Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-06 / 4. szám
2 Kelet-Magyarország 1987. január 6. A Szabolcs-Szatmár megyei ÁUatforgalmi és Húsipari Vállalat új, korszerű, hamarosan átadásra kerülő húsüzemébe megérkeztek a modern gépek. Ezek közül mutatjuk be a vákuumcsomagoló gépet, amellyel légmentesen lezárják a húsféléket és a különböző felvágottakat. Nagy Tibor a gép beállítását végzi. (Elek Emil felvétele) SMáliftiák Szatmárból Ipari és tűzifa Idén is megindult a fakitermelés a FEFAG fehér- gyarmati erdészetében. Az elmúlt éves 10 hektáros vágáshoz hasonlóan ebben az évben várhatóan négyezer köbméter fát termelnek ki a szatmári és beregi erdőségekből. Az ipari fa mellett jelentős mennyiségű fa kerül a TÜZÉP-telepekre is. Az erdészet a jánkmajtisi, nagyszekeresi és fehérgyarmati TÜZÉP-telepekre szállít folyamatosan. A gallyfát minimális térítés ellenében továbbra is elszállíthatja a lakosság. A tévében láttuk Rendhagyó osztályfőnöki óra Nyírmadán Hivatása: katonatiszt A történelem szaktantermet zsúfolásig megtöltötték a nyolcadikosok. Fiúk, lányok, akik közül jópáran a katonai pályához éreznek elhivatottságot, a többiek pedig érdeklődnek a hivatásos szolgálat iránt. Magyar karrier Megszoktuk már, hogy oda kell figyelni Galgóczi Erzsébet műveire, mert az egyik legizgalmasabb, napjaink erkölcsi, közéleti állapotait vallató író. Kemény szókimondás, igényes. árnyait társadalomrajz, jellemábrázolás adja meg a sajátos „galgóczis” hangulatot és belső karaktert novelláinak, regényeinek. Pénteken este Magyar karrier címmel tévéfilmet láthattunk az írónő egyik írásából Nemere László rendezésében. Az etikai' kérdéseket bogozó tévéfilm egy alapjában jó szándékú, ám saját elhivatottságától — és sikereitől — megrészegült termelőszövetkezeti elnökről szól, akit saját gyengéi és a felsőbb szervék elvtelen anyagi menedzselése az első kudarcok után amolyan pénzügyi zsonglőrkö- désre — jogi nyelven szólva mérleghamisításra — késztet. Börtönbe kerül, aztán élve a lehetőségekkel — miután nem kapkodtak utána a tsz-ek, gazdaságok — kékróka- farmot létesít. Többszörös milliomos lesz, ám elveszti önmagát... A Magyar karrier egyfajta kórkép arról a tünetről, amely a gazdasági üzemek anyagi dotációját nem a valós, indokolt támogatásban látja, hanem a „hatalmon” lévő gazdasági vezető egyéni pozíciójának megerősítését helyezi előtérbe, majd pedig magára hagyja a „vétkest”. A filmben azért nincs felmentés az emberi gyengeséggel is jócskán megáldott fiatal tsz-elnöknek, nem csinál mártírt Dobrai Lászlóból, aki idejekorán élt a melléküzemágak „beléptetésének” lehetőségeivel, ami aligha marasztalható el. Viszont a népszerűség hajszolása közben elveszítette józan ítélőképességét. Magánélete is zátonyra futott Erkölcsileg „elveszejtette” önmagát — anyagilag viszont magasra szökött Dobrai László, az egykori cselédfiúból lett agro- nómus. Kivehető azonban a társadalmi környezet felelőssége is a tévéfilmből, amely közvetve ugyan, de részes abban, hogy ez a karrier így alakult. Ez talán az egyik legfigyelmeztetőbb motívum Galgóczi Erzsébet tévéfilmjében, vigyázzunk jobban az emberi értékekre, az emberre, mert továbbra is ez a legnagyobb kincsünk és tartalékunk .. P. G. Rendkívülinek számít ez az osztályfőnöki óra, amelyen Domokos János századostól minden olyan kérdésre választ kaphatnak a gyerekek, ami egy pályaválasztás előtt álló 14 évest foglalkoztat. A nyírmadai iskola igazgatóhelyettese, Bartha Tiborné és pályaválasztási felelőse, Kacsur Tiborné próbálja számba venni, miért népszerű az iskolában a katonai pálya. Innen ugyanis évente többen