Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

Hírhozó H a azt mondom: béke — többnyire közhe­lyek jutnak eszembe. Nyugalom, csend, építés, szerelem, biztonság. Ha azt mondom: háború — több­nyire elcsépeltnek tűnő ké­pek villannak előttem. Lö­völdözés, bombák, romok, éhezés, pusztulás. Hogy miért van ez így, nagyon jól megmagyaráz­ható. A háborút nem is­merem — a békét pedig jól ismerem. De ismerem-e igazán? Ér­tem-e? Érzem is? Az én nemzedékem nem ismeri a háború gyötrelme­it, irracionális félelmek se munkálnak bennem, amikor a szédítő magasban szálló ezüst fecske, a sugárhajtá­sú repülőgép hangrobbaná­sa megrázza dobhártyámat — e hang nem idéz más, iszonyodással telt perceket, rettegést, pánikot. Nekem csak egy ismerős, közömbös hang — az előttem járó nemzedéknek pedig kala­pácsütés a szívre, az agyra, az emlékekre. Béke van, s én nyugodt vagyok. Csak egy kicsit fe­szül meg bennem valami, amikor távoli vagy nem is oly távoli országok képeit vetíti elém a televízió: fegyverropogást, halált. S nézem a nagyvárosi utca gyerekeit, akik tizenéves kézzel géppisztolyt markol­nak, akik így nőttek fel; né­zem az otthonából elűzött családot, a bombák nyomán maradt romhalmazt, a füs­töt, a könnyeket. S néha úgy érzem, valami apró, konok madár kopog halánté­komon, mely hírt, szörnyű hírt hozott valahonnan, s bebocsátást kér oda, ahol nincs helye. Egy mozdulattal elhes­sentem a hírhozót, de újra és újra visszajön, kér, kö­nyörög, hozzám akar fér­kőzni. „Értsd meg, engedd, hogy legalább elmondjam! — kopogja sebesen a ria­dalmak morzejeleivel. — Ott emberek halnak meg napról napra, és éhesek és félnek és én is félek...” Aztán megszánom, mert ré­mülten dobog kicsi szíve, közelebb engedem, hogy el­mondja, amit nem lehet el­mondani: az értelmetlen, esztelen megsemmisülésről, a torz vigyorú halálról be­szél. Űj és újabb fegyverek­ről, melyek fémmadarak hasában, acélcápák gyom­rában, föld alatt, mező alatt, város alatt bújnak, vakme- rőbbjeik csillagkalandról ál­modnak ... És fenyegetnek! — folyton fenyegetnek. „Félj! — suttogják. — Resz­kess! Ne tégy semmit, mert hiábavaló. Mi itt vagyunk — és csak a jelre várunk!" S én félek — de igyek­szem nem reszketni. És rázom a fejem, mert minden porcikám til­takozik az ellen, hogy ne lehetne tenni valamit! Ma összeül a magyar bé­kekonferencia. A küldöttek százai mellett én is ott va­gyok. Mi is ott vagyunk! Tarnavölgyi György SZABOLCSIAK AZ OR­SZÁGOS békekonfe­rencián. Január 31-én, szombaton tartják a fővá­rosiban a XI. országos bé­kekonferenciát, melyen negyventagú szabolcsi kül­döttség képviseli a megye békemozgalmát. Az Építők Rózsa Ferenc Székházában tartandó országos békekon­ferenciára a szabolcsi kül­döttek január 30-án, pénte­ken reggel különautóbusz- szal indultak a fővárosba. A megye társadalmát kép­viselő küldöttséget Soltész­áé Pádár Ilona, a népfront megyei titkára vezeti. Ké­pünkön: küldöttek egy cso­portja a megyei népfront- székház előtt. Félidőnél a tanév Pénteken véget ért az is­kolákban az idei tanév első fele — lezárultak egy időre a nagy feleltetések, a felmé­rők, a dolgozatírások soroza­tának ideje, az osztálynaplók ban már ott állnak — ha egyelőre csak ceruzával írva is — a jegyek. A félévi ér­demjegyekről szóló értesítőt a jövő hét végén, február ha­todikén osztják ki a megye általános iskoláiban több, mint 83 ezer kisdiáknak, a középfokú intézményekben pedig csaknem 22 ezer tanu­lónak. A jövő hét folyamán az iskolákban osztályozó ér­tekezleteket tartanak, majd tantestületi tanácskozást, s ezt követően kerülhet a di­ákság (majd a szülők) kezé­be a félévi értesítő — kiben- kiben más érzelmeket kelt­ve ... Összefogásra van szükség Iparfejlesztés az elmaradott térségekben Kiemelt kormányprogram foglalkozik a gazdaságilag elmaradt térségek fejlesztésével. A megyei területi ipari bi­zottság 11 mikrokörzet helyzetét, lehetőségeit vizsgálta meg, hogy javaslatokat adjon a tennivalókra, a foglalkoztatás bővítésére, az ipartelepítésre. Pénteken délelőtt a nyír­egyházi ülésen Kertész Ist­ván, a Szatmár Bútorgyár gazdasági igazgatóhelyettese terjesztette elő az összegzett tapasztalatokat. Bár a különféle nyilván­tartások meglehetős eltérése­ket mutatnak, azonban 1990- ig 7—8 ezer ember foglalkoz­tatását kell megoldani a me­gyében. A mezőgazdaságból várhatóan négy és fél ezren kerülnek ki, a munkát vál­laló fiatalok száma három és fél ezer. Az észak-szabolcsi, szatmár-beregi és dél-nyírsé­gi térség 125 településén okoz elsősorban gondot a foglal­koztatás, mert nincs elegen­dő munkahely a meglévq üzemekben. Ezekből a térsé­gekből nagy az elvándorlás, s éppen a legjobb szakem­berek távoznak. Az ingázás pedig több társadalompoliti­kai problémát is felvet. Ne­hezíti a helyzetet a fejletlen ellátó- és közlekedési hálózat is. Egy-egy kisebb tájegység (mikrokörzet) természetes központjában érdemes fej­lesztéssel foglalkozni. Csen- gerben a cipőgyár, Tyúkodon a konzervgyár, Tiszaszalkán a Magyar Acélárugyár, Nyír- bélteken a Ganz Mérőmű­szergyár a nagyobb egység, amely képes fejlesztésre. Mel­lette a termelőszövetkezetek­re hárul melléküzemek for­májában a foglalkoztatás bő­vítése, azonban a központi támogatási alapra beadott pályázatokból is kiderül, hogy sok esetben konkrét, gazdaságilag jól megalapozott elképzelés nélkül szeretnének változtatni, tartós kapcsola­tok alig fordulnak elő. A szűkös anyagiak miatt a meglévő épületek, közművek felhasználása indokolt, azon­ban elfogadható lehetőséget csak Csengerben, Tarpán és Méhteleken tudnak kínálni. A másik akadályozó tényező a szakemberek hiánya. Sem megfelelően képzett munká­sok, sem az irányításra alkal­mas egyetemet, főiskolát végzett szakemberek nincse­nek. A kritikus elemzés megál­lapítja, hogy a hátrányos helyzetet a jelenlegi feltéte­lek mellett igen nehéz csök­kenteni. A vitában kitűnt, hogy feltétlenül szükséges a helyi erőfeszítések fokozása, az eddiginél jóval nagyobb összefogás az érintett szervek részéről. Szükséges felgyorsí­tani a folyamatokat, mert a 15 évre szóló program első éveiben különben nem tud­nak eredményeket felmutat­ni. A viszonylag szűkös köz­ponti tárriogatás pedig meg­követeli az erők koncentrá­lását. A vitában felszólalt Szilá­gyi Antal, az Ipari Miniszté­rium főosztályvezetője, aki úgy érzékelte, a közös főbb irányokban már van előrelé­pés, de nagyobb támogatás kell a helyi elképzeléseknek. Üj gyár építésére kevesebb a lehetőség, ezért a mezőgazda- sági üzemek bázisán szüksé­ges a foglalkoztatást bővíte­ni. A testület — melyen Ko­vács Zoltán, a Vulkán Öntö­dei Vállalat igazgatója elnö­költ — elfogadta az idei mun­kaprogramját is. (lányi) Megkezdődtek a zárszámadások Nyíregyház/ Ságvárí: minden főágazat jói teljesített Eljött a zárszámadó köz­gyűlések ideje. Ennek nyitá­nyát jelentette a nyíregyhá­zi Ságvári Tsz ünnepsége, amelyet tegnap tartottak a megyeszékhelyen, á Móricz Zsigmond Színházban. Szép eredményekről számolhatott be a kollektíva előtt Leitner István, a szövetkezet elnöke. Az egy évvel korábbi hely­zethez viszonyítva árbevéte­lüket tizedével, termelésüket közel nyolc százalékkal nö­velték. A tagság jövedelmé­nek emelkedése meghaladta a 7 százalékot. Ma már éven­te átlagban 63 ezer forintot vihetnek haZa a tsz dolgo­zói. A nyereség majdnem egyharmadával magasabb a tervezettnél. Az 1986-ban végzett munkájuk után mint­Döntött a KISZÖV elnöksége a KTB felbasználásárél Milliók korszerűsítésre, feiijításra A KISZÖV elnöksége január 30-án, pénteken Nyíregy­házán ülést tartott, melynek napirendjén szerepeit: a lakos­sági szolgáltatást végző felvevőhelyek felújítására, fenntar­tására fordított központi támogatási alap (KTA) felhaszná­lása. Az elnökségi ülésről Toldy Katalin, a szövetség pénz­ügyi osztályának vezetője tájékoztatta lapunkat. A