Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-08 / 6. szám

1987. január 8. Kelet-Magyarország 3 Bogdti példa N em mindennapi táb­la fogadja Nyírbo- gáton az iskolába lépőt. Már messziről jól látható a határozott szö­veg: Az iskola egész terü­letén dohányozni tilos! Nagyon tetszik ez a kiírás, hiszen az intézménybe be­lépő felnőtt kénytelen megválni a mérgező do- hányrudacstól, a bentlévő pedig — nem a nebulóra gondolok — fegyelmezet­ten kíméli magát és kör­nyezetét. Sokszor szólunk arról, miként lehet a leg­jobban hatni a sajnos túl korán dohányozni kezdő gyermekre. Nos, ez egy jó példa, hi­szen a példamutatás er­kölcsi ereje nagyobb fe­gyelmező, mint a cigaret­tával a kezében erkölcsi prédikációt tartó nevelő. Nyírbogáton radikálisan döntöttek és cselekedtek. El tudnám képzelni, hogy ez a kezdeményezés más iskolákban is követőkre lel, majd kibővül az egész­ségügyi intézményekre, aztán lassan a hivatalok­ban is határozott szó előz­né meg a dohányzás ártal­mait. Lehet, akad, aki füstö­lögni fog a hír hallatán. Jómagam (sajnos mint do­hányos) azonban egyetér­tek. Talán éppen az ilyen határozottság serkent majd arra, hogy rájöjjek: az önkéntes ostobaságtól búcsút lehet venni. (bürget) Lámpa­vandálok H a egy éretlen tizenéves kiparittyázik egy lám­pát a közvilágításra szolgálók közül, az még nem bűncselekmény, de csínynél azért jóval több. Es ha nem egy lámpa, hanem egy hosz- szú sor jut erre a sorsra? Nyíregyházán a Vécsey köz­ben reggelente három-négy is a földön van, búrástól, égős­től. Nem tudom mennyibe kerülhet egy-egy ilyen gar­nitúra, de amennyit az el­múlt néhány hét alatt szét­vertek több tízezer forint is lehet. Ez bizony randalírozás, vandálság. Tetteseik nevét szívesen odaírnánk a rendőr­ségi rovatba, (é.) A MÜLT ÉV GAZDASÁGI ADATAINAK feldolgozását a Félix lyukkártyás könyvelőgépek segítségével végzik a Kelet-Magyarországi Állami Építőipari Vállalat közgazdasági osztá­lyán. (Elek Emil felvétele) JÓZAN NYUGTALANSÁGGAL Különösen a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekmé­nyek száma nőtt az utóbbi időben — hangzott el azon az operatív értekezleten, amit a közelmúltban tartot­tak a nyíregyházi ügyészsé- geh. Aggasztó tendenciákról esett szó: 1984—85-ben ma­gas szinten stagnált a bűnö­zés, 86-ban pedig még ehhez képesít is emelkedett. Különösen veszélyeztetett ebből a szempontból Tisza- vasvári térsége, nem véletlen hát, hogy a nyíregyházi vá­rosi ügyészség tanácskozásá­ra legifjabb városunk vezetői is meghívást kaptak. Az ér­tekezlet fő célja a kilábalás útjának keresése, a megelő­zés lehetősége volt. Nem szociál­politika Az írásunk elején említett példa is jelzi, a gazdálkodó szervek nem kezelik súlyá­nak megfelelően a vagyonvé­delmet. Az őrök alkalmazá­sánál inkább szociálpolitikai szempontok döntenek, ráadá­sul gyakran nem is oktatják ki megfelelően őket. A szer­ződéses üzemeltetésű egysé­gek, a téeszek bérbe adott földjén történő gazdálkodás is azért okozhat komöly visz- szaéléseket, mert laza a bel­ső ellenőrzés. A bűn körei A tanácskozás tulajdon­képpeni témája a család és ifjúság elleni bűncselekmé­nyek alakulása volt, hiszen a kedvezőtlen tendenciák megfordítása éppen a most nevelődő nemzedéken múlik. A