Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
Nyíregyháza és a hároméves terv A II. világháború pusztításai után a legfontosabb feladat az ország újjáépítése volt, melyet a hároméves tervben fogalmaztak meg először. Kidolgozása és elfogadtatása a — baloldali pártok nagy politikai sikere volt, s nem véletlen, hogy már 1947 elejétől mind az országos, mind a helyi sajtóban egymást érték a tervet propagáló cikkek, részletesen ismertetve az újjáépítés menetét, az egyes évek fő célkitűzéseit. A terv előkészítése 1947. március 11-én, a pártközi tanácskozáson megegyezés született arról, hogy a hároméves terv kidolgozásához kiindulópontul az MKP és az SZDP egyeztetett tervét kell alapul venni. Ebből elsőként az MKP javaslata készült el, melyet már 1946. december 20-án Gerő Ernő beszédéből megismerhetett a közvélemény. Az ' MKP tervezett célkitűzése az • volt, hogy a három év alatt : mind a termelés, mind az életszínvonal tekintetében el kell érni, illetőleg valamelyest túl is kell haladni az utolsó békeév szintjét. A mezőgazdasági termelésben a háború előtti színvonal elérését, az ipari termelésben és az életszínvonal vonatkozásában 26 százalékos, illetve 9 százalékos túlhala- dást irányzott elő. 1947 februárjában az SZDP is nyilvánosságra hozta a hároméves tervre vonatkozó javaslatát, de csak márciusban sikerült a két munkáspárt tervjavaslatát véglegesíteni, hiszen a két javaslat több lényeges kérdésben is eltért egymástól. A közös tervjavaslat 6,3 milliárd forintos beruházást javasolt. A Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazdapárt vezetői lényegében egyetértettek a tervjavaslattal. A hároméves tervről szóló törvényjavaslatot, a nemzetgyűlés július 1-én emelte törvényerőre. így a végrehajtás 1947. augusztus 1-én — az MKP korábbi célkitűzéseinek megfelelően — megkezdődhetett. Nyíregyháza újjáépül Mit terveztek Nyíregyházán a hároméves tervben? Ezt ismertette 1947. február elején Jeszenszky István, a tevbizottság titkára egy an- kéton. Az első Iévben a villanytelep helyreállítását, a dohánybeváltó újjáépítését, valamint szivarka- és szivargyárral való kibővítését tervezték. Az Országos Tárházak, áru- és terménynalctá- rak, iskolák, óvodák helyre- állítását, téglagyár, ravatalozó megépítését, közterek, parkok rendbetételét, a város fásítását, a telekjuttatás befejezését is célul tűzték ki. A második év tervei között szerepelt: vásárcsarnok építése, polgári fiú- és leányiskola, valamint más iskolák, kórházépület befejezése, munkáslakások, villamos- vasút a Vay Ádám és a Rákóczi utcán, bekötőutak, csatornázás, villanyáram bevitele a tanyabokrokba, sport- csarnok és fedett uszoda. A harmadik évben vágóhíd, modern városi gőzfürdő és kettős vágányú villamosvasút megépítését is tervezték a Széchenyi utcán. Ipart a városnak Nyíregyházán 1947-ben 2500—3000 olyan ember élt, akinek semmiféle állandó foglalkozása nem volt. Sem a mezőgazdaságban, sem az iparban nem tudtak számukra munkalehetőséget biztosítani. A mezőgazdaság nyaranta még valamelyest megoldotta a problémát, de mi történt télen? Mi történt azokkal, akik még ehhez a ritka munkalehetőséghez sem tudtak hozzájutni? — — csendes éhenhalás vagy az elkészült tervek alapján meg is indul az építkezés. Megkezdték a ravatalozó és a dohánybeváltó építési munkálatait. Szakértőket vártak Budapestről, hogy véglegesen kidolgozzák a terveket a hűtőház építéséhez. Tomasovszky