Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
XUV. évfolyam, 20. szám ÁRA: 2,20 FORINT 1987. január 24., szombat Érdekeltség ff’Spi iközben sok szó esik a gazdálkodásról (tail | nácskozunk, ülésezünk, értekezünk és eligazítunk), a munka aközben sem szünetel. Az élet nem áll meg, nem állhat meg, hiszen a jószág vár a gondozóra, etetőre, gulyásra, juhászra, sürgős a gyümölcsfák metszése, a gépek javítása és van még számos olyan teendő, amelynek végzésében sem a hó, sem a hideg nemiehet akadály. Persze a gazdálkodásról azért beszélni kell. Arról is, ami az iménti felsorolásban szerepelt. Hogyan dolgozik például egy tehenész, egy gépszerelő vagy bárki? A tehenész mennyiért fej, a szerelő mennyiért javít? Van-e anyagi érdekeltség, létezik-e az ösztönző erő, amely többlettermésre, jobb minőségre, takarékosságra és általában hatékonyabb munkára sarkall. Van ilyen erő, de ma még korántsem általános. ■ A megye termelőszövetkezeteiben a teljesítménybérezés ilyen vagy olyan formáját alkalmazzák ugyan, de az időbéres munkadíjazás mértéke még igen magas. Más gond, hogy ahol teljesítménybérhez kötött a munka, a teljesítmény ott sem igen éri el a megkívánt szintet. Nincs meg az az érdekeltségi forma — vagy ha megvan, akkor nem alkalmazzák —, amellyel a munkát végző embert anyagilag is, érzelmileg is meg lehet fogni, az ügy érdekében élénkké lehet tenni. Ehhez jó példa lehet a végtermék díjazása, a minőség utólagos elismerése, vagy számtalan más olyan premizálási mód, amelytől nemcsak a jövedelem nagysága függ, de az érintett, vagy érintettek megbecsülése, szakmai tekintélye is. A mezőgazdasági termelés (főként a műszáki fejlődés hatására) sokat változott, teljesítőképessége nőtt. Ehhez igazodva változott ée fejlődött a munkadíjazás, alakultak az anyagi ösztönzés formái. Mindezt figyelembe véve elgondolkodtató, hogy a 117 termelőszövetkezetből csak 13 helyen alkalmazzák gépműhelyben többkevesebb sikerrel a teljesítmény szerinti díjazást. gépeket persze így is mindenütt kijavítják. A jószágokat is etetik, gondozzák, az almafákat is metszik, viszont ha bárhol komolyan gondolnak arra, hogy 1987- ben jobban akarnak gazdálkodni, akkor az érdekeltséget mint ösztönzőt, ne hagyják ki a számításból. S. E. Pótteher a vezetéken Megfeszített murin az áramszolgáltatásban Üzemzavarokról kaptunk hírt az utóbbi hetekben az áramszolgáltatásban. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat üzemirányító központjának vezetőjétől, Hrenkó Józseftől érdeklődtünk, és megtudtuk, hogy január 8-tól szinte rendszeresnek mondhatók az üzemzavarok, áram- kimaradások megyénk területén. Többnyire vezetékszakadások miatt maradtak ki- sebb-nagyobb körzetek egy időre áram nélkül. Nem szokatlan jelenségről van szó, hanem a tél egyik kellemetlen velejárójáról. Bár azt hozzá kell tenni, hogy idén — éppen a nagyobb hideg, a kedvezőtlenebb idő miatt — megszaporodtak a TITÁSZ, a lakosság, a nagy fogyasztók gondjai. „Póttehernek" hívja a szakzsargon azt a jelenséget, amikor a zúzmara, a jég lerakódása túlságosan megterheli a vezetékéket, s ez szakadáshoz vezethet. Két hét alatt huszonöt helyre kellett vezetékszakadáshoz kivonulniuk a TITÁSZ szakembereinek, s gondot okozott még az is, hogy a szigetelők nem mindenütt bírták ki a nagy hideget, s zárlatossá váltak. Az áramszolgáltató vállalat