jelentkeznek olyan középiskolába, ahol a szakma mellett már a hadsereghez is közelebb kerülhetnek. — Apró dolgokkal kezdődik a pályára irányítás — hallottuk Barthánétól. — Az úttörőcsapatban a gyermekönkormányzat magas szintű. A heti váltással megbízott ügyeletparancsnok nagyon komolyan veszi a feladatát. A zászlótartó pedig a legtekintélyesebb posztnak örvend, a falu apraja-nagyja előtt elvonul a csapatzászlóval az ünnepségeken. A szülőföld szeretetét, a hősök tiszteletét elmélyítő játékok közül a szabadságharcos elődökre emlékezteti a gyermekeket a Patai-próba. Az úttörőgárda rendőri szakalegységében és a lövész szakkörön pedig sok érdekeset hallanak a fegyveres hivatásról és a gyakorlatban is kipróbálhatják erejüket, ügyességüket. — Jó értelemben vett versenyszellem uralkodik a faluban — folytatja Kacsur Tiborné. — A gyerekeket doppingolja társaik sikere. Hallottam olyan megnyilatkozást: ha Pásztor Józsi katonának ment, én is megpróbálom! A szülők pedig örülnek annak, ha a gyerekük férfias foglalkozást választ. Például népszerű dolog, hogy a katonai jellegű középiskolában a gyermek dolgozik, szakmát szerez. Eddig Ruttkovszki Tibor döntötte el véglegesen, hogy katonai középiskolába jelentkezik. Zékány Katalin a keresztapjától — aki szintén tiszt — sok izgalmasat hallott erről a pályáról. Ruszko- vics Pál és Nagy Bertalan is elmondta: távolabbi családjukban vannak hivatásos katonák. A jelentkezésről már hallottak az iskolában, Ruttkovszki Tibit azonban az foglalkoztatja, használhatják-e majd számítógépes ismereteiket a hadiseregben. Az iskolában ugyanis két kompjuteren gyakorolnak, programot írnak és jó lenne később is foglalkozni ezzel. Domokos százados elmondta: számtalan területen alkalmazza a hadsereg a számítástechnikát, hiszen mérnökök, tudósok, kutatók is találhatók a hivatásos tisztek között. Karakó Zsolt az iránt érdeklődött: hány idegen nyelvet kell ismernie a leendő katonának? Az orosz nyelvet mindenképpen jól kell tudnia, hiszen a 7. és 9. osztályban a matematika, fizika, magyar, történelem mellett az orosz nyelv átlaga kell, hogy legalább 3,5 legyen, hogy sikerrel jelentkezzen honvédkollégiumba a tanuló. Bár a katonai intézményekbe szinte kizárólag fiúk jelentkeznek, mégis alkalmaz nőket is a hadsereg. Kacsur Mónika azt akarta megtudni, hogy lehet egy lány egyenruhás. — Először is nagyon jól kell tanulnia, aztán érdemes elvégeznie az orvosi, jogi, közgazdasági vagy műszaki egyetemet és ha akkor is hivatásos pályára vágyik a lány, ezekkel a diplomákkal alkalmazza a hadsereg. Közben szerződést köt a honvédséggel és számtalan, főként anyagi előnyt élvez a tanulmányai befejezéséig. A rendkívüli osztályfőnöki óra csaknem két óra hosszat tartott. A résztvevők reálisabb képet nyertek a hadseregről, a hivatásos szolgálatról és elmondták: többen jelentkeznek erre a pályára. Tóth Kornélia ^ Érdes anyanyelvűnk ^ F éltik a nyelvészek a magyar nyelvet az idegen szavak elburjánzásától. Nem minden ok nélkül, hiszen a nyelvünkben gombamód elszaporodó idegen szavak végső soron a magyar nyelv elsdvárosodásá- hoz vezetnek. A köznapi nyelvben az idegen szavak használata olykor az ellenkező hatást váltja ki. Néha egyenesen mulatságos. Vagy esetleg riasztó. Különösen akkor, ha oda nem illő szövegkörnyezetben használják őket. ★ Néhány napot a múltkorában Pesten töltöttem. Az egyik délután felvágottat kívántaim meg. Betértem hát a körúton az utamba eső első hentesboltba, hogy vásároljak néhány dekát. A boltban csak néhányan tartózkodtunk, és a fiatal hen.teslegény úgy vélte, egy kis családias kedélykedést is megengedhet magának, hát