Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-26 / 21. szám
1987. január 26. Kelet-Magyarorszíg 3 Az olvasó kérdésére Legnagyobb meglepetésemre — és örömömre — az olvasók korántsem foglalkoztak annyit az elmúlt napok zord időjárásának következményeivel, mint vártam. Kérdéseik átölelték az élet majd minden területét, azaz: életünk, úgy tűnik, ismét visszatért normális, mindennapos kerékvágásába. — Lesz-e, s ha igen, mikor, vezetékes gáz Nyiregyházán, a Dózsa György utcában? — kérdezte Csillag Istvánné a I6-487-es telefonszámról. — A városi tanács tervosztályán szerzett információ szerint a tanács legalábbis a közeljövőben nem tervez ilyet. Magánerős kivitelezésről természetesen szó lehet, ám ha megfogadják a tanácsomat, nagyon alaposan készítsék elő a munkát, nehogy úgy járjanak, mint a Damjanich-laktanya. illetve a kispiaa. környékén élők, akik hónapokig fagyoskodtak a beruházó, a tervező és a kivitelező nemtörődömsége miatt. — Mikor épül gyógyszertár a Szamuely-lakótelepen, s kap-e már végre Domus áruházat — a vidéki nagyvárosok sorában talán utolsóként — a szabolcsi megyeszékhely? — hangzott többek kérdése. — A Makarenko utcán működik egy gyógyszertár, így a szomszédos lakótelepen másikat most nem célszerű építeni. A Domus áruház oly hosszú vajúdás után úgy tűnik hamarosan felépülhet. A hely kiválasztásáról nemsokára döntenek a szakemberek, s azzal párhuzamosan megkezdődhet a tervkészítés. Az elképzelések szerint a kivitelezés a következő év derekán indulhat. — Szeretném megtudni, játszhatok-e a magyar labdarúgó-válogatottban — írta meghökkentő levelében a tyukodi általános iskola hetedikes tanulója, Mpster András, s így folytatta: Nekem öröm lenne, ha magamra húzhatnám a címeres mezt, s én mindent megtennék, hogy győzzenek a magyarok. Tessenek megírni Verebes Jóska bácsinak, hogy a mi csapatunk verhetetlen Tyúkodon, mi már legközelebb Ciprus ellen is kiállnánk. — Verebes Józsefet sajnos, személyesen nem ismerem, de ha találkozom vele, okvetlenül átadom kérésedet. Egyébként meggyőződésem, ha Mexikóba benneteket visznek ki, — ismerve a tyu- kodiak kurucvirtusát — nem kellett volna szégyenkeznünk a magyar csapat miatt. De hát biztosan ismered a közmondást: magyar embernek vásár után jön meg az esze. — Mikor bontják le Nyíregyházán a városképet csúfító Béke mozit? — kérdezte Virág Zoltán az örökösföldről. — Veress István városi főépítész szerint a távlati tervekben szó van az épület lebontásáról. Hogy mikor, s e pénzszűkös világban miből építenénk helyette másikat...? — erre ö se tudott válaszolni. Balogh Géza válaszol — Mivel magyarázza azt, hogy az újságírók előtt minden ajtó megnyílik, az átlagember viszont sokszor álkulccsal sem tud bejutni az állítólag közért dolgozók irodájába? — szögezte nekünk a kérdést Dévai József nyírbátori olvasónk, kinek további kérdéseire majd a későbbiekben személyesen kitérek. — Bizonyára ön is hallott már fellengzősnek tűnő, de gyakran igaznak bizonyuló megnyilatkozásról: a sajtó nagyhatalom. A hatalomtól pedig tart a Hivatal. Miután az újságíró is ember, gyakran kerül olyan szituációkba, amikor magánemberként kell intéznie ügyes-bajos dolgait. (Egyébként erről etikai kódexünk is intézkedik, annak megfelelően saját sérelmeinket sohasem szabad úgy feltüntetnünk írásainkban mintha az a közérdeket sértené. Egy példa rá: ha én nem kapok sósmogyorót az ABC-ben, az nem jelenti azt, hogy tehetetlenek a bolt vezetői. Viszont, ha