtunk meg a faluról, s a gazdaságról mint róla. Magáról az em­berről. Lehet, hogy ezért elnök már harminc éve? BaJorh F*é7í> KM HÉTVÉGI MELLÉKLET lósa Bndrás medikusként alapította Bécsben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents