Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

1987. január 26. Kelet-Magyarorszíg 3 Az olvasó kérdésére Legnagyobb meglepetésem­re — és örömömre — az ol­vasók korántsem foglalkoz­tak annyit az elmúlt napok zord időjárásának következ­ményeivel, mint vártam. Kérdéseik átölelték az élet majd minden területét, azaz: életünk, úgy tűnik, ismét visszatért normális, minden­napos kerékvágásába. — Lesz-e, s ha igen, mikor, ve­zetékes gáz Nyiregyházán, a Dózsa György utcában? — kér­dezte Csillag Istvánné a I6-487-es telefonszámról. — A városi tanács terv­osztályán szerzett informá­ció szerint a tanács legalább­is a közeljövőben nem tervez ilyet. Magánerős kivitelezés­ről természetesen szó lehet, ám ha megfogadják a taná­csomat, nagyon alaposan ké­szítsék elő a munkát, ne­hogy úgy járjanak, mint a Damjanich-laktanya. illetve a kispiaa. környékén élők, akik hónapokig fagyoskodtak a beruházó, a tervező és a kivitelező nemtörődömsége miatt. — Mikor épül gyógyszertár a Szamuely-lakótelepen, s kap-e már végre Domus áruházat — a vidéki nagyvárosok sorában ta­lán utolsóként — a szabolcsi me­gyeszékhely? — hangzott töb­bek kérdése. — A Makarenko utcán működik egy gyógyszertár, így a szomszédos lakótelepen másikat most nem célszerű építeni. A Domus áruház oly hosszú vajúdás után úgy tű­nik hamarosan felépülhet. A hely kiválasztásáról nemso­kára döntenek a szakembe­rek, s azzal párhuzamosan megkezdődhet a tervkészítés. Az elképzelések szerint a ki­vitelezés a következő év de­rekán indulhat. — Szeretném megtudni, játsz­hatok-e a magyar labdarúgó-vá­logatottban — írta meghökkentő levelében a tyukodi általános is­kola hetedikes tanulója, Mpster András, s így folytatta: Nekem öröm lenne, ha magamra húz­hatnám a címeres mezt, s én mindent megtennék, hogy győz­zenek a magyarok. Tessenek megírni Verebes Jóska bácsinak, hogy a mi csapatunk verhetet­len Tyúkodon, mi már legköze­lebb Ciprus ellen is kiállnánk. — Verebes Józsefet sajnos, személyesen nem ismerem, de ha találkozom vele, ok­vetlenül átadom kérésedet. Egyébként meggyőződésem, ha Mexikóba benneteket visznek ki, — ismerve a tyu- kodiak kurucvirtusát — nem kellett volna szégyenkez­nünk a magyar csapat miatt. De hát biztosan ismered a közmondást: magyar ember­nek vásár után jön meg az esze. — Mikor bontják le Nyíregy­házán a városképet csúfító Bé­ke mozit? — kérdezte Virág Zol­tán az örökösföldről. — Veress István városi fő­építész szerint a távlati ter­vekben szó van az épület le­bontásáról. Hogy mikor, s e pénzszűkös világban miből építenénk helyette másikat...? — erre ö se tudott válaszol­ni. Balogh Géza válaszol — Mivel magyarázza azt, hogy az újságírók előtt minden ajtó megnyílik, az átlagember viszont sokszor álkulccsal sem tud be­jutni az állítólag közért dolgozók irodájába? — szögezte nekünk a kérdést Dévai József nyírbátori olvasónk, kinek további kérdé­seire majd a későbbiekben sze­mélyesen kitérek. — Bizonyára ön is hallott már fellengzősnek tűnő, de gyakran igaznak bizonyuló megnyilatkozásról: a sajtó nagyhatalom. A hatalomtól pedig tart a Hivatal. Miután az újságíró is ember, gyak­ran kerül olyan szituációk­ba, amikor magánemberként kell intéznie ügyes-bajos dol­gait. (Egyébként erről etikai kódexünk is intézkedik, an­nak megfelelően saját sérel­meinket sohasem szabad úgy feltüntetnünk írásainkban mintha az a közérdeket sér­tené. Egy példa rá: ha én nem kapok sósmogyorót az ABC-ben, az nem jelenti azt, hogy tehetetlenek a bolt ve­zetői. Viszont, ha tíz ember­nek nem jut