tíz embernek nem jut kenyér, kötelességem szóvátenni.) Visszatérve az újságíró magánéletére: sajnos, neki is tapasztalnia kell nap mint nap, hogy olvasónk nem alaptalanul tette fel elgondolkodtató kérdését, hiszen demokratikus jogaink gyakorlása valóban nem egyszer ütközik még akadályokba. S ezen csak közéletünk formálása segíthet. Sokan munkálkodnak érte. — Villanyboylerhez műanyag alátétet vásároltam hőfokszabályzóval együtt a minap az egyik kiskereskedőnél. Később kiderült, hogy csak az alátétre van szükségünk, a hőfokszabályzót azonban a kereskedő nem volt hajlandó visszavenni. Szabályosan járt el? — panaszolta -Somogyi Ferenc Nyíregyházáról. — Olvasónk ugyan nem tudta a kereskedő nevét megmondani, ám mi kiderítettük a KISOSZ segítségével. Megtudtuk, hogy a szóban forgó hőfokszabályzó egy nagyon kényes biztonsági alkatrész, melynek a leg-' kisebb rejtett hibája is súlyos tragédiákhoz vezet. Így a kiskereskedő szabályosan járt el, mikor megtagadta az átvételt, hiszen ha azt újból eladja, s kiderül, hogy sérült, ki viseli a felelősséget? Egyébként az általános tapasztalatok szerint a kiskereskedők, ha nem ilyen alkatrészről van szó, az állami boltokhoz hasonlóan hajlandók a cserére. I — Egy időben lapjuk sokat foglalkozott azzal, hogy a Pető'" által is megénekelt Kis-Turt a kiszáradás fenyegeti, nem kap elég vizet az anyaágból, s emiatt egy sor védett állat elmenekült a környékről. Változott-e valamit a helyzet? — tudakolta Mátészalkáról Demeter János. — Nem is keveset. A vízügyi igazgatóság közreműködésével kiegyensúlyozott lett a folyó vízhozama, visz- szatértek az állatok. Egyik ismerősöm például éppen a napokban mondta a jó hírt: felfedezett egy vidrapárt, melyből nagyon kevés van már az egész országban. — Milyen lehetőségek várják a horgászokat a Nyíregyháza melletti Nagy-Vadas tavon, vajon megismétlődik-e az 1985-ös tél: halpusztulás? — kérdezte a csaknem tízezres megyei horgásztársadalom nevében T. József, a megyeszékhelyről. — A vizet hasznosító Nyíregyházi Vasutas HE tavaly 25 mázsa pontyot és kárászt tett a tóba — tudtuk meg a megyei horgászszövetségen. — Ami pedig a halpusztulást illeti: lékeléssel maguknak a horgászoknak kell gondos-' kodniuk a jövendő zsákmányról. Egy éve önállósult a fehérgyarmati evőeszközt gyártó üzem. A FETEFÉM kisszövetkezet rozsdamentes evőeszközöket készít. Űj termékként faragott nyelű kanalat, villát, kést gyártanak. Felvételünk a mokkáskészletek csomagolásakor készült. (Foto Elek Emil) HIDEG NAPOK UTÁN Szombaton a kisabroncsban A válasz szokatlan: — Mit csináltam? Unatkoztam otthon az alatt a négy nap alatt. Mégis jobb lett volna a gyárban, mert azt szeretjük, ha a nyolc órában megvan a teljesítményünk, nem kell túlóráznunk — mondja Balogh Gyuláné. Egyike azoknak a gumigyári munkásoknak, akiknek február közepéig nem lesz szabad szombatjuk. A két héttel ezelőtti kemény időjárás ugyanis azt eredményezte, hogy a január 15-i akadozás után négy napra le kellett állnia a gyárnak. Elfogyott az alapanyag egy része is, így a feltételezett pénteki indulás sem sikerült. — Táviratot küldtek ki, ne jöjjünk csak hétfőn, pedig jobb lett volna egyhuzamban ledolgozni három napot — vélekedik egy másik munkás, Fésűs János. Gyári üdvöske Szombat délelőtt. A műszak teljes a „kisabroncs" üzemben, vagyis a targonca- abroncs-gyártó részben. — A buszban ugyan nem bíztam, így gyalog jöttem a Szamuely-lakótelepről — említi a meleg irodában Márton