Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-08 / 6. szám
2 Kelet-Magyarország 1987.január 8 Egy közelmúltban megújult ÁFÉSZ-bolt Tiszakérecsenyben és az átalakításra váró két lónyaí üzlet. (Farkas Zoltán felvétele) Egy bolt, két bolt? Részlet a Lónyai Községi Közös Tanács 1986. szeptember 16-án tartott rendes ülésének jegyzőkönyvéből: „Bencs Tibor (tsz-elnök): Ha területünkön romlani fog a szövetkezet által biztosított ellátás, akkor az befolyásolni fogja a községben lakók hangulatát is. ... máris zavarok vannak a húsellátás, a töltelékáruval való ellátás, a tejellátás tekintetében és más közszükségleti cikkek vonatkozásában. A lakossági ellátást a területen éppen úgy kell biztosítani, mint Magyarország bármely területén élő lakosság ellátását.” Idejövet benéztem a lónyai vegyesboltba — mesélem Szabó Árpádnak a helyi tanács vb-titkárának. — Rá kellett nézzek az órám naptárára, mert olyan tavaszi hangulatot árasztott a bolt, aminőt húsvét előtt megszoktunk — dugig voltak a polcok csoki- nyulakkal és csokitojásokkal. Mostohák? — Ez a legkisebb gond — legyint a titkár. — A nagyobb az, hogy az időszerűtlen nyalánkságok mellett nincs, vagy csak olykor van hús, felvágott, liszt. Az ittenieknek sokszor még kenyérért, margarinért, vattáért is a szomszéd községbe kell menni. Ha valaki egy pár zoknit akar venni, Mándokra, Naményba kell utazni. — Hasztalan hadakozunk a tiszaszalkai ÁFÉSZ-szel — folytatja Szabó Árpád —, az ellátás nem javul. Mintha mostohagyermekük volna az az 1100 ember, aki itt él. Persze társközségeinkben sem jobb a helyzet. A szeptemberi tanácsülésen napirendre is tűztük az ügy megtárgyalását, de nem nyugtattak meg bennünket az ÁFÉSZ elnökének válaszai ... Kétszer kell fizetni — Ráadásul a falu három boltjából kettőt most be akar zárni a szövetkezet, mert állítólag nem gazdaságos az üzemeltetésük — kapcsolódik a beszélgetésbe Rácz Ferenc, az ÁFÉSZ helyi intézőbizottságának tagja. — Úgyhogy ezután 12 kilométert kell majd a legapróbb iparcikkekért is megtenni. De ki fizeti meg az útiköltséget és az elpocsékolt időt? Miért van az, hogy az ittenieknek mindenért kétszer kell fizetni? — Mint intézőbizottsági tag felemelhette volna a szavat ez ellen a döntés ellen. — Ha tudtam volna róla. Minket ugyanis meg sem kérdeztek erről, pedig mi képviseljük az itteni tagságot. Nem értjük, hogyan lehet dönteni ilyesmiről nélkülünk? — Hallom, az almafelvásárlás okán is sokan neheztelnek a tiszaszalkai ÁFÉSZ- re. — Joggal, mert bár évek óta forszírozza a lakosság, hogy itt helyben is vásároljon fel almát a szövetkezet, a mai napig távoli átvevőhelyekre kell szállítani a termést. Emiatt sokan más vevőt is keresnek. A cél közös — Lónyáért érzett aggodalmat és ebből eredő elfogultságot látok ezekben az észrevételekben — sóhajt Koncz László, amint „fejére olvasom” a vezetése alatt álló szövetkezetét érintő feljegyzéseimet. — Mindenesetre vegyük sorra őket: A felháborodást kiváltó boltmegszüntetés nem az ellátás romlását jelenti majd, hanem éppen a javulását. Hiszen két elavult egységet szándékozunk összehozni, és egy korszerű, több igényt kielégítőt létesíteni. Ezt a szövetkezet igazgatósága — melynek lónyai tagja is van — megtárgyalta. A szóbeszédre az ad okot, hogy a köztudatba már úgy ment át a terv: egy boltot meg akarunk szüntetni. Igaz, az eddigi kettő helyett csak egy lesz majd, de az jobb, nagyobb ... Ami az ellátási gondokat illeti, a legtöbb esetben az A tárgyalóteremből Tél szemfüles gyűjtögetők Hiába, szemesnek áll a világ. Kivált a gyűjtögetésből élők világa. Hiszen például vasgyűjtésből csak