lakossági szolgáltatást segítő Központi Támogatási Alap — vissza nem térítendő hitel — hároméves program­jában 28 millió forint állt rendelkezésre. A fejlesztések jól szolgálták a lakossági ér­dekeket, így pótlólagos fel- használásra az ELITÁSZ, a SZIGMA, a nyíregyházi fény­képész—műanyagipari, a má­tészalkai szolgáltató és a fe­hérgyarmati ruházati szö­vetkezet is kapott a pénzből. Egy korábbi elnökségi ülé­sen döntöttek arról, hogy a fodrászat, a fényképészet, a gépjárműjavítás üzletháló­zatához, felvevőhelyeinek korszerűsítéséhez — figye­lembe véve a szükséges rá­fordításokat — 70 százalékos hozzájárulást adnak. Most azt vizsgálták, hogyan éltek lehetőségeikkel a szövetkeze­tek. Megállapították: a ren­delkezésre álló pénzt dön­tően az elmaradt építőipari­fenntartási munkák elvégzé­sére fordították. Néhány szövetkezet a múlt évben ter­vezett és megkezdett felújí­tást az idén valósítja meg. A TEMPÓ-nál még az első ne­gyedévben elvégzik az autó­szerviz épületeinek külső munkálatait, a tetőszerkeze­tek szigetelését. Tiszalökön a szoígáltatóház és a npi sza­bó részleg teljes fenntartási munkálatait az első félévben befejezik. A fehérgyarmati asztalosok és a ruhaipariak közös szolgáltatóházuk kül­ső és belső átalakítását ter­vezik az első negyedévben. Az idei tervekről néhány példa: a három fodrász­szövetkezet: a nyíregyházi, a mátészalkai és a kisvárdai a rendelkezésére álló pénzből elsősorban üzlethálózata korszerűsítését kívánja meg­oldani. A Mátészalkai Autó­javító Kisszövetkezet saját telephelyének kialakítását tervezi. Az ELI l'ÁSZ Kisszö­vetkezet felvevőhelyeinek korszerűsítését oldja meg Nyíregyházán és a megye te­lepülésein. Az elnökségi ülés felhatal­mazta a megyei szövetségét, hogy körlevélben hívja fel a szövetkezetek figyelmét a pótkeretigénylés lehetősé­geire. A beérkezett pályáza­tokat felülvizsgálják és an­nak alapján dönt majd a KISZÖV elnöksége, a KTA- keret terhére újabb pénzbeli támogatásról. (d. gy.) Lányok, asszonyok a Ság­vári Tsz zárszámadó közgyű­lésén. egy 34 millió forint ered­ményt könyvelhetnek el. Az alaptevékenységek be­vételi többletét a jó alma- és szilvatermésnek, a napra­forgó és rozs rekordhozamá­nak. valamint a tojásterme­lésnél, és a juhászainál vég­zett eredményes munkának köszönhetik. Az alaptevé­kenységen kívüli tevékenysé­gek között kiemelkedő terv­teljesítéssel csak a tárolás és a háztáji termékforgalmazás dicsekedhet, összességben el­mondható, hogy valamennyi főágazat hozta azt a teljesít­ményt, amit tőle elvártak. 1986-ban meghozták gyü­mölcsüket a korábbi évek erőfeszítései; azok legalább­is, amelyek azt célozták, hogy a szövetkezet egyre „több lábon álljon". Manapság többféle terméket állítanak elő, mint korábban. Olyan áruk termelésével is foglal­koznak, amelyek nincsenek kitéve az időjárás szeszélyei­nek. Például üvegcsiszolás­sal, húsfeldolgozással, sör- és húsforgalmazással. Az elhangzottakhoz hozzá­szólt Gyuricsku Kálmán, a megyei pártbizottság titkára. Többek között elmondta: las­san hagyománnyá válik, hogy elsőként a megyében ez a tsz rendezi meg a zárszám­adó közgyűlését. A legszebb hagyomány azonban az, hogy itt immár évek óta magas színvonalú munka folyik. Az idén egyébként — ke­vés kivétellel — jól zártaka szabolcs-szatmári tsz-ek. Oly­annyira, hogy az 1984-es re­kordot is felülmúlták, ami­ben közrejátszottak véletlen tényezők is, de volt benne tudatosság is. Segített a szö­vetkezeteken, hogy a szabá­lyozórendszer a mezőgazda­ság irányába fordult, helyen­ként oldva a gazdálkodásban lévő feszültségeket. A cáfol­hatatlan eredmények ellené­re azonban megmaradtak azok a súlyos gondok, ame­lyek a megye mezőgazdasá­gát terhelik. (sztancs) XLIV. évfolyam, 26. szám ARA: 2,20 FORINT 1987. január 31., szombat I MA A KSH jelentése a gazdaság és a társadalom 1986. évi fejlődéséről (4. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents