Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-22 / 18. szám

2 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1987. január 22. Kidolgozni a stratégiát Kicsi és kocsi Hazánkban 1963-ban robbant ki az a ha­talmas vita, amely Bor Ambrus Több kenyér — kevesebb gyerek? című cikkét követte. Az „És” népesedési vitája egy kabarétréfától kölcsönözte a címét, így vált azóta ismertté a kérdés: Kicsi vagy kocsi? A népességszám csökkenésének okai között felsorolják a tár­sadalmi átrétegződést, az urbanizációt, a mű­veltségi színvonal emelkedését, a nők mun­kába állását, a patriarchális családmodell konzerválódását, az abortuszok számának növekedését, mi több, a nemzettudat csök­kenését is. A negyedszázada indult vita lé­nyegében napjainkban sem zárult le. Jóllehet megyénk a legszaporábbak kö­zött van, már itt is jó ideje megfigyelhető, hogy a gyermekszám csökken. Nyíregyházán például 1980-ban 1805, de 1985-ben már csak 1599 gyermek született. Ha a kicsi-kocsi el­méletnél maradnánk, akkor kiderül, hogy ugyanezen idő alatt — tehát öt esztendő alatt — a megyeszékhelyen az autók száma hatezerrel nőtt. Az összefüggést mégsem itt kell keresni, bár nem kizárható, hogy egy- egy esetben ez a kérdésfeltevés is motivál­hatja egyesek döntését a gyermekvállalás esetén. Ahogyan téves volt egy időben min­dent a fridzsiderszocializmus számlájára ír­ni, így téves a népesedési ügyeket egyszerű­en autóvásárlási témává degradálni. Ennél sokkal összetettebb a valóság. Egy biztos: aki gyermeket vállal, az a leg­ritkábban indul ki abból, hogy ezzel a nem­zet iránti kötelességét is teljesíti. Elfogadha­tó az a nézet, hogy a gyermekek többnyire „véletlenül” születnek, vagy szüleik akara­tából, hogy családi boldogságukat, életük harmóniáját megteremtsék. A gond ott kez­dődik, hogy a gyermekvállalásnak meglehe­tősen sok feltétele van, s bár az állami ked­vezmény bőséges, mégse elegendő a pozitív döntés meghozatalához. Vegyünk egy egy­szerű pénzügyi kérdést, ami azonnal jelzi, hogy Nyíregyházán sem kivétel — még ha nem is teljesen pontos — az a számítás, amit a szociológusok tettek az asztalra. Ezek sze­rint egy 0—2 éves gyermek havi eltartása 1930 forint, a 3—5 évesé 2410, a 15—18 éve­sé 4820. E számsor is mutatja, hogy komoly anyagi felkészültség kell ahhoz, hogy valaki a mai igények szerint neveljen fel gyerme­ket, hiszen se a családi pótlék, se más segít­ség nem enyhíti jelentősen a terhet. De ve­gyük azt, hogy egy fiatal pár ahhoz, hogy la­káshoz jusson, anyagilag fel kell, hogy ál­dozza magát. Ma már a megyeszékhelyen se ritka a 15 ezer forintos négyzetméterenkénti lakását, nem is beszélve arról, hogy mennyi idő kell ahhoz, amíg hozzájut az egybekelő pár. így aztán nem véletlen, hogy egy nyíregy­házi felmérésen a következő adatokra derült fény. A házasságót kötni szándékozók köz­lése szerint 56 százalékuk a szülőknél fog lakni esküvő után, 22,7 százalékuk albérlet­be kényszerül, főbérlettel 6,3 százalékuk rendelkezik, saját lakással rendelkezik 14,4 százalék, s elképzelése sincs 0,3 százaléknak. Mindez aligha kedvez az induló emberék­nek, s kevéssé valószínű, hogy a felük ese­tében, az albérletben felmerül a gyermek- vállalás kérdése. Egy másik adat tanúsága szerint ma Nyíregyházán a fiatalok körében 100 forint betétre 133 