természetesen a szokásosnál nagyobb készültséggel dolgozott, mintegy kétszáz embernek adott munkát a hibák minél gyorsabb elhárítása. Nehezítette a helyzetet, hogy még a közutak is gyakran járhatatlanok voltak, nemhogy a határ, ahol a vezetékek útja visz. Szerencsére a termelőszövetkezetek nagy segítséget nyújtottak a TITÁSZ elakadt járműveinek kiszabadításában, így nem maradtak sokáig áram nélkül a települések. A leghosszabb ideig Tiszatelek térségében tartott az elhárítás, itt két település 23 óráig elektromos energia nélkül maradt. Egy nehéz szakaszon túljutottunk, de továbbra is számítani lehet vezetékszakadásra, áramkimaradásra, hiszen a jég, a zúzmara még korántsem tűnt el • vidékünkről. Kedvezőek a tapasztalatok a lakosság hozzáállásáról, de nem árt megjegyeznünk a legfontosabb tudnivalókat: ha valaki észreveszi, hogy valamelyik vezeték leszakadt, azonnal értesíteni kell az áramszolgáltató vállalatot, őriztetni, biztosítani a környéket, nehogy baleset következzék be. Mezőgazdaságunk az ezredfordulón A megye mezőgazdaságának potenciálja az ezredfordulón — ez volt a témája annak a tanácskozásnak, amelyet a megyei tanácson tartottak január 23-án. Az agrár szakemberek részvételével megtartott programon részt vett és felszólalt Láng István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Lakatos András, a megyei tanács elnökhelyettese és Bacsu József, a megyei pártbizottság osztályvezetője mellett a megyéből húsz szakembert hívtak meg a tanácskozásra. Megbízták az agrárgazdasági kutatóintézetét, hogy egy év alatt dolgozzanak ki egy olyan programot, amely hosszú távon megbízható döntésekre ad módot. Vagyis hogy a mező- gazdaságban ma látható változások milyen változtatásokat sürgetnek. _ Újra metszenek A rendkívüli időjárás megállította a mezőgazdasági munkák jelentős részét, így a gyümölcsösök metszését is. Ha azonban enyhül az idő, máris benépesülnek a kertek és folytatják a fák ápolását, metszését. Felvételünk a vajai tsz-ben készült, (j. 1.) Exportképesebb termelést Á kereskedelmi kamara elnökének előadása Nyíregyházán A magyar gazdaság lehetőségeiről, mozgásteréről és helyzetéről hallhattak gazdasági és politikai vezetők pénteken Nyíregyházán, a tudomány és technika házában. A Magyar Kereskedelmi Kamara, az MTESZ és a Magyar Közgazda- sági Társaság megyei szervezete rendezésében Beck Tamás, a kamara elnöke tartott előadást, válaszolt a kérdésekre. Az előadó bevezetőben elmondta, hogy csak valameny- nyi információ birtokában lehet a társadalmat mozgósítani az előttünk álló nem kis feladatokra. Ennek jegyében őszintén szólt a világgazdasági helyzet számunkra kedvezőtlen alakulásáról, amely megmutatkozik a világkereskedelemben elfoglalt helyzetünkben. Ebből akkor származhat előnyünk, ha eleget teszünk a népgazdaság iránt támasztott hatékonysági, szervezettségi követelményeknek, hiszen a korábbi években a tőkés adósságállomány csökkentése elsősorban a szigorú importkorlátozás miatt valósult meg, ahelyett, hogy az exportképesebb termelés erősödött volna. Beck Tamás vázolta azokat a lehetőségeket, amelyek a KGST-forgalomban adódnak. Hazánk növekvő energiaszükségletéhez a szovjet kitermelésben kell részt vennünk. A VII. ötéves tervben egyedi nagyberuházásként a tengizi olajmező feltárása és a bősnagymarosi vízlépcső építése folyik. A magyar gazdaságot