kenyér, köteles­ségem szóvátenni.) Vissza­térve az újságíró magánéle­tére: sajnos, neki is tapasz­talnia kell nap mint nap, hogy olvasónk nem alaptala­nul tette fel elgondolkodtató kérdését, hiszen demokrati­kus jogaink gyakorlása va­lóban nem egyszer ütközik még akadályokba. S ezen csak közéletünk formálása segít­het. Sokan munkálkodnak érte. — Villanyboylerhez műanyag alátétet vásároltam hőfokszabály­zóval együtt a minap az egyik kiskereskedőnél. Később kide­rült, hogy csak az alátétre van szükségünk, a hőfokszabályzót azonban a kereskedő nem volt hajlandó visszavenni. Szabályo­san járt el? — panaszolta -Somo­gyi Ferenc Nyíregyházáról. — Olvasónk ugyan nem tudta a kereskedő nevét megmondani, ám mi kiderí­tettük a KISOSZ segítségé­vel. Megtudtuk, hogy a szó­ban forgó hőfokszabályzó egy nagyon kényes biztonsá­gi alkatrész, melynek a leg-' kisebb rejtett hibája is sú­lyos tragédiákhoz vezet. Így a kiskereskedő szabályosan járt el, mikor megtagadta az átvételt, hiszen ha azt újból eladja, s kiderül, hogy sé­rült, ki viseli a felelősséget? Egyébként az általános ta­pasztalatok szerint a kiske­reskedők, ha nem ilyen al­katrészről van szó, az álla­mi boltokhoz hasonlóan haj­landók a cserére. I — Egy időben lapjuk sokat foglalkozott azzal, hogy a Pető'" által is megénekelt Kis-Turt a kiszáradás fenyegeti, nem kap elég vizet az anyaágból, s emiatt egy sor védett állat elmenekült a környékről. Változott-e vala­mit a helyzet? — tudakolta Má­tészalkáról Demeter János. — Nem is keveset. A víz­ügyi igazgatóság közremű­ködésével kiegyensúlyozott lett a folyó vízhozama, visz- szatértek az állatok. Egyik is­merősöm például éppen a napokban mondta a jó hírt: felfedezett egy vidrapárt, melyből nagyon kevés van már az egész országban. — Milyen lehetőségek várják a horgászokat a Nyíregyháza mel­letti Nagy-Vadas tavon, vajon megismétlődik-e az 1985-ös tél: halpusztulás? — kérdezte a csak­nem tízezres megyei horgásztár­sadalom nevében T. József, a megyeszékhelyről. — A vizet hasznosító Nyír­egyházi Vasutas HE tavaly 25 mázsa pontyot és kárászt tett a tóba — tudtuk meg a megyei horgászszövetségen. — Ami pedig a halpusztulást illeti: lékeléssel maguknak a horgászoknak kell gondos-' kodniuk a jövendő zsák­mányról. Egy éve önállósult a fehérgyarmati evőeszközt gyártó üzem. A FETEFÉM kisszövetke­zet rozsdamentes evőeszközöket készít. Űj termékként faragott nyelű kanalat, villát, kést gyártanak. Felvételünk a mokkáskészletek csomagolásakor készült. (Foto Elek Emil) HIDEG NAPOK UTÁN Szombaton a kisabroncsban A válasz szokatlan: — Mit csináltam? Unat­koztam otthon az alatt a négy nap alatt. Mégis jobb lett volna a gyárban, mert azt szeretjük, ha a nyolc órában megvan a teljesítmé­nyünk, nem kell túlóráznunk — mondja Balogh Gyuláné. Egyike azoknak a gumi­gyári munkásoknak, akiknek február közepéig nem lesz szabad szombatjuk. A két héttel ezelőtti kemény idő­járás ugyanis azt eredmé­nyezte, hogy a január 15-i akadozás után négy napra le kellett állnia a gyárnak. El­fogyott az alapanyag egy ré­sze is, így a feltételezett pén­teki indulás sem sikerült. — Táviratot küldtek ki, ne jöjjünk csak hétfőn, pedig jobb lett volna egyhuzam­ban ledolgozni három napot — vélekedik egy másik mun­kás, Fésűs János. Gyári üdvöske Szombat délelőtt. A mű­szak teljes a „kisabroncs" üzemben, vagyis a targonca- abroncs-gyártó részben. — A buszban ugyan nem bíztam, így gyalog jöttem a Szamuely-lakótelepről — említi a meleg irodában Márton Arpádné főműveze­tő. Közben a férjére gondol, aki még tovább aludhatott, a két gyerekre, akiket majd csak ellát a házastárs. aki szintén gumigyári dolgozó, azonban ő végigdolgozta a hideg napokat, így most ott­hon lehet. A meg-megújuló szél ko­torja a kevés, le nem fagyott havat. Ám süt a nap, a tá­gas üzemcsarnokban mit sem érezni a kinti csipősségből. Igazából ugyan a gép dol­gozik, de kell az erő, az ügyesség a szövetvágó gép mellett csakúgy, mint a fel­építőknél — akik egy-egy gumiabroncs rétegződését alakítják ki — míg legvé­gül a vulkanizálóprés mel­lől már a meleg is megcsap­ja az ott dolgozót. A „kisabroncs", ahogy mindenki hívja, egyik üdvös­kéje a gumigyárnak. Vala­mikor ebben a csarnokban kerékpárköpenyeket gyár­tottak, azonban a berende­zéseket elszállították Viet­namba, majd az újrafutózó gépeit helyezték el az üzem­ben. Ezeket kellett tovább bővíteni ahhoz, hogy új ter­mék gyártásával induljanak, hiszen korábban a különfé­le targoncákhoz nem gyár­tottak abroncsokat. — Most is van új méret, aminek a gyártását decem­berben kezdtük — tájékoztat a főművezető. — A kísérleti időszakban előfordul, hogy több a selejt, lassabban ha­ladunk, ezért nem jó a ki­esés. „Nem állunk rosszul" A gyárban természetesnek vették, hogy a kényszerűség­ből kiesett négy napot minél előbb le kell dolgozni. — Nem is lehetett volna szabadságot kiírni, mert az­zal a terv úgysem lesz meg — jegyzi meg a szövetvágó gép mellett Balogh Gyuláné. — Normában dolgozunk, a kereset sem mindegy. — Én még azt se bán­nám, ha megakadna néhány túlóra — állítja a felépítő­gép mellett Fésűs János. — Tavasszal kezdünk otthon, Kéken a házépítéshez, kell a pénz. Kékről a busz időben ér­kezett. Amikor a havat ko­torta a szél, a termelőszövet­kezet lánctalpasa tisztította előbb az utat, nem érezték magukat elszigeteltnek az ot- taniák. A szabad szombat helyetti munkának pedig azért nincs akadálya, mert a két gyereket -Fésüséknél a feleség ellátja, ők Nyírbog- dányban nem álltak le a munkával. — A férjem a Mezőgépnél dolgozik, ők sem álltak le, így a két gyerek most rá­maradt — mondja Baloghné. Mindnyájan tíz-tizenöt éve dolgoznak a gyárban, még a régi üzemben kezdték, ta­pasztalják a változásokat. A főművezető szintén régi „mo­toros”, bár ebbe a beosztá­sába nemrég kapott bizal­mat. — És ami jó: igazából nem állunk rosszul — veszi szám­ba az üzem helyzetét. Az éves tervünk nyolcvanezer abroncs gyártása, számítása­ink szerint az első negyed­évben elérhetjük a 110 szá­zalékos időarányos teljesí­tési. Márciusra behozzák A gyári ügyeiden — ahol most Farvás György kem- pingtermék-felelős tartja a frontot — szintén bizakodó­ak: — A négy nap körülbelül 45—50 milliós termelési le­maradást jelent a gyárnak. Azzal, hogy a kiesett napo­kat ledolgozzuk, február vé­géig behozzuk a lemaradást. Egyébként egy gyors tájé­kozódás után kiderült, hogy még az átlagos létszámtól is többen jöttek ezen a szom­baton dolgozni, kevesebb a táppénz, a szabadság. A fel­tételek adottak, a termelés rendben folyik. Lányi Bolond Megméretés K épesek vagyunk-e új lendületet ven­ni, vagy lemara­dunk az egyre kiélezettebb nemzetközi versenyben ? E kérdésekre a válasz még nem dőlt el, de az igazi felelet a mindenna­pi cselekvésben születik — állapítja meg a KISZ Központi Bizottságának felhívása, amelyet a fia­talokhoz intézett. Megyénkben több, mint negyvenezer tagja van az ifjúsági szövetségnek, el­sősorban rájuk számíta­nak akkor, amikor a ten- niakarásról, a változások sürgetéséről esik szó. A fiatalok nagy tömege sa­ját