Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

s Kelet-Magyarország 1987. január 31. Korán — a Helikontól Napjaink külpolitikai jelentései között gyako­riak az iszlám világból érkező hírek. Minden bi­zonnyal ez is motiválja a növekvő érdeklődést a keleti népek kultúrája, vallása, történeti fejlő­dése iránt. Ennek kíván eleget tenni ebben az évben a Helikon Könyv­kiadó, a Korán magyar nyelvű kiadásával. A Korán a „kinyilatkozta­tás” könyve, Mohamed látomásainak gyűjtemé­nye a tervek szerint két kötetben jelenik meg: az első kötet a Korán tel­jes szövegének fordítá­sát, s az eredeti legszebb 20 színes lapjának ha­sonmását tartalmazza. A második kötetben kapott helyet az olvasó eligazo­dását segítő jegyzet­anyag, valamint a Ko­ránt bemutató tanul­mány. (MTI fotó) Á város „mindenesei" ök azok, akikről köny- nyen leszedik a keresztvi­zet. Nem csoda, hisz Nyír­egyházán több mint hét­ezer tanácsi lakás és intéz­mény rendkívüli hibael­hárításáról, időszerű kar­bantartásáról, esetenként felújításáról gondoskod­nak. Akiknek gyorsan megoldják a problémáit, azok észre sem veszik a munkájukat, bezzeg, akik­nek némi kellemetlensé­get kell elszenvedniük, azoknál máris kész a le­sújtó ítélet. No, persze nekik is megvan a maguk véleménye... Az Ingatlankezelő és Szol­gáltató Vállalat hibaelhárító építésvezetőségén 18 szakmá­ban hatvankét munkás dol­gozik. Van mit csinálniuk: egy hét alatt majd három­száz hibabejelentés érkezik. Csőtörés, dugulás, tetőbeázás, lift- és villamossági hibák satöbbi, satöbbi. S persze mindenkinek a maga baja a legfontosabb. Lakókultúra alulnézetből — Sajnos türelmetlenek az emberek — sóhajt Nagy László, az építésvezetőség ve­zetője —, sokan nincsenek tekintettel a mi szempont­jainkra. Vagy egyáltalán: a mások szempontjaira. Nem egyszer azért nem tudunk el­végezni időben javításokat, mert a szomszédok nem tö­rődnek egymással. Máskor éppen ez a nemtörődömség okoz bajt annak is, aki a hi­bát előidézi. — Hihetelen például, hogy mi mindent találunk az eldu­gult szennyvízvezetékekben — veszi át a szót Pogácsás György, a vízvezeték-szerelő csoport vezetője. — A felmo­sórongy, a harisnyanadrág már megszokott „lelet” szá­munkra, de rábukkanunk olykor döglött macskára és disznófejre is. Mi már edzet­tek vagyunk e téren, mégis mindannyiszor feldühödünk. Hiszen egyesek nemtörődöm­sége miatt napokig dolgozunk a fejünk búbjáig mocsokban. Persze azok, akik a dugulá­sokat okozzák, nem sokat tö­rődnek ezzel — nekik sem a mi megspórolható munkánk, sem az nem kerül semmibe, hogy máshol közben várnak ránk. Elvégre a lakbért kifi­zették. Mi van a lakbérben? Ahogy hallgatom a neki­keseredett szavakat, arra gondolok, valóban különös, hogy a tanácsi lakások lakóit jogszabályi előírásokon kívül semmi nem indítja a ház óvá­sára. Ezért vannak az ilyen épületek lépcsőházaiban az üvegek betörve, a villanykör­ték kiverve, a postaládák fel­feszegetve, a szemétledobók eltömődve, a liftek tönkre- téve. Nem tudom, nem len­ne-e célszerűbb, ha az IKSZV kevesebb lakbért kasszírozna, viszont a kárté­teleket a lakók kollektive, a saját zsebükből fizetnék. Alighanem komoly visszatar­tó ereje lenne. S egyben el­oszlatná azt a tévhitet, hogy a rongálás, vagy akárcsak a közöny, benne foglaltatik a lakbérben. — Tudunk olyanokról, akik úgy mosnak, hogy rend­szeresen eláztatják az alat­tuk lakókat — folytatja Po­gácsás György —, s ha szó­lunk nekik, még ők háborod­nak fel. — Bizony, idegterhelő munka a miénk — erősíti meg Nagy László. — Dolgo­zóinknak alkalmazkodniuk kell a lakók szeszélyeihez. Sokan rögtön fenyegetőznek, ■ ha valami nem úgy történik, ahogy elképzelik. Az ügyele­tesek, akik felveszik a beje­lentéseket, a megmondhatói, mi mindent mondanak — fontos beosztású ismerősökre, a pártbizottságra, sőt a té­vére, rádióra hivatkoznak. A rendkívüli hibákat este is be lehet jelenteni, erre szolgál az építésvezetőség ügyelete, amely délután négytől este tízig „él”. Utána csak súlyos esetben vonul­nak ki. Ha menni kell... A sávház alatti diszpécser- központban Beszteri Lajos­sal ülünk. Késő este van már. Ö beszél, én meg csodálom azt a számítógépes ellenőr­ző rendszert, amely a város liftjeit vigyázza, és egy tér­képen kijelzi, hol nyomták meg a vészjelzőgombot. — A Szalag utcáról telefo­náltak nemrég egy csőrepe­dés miatt — mondja —, már ki is ment a „mentős” a vi­zesekért. Az ügyeletesek ugyanis otthon vannak ké­szenlétben, de ha menni kell, sietünk értük ... Ebben a pillanatban sípol­ni kezd a csodált gép: a Luther ház B. épületéből je­lez valaki. — Szólni kell a kocsinak, forduljanak vissza — nyúl a CB-rádió mikrofonja után Beszteri Lajos. Néhány perc múlva szabadok a liftben rekedtek. — Sokan telefonálnak? — kérdezem. — Négyen-öten esténként — kapom a választ. — Van köztük olyan is, akiknek nem tanácsi lakása van. Rajtuk nem segíthetünk. Ahogy búcsút veszünk, eszembe jut, hogy már a dél­előtti beszélgetés során szó­ba került: sok OTP- és ma­gánlakás-tulajdonos fordul az építésvezetőséghez szorult helyzetében. Ezek szerint len­ne tehát igény egy olyan szervezetre, amely a nem ta­nácsi lakások kisebb javítá­si munkáit ellátná. De sajnos, nincs. Czine Gáspár Fogság B ár túl vagyunk a ja­nuári mínusz 20 Cel- sius-fokos hidegeken, engem mégsem hagyott nyu­godni egy gondolat: vajon helyesen döntött-e egy váro­si iskola igazgatója akkor, amikor a tanítási és a nap­közis idő alatt bezáratta az udvarra nyíló kapukat, ajtó­kat? Érvek és ellenérvek özö­ne megosztva szerepelt a pe­dagógusok, nevelők körében: „Jobb, ha ilyen zord időben inkább bent maradnak. De túlzás 8 órán át az épület­ben bezárva tartani őket... Ilyenkor még a kutyát sem verik ki .. A minap aztán értesülhet­tem a kórház e hónapi szo­morú krónikáiról. Az esetek­ből különösen egy ragadott meg. Egy 9—10 éves kislány kesztyű nélkül játszott az udvaron, ahol elcsúszott. A vizes keze ellenére tovább él­vezte a tél örömeit, s a bol­dogság vége egy megfagyott gyermekkéz lett — a kórház műtőjében. Arra gondoltam, még nincs vége a télnek, a nagy hi­degnek, s inkább tartson né­hány napig az az „iskolafog­ság”. O. I. Éllovas alpesi tettvei-----------................... ...........:............................................. Divatos házak — elutasított tervek Egy új szakértői bizottság kezdte meg működését az el­múlt év közepén a megyei tanácson: az egyes települések­ről ide érkező építési terveket vizsgálják. A féléves ta­pasztalatok persze még nem lehetnek széles körű általáno­sítás alapjai, de jó néhány sajátos vonás már most kiraj­zolódik — olyanok, melyek mélyen érintik megyénk fal- vainak-városainak alakuló arculatát. Mi tesz hangulatossá, har­monikussá egy falusi utcát? Az, ha odaillő, a többivel egyívású, a tájba szervesen illeszkedő, annak hagyomá­nyaira is építő házak állnak ott — olyanok, melyek belül is megfelelnek funkciójuk­nak, kényelmesek, jól lakha­tók. Ezeknek a követelmé­nyeknek persze nem könnyű eleget tenni — s ennek igen sok oka van. Mint Vincze István megyei főépítész mondta egy beszél­getésünkben (egyébként őaz említett szakértői bizottság Szakcsoport állami támogatással Frimőrök Szatmáritól Zöldpaprika, 80 forintért paradicsom is volt a gyarma­tiak karácsonyi asztalán. Az ünnepi, olcsónak számító pri­mőr az 1978-ban megalakí­tott „fólia alatti zöldségter­melő szakcsoportnak” kö­szönhető. A szakcsoport 24 taggal kezdte meg a munkát, az el­ső évben 165 ezer forint ér­tékű primőr zöldséget adott át a környék boltjainak. A tagok száma évről évre emelkedett, így jelenleg 75 . család foglalkozik a fólia alatti zöldségtermesztéssel. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt évben már 3 millió forint értékű primőrárut szál­lítottak Fehérgyarmat és környékének boltjaiba, ör­vendetes, hogy nemcsak a városban, hanem a Fehér- gyarmati Áfészhez tartozó 27 település boltjaiban is meg­található a téli hónapokban a friss zöldségféle. A termelési feltételek meg­teremtéséhez szükséges fó­liát, fóliavázat, vetőmagva­kat, kisgépeket a gyarmati mezőgazdasági bolt útján rendelik meg a tagok, akik tavaly 380 ezer forint érték­ben vásároltak fóliát és fó­liavázat. A szakcsoport tag­jai 40 százalékos állami tá­mogatásban is részesülnek. Közülük persze természete­sen azok, akik a szerződés­ben vállalt kötelezettségük­nek maradéktalanul eleget tesznek. Ehhez esetenként még a szövetkezet 10 száza­lékos támogatása is járul. A közelmúltban hozott új rendelkezés tovább segíti a szakcsoport tagjainak mun­káját. A rendelet értelmében ugyanis a kedvezőtlen adott­ságú mezőgazdasági nagy­üzemek területén dolgozó szakcsoporttagok árkiegészí­tésben részesülnek. Gondot okoz ugyanakkor, hogy pél­dául a Gyügye és Szamosúj- lak környékén élő szakcso­porttagok igen nagy tételben gazdálkodnak és termelnek, a fenti árkiegészítést azon­ban mégsem kapják meg, mert a föld minőségét vala­mikor jónak ítélték az illeté­kesek. A szövetkezet keresi a to­vábblépés útjait. Kapcsolat­ban áll például a Budapesti Kertészeti Egyetemmel, hogy a zöldségtermesztésben a leg­frissebb ismereteket is hasz­nosíthassa. Az egyetem ál­tal szervezett előadásokra rendszeresen ellátogatnak a gyarmatiak, hiszen itt sze­reznek tudomást például a legújabb holland magvakról, a leghatásosabb eljárásokról, a fóliázás hasznos tudniva­lóiról. A termesztéshez nélkülöz­hetetlen növényvédő szerek beszerzéséhez az AGROKER- rel létesítettek kapcsolatot. A szakcsoport tagjai jelenleg 10 500 négyzetméter fólia alatt termesztik a különféle zöldségféléket. Ebből három­ezer méter a fűtött fólia, amely lehetővé teszi, hogy a legzordabb hidegben se tét­lenkedjenek a szakcsoport tagjai, akiknek nemcsak jö­vedelemkiegészítés, hanem kedvelt hobbi is a fóliázás. Kovács Éva A tárgyalóteremből Ami mozdítható... Kárrendezés — hétvégén ÜJ SZOLGÁLTATÁS A HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓNÁL Szombaton és vasárnap is ügyeletet tart a Hungária Biztosító február 1-jétől. A gépjármű-kárrendezés mel­lett valamennyi biztosítási ügyben érdemben intézkedik az ügyeletet tartó hat alkal­mazott szombaton és vasár­nap is. Reggel nyolctól déli fél egyig tartanak nyitva. A Hungária Biztosító azért szer­vezte meg a hétvégi ügyele­tet, hogy a lakosságnak ne munkaidőben kelljen biztosí­tási ügyeket intéznie. A 24 éves nyíregyházi Pi- pás György és a 22 éves Pi- pás Györgyné házasságát a bíróság korábban felbontot­ta, később azonban újra élet- közösséget létesítettek, de to­vábbra is napirenden voltak közöttük a kisebb-nagyobb veszekedések. 1986. márciu­sában Pipás György anyja megelégelte fia neki nem tet­sző életvitelét, és elköltözött a közös lakásból. Apja, idő­sebb Pipás György ezután is rendszeresen hazajárt tulaj­don otthonába, július végé­től azonban fia, volt felesé­ge és másik fia, a 20 éves Pipás Zsolt, őt is kizárták a lakásból. Ezután Pipás György és Zsolt létfenntartásuk biztosí­tása érdekében kezdték elado­gatni a lakásban található berendezési és használati tárgyakat. Ily módon értéke­sítettek egy, az idősebb Pi­pás György, s Pipás György­né tulajdonában lévő szek­rénysort 10 ezer forint érték­ben, két heverőt 2 ezer fo­rint értékben és egy szőnye­get szintén 2 ezer forint ér­tékben. A