érzékenyen érinti, högy a fejlődő országok fizetőképessége folyamatosan romlik. A cserearányromlás ugyancsak megnehezítette helyzetünket. Az élelmiszergazdaság termékei nehezen eladhatók, a kibontakozás ezért csak az iparban képzelhető el, a nagy A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja — Beck Tamás előadását tartja. tömegű áruk helyett különleges, jó minőségű termékek adhatók el jó áron. Továbbra is elsőrendű prioritás a hitelképesség megőrzése, ezért fontos minél nagyobb külkereskedelmi egyensúly elérése. A gazdaság dinamizálása nem várathat magára, bár eddig a szelektív iparpolitikáról, a struktúraváltásról több szó esett mint intézkedés. A nem gazdaságos termelés leállítása azért megy nehezen, mert ezekre a termékekre is szükség van, pótlásuk más piacról nehezen oldható meg. A gazdaság motorja, a húzóágazatok kijelölése nehéz, bár vannak jó példák, mint a gumiipar, a gyógyszergyártás, a mezőgazdasági gépgyártás, de ettől több kell. Az idei terv reális. szerény ütemű fejlődést célzott meg, aminek a teljesítésére képes a gazdaság. A legfontosabb megyei feladatokról Gyuricsku Kálmán, a megyei pártbizottság titkára beszélt. Ilyen a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességének fokozása, de tenni kell az iparban is ennek javításáért. Kevés a műszaki és közgazdasági szakember, a vállalatoknak sokkal többet kell tenni letelepítésük érdekében. A piaci munka súlyának lényegesen változnia kell az eredmények érdekében, de szükséges a munkaszállítási és technológiai fegyelem szilárdítása is. A megye politikai vezetése tovább szorgalmazza a vállalati belső irányítási rendszer korszerűsítését. A célokkal való jelszavas azonosulás helyett a tettekre van szükség minden üzemben. Növekszik a tűzifa iránti kereslet. A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a belkereskedelemnek 1986-ban 115 ezer tonna tűzifa leszállítását vállalta, melyet csaknem hétezer tonnával túlteljesített. A tűzifa zömét a Kelet-magyarországi Tüzép eladóhelyeire, részben az Áfész- telepekre juttatták. A gazdaság az erdeiből kitermelt fa 45—48 százalékát értékesíti tűzifaként, amelynek zöme, 95 százaléka akác. A cég a tűzifa eladásából tavaly 171,2 millió forint árbevételt ért el. A tüzelőanyagot a fák ipari célra nem hasznosítható részéből nyerik. Az erdőgazdaság célja: — akár a tűzifatermelés rovására — az erdeiből, területeiről minél több, minél jobb minőségű, ipari célokra kiválóan alkalmas faanyagot nyerni. A FEFAG 1987-re 80 ezer tonna tűzifa termelését vállalta. Ettől az igények nagyobbak, de talán az idén is lesz módjuk többlettermelésre. Ebben az évben a véghasználati területekről nyerhető tuskókat szeretnék energetikai célokra felhasználni. Ezzel mintegy 20—25 ezer tonna tűzifát pótolhatnak. Emellett mind több vágástéri hulladékot (vékony gallyat) is hasznosítani kívánnak. A munka szervezettségét javítják a bányavállalatoknak nyújtott idei előszállítások. Például bányadorongból 1200 köbmétert, bányafából 415, pillérfából nyolcvan köbméternyit szállítottak le előre. Ezek a januári kieséseket nagyban mérsékelték. A FEFAG 1986-ban a szénbányáknak vállalt 24 ezer köbméterrel szemben 32 ezer köbméter faanyagot adott át. (csgy) MA Tények és tévhitek (2. oldal) Hétvégi melléklet (5—12. oldal) Tüzila a belliereslieilelemnelt Előszállítás a bányáknak