forint adósság jut. Ez hosszú távon eladósodást jelent, hiszen az egzisztencia megteremtése ma a szocio­lógiai számítások szerint a negyvenedik életévig tart. Az adósságnövekedés fő oka: a lakásszerzés, a berendezkedés. Vegyük szemügyre azt is, hogy megyénk­ben a jövedelmek más megyékkel összevet­ve kisebbek. Nyíregyházán havi ötezer kö­rüli az átlag, ami 1000 forinttal marad el mondjuk a miskolci, vagy debreceni átlag- keresettől. (Itt ki kell térni arra, hogy a ma­gasabb jövedelem megszerzésére irányuló törekvések, a jobb megélhetés vágya rend­kívüli munkára és többlettevékenységre ser­kent, ami sok esetben a kezdő családoknál is konfliktusokat szül, s így mire valameny- nyire rendezik az anyagiakat, a családi béke fel is borulhat.) Jobb esetben gyermek nél­kül, rosszabb esetben gyermekkel, akinek sorsa ettől kezdve eleve hátrányos. A felbon­tott házasságok egyh armadában nem szüle­tett gyermek, de itt jegyezzük meg, hogy míg a válások száma állandóan nő, a házas­ságkötések száma nem emelkedik. Nem véletlen tehát, hogy Nyíregyházán, — ahol pár évvel ezelőtt még a bölcsődei elhelyezés gond volt, az óvodákban protek­ciót kerestek a gyermek elhelyezéséhez — ma arról van szó, hogy egyes intézményeket az öregek klubjává alakítják. A korábbi há­romgyermekes családmodell esetében is tet­tünk engedményt, irta már a „kettőcske” is öröm. Egy prognosztikai jelentés Nyíregy­háza népességi és családviszonyait a követ­kezőképpen vetíti elénk. 1971-ben a lakosság létszáma 84 ezer volt. Ez 19,1 ezer családban helyezkedett el. 1—2 tagú család 6400 volt. 3—4 tagú: 10 ezer 800, 5 vagy ennél több ta­gú család 1900 volt található. Az átlagos csa­ládnagyság 3,2 fő volt. Éz a helyzet 2001-ig alaposan megváltozik. Az égy család nagy­sága ekkorra csupán 3 fő lesz. Az 1971 és 2001 — közötti növekedés — vagyis a város lélekszámának 84 ezerről 137,8 ezerre ala­kulása — tehát feltételezi az évi 1800 fős gyarapodást. Sajnos, ezt a számot nem első­sorban a születés biztosítja (hiszen már a mostani csökkenő tendencia is ezt jelzi), ha­nem sokkal inkább a beköltözés, a nagyobb létszámú vidéki családok városba áramlása adja. Különösen szembetűnő ez, ha mindezt a megye egészének tükrében vizsgáljuk. Itt az előrejelzés az 1—2 tagú családok számá­nak rohamos növekedését ígéri, hasonlóan emelkedő tendenciát várnak a 3—4 tagú csa­ládoknál, míg az ennél nagyobb létszámúak az 1971-es 36 ezerről 23 ezerre csökkennek. Az eddigi családpolitikai intézkedések két­ségtelenül lendítettek a helyzeten. De a reg- resszíve ható családipótlék-rendszer, a pá­lyakezdő fiatalok ma még alacsony kereseti lehetőségei, az értelmiségi nők munkából ki­esése, s ennek hátrányai, a nehéz lakásszer­zés, a kevés munkahely miatti mobilitás­kényszer, a több generációs együttélésre al­kalmatlan lakásállomány, a kétségtelenül meglévő bizonytalansági tényezők, a gyakor­ta irreális igények, melyek a modern tech­nika stb. gyors megszerzését tűzik ki célul, a család funkciójának nem ismerése — más szóval a felkészületlenség, a felelősségérzet hiánya —, a stagnáló életszínvonal, a nő ke­resetére ráutaltság mind olyan tényező, mely Nyíregyházán is pontosan mérhető, s egyér­telműen a gyermekáldás megfontolásához vezet. Ezzel egy időben bizonyítható, hogy ott, ahol több gyermek