Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-26 / 21. szám
2 Kelet-Magyarország 1987. január 26. Falugyűlés Üjfahértón II kényelemnek ára van Nagy nyüzsgés fogadja az idegent műszakváltáskor az újfehértói gyapjúszövőgyár udvarán. Az érkező joggal hiheti: ennyi ember tán be se fér a falugyűlés színhelyéül kijelölt tanácsterembe. A kétkedés azonban felesleges, az asszonyok hazafelé igyekeznek. Érvek és ellenérvek Negyed háromra mégis megtelnek a széksorok. Az érkezők zöme barna és fehér köpenyben telepszik a székekre. Molnár Miklós tanácselnök a település legfontosabb gondjairól, a tanácsüléseken hozott döntésekről beszél. A legfontosabb tennivalók egyikéről, a szervezett szemétszállításról szólva tudatja a jelenlévőkkel: a későbbiekben megvásárolandó kukák a lakosság gondján is segítenek majd. A kényelemnek ára van: a tanács 1,5 milliót, a lakosság a tehót, a kukát, a szállítási díjat fizeti. Szó kerül aztán a szennyvízhálózat fejlesztéséről, s arról, hogy a most ráköltött pénz nyomán az ezredfordulóig megoldódik a település efféle gondja. A tanácselnök érveket és ellenérveket sorol, gondosan ügyelve, hogy mindkettőből egyenlő arányban kapjanak azok. akik netán még kételkednének. S hogy ez is pénzbe kerül? A mai világban már megszokták az emberek. A legtöbb pénzt azonban mégis az új iskola viszi el. Az előregyártott elemek már a helyszínen vannak, s a leendő egyemeletes, tetőtér- beépítéses korszerű épületben 12 tanterem, tornaterem, szaktantermek találhatók majd. Hatszáz gyermeket, 16 tanulócsoportot fogad nap mint nap az új iskola, amely 57 millió forintba kerül. S míg a levegőben csak úgy röpködnek a milliók, mögöttem egy fiatalasszony felsóhajt: Úristen, micsoda pénzek! Ki kapja a segélyt? A tárgyi gyarapodás után szó esik egyebekről is. Az alkohol ellen felsorakoztatott érvekkel mindenki egyetért. Míg az asszonyok helyeslőén bólogatnak, a férfiak közül néhányan mintha behúznák a nyakukat. — Az alkoholista előbb a fizetését issza el — kezdi a tanácselnök, s az egyik asz- szony közbeszól: Azután meg az eszét! — Nem maradnak hatástalanok a szociális segélyekről elhangzó mondatok sem. A közbeszólásokból, megjegyzésekből kiderül: az elosztás jelenlegi módjával sokan elégedetlenek. — Lehetőséget adunk arra, hogy kérdéseket tegyenek fel — nyitja meg a vitát a tanácselnök,, buzdításul még hivatkozva arra, hogy az előző falugyűléseken felvetett javaslatok java része bekerült a tanács programjába. Hangulatkeltésül még hozzáteszi: csak azt ne kérdezzék meg, lesz-e Üjfehértón metró! Az első felszólalónak, Bujdosó Katalinnak nem kell sok buzdítás. — Szó volt itt az alkoholizmus elleni küzdelemről — kezdi. — Szeretném megkérdezni, milyen intézkedéseket terveznek ez ügyben a tanácson? Érdekelne az is, hány embert küldtek eddig deto- xikálóba? Egyetlen segélykérő telefon van, az is a tanácsházán — folytatja. — Legyen több, ha már a rendőrségen nincs ügyelet! Kis szünetet tart, majd hozzáteszi: Mint Újfehértó szülötte, megengedhetem magamnak a kérdést: hány embert büntettek meg, mert nem seperte el a havat? — Tehetnének többet a környezetvédelemért — mondja Kiss László, a következő felszólaló, aki azt nem érti, miért a. szobák, és miért nem a személyek után kell fizetni a szemétszállítási díjat? — Én itt sose tudom, melyik buszra szálljak fel, ha valahová el akarok jutni — közli nagy derültséget keltve Bistey Csaba, aki mindösz- sze hat hónapja él a faluban. — Hiányoznak a tájékoztató táblák, a menetrendek. Észrevételével láthatóan mindenki egyetért. A következő felszólaló, Tréfa Mihály. — Még emlékszem, milyen volt valamikor a falu főtere. Az egykori szép kerítés eltűnt. vele együtt a járda is odalett. • Most a taxisok állnak rajta. Kellene egy ember, aki vigyázna a rendre — mondja, s hozzáfűzi: —Az emberek is törődhetnének jobban a házuk tájával. Virágokat, bokrokat az utcákra is lehetne ültetni. Hivatkozik a beszámolónak arra a pontjára, amelyik az áfész nyereségéről szól. Szerinte a nyereség oka, hogy ahol