annak telik mindennapi kenyérre, aki észreveszi a kidobott, rozsdásodó fémtárgyakat. Persze az sem jó, ha valaki nagyon szemfüles, és azt is összegyűjti, amit nem kellene, sőt nem is szabad ... Mint ZZ ä két mekényesi, illetve nagycserkesz! fiatalember, akik múlt év márciusában és áprilisában lovas fogattal vasat gyűjtöttek Kálmánháza környékén. A 35 éves Zsidó Béla és a 20 éves Kóka Tibor szekerezge- tés közben észrevette, hogy egy Kálmánháza közelében lévő tanyán nem tartózkodik senki. Elhatározták hát, hogy körülnéznek a portán. 1986. március 29-ére virradó éjjel valóra is váltották tervüket: lefeszítették a tanya magtárának ajtajáról a lakatot, és bent ösz- szeszedtek mindent, amit a maguk számára hasznosnak véltek — egy baltával, egy zománcozott mosdótállal, 35 liter házi borral és különböző lábasokkal távoztak. Az eset után a tanya tulajdonosa helyreállította a magtár ajtaját. De hiába, mert Ziidó és Kóka április elsején újra feltörte. Most kéziszerszámokat és szemes kukoricát vittek el, mintegy 2770 forint értékben. Nagyon fellelkesíthette őket a zsákmány, mert másnap — április 2-án — újra akcióba léptek: ezúttal egy nyíregyházi lakásba hatoltak be, s egy Orion televíziókészüléket lovasítottak meg. Ügyüket a Nyíregyházi Városi Bíróság tárgyalta, s egy rendbeli lopás bűntettében és egy rendbeli lopás vétségében marasztalta el őket, mint társtetteseket. Zsidót 8 hónapi, Kókát 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte, de az előbbi tekintetében az Ítélet végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A határozat jogerős. egységekben dolgozók munkáját minősíti. A jelenlegi problémák megoldásának egyik útját a kereskedelem személyi feltételeinek javításában látjuk, s ennek érdekében fogunk is lépéseket tenni. Az almafelvásárlással kapcsolatban : nyitván minden almatermelő szívesen venné, ha már a kertjében átvennék tőle a termést. Ez azonban nem oldható meg. A hozzánk tartozó nyolc község közül háromban veszünk át almát. Lónyán viszont nem lenne gazdaságos számunkra átvevő telep üzemeltetése. S ha már itt tartunk, el kell mondani, hogy nem csupán lakossági igények vannak, hanem gazdaságossági mutatók, szabályozók, és gazdasági kényszerek, törvényszerűségek is. Minket ezek is kötnek, nem hallgathatunk csupán az érzelmeinkre. Ezért fordulhat elő, hogy bár ugyanaz a célunk, mint a helybelieknek — az ellátás javítása —, másképpen látjuk ezt vagy azt a dolgot, mint ők. Az üggyel kapcsolatos fejlemény, hogy a fenti beszélgetések után a helyi intéző- bizottság is megbeszélte és elfogadta az új bolt létesítésének tervét. A lakosság képviselőinek csupán egyetlen kikötésük volt: sokféle iparcikket is lehessen majd kapni az új boltban. Úgy tűnik hát, a lónyaiak egy nagy problémája megoldódik. Csillapulnak a kedélyek. De vajon hány Lányához hasonló kis faluban küszködnek ilyen vagy hasonló gondokkal? És vajon mennyien érzik, érezhetik úgy, hogy — törvény ide, törvény oda — másodrendű állampolgárok a városi emberekhez képest. Czine Gáspár Segít a tej- és a húsipar Hűtőlánc a falvakba Az élelmiszerek mintegy kétharmadát a fogyasztási szövetkezetek boltjaiban szerzi be megyénk lakossága. Tavaly közel 5 milliárd forintot költöttünk erre a célra az ÁFÉSZ-ekben. Vásároltunk volna többért is, de — megfelelő felszerelés és elegendő hely híján — nem mindenütt tudnak az igényekhez igazodó, bőséges választékot kínálni. Nagy gondot jelent, hogy a szövetkezeti bolthálózatban nincs elegendő hűtőberendezés. Csupán az 55 nagy alap- területű ABC-áruházban kedvező a helyzet, melyekben a tejtermékek és húsfélék