veszélyeztetett gyermekek száma nő, s ez felveti: érde­mes megismerkedni a „veszé­lyeztető szülők” körével. Az alkoholista, munkakerülő, a tartást elmulasztó szülő ugyanis a legfőbb oka lehet, hogy a gyermek elindul a bűnözővé válás útján. (Meg­döbbentő adat: az összes bűn- cselekmény mintegy har­madét a 14—24 éves korosz­tály tagjai követik el!) Az okok számbavételekor a rendőrtiszt az állampolgári fegyelem lazulására hívta fel a figyelmet. Kollégája felve­tette: hogyan lehet akkora eltérés az állami gondozásba vételek és a kiskorú veszé­lyeztetése miatt induló eljá­rások száma között? Hiszen ha a gyermeket ki kell emel­ni a családjából, akkor nagy valószínűséggel a szülők el­követték az említett bűncse­lekményt. A megelőzést is szolgálná, ha a gyámhatósá­gok és a bűnüldöző szervek kapcsolata állandóbb lenne. Végső lehetőség AZ ESZTERGAPADOK FELÚJÍTÁSA során a gép teljes kapcsolószekrényét is kicserélik a Mezőgép nyíregyházi törzsgyárában. Juhász Sándor MVE kapcsolószekrényt sze­rel. (jl) Szó érte házunk elejét, a résztvevők úgy látják, a saj­tó is többet tehetne a meg­előzés érdekében. A rendőr­tiszt viszont éppen lapunk egy korábbi írására hivat­kozva említette annak a ve­szélyét, hogy a munka he­lyett ügyeskedéssel nagy va­gyonra szert tevő embertípus hovatovább a fiatalok jelen­tős részének ideáljává válik. A városi bíróság elnöke el­mondta, hogy nem az ítéle­tek ennél is nagyobb szigo­rúsága hozhatja a megoldást, csakis a társadalmi összefo­gás. A büntetőjog alkalmazá­sa ugyanis jórészt már tűz­oltómunka, csak a végső le­hetőség. A bűn megelőzéséhez, ül­dözéséhez szükséges eszkö­zök és szervezetek hiányát említette Tiszavasvári tanács- | elnöke. Városukban nemcsak | telefonja, de még adóvevő ké­szüléke sincsen az amúgy is kis létszámú rendőrőrsnek. Speciális gond a településen a cigánybűnözés magas ará­nya. Fel kellene végre ismer­ni mindenkinek, hogy aki ér­tük tesz (például óvodával, speciális iskolai osztályok­kal), az tulajdonképpen saját érdekében cselekszik. A pártszervezetek, a párt­tagok felelősségét vetette fel a nyíregyházi pártbizottság titkára. Hiszen — mint mond­ta — egyetlen vezető sem követhet úgy el gazdasági bűncselekményt, hogy a kör­nyezete ne szerezzen róla tu­domást. Jobban oda kellene figyelni az iskolák, a peda­gógusok családlátogatáson, a gyerekek között szerzett ta­pasztalataira, s a megelőzés­ben nagyobb szerephez jut­hatnának a tömegszervezetek is. A Hazafias Népfront nyír­egyházi titkára a jogi felvi­lágosításra, a pozitív családi minták népszerűsítésére hív­ta fel a figyelmet. A HNF el­sősorban a lakóterületek és a szülői munkaközösségek ré­vén tud segíteni. És abban is, hogy változatos programok szervezésével értelmes, hasz­nos elfoglaltságot kínál fel­nőttnek és fiatalnak egy­aránt. Szélesebb alapokon A vezető ügyész is akként foglalta össze a teendőket, hogy a megelőző tevékeny­ségnek szélesebb társadalmi alapokon kell nyugodnia. Fe­lelősségteljes együttgondol­kodás és közös cselekvés szükséges, hogy eredményt érhessünk el. A tényeket nem szabad elhallgatni, de nem is tekinthetünk belenyugvás­sal a mostani helyzetre. Józan, tettekre sarkalló nyugtalanság hozhat valódi változást. Papp Dénes Zild út az