lehet, mindenütt árulják a szeszt, a boltok meg közben koszosak, rendetlenek. Indul a busz... A kérdések után az elnök a válaszok megadásához, többen pedig a buszhoz készülődnek. Ezért aztán innen is, onnan is felállnak az emberek, s óvatos léptekkel elhagyják a termet. Kint már szürkül. Űjfehértó második falugyűlése lassacskán véget ér ... Kovács Éva Új játék J átékosan minden könnyebb! Még a főzés is. Borsóleves készítése közben egy üveg zöldborsó konzerv is lehet jó játszótársunk! Például egy nagykőrösi „import”. Szemre igen megtetszett az áruházi polcon. Hazavittem, úgy döntöttem, eljátszom egy kicsit a termékkel. Tehát: címkézés, zárás, szín, illat, íz, lé, megfelelő. Tört szem kismértékben előfordul. Állag: kissé elpuhult a termék. És nem hiszek a szememnek: több kukacos borsó, szám szerint 28. Ezenkívül egy csattanó maszlag: egy kivirágzott gyom szártépetten és egy, a főzés során félkör ívbe merevedett pajor! Tovább játszani nincs kedvem, röviden elköszönök tőle. (p. i. k.) Lakást kisebbre, nagyobbra Lakásmozgás — vagy ahogyan kacifántosabb kifejezéssel mondják: lakásmobilizáció. Mostanában egyre gyakrabban kerül szóba, hiszen az állami lakásépítés üteme csökkent, a lakásra várók száma viszont nem. Nyíregyházán is, mint másutt, egyre nagyobb szükség van arra, hogy a tanácsi bérlakásban vagy saját lakásban élők idővel — amikor a család létszáma, netán anyagi lehetőségei megváltoznak — új körülmények közé kerüljenek. Ennek több módja is van — és sokan élnek is vele. Ki kaphat ötszörösét? Az egyik lehetőség az: a tanácsi bérlakásban lakó úgy dönt, hogy belevág egy saját ház építésébe. Bérlakását ezért visszaadja a tanácsnak, és térítést kap érte — változó összegben. A rendelkezések úgy írják, hogy akár ötszörösét is megkaphatja a használatbavételi díjnak — de ez nem vonatkozik mindenkire. Aki két és fél szobás, vagy annál kisebb lakást ad vissza, az megkapja az ötszörös díjat,- aki ennél nagyobbat, az csak négyszeresre számíthat (mindkét esetben feltétel, hogy legalább öt éve bérlője volt a lakásnak!). Talán furcsának tűnhet e megkülönböztetés, ám alapos oka van. A városban meglehetősen sok a kis lakás, a másfél vagy kétszobások vannak többségben. Akik „kinőtték” ezt, azok bizony vágynának a nagyobb lakásra — de igényeiknek határt szabnak az anyagiak. Ezért aztán a legtöbben legfeljebb két és fél szobás cserét kérnek — ezért fizet többet a tanács az ilyen méretű otthonokért, mert ezeket tudja leghamarabb továbbadni, ide talál leggyorsabban új bérlőt. A legtöbben egyébként kétszobás lakást adnak le — s átlagosan 240 ezer forintot kapnak ezekért. Ha hozzávesszük, hogy új lakás építése (vagy mondjuk OTP-lakás vásárlása) esetén a szociálpolitikai kedvezményt is megkapják, mely két gyerek után 105 ezer forint, akkor már van némi alapjuk a saját otthon megteremtéséhez. Saját lakásba... A bérlakásokban és a saját tulajdonú lakásban élők számára a másik lehetőség a csere. Ehhez az szükséges, hogy a tanácson adja be az igényét a bérlő vagy tulajLeltet licitálni! donos, megjelölve, hogy milyen másik lakást szeretne — besorolják, s meglehetősen tág időhatárok között (1 —3 év alatt) kaphat másik lakást. Azért ilyen változó a csere ideje, mert sokan egy bizonyos városrészhez ragaszkodnak, mások olcsóbb (alacsonyabb komfortfokozatú), de nagyobb lakásra várnak, s ebből bizony kevés akad a városban. A tanácsnál most mintegy 260—270 cserét kérő várakozik. 1986-ban 120 tanácsi lakáscsere volt Nyíregyházán, ebből hetvennyolcán nagyobb, negyvenketten kisebb lakásba költöztek (az utóbbiak többnyire idősebb emberek, akik magukra maradtak). Ennél lényegesen magasabb azok száma, akik nem tanácsi bérlakásba, hanem saját lakásba költöztek — társasházba, OTP-lakásba vagy szövetkezetibe. Tavaly egyébként 119 bérlakást adtak vissza a tanácsnak. Jól mutatja a tendenciát a másik szám: három évvel ezelőtt még csak 81 bérlő mondott le lakásáról. Igaz, azóta emelkedett a térítési díj. nem is kicsit, és új építési lehetőségek is nyíltak a megyeszékhelyen. Áz IKSZV meghirdeti Akik például OTP-lakás- ban élnek, és nagyobbra vágynak, több módon is megtehetik ezt. Például úgy, hogy eladják a régit, s vesznek egy újat, netán építenek. A másik út: felajánlják a tanácsnak újraelosztásra, s kérnek egy nagyobbat. Ez esetben is, és akkor is, ha közvetlenül a takarékpénztárnak adják vissza a lakást, az OTP intézi a dolgok anyagi részét. Az utóbbi esetben az OTP maga veszi vissza, maga adja el újra a lakást, és saját keretéből ajánl újat a lakónak. Két év óta egyébként már érvényes, hogy a lakások napi forgalmi értékét fizetik — még ha ez nem is mindig egyezik az eladó szerinti értékkel... Üj kezdeményezés — és be is vált —, hogy az ingatlan- kezelő vállalat is csereberél. A tanács átadott jó néhány bérlakást az IKSZV-nek úgy, hogy az szabadon rendelkezik azokkal — tehát elcserélheti, ajánlhatja, bérlőt vihet bele. Természetesen a lakásügyi, hatóság pecsétje kell mindig a dolgok végére. Él is a lehetőséggel a vállalat: meghirdeti az újságban és másutt, hogy milyen lakásokat ajánl — aztán lehet licitálni. Lényegében az kaphatja meg, aki a legtöbbet ajánlja a cseréért a minőségi különbözet fejében — persze ésszerű határok között! Mindez azért is hasznos, mert némi szabályozó szerepe is van — a bérlakások egyéni csereakcióinál ugyanis sokszor igen nagy összegek is gazdát cserélnek (persze, ezt a papírok nem mindig mutatják . . .). így, ha kialakul "egyfajta piaci rendje a lakáscseréknek, talán kevesebben mernek majd szemtelenül magas tarifát szabni a cseréknél. T. GY. Évekig halásztak a zavarosban Félmillióm kér ai sllmuórzém hiányosságaiból Jogosan háborodunk fel valamennyien. ha olyasmiről hallunk, hogy bizonyos pozícióban dolgozó emberek visz- szaélnek a helyzetükkel, jogtalan haszonszerzés végett különböző sötét ügyletekbe bonyolódnak. Az alábbi eset két főszereplőjének viselt dolgai is okkal borzolják fel a becsületes, munkából élő emberek kedélyét. Ök évekig háborítatlanul halászhattak a zavarosban. De mi is történt? A Szamos menti Állami Tangazdaság mátészalkai üzemének dolgozója, Kosztya Tamás — akinek az volt a feladata, hogy a tangazdaság húsüzemének részére sertéseket vegyen át, azokat elszámolja. valamint az ezzel kapcsolatos bizonylatokat kiállítsa — észrevette: munkáját senki nem ellenőrzi, az általa kiállított bizonylatokat fenntartás nélkül elfogadják tőle. Nem tartva tehát a „lebukás” veszélyétől, Kosztya elhatározta, hogy a létrejövő súlytöbblet értékét a maga hasznára megszerzi. Ettől kezdve bár nem hizlalt sertést — 1982—1984 között hizlalási szerződést kötött a nyírbátori termelőszövetkezettel és a Fehérgyarmati ÁFÉSZ-szel és e szerveken keresztül adott le olyan sertéseket, amelyeket ismerősei, rokonai neveltek fel. Ily módon a munkáját egyébként felettesei megelégedésére végző Kosztya két év alatt 150 ezer forint jogtalan haszonra tett szert. Ezért rendszeresen meghamisította a mérlegelési jegyeket, valamint az élősertéselszámolási nyomtatvány adatait. Emellett a Mátészalkai ÁFÉSZ felvásárlójának, Czeitner Lajosnak javasolta: kovácsoljanak közösen tőkét az ellenőrzés hiányosságaiból. Arra a megállapodásra jutottak. hogy a többletsúlyt Kosztya rendszeresen közölni fogja Czeitnerrel, az pedig ennek megfelelően állít ki vételi és mérlegelési jegyet. Ily módon 1982 tavaszától 1984 nyaráig 340 ezer forint jogtalan haszonra tettek szert. Az első fokon eljáró Sza- bolos-Szatmár Megyei Bíróság az ügyben széles körű biEgy kórusért Lesz-e, aki filléreket hajlandó áldozni forintokban ki nem fejezhető kulturális értékekért, amelyeket már nem megteremteni, csak megőrizni kell? Az elmúlt év júniusában alakult meg a Nyíregyházi Leánykar a 4. sz. általános iskola volt zenei tagozatos növendékeiből. Valameny- nyien középiskolások. A sok közös emlék, a zene szere- tete, az együtt éneklés iránt érzett igény hozta össze őket újra, hogy kórust alapítsanak. Helyet kaptak volt iskolájukban, így Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy vezetéOroszul