imigyen rámkérdezett: — Mit óhajt führerem? A fölöttébb rosszul hangzó führerezés valósággal mellbe vágott. Sokféleképpen szólítottak már életemben, számomra nem is mindig a legelőnyösebben, de most ez a führerem ... Ráadásul éppen egy hentesboltban, ahol a pulton lévő májból még csöpögött a vér, és a fali akasztón húscafatok lógtak. A kedélyeskedés — ha egyáltalán annak szánták — inkább gúnyolódásnak hatott. Sőt, példátlan cinizmusnak. Legalábbis akkor ott, abban a percben úgy éreztem. Meglehetősen kedvetlenül távoztam. Bevallom, még az is megfordult a fejemben, talán jobb lenne, ha vegetáriánus lennék. ★ Olvasom az egyik nyíregyházi presszó ablakán, gauffrier kapható. Csekélyke francia tudásom ellenére (vagy miatt?) először nem is értettem, mi a csuda az a gauffrier. Csak lassan jöttem rá, ez bizonyára az amúgy sem magyarosan hangzó gofri lesz. De hogy gauffrier. Kíváncsi lennék, mit szólna a tulaj, ha egy hangos bon jour-ra köszönne be valaki (comme il faut), és olálá, és elkezdene a chef-fel kedélyesen franciául társalogni. ★ A harmadik történetnek közvetett tanúja voltam. Méltatlankodó idős ember jön be az egyik vendéglátó vállalat irodájába. Mit bejön. Az ajtót bevágva becsörtet, bemasíroz. Minden átmenet nélkül méltatlankodva kiabálni kezd, hangosan veszekszik. Ami azt illeti, igaza van. Az egyik kocsmára panaszkodik, ahol esténként olyan nagy a zaj, kur- jongatás, hogy a környék lakóinak, s így az övének is a nyugalmát fölöttébb zavarja. A vendéglátósok zavartan hümmögnek, bólogatnak: hát igen, majd odaszólnak, majd figyelmeztetnék. A dühös kis embernek természetesen efféle homályos ígéretek nem elegendők. Másodpercnyi gondolkodás után, mint végső adut vágja ki: vegyék tudomásul, ha nem tesznek megfelelő lépéseiket, az objektumot bezárom. Csak ámulok. A kocsmát sokféleképpen titulálják manapság. Szeszkunyhónak, kricsminek, késdobálónak, bicskanyitogatónak, stb., stb. De hogy objektum. Hiába, harcias időket élünk. Bodnár István E gyre nagyobb rejtély előttem útjaink állapota, ilyenkor télidőben. Teljesen megértem, hogy vannak a főutak, melyeket hivatalból takarítanak. Az is világos, hogy egy-egy kis vagy nagyobb városunk gonddal tisztogatja saját útjait, melyek egyben a főutca funkcióját is betöltik. Az viszont nem világos, miért nyugszunk bele oly nagy nyugalommal abba, hogy a mellékutak olyanok, amilyenek. Elég, ha az ember egy rövid megyei körútra megy, s máris világos: ha hó van, akkor abban vergődik a kocsi, majd jön a jégborda, a latyak, mikor mi. Tudom a választ is: nincsen elég gép, kevés a pénz, nem tisztázott mindig a hatáskör. Megértésre alkalmas dolgok ezek, kétségtelen. De aligha hiszem, hogy ne lenne megoldás. Azt is megmondom, hogy mi. A megyében mindenfelé vannak termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. Ezekben mindenütt van erőgép, mondjuk úgy: traktor. Elképzelhető lenne, ha ezek elejére egy hótolót szerelnének, majd ha esik a hó, járni kezdenék az utakat. Szerződhet velük város, KPM, község. Nem lenne drága, s a haszon mérhetően messze felülmúlná azt a kárköltséget, ami a rossz útból származik. Szervezni kellene ezt, ennyi az egész. Egy-egy gazdaságra csupán pár kilométer jutna, de ez a takarítás ezrek érdekét szolgálná. Aligha fogadható el hosszú távon gyakorlatnak, hogy a kis települések, a mellékutak melletti falvak minden télen hosszú időre hátrányos helyzetüket tetézzék a közlekedés rémségeivel is. Gondolkodjunk végre közösségi méretekben, s lássuk be: a rongálódás, a késő mentő, a baleset, a szállítások lassúsága, az ellátás hiányossága mind olyan érv, mely