helyzetén tapasztalja, hogy maguk és környeze­tük alakításáért vállalni kell a harcot, nem ma­radhat közömbös senki sem. A társadalmi és gazda­sági reformok továbbvite­le — amelyeket az MSZMP KB novemberi határozata is megerősí­tett —, fokozott felelőssé­get ró minden állampol­gárra, köztük a fiatalokra is. Ezért törekszik a KISZ arra, hogy mindenki meg­ismerje a párt határoza­tát, felkészüljön a meg­valósítás során várható ellentmondásokra és konf­liktusokra. Ezekben a napokban az ifjúsági szervezet vala­mennyi fórumán arra tö­rekednek, hogy a fiatalok ne csak megismerjék a felhívást, hanem minél előbb kibontakozzon a cselekvő részvétel. A dol­gozó fiataloktól azt kérik, hogy tegyenek a nagyobb rend, a jobb és fegyelme­zettebb munka érdekében. Ne tűrjék az anyaggal és az emberi munkával való pazarlást, erősítsék a dol­gozók tulajdonosi szem­léletét. Az egyetemeken, főiskolákon, középisko­lákban tanuló fiataloktól tehetségük és tudásuk ja­vát kérik, hogy jobban megismerjék társadalmi környezetüket, választott pályájuk körülményeit, hogy majdan alakítani tudják azokat. Az egyes alapszervezetek pedig kez­deményezzenek, javasla­tokat dolgozzanak ki a jobb munka érdekében. A jövőnk a tét! L. B. V ____________ E lvtársak, a rendőrség­től értesítést kap­tunk arról. hogy dolgozónk. E. O. ittas álla­potban kihágást követett el. Jellemzést kérnek róla a vállalattól. Van valakinek hozzászólása? A teremben egy ideig csend volt. Az emberek ag­godalmasan vizsgálgatták a bűnös puffadt és komoly arcát. Végül a hátsó sorok­ban felemelkedett az első hozzászóló. — A napnál világosabb, hogy mindannyian elítéljük a magatartását, de ne fe­lejtsék el elvtársak, amikor őt jellemezzük, egyúttal a kollektívát is jellemezzük. Talán nem kell hangsúlyoz­nom, hogy a mi kollektí­vánk egyáltalán nem tarto­zik a legrosszabbak közé. Erkölcsileg stabil és aktí­van részt vesz a közélet­ben. (E. O.) arcán lassan kezdtek kisimulni a gyűrő­dések és a szeme alól eltü­nedeztek a kék karikák.) — A mi kollektívánk nemcsak hogy nem tartozik Hivatali angyal a legrosszabbak közé. ha­nem egyenesen jó kollektí­va — mondta egy újabb hozzászóló. — És az embe­ri kapcsolatok is jók a dol­gozók között. Megünnepel­jük minden dolgozónk szü­letésnapját és minden fon­tosabb változást az életünk­ben. Ez csak erősíti az em­berekben a közösségi érzést. És azt E. O.-ról sem mond­hatjuk, hogy nem rendes tagja a kollektívának. Még a szakszervezeti tagsági dí­jat is mindig idejében befi­zeti. (E. O. zilált haja ma­gától kisimult, elegáns fri­zurába rendeződött, már a gallérja sem volt gyűrött, és hirtelen egy nyakkendő is megjelent a nyakán.) — Szerintem E. O.-ról csak jó jellemzést adha­tunk — mondta egy har­madik hozzászóló. — Hi­szen mindenki tudja, hány­szor kapott beutalót alko­holelvonó kúrára. Oda nem mehet akárki! Az ember­nek ezt ki kell érdemelnie! Tehát nyilván nemcsak ren­des ember, hanem egyene­sen kiváló ember ... — Igen, kiváló! — zúgott a terem. — Ezt írják bele a jellemzésbe! E. O. kiváló ember! Kiváló tagja a kö­zösségnek! Miközben ezek a szavak elhangzottak, E. O. fokoza­tosan tovább változott, vé­gül lassan az emberek fe­je fölé emelkedett. Hirtelen észrevették, hogy szárnyai vannak. Igen. angyallá vál­tozott. Odarepült a szellö- zönyíláshoz és nyitogatni kezdte. — Hát maga mit csinál ott? — kérdezte meglepőd­ve a vezető. — Elugrom, hozok né­hány üveggel, vétek lenne, ha nem ünnepelnénk meg ezt a döntést! M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents