Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
1987. január 31. Kelet-Magyarország 3 (----------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Á kereskedelem ígérete Lesz építőanyag AZ ÉPlTÖANYAGIPARNAK nemcsak az a feladata, hogy az egyéni vásárlók igényeinek megfeleljen, ám kétségtelenül ez a legfontosabb, megítélése is jórészt azon múlik, mit talál a boltokban, áruházakban az az építkező. Az elmúlt három év alatt jelentős változás következett be, megszűnt a hiány. Ma már eladatlan készletek is vannak, de csak a verseny szoríthatja kifogástalan minőségre a gyártókat. Ezzel együtt fejlesztéseik azt a célt is szolgálják, hogy növekedjék a korszerű, hőtakarékos anyagok aránya, és csökkenjen az elavultaké. A tégla- és cserépiparban átfogó rekonstrukció zajlik, 32 gyárban köny- nyítették a fizikai munkát, a tataiban például 16 millióról 21-re növekszik az éves cserépgyártó kapacitás. TÖBBET IS TERMELNÉNEK. Tavaly 15 téglagyárban állították le a termelést, ott, ahol gazdaságtalan volt a gyártás, elavult a technika, és amelynek körzetében ez nem okozott ellátási gondokat. Az idén ezekből a termékekből körülbelül az elmúlt évinek megfelelő választékot és mennyiséget kínálnak, bár, ha az igények nagyon megnövekednének, a gyártók tudnának többet is termelni. Az égetett cserép termelői más piaci helyzetben vannak: ők nem tudnak annyit gyártani, ami el ne fogyna. Az idén várhatóan 90 millió darabot készítenek, és nem biztos, hogy elegendő lesz. Bátaszéken viszont megteremtik annak feltételét, hogy a tetőrendszer minden kiegészítő elemét is gyárthatják, és olyan kompletten kínálhatják, mint például Veszprémben a betoncserepet. Megújulás előtt áll a cementipar is. A váci gyár teljes korszerűsítése 1987- ben kezdődik el, első üteme 1990-ig tart. Ennek nyomán nemcsak energiamegtakarítási, környezetvédelmi szempontok érvényesülnek, hanem növekszik a kapacitás is. Átmenetileg azonban elkerülhetetlen lesz a termelés csökkenése, de ez nem haladhatja meg a 15—20 százalékot. A hőtechnikai szabvány életbelépése óta minden építkező megtanulta, mi az üveggyapot, és mire való. Ennek a hőszigetelő anyagnak a gyártási feltételei is javulnak. Síküvegből remélhetőleg zavartalan lesz az ellátás, annak ellenére, hogy Orosházán munkavédelmi okok miatt 1987 márciusáig leállítottak egy beV ____________________________ rendezést. Ezzel egy időben az ágazat vezetői intézkedtek, hogy szocialista importtal (NDK—csehszlovák, lengyel üveggel) oldják fel az ott kieső termelést, és hogy egy esetleges hiány következtében ne növekedjenek az árak. ELŐTÉRBEN A MINŐSÉG. A falazóanyagok közül szép karriert futott be a tavaly megjelent gáz beton, a Mátra Gázbetongyár terméke. A KÖSZIG kazincbarcikai gyárában a rekonstrukció után, 1988-ban is készül majd ez a termék. Népszerűségét nemcsak annak köszönheti, hogy valóban korszerű, hanem annak is, hogy könnyebb és gyorsabb vele a munka, mint a hagyományos falazóanyagókkal. A Mátra gázbeton- gyárban egyelőre győzik a vásárlók „rohamát”. Érthető, hogy amikor az építkezők már nem az egyenetlen ellátás miatt bosz- szúsak, akkor jobban megnézik, mit kapnak a pénzükért. S ha az építőanyagok döntő többségének minőségével — különösen a korszerű technikával készültekkel — nincs is gond, azért sokak építési kedvét vetette vissza az, hogy az eternitpalák és a hullámlemezek között talán soha nem volt annyi hibás, mint az elmúlt évben. A gyártási technológia felülvizsgálata után azonban az idén ez a gond is rendeződik. Végigpillantva az építőanyag-gyártók , tervein, nincs oka az aggodalomra annak, aki az idén akar építkezni. Az alapvető építőanyagokból lesz elegendő, ha kell, azon az áron is, hogy importárut szerez be a kereskedelem. SZEZONÁR. Az áremelkedéstől tartókat is meg lehet nyugtatni: 1987-ben nem kerülnek többe ezek a termékek, mint az idén. Ez azt jelenti, hogy az energiaigényes gyártású téglák, cserepek, a cement ezután is állami árkiegészítést kap. Várható viszont egy újdonság, amihez leginkább a zöldség-gyümölcs kereskedelemben szokhattunk hozzá: a szezonár. Ez azt jelenti, hogy az év első és utolsó negyedében, ami nem igazán építési szezon, olcsóbban adnák az építőanyagokat, mint a tavaszi-nyári- őszi csúcsban. így lehetne megoldani az áremelés elkerülését. és azt a gondot, ami a készletterheket nyögő vállalatokat nyomja. Ez a terv meglehetősen szokatlan az építési gyakorlatban. de nem idegen azoktól, akik előrelátóan tervezik meg építkezésüket. Sz. K. _______________y A tiszadobi határban ezer hektár az őszi kalászos, amit vastag hótakaró borít. A vetés levegőztetéséhez traktorokkal törik a jeget. Tiszadadára igyekezve útba ejtem a tiszavasvári városi pártbizottságot. Pásztor István gazdaságpolitikai titkártól a térség mezőgazda- sági üzemeire vonatkozó információkat kérek. Kitűnik, hogy a hét termelőszövetkezet és az állami gazdaság együttesen jó évet zárt. A mezőgazdasági nagyüzemek termelési értéke a tervezettet megközelítően, 8 százalékkal nőtt, az 1985-ös árbevételtől 4 százalékkal többet realizáltak. Ellentmondás a gazdálkodásban — Mindez úgy . valósult meg, hogy csökkent az energiafelhasználás, a mezőgazdasági dolgozók száma 3,6 százalékkal volt kevesebb, mint 1985-ben. A dolgozók keresete nőtt. az összes üzemi eredmény 30 százalékkal lesz magasabb a korábbi évitől. Ellentmondása a gazdálkodásnak, hogy egyes gazdaságokban veszteség keletkezett. A beszélgetés további részében kiderül, van oka a differenciáltságnak. Néhány üzemet az időjárás szinte kivédhetetlen helyzet elé állított, de befolyásolta az eredmény alakulását a szakmai munka fogyatékossága is. — A mentségeket figyelembe véve — mondja Pásztor István — nem indokolt, hogy a közel azonos adottságokkal rendelkező mező- gazdasági üzemeknél az eredményben a jelenlegihez hasonló legyen az eltérés. Az egyik véglet a veszteség, a másik póluson pedig ott van a 20 millió forinton felüli eredmény. A pártbizottság a KB novemberi határozatát követően elemezte a gazdálkodást és határozatot hozott az 1987. évi gazdaságpolitikai feladatóikról. Általános érvényű feladat minden mezőgazdasági üzemnél, de Ti- szadobra különösen érvényes, a közgazdasági munka, a munkaszervezés javítása, az eszközök hatékonyabb hasznosítása. Szükség van a szakemberek stabilitására, a vezetés demokratizmusának erősítésére. Az elmozdulás lehetőségei a jobb irányba, adottak. Elmondhatatlanul sok a lehetősége a jövedelemtermelő munkának. Említi a gazdaságpolitikai titkár a célszerűbb munkadíjazást is, viszont hosszabban beszél a térségi üzemek együttműködéséről. Nem arról van szó, hogy a tsz-ek bonyolult és költségigényes kooperációkba kezdjenek. De vegyék figyelembe egymás szervezési, termelési tapasztalatait, igényeljék egymás segítségét. Az időjárás számlájára Gaál György, a tiszadadai Kossuth Tsz elnöke nem tagadja: szívesebben beszélgetne másról, mintsem az 1986. évi gondokat felelevenítse: — A korábbi években mi a nyereséghez voltunk szokva. Ahhoz, hogy a termelési érték, a tsz-tagok jövedelme fokozatosan növekedett. Termelési értéknél 35 millióról jutottunk el a 100 millióig, a jövedelem 38 ezerről emelkedett 58 ezer forintig. A fejlődés tehát egyértelmű, de nem akarom kisebbíteni az 1986. évi gazdálkodás eredménytelenségének a jelentőségét. Valóságos képet mégis az ad. ha több évet együtt értékelünk. A gazdálkodás szervezete, amit kialakítottunk, jó, a fejlesztés, amit megvalósítottunk, hosszú távú. Ehhez fűződik az a bizakodásunk, hogy a gazdálkodás 1987-ben eredményes lesz. De hát mi is történt valójában? A 3400 hektáros szövetkezetben a gazdálkodás alapja a növénytermesztés és az állattenyésztés. Növény- termesztésnél a gabona, az árunövény és a takarmánytermesztés az elkülöníthető termelési ág. A veszteség az előbbi két ágban keletkezett. — Növénytermesztésnél 18 millió forint volt az árube- vétel-kiesés. Mindent nem akarok elsorolni, de kivitt a víz 200 hektár ártéri kuiko- ricavetést. 350 hektáron termelünk borsót és 100 hektáron zöldbabot. Már kikeltek az említett növények, amikor egy nap, egy óra alatt 76 milliméter csapadékot kaptunk. Valóságos özönvizet. A bab fele kiment, a borsónál nagymértékű volt a foltos kipusztulás. Érzékeny veszteséget okozott, hogy a borsó betakarításakor 120 hektár termést elvert a jég. A jégvert borsó hűtőházi feldolgozásra, exportra nem alkalmas, meghagytuk a területet száraz borsónak. A szárazborsó negyedannyit sem ér. Mérsékelte a veszteséget az állattenyésztés. A 400-as tehenészetben nőtt a tejtermelés. jövedelmet adott a hizlalás, a juhászat. A műszaki ágazat a költségtakarékossággal járult hozzá, hogy kiseb- bedjen a mérleghiány, amely záráskor 2—2,5 millió körüli. Régi poszton új emberek Gondos volt az őszi szántás és így a mezei leltár értéke nem csökkent, a tavaszi kezdéshez minden feltétel jó, jobb mint egy évvel ezelőtt. A tél most kemény, de különösebb gondot a folyamatos munkában nem okozott. Az állománynak van elég takarmány. A havat a vetésen bár törni kell, de az erre fordított energiaérték sakkal kisebb attól, mint amennyi haszna a hótakarónak van és lesz. Kell a csapadék. A termelés szerkezetében nem indokolt a változtatás. A gabona- és az árunövénytermesztés területe lényegesen nem változik, viszont a munkaszervezést, az irányítást személyek cseréjével is javítják. — Néhány posztra különböző okok miatt új ember kerül. Ezzel a vezetés színvonalát szeretnénk növelni. Nagyobb hangsúlyt kap az önállóság és a felelősség, az érdekeltség. A vezetés elgondolásaival a tagság egyetért, ez megnyilvánult a három helyen megtartott szabad pártnapon is. A novemberi párthatározat és városi pártbizottsági határozata megerősített bennünket abban a Szándékban, hogy a munkában, a munkafegyelemben következetesebbek legyünk. Ilyen vonatkozásban nincs mindenkivel baj, hiszen a tagság, a dolgozók 95 százalékára mindig, mindenben lehet számítani. Az öt százaléknál kell a szigorúság. M elengette a keblem a nagy hidegben, amikor azt hallottam a rádióban — a lapok is megírták, — hogy a BuTaGu gyárban — (ezt a rövidítést én találtam ki, ötletdíjra nem tartok igényt) a fizikai dolgozóknak nem kell bemenni. Persze más munkahelyek is hoztak ilyen döntést, s az ember úgy megnyugodott: ezeken a helyeken aztán törődnek a munkásemberrel. Csak azokat a szegény alkalmazottakat sajnáltam, akik a nagy hideg ellenére sem maradhattak otthon. Nem mondom, az szöget ütött a fejembe, hogy vajon ők nem azzal a busszal vagy vonattal járnak dolgozni, amelyikkel a fizikai dolgozók? Vagyis hát azokkal a járatokkal, amelyek akkor nem is közlekedtek? No, de már túlvagyunk a nagy hidegen és már nem is sajnálom annyira őket, mert a munkásoknak le kell dolgozni a fagyszünetet, nekik Hogy mik vannak J pedig nem lesz kevesebb jó időben a szabad idejük. Legfeljebb munkaidőben kell jobban ráhúzni. Mert ahhoz kell igazán jó adminisztráció, ha nincs termelés. M indig izgatott, miért van az, hogy a kisiparosok ma szívesebben dolgoznak vállalatoknak, mint magánosoknak, holott néhány éve még lasszóval sem