tudóknak Fordítóműhely Fordítóműhely alakul Nyíregyházán, a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban. Az elmúlt két évben november 7-e tiszteletére meghirdetett orosz nyelvi fordítói pályázatra beérkezett dolgozatok meny- nyisége azt bizonyítja, .hogy megyénkben nagyon sokan foglalkoznak kedvtelésből fordítással. Minőségük alapján pedig sürgető, hogy rendszeres időközönként megzonyítást folytatott le, melynek során a vádlottak részletes meghallgatása mellett szakértőket és kilencven tanút hallgatott meg. Az aprólékos bírósági eljárást követően Kosztyát és Czeitnert bűnszövetségben folytatólagosan elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében, valamint egy-egy rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében mondta ki bűnösnek. Mindezekért Kosztyát 3 év kéthónapi, Czeitnert pedig két év hathónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Mindkettőjüket eltiltotta a közügyek gyakorlásától, s ezenkívül Czeitnert kötelezte még 10 ezer forint mellékbüntetés megfizetésére. A bíróság a Szamos menti Állami Tangazdaság kárigényét egyéb törvényes útra utasította. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, Kosztya és védője enyhítésért, mig Czeitner és védője a tényállás részben téves megállapítása miatt fellebbezett a Legfelsőbb Bírósághoz. A legfőbb ítélkezési fórum a Nyíregyházán hozott ítéletet súlyosbította. Kosztya Tamást üzletszerűen, részben társtettesként, bűnszövetségben, folytatólagosan elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében, valamint társtettesként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében mondta ki bűnösnek. Czeitner cselekményeit társtettesként, üzletszerűen, bűnszövetségben, folytatólagosan elkövetett jelentős kárt okozó csalásnak és társtettesként folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette. Mindemellett mellékbüntetésül elrendelte Kosztya Tamás Fiat 125-ös típusú személygépkocsijának elkobzását, és a Czeitnerrel szemben kiszabott pénzbüntetést 20 ezer forintra súlyosbította. A Legfelsőbb Bíróság kötelezte a vádlottakat 316 ezer 500 forint közösen való és Kosztyát külön 150 ezer forintnyi kár visszafizetésére. Természetesen nekik kell viselniük a felmerült több tízezer forintnyi bűnügyi költséget és illetéket is. sével munkához is láthattak. Egyhónapos múlttal rendelkeztek, mikor részt vettek a Bartók XII. Nemzetközi Kórusversenyen Debrecenben. A leánykarok kategóriájában I. díjat kaptak, s megnyerték a kategóriagyőztesek között megrendezett nagydíjért folyó versenyt is. Ennek ellenére a mai napig sincs fenntartójuk, aki működésük feltételeit biztosítsa. Ha szükség van rájuk, fellépnek, dicsőséget szereznek városunknak. Vajon le kell-e mondanunk róluk? (gubacsi) felelő szakember irányítsa mindazokat, akik a már meglévő orosz nyelvtudásukat ápolnák és csiszolnák. A műhely egyik támogatója Antal Miklós megyénkben élő, szakmai berkekben elismert fordító. Február 3-án 18 órakor lesz az első foglalkozás, melynek anyagát a művelődési központ 25-ös szobájában lehet megkapni. (n. m. a.) Vesztesek „Jertek tanács elé e gyászesettel: ítélünk, oldunk, törvényünk szerint . . .” (Shakespeare: Rómeó és Júlia) Január 9., péntek este. A fiú egy-két üveg sört. a lány kólát ivott a tisza- dobi ..Fényesben". Aztán elmentek. Örökre. A fiú 22 éves, néhány nap múlva katona, a lány 16 éves, néhány hónap múlva anya lett volna. Másnap reggel találtak rájuk a Hősök kertjében. Kéz a kézben. Nem voltak hősök, csak vesztesek. Alulmaradtak a szülőkkel és önmagukkal vívott harcban' és ezzel elveszítettek mindent: szerelmet, boldogságot, reményt. Elveszítették gyermeküket — az életet. Vesztesek a szülök, akik a nehéz helyzetbe kerüli fiatalokat megpróbálták elválasztani egymástól. Gyermekeik egy életre nyomasztó teher cipelésé- re ítélték őket. Nem ezt akarták. Ezt végképp nem akarták. Vesztesek vagyunk valamennyien ... És vétkesek, amikor nem állunk a gyengébbek mellé, hanem egy kézlegyintéssel elsiklunk gondjaik felett. F. B.