mellett Lehetőség van mélyhűtött baromfi, sőt mirelitáruk forgalmazására is. A 610 élelmiszerüzlet hatvan százalékában kapható tejtermék is és húskészítmény is, a többi egységben vagy az egyik, vagy a másik élelmiszer kerül pultra. Még rosszabbak a feltételek a 156 — iparcikket is kínáló — vegyesboltokban. Ezekben általában háztartási hűtőgépek segítik a kereskedők munkáját, így a választék többnyire vagy tejtermékekre, vagy felvágottakra korlátozódik. Még ez a szerény választék is jobb annál, ha nincs mód semmiféle hűtést igénylő élelmiszer árusítására. Márpedig az ÁFÉSZ-üzletek tíz százalékában ez a helyzet. A kistelepülések boltjainak rekonstrukciós programja keretében több egységet azzal is korszerűsítettek, hogy hűtővel gazdagították a felszerelését. Ebben az esztendőben is terveznek hasonló bővítést a fogyasztási szövetkezetek. Komoly segítséget jelenít, hogy a nagy megyei élelmiszeripari vállalatok — így a tej- és a húsipar — hűtőgépek kihelyezésével is igyekszik javítani az ellátást. A tejipari vállalat és a MÉSZÖV megállapodása szerint ebben a tervidőszakban 50 hűtőt ad át a vállalat a kistelepülések boltjainak. A berendezések egy része olyan üzletekbe kerül, ahol eddig még nem volt tej- és tejtermék-árusítás. Néhány hűtő pedig másutt a választék bővítésére szolgál majd. Három év alatt 20 hűtőládát és -vitrint adott bérbe kedvező feltételekkel a húsáruk forgalmazásához a húsipari vállalat. Jelenleg 35 hűtővitrinre van megrendelése a Jászberényi Hűtőgépgyárral, ahol — kapacitás híján — lemaradtak a szállításokkal. ígéret szerint idén a második és a harmadik negyedévben legfeljebb 10—15 vitrint küldenek a vállalatnak. Az akció még tart: ebben a tervidőszakban esztendőnként 15 hűtő bérbe adását tervezi a húsipar. Mivel egyre nagyobb az igény a községekben is a mélyhűtött baromfira, ezért a MÉSZÖV hamarosan a HUNNIACOOP-pal is tárgyalásokat kezd hasonló együttműködésre. Könyv a gitárosról Pengék és halak Megemlékezés? Riportkötet? Nekrológ? Mementó? . . . Igazából nem tudom, hová sorolható Ómolnár Miklós napokban megjelent könyve, amely „minden idők legnagyobb magyar gitárosa”, a legendás hírű Radics Béla tragikusan rövid életével és pályafutásával ismerteti meg az olvasót. A szerző időt, és fáradtságot nem kímélve felkutatott és megszólaltatott mindenkit, akivel R. B. Kapitánynak valamilyen kapcsolata volt. Emlékeznek a volt zenésztársak, barátok, szeretők és olyanok is, akik egyik kategóriába se sorolhatók. Ezekből a kitűnően megírt és szerkesztett beszélgetésekből egy megszállott ember halálának analízise bontakozik ki. Egy olyan önpusztító „penge” portréja, aki az annyira áhított sikerből, elismerésből szinte soha nem részesedett. A színes, olvasmányos könyv betekintést enged a hetvenes évek elejének rock- berkeiben uralkodó állapotokba is. Ómolnár Miklós nem akar a benfentesek, a jólértesültek pózában tetszelegni. Nem kommentálja az eseményeket, még a párbeszédet is mellőzi. Ettől lett még feszesebb és tragikusabb az egész. (Az Ifjúsági Rendező Iroda Kiadása, 1986.) A SZABOLCSI ÉPÍTŐK hírül adja, hogy megalakult a gép- és járműgazdálkodási főüzem. Ezzel a vállalat egyik legnagyobb önelszámoló egysége alakult meg 450 fővel. A szervezet az irányítója és gazdája a vállalat összes saját és bérelt gépeinek és eszközeinek. Legfontosabb céljuk a vállalati program megvalósításához szükséges gép és jármű, valamint szolgáltatási igények kielégítése, az üzemeltetés zavartalan folyamatának elősegítése. Ki kívánják alakítani az üzemek önelszámoló érdekeltségi rendszerét, a teljesítmény mérését, és ezzel párhuzamosan a teljesítmény és munkaarányos jövedelmjeziést. Az eltelit (két hónap alatt már sikerült a korábbi egymásra mutogatás gyakorlatát megszüntetni, és egészségesebb összefogással a vállalat szekerét előremozdítani. AZ ESZE TAMAS NÉPE legutóbbi számában Esze Zoltánnal, a szövetkezet főkönyvelőjével készült interjú olvasható az ez évi terv teljesítéséről. Szavaiból idézzük a következőket: „Soha ennyi kukoricát ez a termelőszövetkezet nem termelt. 