Mihály főispán vezetésével küldöttség utazott a földművelés- ügyi és a közlekedésügyi minisztériumba. A szabolcsi konzervipar létesítéséhez szükséges hitelek megadását és a rommá nyilvánított MÁV-pályaudvar lebpntá- sáríak megkezdését kérték. A romépület lebontása hamarosan el is kezdődött, ezzel egyidőben megindultak a záhonyi vasútállomás felépítésének munkálatai is. Bárányos földművelésügyi miniszter pedig kilátásba helyezte, hogy a konzervipar rendelkezésére álló 6 milliós kölcsönkeretből jelentős ösz- szeget kíván Szabolcs megyének biztosítani. Zámbó Ildikó A Nyíregyházi Dohánygyár — a hároméves terv beruházása (felvételünk 1979-ben készült.) elvándorlás. Egy mód volt csak, hogy a munkanélküli munkásokat foglalkoztatni lehessen: meg kell teremteni a nyíregyházi ipart! Javaslatok hangzottak el ennek szellemében dohánygyár létesítéséről, az állat- tenyésztő Szabolcsban bőrgyár létrehozataláról, konzervgyárak, kendergyárak, szappangyárak felállításáról. A szórakozás és üdülés körében szorgalmazták a nyíregyházi rádióállomás felépítését, a Sóstófürdő kiépítését a dolgozók üdülőjévé. Megindul az építkezés 1947. április 3-án már arról írt a Magyar Nép, hogy Neqvven éve „Csak egy szoba nem Tolt a disznóól A nagykállói rab A Jósa István vármegyei főorvos által 1792-ben Kállósem- jérfben (Kiskálló) létrehozott kis ispotály mellett a rabkórház Nagykálló legrégebbi kórháza. Ugyanis a Korányi Frigyes által alapított Szükségkórház csak 1863 végén kezdte meg működését, s a Tébolyda pedig még későbben, 1895-ben létesült Jósa András javaslatára a megüresedett megyeházában. A nagykállói rabkórházról nem maradt sem rajz, sem leltárjegyzék. Nem tudjuk azt sem, hogy mikor kezdte meg működését. Ügy tűnik, hogy elhelyezése eleinte a várban volt. Működéséről is csupán közvetett bizonyítékaink vannak, amelyek részleteiből azonban mégis összeáll e régi intézmény képe. A legértékesebb adatforrás az 1846. évi „Nagy-Kállóban tartatott közgyűlésben kinyomtatni rendelt megyei tisztségviselőket érdeklő rendszabályok”, amely 1970-ben került a „Móricz Zsigmond" Megyei Könyvtár tulajdonába. Ez a rendszabály egyebek között igen részletesen a rabkórház orvosi ellátásáról is intézkedett. Ezt így indokolta: „18. Minthogy a fennálló büntető rendszer mellett testi büntetés is alkalmaztatik, melynek alkalmaztatására és mily aránybani alkalmaztatására nézve a bűnös egyén testalkatát tudni kelletik, a tisztiügyészek szoros kötelessége leend minden elítélendő rab testalkatáról a fogházra felügyelő középponti alorvostól vizsgálatot kívánni, s különösen felügyelni, hogy a felsőbb ellátás alá terjesztett perek mellől, hol a bűnös személyesen bírái előtt nem áll, testálhatja felvilágosításául szolgálandó ezen orvosi vizsgálat semmi esetre el ne maradjon, mely alorvost vizsgában, ha a tisztiügyésznek kétsége lenne, vagy némi kedvezést gyanítana, azt a főorvos bővebb vizsgálata alá fogja terjeszteni...” A nagykállói börtön és rabkórház egészségügyi rendje a következőkben foglalható ösz- sze: az alorvos naponta kórházat és hetenként minden cellát egyszer megvizsgált, tapasztalatairól heti jelentést készített a főorvos számára; a főorvos a kórházat hetenként és a rabokat havonta „kiállítva” köteles volt megvizsgálni és a másodalispánhoz havi jelentést küldeni; a gyógyszerrendelési jegyzőkönyvet az alorvos és a gyógyszertári könyvet pedig a várnagy volt ke teles vezetni. A