gyors, határozott, újszerű megoldást sürget. Ne mondjuk rá: majd meggondoljuk. Mert hol lesz akkor már a tavalyi hó!? (bürget) ★ Ehhez kapcsolódik egy Milotáról telexen át érkezett levél, melyet az MSZMP ottani alapszervezetének titkára, Bállá László küldött szerkesztőségünkbe: „A december 31-én a nyíregyházi rádióban elhangzottakat örömmel nyugtáztam, miszerint 192 darab munkagép áll készenlétben, hóügyeletben. E hír hallatán elszomorított az a tény, hogy Szatmárban, az Erdőháton a közutak még a mai napig is járhatatlanok a december 18-án és 28-án lehullott kb. 40 centiméteres hótól, amely akadályozza a buszok, az ügyeletes orvosok, a mentők és a posta dolgozóinak közlekedését. Elszomorító dolog, hogy a lakosság kénytelen segíteni a más megyékből idelátogatott embereknek, hogy járműveikkel tovább haladhassanak, miközben 192 darab jármű áll rendelkezésre hóügyeletben ... Jó lenne tudni, milyen szabályok korlátozzák a mozgásukat, Szatmárban és az Erdőháton. Vajon az illetékesek gondolnak-e arra, hogy gyerekek megbetegedhetnek, hogy kismamák gyereket szülhetnek, hogy tűzesetek következhetnek be, és hogy a lakosság ilyen idő tájt szeretné meglátogatni rokonait. Én ebben kételkedem, hisz községünk és a térség közútjain egyetlen hóeltakarító jármű sem jelent meg.” A fentiek arra engednek következtetni, hogy az amúgy is kedvezőtlen körülmények és periférikus földrajzi helyzet mellett a természet is fokozottan sújtja az itt élő embereket. Néhány hónapja üzemeltet a Magyar Autóklub műszaki állomást Tiszavasváriban, és máris sokan megkedvelték. A napokban vették használatba a lengéscsillapító mérőt és a centirozó műszereket. hamarosan teljes műszaki felülvizsgálatot végezhetnek a gépkocsikon. E rövid idő alatt százharminc új taggal gyarapodott az Autóklub. A téli hidegben sokan keresik fel az állomást CO-, fagyálló-, gyújtás- és futómű-beállításért. (jávor) A Legfelsőbb Bíróság döntéseiből Kártérítés — jogtalan elbocsátásért Egy szövetkezet főkönyvelőjét a közgyűlés fegyelmi határozattal a taigok sorából kizárta. A munkaügyi bíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság, a határozatot hatályon kívül helyezte, a munkaviszonyt helyreállította és kimondta, hogy a főkönyvelőt — elmaradt munkadíja fejében 110 ezer forint illeti meg. Egyben megállapította, hogy arra az időre, amíg állásából felfüggesztették és a szövetkezetben nem dolgozhatott, kárenyhítési kötelezettség terhelte. Tehát ügye eldőltéig el kellett volna helyezkednie. Ha megteszi, legalább havi négyezer forintot kereshetett volna. Ezért a- neki járó összeget harmincezer forinttal csökkentette. A legfőbb ügyész a másodfokú bíróság döntésének az elmaradt munkadíj megfizetésére kötelező része ellen törvényességi óvást emelt és az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került. — Az óvás alapos — hangzik a határozat. Tévedett a megyei bíróság, amikor a főkönyvelő kárenyhítési kötelezettségét megállapította, és a visszatartott munkadíj összegét harmincezer forinttal csökkentette. A fegyelmi határozatot, az ellene benyújtott kérelem jogerős elbírálásáig, nem lehet végrehajtani. Ebből következik* hogy a dolgozót erre az időre elhelyezkedési kötelezettség nem terheli. Tekintettel arra, hogy a megyei bíróság a főkönyvelőre kirótt fegyelmi büntetést hatálytalanította, ezzel tagsági viszonya visszamenőlegesen helyreállt, és az elmaradt teljes munkadíjának megtérítésére jogosult. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének azt a részét, amellyel a főkönyvelőnek járó illetményét 30 ezer forinttal csökkentette, hatályon kívül helyezte. B Uttalanságok