újításnak A MŰSZAKI HALADÁS GYORSÍTÁSÁBAN az MSZMP KB 1986. decembe­ri határozatában többek kö­zött számít az újítók, fel­találók, alkotók közremű­ködésére is. Nincsenek ke­vesen. Itt Szabolcs-Szat- márban is sok az olyan em­ber, akik képzettségitől és beosztástól függetlenül ész- szerűsítők, újítók vagy fel­találók. Üzeme válogatja, hogy hol, hány azoknak a száma, akik nyitott szem­mel járnak, akik gondol­kodnak, akik időt és ener­giájukat nem kímélve ké­szek a változtatásokra, a jobbításra. Az újító, az újítani aka­ró nem egy különleges em­bertípus, csupán olyan em­ber, aki jó szándékkal nyughatatlan és tudja, nincs olyan gép, technológia, amely ha már megalkották, szupertökéletes. Minden, ami új, abban a pillanat­ban, hogy része lesz a ter­melésnek, megújulásra, mó­dosításra szorul. Ez a sza­kadatlan fejlődés, fejlesztés lánca. Az újító, az ésszerű­sítő nem egyszer tudatlanul, naponta alkalmaz új ele­meket a munkájában, vál­toztat a technológián, rész­ben, hogy könnyebben dol­gozzon, másrészt, hogy gyorsítsa a munkafolyama­tot, biztonságosabban, jobb minőségben dolgozzon. Ezek a módosítások nem téveszthetek össze a tech­nológiai fegyelem megsérté­sével. Ellenkezőleg, itt nem kihagyásokról, fontos elő­írások semmibevételéről van szó, hanem a technoló­gia pontosításáról és jobbí­tásáról. A SPONTÁN ÉSSZERŰ­SÍTÉSEK, újítások több hasznot hajtó, fejlettebb és társadalmi rangra emelt ré­sze a mozgalom. Az újító­mozgalom (mint verseny- forma) több-kevesebb si­kerrel évtizedek óta léte­zik. Jelentősége nagy, de erejét és lendületét nem egyszer fékezte a meg nem értés, vagy az alkalmatlan szabályozás. Nagy ellent­mondás volt abban, hogy miközben az üzem és álta­lában a gazdaság igényelte a termelésfejlesztő, a kor­szerűsítő, az anyag- és költségmegtakarító megol­dásokat, aközben az újítás alkalmazását (bevezetését) akadályozta, hogy az újítási díj mértékében, kifizetésé­ben a vállalat és újító nem I tudott megegyezni. Volt olyan is, hogy mert az újí­tási díj a béralapot, a vál­lalati nyereséget terhelte, a vállalat inkább eltekintett újítások megvételétől, mint­sem vállalja a díjfizetésből keletkező feszültségeket, avagy a béralap-túllépésből származó többletkiadásokat. AZ ŰJÍTÖMOZGALOM a problémák ellenére élt és hasznára volt a gazdaság­nak. Két friss példa erről, ahogyan decemberben a tsz-újítók munkáját érté­kelték, avagy' a tejiparnál az év első munkanapján ahogyan az újításokról szól­tak. Itt is, ott is növeke­dett 1986-ban az újítások száma, több lett az újító és a két területen a bevezetett újítások után a hasznos eredmény együttesen 10 millió forint felett volt. Most olyan időket élünk (és mikor nem éltünk olyan időket), hogy minden meg­takarításra, többletered­ményre szükség van. Főként akkor becses a többletnye­reség, ha az szellemi ener­giából és nem megterhelő beruházásokból származik. Az újítómozgalom január 1- jével zöld utat kapott. Mi­vel az újítási, találmányi díjat a következőkben ter­melési költségként lehet el­számolni, az üzemek, válla­latok egy nyomasztó gond­tól szabadultak. EZEK UTÁN, HA SZÜ­LETIK egy-egy jó Újí­tás, már nem azt kell mé­ricskélni, hogy mit bír el a béralap, avagy mennyivel csökkenti az újdonság beve­zetése a