lehetett őket vállalati munkára vonszolni. Azt tartotta a mondás: nem buli, a közületeknek számlát kell adni, minden forint- az adóhivatal tudomására jut, szóval csupa ráfizetés az egész. A nagy Pál-fordulóról egy festő barátom homályosított fel. Most beállnak valamelyik közülethez, ketten-hárman elpiszmognak vagy 3 hónapot, a másik két-három ember pedig maszekoknál fest. Oda nem kell a számla, az adóhivatal pedig csak a vállalattól bekaszírozott pénzt adóztatja meg. Azon töprengek azóta is: vajon honnan kapták az ötletet? Korábban a munkahelyeken a fizetésért dolgozgatott az ember, aztán túlórában pótlékért elvégezte a munkát. Ezt nevezték el később vgmk-nak. Festő barátom felfedezte az m. (vagyis a maszek) gmk-t. L ehet, hogy röstellked- ve kellene hallgatnom róla, de nem titkolom: valahogy nem tudtam istenigazából megszeretni a jégkorongot. Lehet, csupán azért, mert itthon nemigen láthat igazi nagy meccseket az ember, de az sem lehetetlen, hogy az irigység az oka, mert míg én a jégen csak ülve érzem magam biztonságban, addig ezek a hokisok úgy cikáznak fet, s alá, mintha valami puha ágyikó csúszna alájuk, amikor püspökfalatjuk földet — bocsánat — jeget ér. De nem is erről akartam szólni, inkább arról: milyen élményt jelent évek óta rádiós sportújság- író kollegáim szavait hallgatni. Akik már régen nemcsak kérik, hanem egyenesen követelik a fedett kisstadiont meg még a jóisten tudja mi mindent. Mert olyan népszerű ez a sportág, hogy már négyezren is kimennek megnézni. Nem tudom, mekkora tábor fővárosi szemüvegen keresztül ez a néhány ezer, de sejtem: ott is többen örülnének, ha azok a vállalatok, amelyektől ezt a 90 vagy 100 milliót kérik, saját dolgozóik életkörülményeinek javítására fordítanák ugyanazt az összeget. Mert most valahogy ez is olyan sikamlós. Balogh József \ Az elmaradt nyereség a gazdálkodás továbbvitelében mindenképpen érezteti majd hatását. Gaál György szerint azonban nem annyira kritikus a helyzet, hogy a korábbi termelési szintet ne tudnák tartani, sőt annak növelése a cél. — ősszel, amikor már részben ismertek voltak a növénytermesztés veszteségei, eszünkbe sem jutott, hogy takarékoskodjunk 1987 rovására. Az ezer hektár kalászost úgy vetettük el, ahogyan azt a technológia megkívánta. Ha keressük, találtunk volna még rengeteg érvet a jobbító szándék bizonyítására, de szándékosan nem szóltunk a tervezett hozamokról, a költségtakarékos, de hatékonyabb gépüzemeltetésről, az állattenyésztés fejlesztéséről. A kedvezőbb időjárás reménye sem volt érvelő téma, viszont ami a beszélgetés végszavaként elhangzott, az nagyon igaz: „Eredményt kell elérni, mert csak abból lesz elosztható jövedelem, ezzel Tiszadadán mindenki egyetért.” Seres Ernő Minden hónap első hétfőjén Értékelemzők klubja Az értékelemzés megyei elterjesztésével foglalkoznak a Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalat nyír- ’ egyházi számítóközpont MTESZ üzemi szervezetének rendezésében minden hónap első hétfőjén a megyeszékhelyen, a Technika Házában a III. emeleti kisteremben, az értékelemzők klubjában. A soron lévő, február másodiki foglalkozáson a vállalatok érdeklődő szakemberei számára szaktanácsadás is lesz, aktuális problémáik megoldásának elemzésére. A megye legjobb termőföldjei a Tisza keleti öblözetében vannak. Tiszavasvári, Tiszátok, Tiszaesz- lár, Tiszadada és Tiszadob mezőgazdasági üzemei eredményeikkel, termésátlagaikkal már nemegyszer igazolták: a jó föld a jó gazdálkodással párosul. Ezért is meglepő olykor, ha olyan hír érkezik, hogy egyik vagy másik gazdaság üres kasszával zárja az évet. Ez történt most Tiszadadán, a Kossuth Termelőszövetkezetben. Bizakodás plusz erőfeszítés