tárgyak elkótya­vetyéléséből szerzett pénzt maguk között elosztották. Miután a nagyobb bútoro­kat eladták, Pipás György és Pipás Györgyné a ruhanemű­ket, edényeket, az étkészlete­ket, a dísztárgyakat vitték a Bizományi Áruházba, de ké­sőbb sorra kerültek a székek, a televízió, a hűtőszekrény, a centrifuga és minden ami mozdítható volt. összesen 35 400 forint kárt okoztak. Ügyükben a Nyíregyházi Városi Bíróság járt el, és lo­pás bűntettében mondta ki bűnösnek valamennyiüket. Ezért Pipás Zsoltot 10 hóna­pi, Pipás Györgyöt 1 évi, Pi­pás Györgynét pedig 6 hóna­pi szabadságvesztésre ítélte, valamint a két férfit két-két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Pipás György­né büntetését kétévi próba­időre felfüggesztette a bíró­ság. Az ítélet Pipás György vo­natkozásában nem jogerős. elnöke): ahány terv, annyi­féle. Ez önmagában mégnem is lenne alapvető baj — gon­doljunk csak az ajánlott tí­pustervekre —, ám nagyobb hiba, hogy még egyetlen ut­cán belül se egységesek a tervezői elképzelések. Illetve: nem elsősorban a tervezői munka a hibás, hanem a megrendelő kívánságaiban gyökerezik a gond. Divat­hullámok söpörnek végig a házépítésben (most éppen az alpesi tetős, több szintes, il­letve tetőtér-beépítésű házak az éllovasok a listán), figye­lik a szomszédot az embe­rek: annak milyen háza van, azt hogyan lehetne egy ki­csit túllicitálni. S ilyenkor megállíthatatlanul buzognak az egyéni ötletek, melyeket a tervező — sokszor kényszerű­ségből — beépít tervébe. Mely tervek aztán a szak­értői bizottság asztalára ke­rülnek — hetente több tucat­nyi' —, és ott alaposan meg­vizsgálják mindet. Az arány nem túl jó: minden máso­dik-harmadik tervet azzal küldenek vissza a helyi ta­nácsnak, hogy módosításokat javasolnak — s olyan tervek is vannak, melyek súlyos baklövésekről tanúskodnak. Milyen esetekben kifogásol a bizottság? Például: ha egy csupa földszintes paraszthá­zakból álló utcába „kacsalá­bon forgó” több szintes épü­letet akar felhúzni a gazda. Ilyen esetben csak az lehet mentő körülmény, ha a ta­nács kijelenti: ezt az utcát a közeli jövőben teljes egészé­ben át akarják építeni, és ilyen házakat terveznek (no, nem palotákat — hanem oda illő, de a szokottnál maga­sabb lakóházakat). Az előbb már szóltam a típustervekről. Bármily meg­lepőnek tűnhet: időnként ilyeneket is elutasítanak. Olyan terv ugyanis, mely Szabolcs vagy Szatmár, ne­tán Bereg hagyományaihoz jól idomul, nemigen akad a gyűjteményben. Éppen ezért hirdettek meg a közelmúlt­ban a megyében tervpályá­zatot — a beérkezett tervek elbírálása még tart. Ha ez véget ér, akkor összeállíta­nak egy ajánlófüzetet a ter­vekből. (Megjegyzésre érde­mes : a vártnál kevesebb terv érkezett!) Azt olvashatták fentebb: a bizottság „ajánlást” tesz — tehát nem utasít. Ez persze finom fogalmazás, hiszen nem véletlen, hogy létrehozták ezt a testületet — igen fontos szerepet tölt be. Éppen ezért az ajánlásokat ajánlatos fi­gyelembe venni — ha papí­ron nem is kötelező ..: A bizottság ugyanis szoro­san együttműködik azokkal az ellenőrző-felülvizsgáló szervekkel, melyek a telepü­lések rendezési terveinek megvalósulását kísérik figye­lemmel — megnézik tehát azt is, mennyire valósultak meg azok a bizonyos ajánlá­sok. Jó és okos dologról van szó, nem mondhatjuk tehát azt: íme, egy újabb papír­szaporító bizottság, mely fö­löslegesen beavatkozik ebbe vagy abba. Nagyon is fontos dologban döntenek: a megye jövőjének formálásából kí­vánják kivenni a részüket! Azt nem állítom, hogy raj­tuk áll vagy bukik — de tő­lük is függ, hogy milyen ut­cákon sétálhat végig az utá­nunk következő nemzedék egy-egy szatmári vagy nyír­ségi faluban, kisvárosban ... (**y) Disznófej a lefolyóban

Next

/
Thumbnails
Contents