6120 tonna került raktárba, és voltak táblák, amelyek tíz tonnán felül adtak ... 3000 tonnát már el is adtunk ... Az állatállománynak újig sajátból van éltévé élelme. Silóból 5200 tonna az a mennyiség, amit betapostunk és ehhez még hozzáadhatjuk az 1800 tonna fűsiiőt is, amely az előzővel együtt jó minőségűnek mondható. Stabil jövedelemhozó szektora termelőszövetkezetünknek a baromfitenyésztés. Ag állomány, saját törzsállományunk, nagyon jó kondícióban van, azt mondhatom, jobb mint tavaly ... Tavaly 14 milliót vettünk be almából, tavalyelőtt 22-t. Az idén meglesz rajta a 44 millió.” A KEMÉV ÉPÍTŐK a leányvállalatok terveiről számol be. Az írás szerint a Gépkölcsönző és Szolgáltató Leány- vállalat 1987-re 175 millió forintos termelési értéket szeretne megvalósítani, 18,6 milliós nyereséggel. Forgalmuk növekedésének egy jelentős részét a lakossági szolgáltatás terén akarják elérni. 1987-re 920 ezer forint értékű lakossági forgalmat akarnak elérni. Az ÉPTEK közös leányvállalat célja az egymilliárd 100 milliós árbevétel és a 18—20 milliós nyereség. Az idei évben egy vagy két szabolcsi vállalat tőkével társul a közös leányvállalat munkájába. A tervek között szerepel újabb lakossági bolt megnyitása. A TANGAZDASÁG a Divat Ruházati Vállalat gyulatanyai varrodájának munkájáról ír legutóbbi számában. Az üzem indulása óta két és fél év telt el. A kollektíva az indulástól összesen mintegy 36 ezer darab terméket gyártott le. Csaknem minden hónapban 3—4 a fazonváltás kis szériákban, elvétve vannak 800—1000 darabon felüli tételek. Nem egyszer német technikus ellenőrizte Gyulatanyán a gyártás alatt lévő terméket, hol elismerően, hol kritikusan nyilatkozva. A gyártási technológia sora kikerekedett. A jövő évtől megvan a feltétele annak, hogy a végben kapott alapanyagból kész, minősített terméket szállítsanak a Diruváll raktárába, vagy megrendelőjének. Jelenleg 44-en dolgoznak az üzemben. Cigli SZÉSSIf nyomokon? Kicsit későn eszmél talán idegenforgalmunk is, jóllehet a szánon utazás élménye igencsak vonzó. Képzeljük el: jó meleg tégla a lábnál, bunda a vállon, jó meleg takaró a térden. Fúj dogál a szél, kisüt a nap, kékes-sárgás fényben játszik a hó. s a lovacskák nyakában ott a csingilingi száncsengő. Irigykedve, sóvárogva néztem az elsuhanó szánt. Még van belőlük, udvarokban, színek rejtekében. Előhozza őket a tél, ez az igazi, havas, hideg, csodás január. Látva őket, a szívben is megszólal a csingilingi. A tiszta, békés hang, a legcsendesebb jármű örömadó hangja. (b. 1.) A zt hihetnők, hogy a csingilingi száncsengő csak a dalban és a mesében létezik immár. Mert mikor is lát a városi pulya valódi ló vontatta valódi szánt? Mikor hallja, milyen is a valóságban a csengő hangja? Márpedig hallható. Valahol messze a várostól, Beregben és Szat- márban, ahol a havat az útról majd a tavasz takarítja el. járnak, szállítanak. Furcsa látvány, hogy az idővel küzdő autók között ott siklik valami, akadálytalanul, zizegőn, csilingelőn. Gondolkodom is a dolgon. Vajon hány ember fizetne szívesen, ha egyszer családjával szánrafűlhetne, s úgy röpülhetne erdei utakon, dűlőkön, rétet átszelő hó-