Arpádné főművezető. Közben a férjére gondol, aki még tovább aludhatott, a két gyerekre, akiket majd csak ellát a házastárs. aki szintén gumigyári dolgozó, azonban ő végigdolgozta a hideg napokat, így most otthon lehet. A meg-megújuló szél kotorja a kevés, le nem fagyott havat. Ám süt a nap, a tágas üzemcsarnokban mit sem érezni a kinti csipősségből. Igazából ugyan a gép dolgozik, de kell az erő, az ügyesség a szövetvágó gép mellett csakúgy, mint a felépítőknél — akik egy-egy gumiabroncs rétegződését alakítják ki — míg legvégül a vulkanizálóprés mellől már a meleg is megcsapja az ott dolgozót. A „kisabroncs", ahogy mindenki hívja, egyik üdvöskéje a gumigyárnak. Valamikor ebben a csarnokban kerékpárköpenyeket gyártottak, azonban a berendezéseket elszállították Vietnamba, majd az újrafutózó gépeit helyezték el az üzemben. Ezeket kellett tovább bővíteni ahhoz, hogy új termék gyártásával induljanak, hiszen korábban a különféle targoncákhoz nem gyártottak abroncsokat. — Most is van új méret, aminek a gyártását decemberben kezdtük — tájékoztat a főművezető. — A kísérleti időszakban előfordul, hogy több a selejt, lassabban haladunk, ezért nem jó a kiesés. „Nem állunk rosszul" A gyárban természetesnek vették, hogy a kényszerűségből kiesett négy napot minél előbb le kell dolgozni. — Nem is lehetett volna szabadságot kiírni, mert azzal a terv úgysem lesz meg — jegyzi meg a szövetvágó gép mellett Balogh Gyuláné. — Normában dolgozunk, a kereset sem mindegy. — Én még azt se bánnám, ha megakadna néhány túlóra — állítja a felépítőgép mellett Fésűs János. — Tavasszal kezdünk otthon, Kéken a házépítéshez, kell a pénz. Kékről a busz időben érkezett. Amikor a havat kotorta a szél, a termelőszövetkezet lánctalpasa tisztította előbb az utat, nem érezték magukat elszigeteltnek az ot- taniák. A szabad szombat helyetti munkának pedig azért nincs akadálya, mert a két gyereket -Fésüséknél a feleség ellátja, ők Nyírbog- dányban nem álltak le a munkával. — A férjem a Mezőgépnél dolgozik, ők sem álltak le, így a két gyerek most rámaradt — mondja Baloghné. Mindnyájan tíz-tizenöt éve dolgoznak a gyárban, még a régi üzemben kezdték, tapasztalják a változásokat. A főművezető szintén régi „motoros”, bár ebbe a beosztásába nemrég kapott bizalmat. — És ami jó: igazából nem állunk rosszul — veszi számba az üzem helyzetét. Az éves tervünk nyolcvanezer abroncs gyártása, számításaink szerint az első negyedévben elérhetjük a 110 százalékos időarányos teljesítési. Márciusra behozzák A gyári ügyeiden — ahol most Farvás György kem- pingtermék-felelős tartja a frontot — szintén bizakodóak: — A négy nap körülbelül 45—50 milliós termelési lemaradást jelent a gyárnak. Azzal, hogy a kiesett napokat ledolgozzuk, február végéig behozzuk a lemaradást. Egyébként egy gyors tájékozódás után kiderült, hogy még az átlagos létszámtól is többen jöttek ezen a szombaton dolgozni, kevesebb a táppénz, a szabadság. A feltételek adottak, a termelés rendben folyik. Lányi Bolond Megméretés K épesek vagyunk-e új lendületet venni, vagy lemaradunk az egyre kiélezettebb nemzetközi versenyben ? E kérdésekre a válasz még nem dőlt el, de az igazi felelet a mindennapi cselekvésben születik — állapítja meg a KISZ Központi Bizottságának felhívása, amelyet a fiatalokhoz intézett. Megyénkben több, mint negyvenezer tagja van az ifjúsági szövetségnek, elsősorban rájuk számítanak akkor, amikor a ten- niakarásról, a változások sürgetéséről esik