vállalati ered­ményt, de azt kell fontoló­ra venni, valóban hoz-e hasznot a műszaki vagy technológiai módosítás, vál­toztatás. Természetesen ez a zöld út nem szülhet fe­lelőtlenséget, nem viselked­het senki meggondolatlanul. A kétes, vagy megalapozat­lan újításokra a termelési költségekből sem szabad pazarolni. Hisszük, hogy nem is lesz ilyenre példa és eközben azt is reméljük, hogy új lendületet vesz az újítómozgalom és egyre több ember veszi a fáradsá­got, hogy jó elgondolásait megszövegezze, elképzelé­sét műszakilag kidolgozza és megalapozza. Minden jó öt­let alkotó módon segítheti a műszaki színvonal növe­lését. S. E. Csutka izék N em jár ilyenkor em­berfia túl a falu szélén. Az utolsó ház után nem sokkal elfogynak a nyomok, és a szűz hó bete­ríti még a dűlőutakat is. esak az őz, a fácán, és az isten többi mezei teremtménye jön-megy nagyon céltudato­san élelme után. A szikrázó napsütésben a szél által még meg nem borzolt fehér lepel ezernyi színben pompázik. ' Nem csodálom, hogy az esz­kimóknak nincs ilyen szavuk, hogy hó. Van ellenben két­tucatnyi másik, amely az őket egész évben körülvevő közeg különböző állapotaira vonatkozik. Szükség diktálta gyakorlatiasság. Ebből áll, sőt ezen múlik az életük. A csutkaízik kint telel, a kutyának sem kell. Még sze­rencse, hogy a tengerit le­törte róla a gazdája. Régen bezzeg becsülete volt. Oly­annyira, hogy még egyfajta időjárást is elneveztek róla. Nagyapám az ilyen csikorgó időt így hívta: ez az igazi csutkavágó idő. A csutkát pedig éjszaka vágták, amikor vakítottak a csillagok, és a teliholdnál akár olvasni le­hetett volna. Feltételes múlt... Ma már azon nyel- vészkedünk, hogy ízik, vagy izék. Pedig egyik sem. A mi tájszólásunknak van egy „közti” hangja, amelyikre nincs közhasználatú írásjel. Kár, mert az írásaink szegé­nyebbek hiányában. Idétlen „izé”-ket mondunk a természet tárgyaival és „személyeivel” találkozván, mert olyan sűrven nem hoz össze bennünket a sors, hogy a nevüket megtanulnánk. Ök némák, bemutatkozni nem tudnak, akik pedig bemutat­nák őket, egyre fogynak. Vannak örököseik, de őket csendes őrültnek tartják, akik belebolondultak a „nagy” természetszeretetbe. Ha lemegy a nap, ma éjjel igazi csutkavágó idő lesz. Nekem már nem kell hozzá időjósnak lenni, elhihetem a műhold prognózisának. Csut­kát azonban senki sem fog vágni. Tavaszra elenyészik, vissza az anyaföldbe. Nem rak belőle senki csutkakúpot, amelyben az egerek áttelel­hetnek. Jön majd egy nagy traktor, és fél délután fel­szántja a határnak ezt a ré­szét. A gép vezetője ki sem száll a vezetőfülkéből, mint­ha csak csónakon közleked­ne feneketlen vizek hátán. A földbe ismét tengeri kerül, és pontos technológia gondosko­dik maximális . terméshoza­máról. A betakarításig felé se néz senki emberfia, télen is csak vadászok esetleg. A galagonya, a kökény, meg az az ... izé és az az ... izé ott vi­rágzik és hullatja gyümölcsét, és didereg a fagyban. Az em­ber pedig, a teljes jogú úr, a dölyfös gazda mind szoro­sabbra húzza maga körül a gyűrűt és magamagát űzi ki az ööö ... izéből, a Taradi- csomból. Esik Sándor / Berreg az áruház riasz- f tóberendezése. Az éjjeliőr l tudja a dolgát, odamegy \és kikapcsolja... .

Next

/
Thumbnails
Contents