Rendszabály 49. pontj szerint: „Minden oly orvo: munkálatokat, melyek tagvá gásokat vagy életet veszélyez tető próbákat kívánnak, az ai orvos csak a főorvos vagy an nak távollétében megkívánd más orvos jelenlétében fo megtenni.” Ebben az időszakban Sze bölcs vármegye 4 járása közi 2 járás tartozott a megyei íc orvoshoz és ugyancsak 2 járá a helyetteséhez az ún. másoc főorvoshoz, de ,,törvényszéke tartása alkalmából annak hí lyén egyiköknek folytonosa jelen kelletik lenni, hogy törvénynek lehető rendelete azonnal végrehajtsák”. Jósa András 1870 évi tapas; talatai szerint a káliói bői tönben elszomorító állapoté uralkodtak: „Csak egy szób nem volt a disznóólnál alábt való, sőt tisztának mondhat A kórházszoba, ahol 10—1 beteg elég tűrhetően volt e helyezhető, többnyire tüdőgi mőkórosak és görvélyesek, e vétve sebészeti beavatkozá. igénylő betegek is. A börtöi orvos dr. Benedek Dániel vol aki rövidlátása miatt műtétel kel nem foglalkozott és adó alkalommal én lettem felké ve ilyenek elvégzésére. Szívt sen tettem meg ezen embe- baráti kötelességet. De miutá feltűnt nekem az. hogy míg szabadban élő, felnőtt földm velő népünknél görvélykó éppen úgy, mint ma, nem és; leltem, ottan pedig számi esetet láttam, egy alkaton mai időt szakítottam és 31 egy néhány rab közül minteg 90-nél találtam a görvélykó< nak kisebb-nagyobb tüneteit Ekkor Jósa András elérte se gora, Patay András másodalií pán és törvényszéki elnök n Belehalt—beleszületi Tizennégy éves volt, an motort kapott. Elsőnek. A többiek biciklivel me az osztálykirándulásra, ö bettával kocogott a bolyba pedagógust irritálta valan nem engedte külön meni többitől. De aztán elvesztette elől, s csak hallott róla, elsőnek lett autója; mé> sem érettségizett. — Sose járt gyalog — e gették, mikor meghalt. 1 nek — harmincévesen, rendszeri betegségben, az gek módján. A szülők nem látták ha ban a maguk részét. öccse elsőnek kapott e ronikus tévéjátékot. Be az iskolába. Sárga volt denki az irigységtől és se gástól. ö odaadta mindenkim játékot. — öt perc két forin mondta. Tele lett két fo tál a zsebe. Az iskolatási Tízéves volt ekkor ez élelmes üzletember. Megn tató volt látni első szépn nyű lépéseit az apja nyoi kán. Két tragédia Ezerkilencszáznegyve; tragédia történt az őrs úton. Valahol az Alföldöi Az uradalmi cséplőgép költözőben egyik asztagv, ból a másikba, halálra gt egyet a napszámosok fo akik előtte haladtak. Az elcsigázott, holtfá napszámos jártában elalui a vontató traktor átment ta. Egy volt a hárommillió dúsból. Hetek óta három- órát aludt. Tizenhatot-tize tét dolgozott. Kaszája ha; tói éjszakáig suhogott. Vi pirkadattól sötétig járt az tag tetejében. A gyilkos égető füzében. Olcsó ma: volt. Az emberpiacon ve hol társaival toporgott, n Szombati galéria PETRI CSATHÖ FERENC: Tudósítás egy téli délutánról Köd száll pipára gyújt a tél faggyal szikrázó ég alatt bukdácsolva a levegőben kerengő károgó csapat komor madarak kerge varjak napszámban ordító pofák tucat habók bolond szalajtó a kocsma melegére gondol csatárláncban a tucat hajtó kerepelnek és hujjogatnak szállong a tél mennyezetéről lábnyomaikra porka hó üres mezőkben megriadt nyulak futnak a durrogó puskák föltár thatatlan hóval teli téli árok mélyén ha egy is meglapulna mi várna rá Néhány nap aztán újabb hajtók újabb vadászok másik golyó a puskacsőben BERNÁTH AURÉL: TÉL KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