szó. A fiatalok nagy tömege saját helyzetén tapasztalja, hogy maguk és környezetük alakításáért vállalni kell a harcot, nem maradhat közömbös senki sem. A társadalmi és gazdasági reformok továbbvitele — amelyeket az MSZMP KB novemberi határozata is megerősített —, fokozott felelősséget ró minden állampolgárra, köztük a fiatalokra is. Ezért törekszik a KISZ arra, hogy mindenki megismerje a párt határozatát, felkészüljön a megvalósítás során várható ellentmondásokra és konfliktusokra. Ezekben a napokban az ifjúsági szervezet valamennyi fórumán arra törekednek, hogy a fiatalok ne csak megismerjék a felhívást, hanem minél előbb kibontakozzon a cselekvő részvétel. A dolgozó fiataloktól azt kérik, hogy tegyenek a nagyobb rend, a jobb és fegyelmezettebb munka érdekében. Ne tűrjék az anyaggal és az emberi munkával való pazarlást, erősítsék a dolgozók tulajdonosi szemléletét. Az egyetemeken, főiskolákon, középiskolákban tanuló fiataloktól tehetségük és tudásuk javát kérik, hogy jobban megismerjék társadalmi környezetüket, választott pályájuk körülményeit, hogy majdan alakítani tudják azokat. Az egyes alapszervezetek pedig kezdeményezzenek, javaslatokat dolgozzanak ki a jobb munka érdekében. A jövőnk a tét! L. B. V ____________ E lvtársak, a rendőrségtől értesítést kaptunk arról. hogy dolgozónk. E. O. ittas állapotban kihágást követett el. Jellemzést kérnek róla a vállalattól. Van valakinek hozzászólása? A teremben egy ideig csend volt. Az emberek aggodalmasan vizsgálgatták a bűnös puffadt és komoly arcát. Végül a hátsó sorokban felemelkedett az első hozzászóló. — A napnál világosabb, hogy mindannyian elítéljük a magatartását, de ne felejtsék el elvtársak, amikor őt jellemezzük, egyúttal a kollektívát is jellemezzük. Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy a mi kollektívánk egyáltalán nem tartozik a legrosszabbak közé. Erkölcsileg stabil és aktívan részt vesz a közéletben. (E. O.) arcán lassan kezdtek kisimulni a gyűrődések és a szeme alól eltünedeztek a kék karikák.) — A mi kollektívánk nemcsak hogy nem tartozik Hivatali angyal a legrosszabbak közé. hanem egyenesen jó kollektíva — mondta egy újabb hozzászóló. — És az emberi kapcsolatok is jók a dolgozók között. Megünnepeljük minden dolgozónk születésnapját és minden fontosabb változást az életünkben. Ez csak erősíti az emberekben a közösségi érzést. És azt E. O.-ról sem mondhatjuk, hogy nem rendes tagja a kollektívának. Még a szakszervezeti tagsági díjat is mindig idejében befizeti. (E. O. zilált haja magától kisimult, elegáns frizurába rendeződött, már a gallérja sem volt gyűrött, és hirtelen egy nyakkendő is megjelent a nyakán.) — Szerintem E. O.-ról csak jó jellemzést adhatunk — mondta egy harmadik hozzászóló. — Hiszen mindenki tudja, hányszor kapott beutalót alkoholelvonó kúrára. Oda nem mehet akárki! Az embernek ezt ki kell érdemelnie! Tehát nyilván nemcsak rendes ember, hanem egyenesen kiváló ember ... — Igen, kiváló! — zúgott a terem. — Ezt írják bele a jellemzésbe! E. O. kiváló ember! Kiváló tagja a közösségnek! Miközben ezek a szavak elhangzottak, E. O. fokozatosan tovább változott, végül lassan az emberek feje fölé emelkedett. Hirtelen észrevették, hogy szárnyai vannak. Igen. angyallá változott. Odarepült a szellö- zönyíláshoz és nyitogatni kezdte. — Hát maga mit csinál ott? — kérdezte meglepődve a vezető. — Elugrom, hozok néhány üveggel, vétek lenne, ha nem ünnepelnénk meg ezt a döntést! M. J.