születik, a körülmé­nyek gyakorta nem megfelelőek. Nem sike­rült az eddigi családpolitikának elérnie, hogy a jó anyagi körülmények között lévők körében felfusson a‘gyermekszám, valójá­ban fordított arány alakult ki a gyermek­szám és az anyagi körülmények minősége között. Ezekből a jelzésként felfogható adatokból, észrevételekből sokminden következik. Köp­tük az első: a család szférájában kell elő­ször rendet teremteni, hogy a ma felnöve­kedő fiatal felkészüljön arra: felelős apa és anya tudjon lenni. Mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy a szociálpolitikai, családpo­litikai koncepciónak hol vannak a gyenge pontjai. A gond természetesen nem nyíregy­házi, ez csupán része az országos helyzetnek. De a helyi viszonyok kínálta lehetőségek jobb kihasználását megtervezni, mindenek­előtt a valóságos helyzet alapján stratégiát kidolgozni a mi dolgunk. Népi ellenőrzés Hármas feladat Ha megkérdeznénk az utcán tíz járókelőt arról, mi a népi ellenőrök dolga, a többség minden bizonnyal azt válaszolná, hogy a disznóságok feltárása. Voltaképpen nem áll túlságosan messze e válasz az igazságtól, ám feladataik sokkal szélesebb körűek az imén­ti leegyszerűsített mondatnál. Ellenőrzik ugyanis az ország gazdasági, szociális, egész­ségügyi, kulturális fejlesztésre vonatkozó célok megvalósítását; gazdasági és társada­lompolitikai szempontból fontos kérdések­ben véleményt adnak a Minisztertanács szá­mára, a költségvetést és a zárszámadást megállapító törvényjavaslathoz; segítséget nyújtanak a törvényesség, és az állampol­gári fegyelem megszilárdításához, a nem­zeti vagyon gyarapításához, a társadalmi • tulajdon védelméhez, a visszaélések leleple­zéséhez. Tapasztalataikkal segítik a vezetők tájé­koztatását, a döntések előkészítését, az el­lenőrző szervek munkájának javítását. Több ágazatra kiterjedő komplex vizsgálatokat végeznek, javaslatokat tesznek a hibák kija­vítására, vizsgálják a hozzájuk érkezett köz­érdekű bejelentéseket, javaslatokat és pana­szokat. A 325 népi ellenőr munkáját szervező és irányító nyíregyházi városi népi ellenőrzési bizottság az elmúlt évben a saját munkater­vében rögzített négy vizsgálaton és két be­számoltatáson kívül részt vett a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság két, valamint a megyei népi ellenőrzési bizottság négy vizs­gálatában. Saját vizsgálatai közül nagyon fontos volt az üres lakások számának meg­állapítása. Amikor ugyanis a településfej­lesztési hozzájárulás megszavazása miatt a tanács és népfront aktivistái felkeresték a családokat, sok helyre azért nem tudtak be­menni, mert nem nyitottak ajtót, s a szom­szédok szerint ezek a lakások üresen álltak. A vizsgálat nyomán kiderült: a feltétele­zett 249 üres lakás közül 197 volt a tanácsi és csak 13 volt üresnek nyilvánítható. (Ez a város több mint 7 és fél ezer lakásához viszonyítva nem nagy szám.) Arra is min­denképpen jó volt ez a vizsgálat, hogy egy kedvező fejlődésről adjon tájékoztatást. Az 1983-ban lefolytatott hasonló ellenőrzés jó­val több üres lakást talált, és jóval nagyobb volt az eltérés a tanács és az ingatlankezelő vállalat nyilvántartásai között. A vizsgálat jelezte: nem feltétlenül hanyagság miatt áll­tak üresen a lakások, hanem például, ami­kor elhal a tulajdonos, addig nem lehet az ingóságokhoz nyúlni, míg az örökösödési per folyamatban van. Vizsgálták a magánkereskedők árubeszer­zését és rengeteg szabálytalanságot állapí­tottak meg, hiszen egy sor áru beszerzési forrása tisztázatlan maradt. Sokán elhanya­golták a pénztárkönyvek kezelését és ezek egy része nem hanyagság miatt, hanem azért történt, mert így lehet legegyszerűb­ben kijátszani a törvényeket és meghiúsíta­ni az ellenőrzést. Vizsgálták azt, hogy a fel­sőfokú intézmények, kutatóintézetek ered­ményeit hogyan hasznosítják a termelő szférában, továbbá, hogy a túlzott alkohol- fogyasztás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogszabályokat hogyan tartják be. Éltek beszámoltatási jogukkal is: a Nyír­egyházi Városi Tanács V. B. titkára a rend­szeres és szociális segélyek odaítéléséről, a nagykállói posztógyár igazgatója pedig üze­me gazdasági tevékenységéről, valamint a nagyvállalat és a gyár közötti kapcsolatról számolt be. Milyen általánosítható következtetéseket vontak le? Mint Bogdányiné Mészáros Ág­nes, a Nyíregyházi Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnöke elmondta: a bizonylatoknál még mindig jelentős hiányosságok vannak. (A földhasználatról végzett vizsgálatukban fel­tárták, hogy az apagyi, az orosi és a sényői tsz nem számol el megfelelő időben a föld bérlőivel, így a tsz-ek pénzét használják magánemberek.) Nem megfelelően bánnak a veszélyes anyagokkal. A kereskedelemben továbbra sem veszik komolyan a szavatos­sági időt, s a lakosság ellátását javítani szándékozó intézkedések — ennek követ­keztében jöttek létre a magánkereskedelmi egységek —, még nem érték el igazi célju­kat. A magánkereskedők többségében nem az ellátás, hanem saját helyzetük javítására törekszenek, nem oda mennek, ahol a leg­nagyobb szükség volna rájuk, hanem a vá­ros kellős közepébe tömörülnek, sokszor megkárosítják a vásárlókat, az adóhatósá­got. A jelenlegi hatósági ellenőrzés és a fe- lelősségrevonás mértéke pedig alkalmatlan a visszaélések visszaszorítására. A közérdekű bejelentések száma megle­pően nagymértékben csökkent. Míg a koráb­bi években 50—60 közérdekű bejelentés, ja­Egy, a vizsgálni tervezett témák közül: gyer­mekélelmezés a 2-es iskolában. vaslat és panasz érkezett a városi NEB-hez, addig 1986-ban csak 35, s 13 bejelentő nem is fedte fel kilétét. A bejelentések legtöbb­je a felvásárlásra, a bolti eladók hangne­mére, az áruk minőségére, a bögrecsárdák­ra, a diákétkeztetés színvonalára vonatko­zott. A 107-es szakmunkásképzőben működő konyha vezetője ellen szóló bejelentés, aki — mint megállapították — nem a gyerme­kek életkori sajátosságainak megfelelő ét­rendet állít össze, olykor a közegészségügyi előírásokat sem tartja meg. Ez a bejelentés és a városi KISZ-bizottság megkeresése indí­totta arra a városi NEB-et, hogy 1987-ben átfogó vizsgálatot végezzen a középiskolások étkeztetésének helyzetéről. Több bejelentés foglalkozott egyes üzemi, intézményi vezetők magatartásával, életmód­jával, kifogásolható döntéseivel, s bár több­nyire névtelenek voltak, azért a vizsgálatot elvégezték és azt is megállapították, hogy részigazságokat tartalmaztak. Talán ilyen vizsgálataik mondatják sokszor a népi el­lenőrökről, hogy vezetőellenesek, pedig szó sincs erről. Annál inkább arról van szó, hogy ha egy lakatos az üzemben elront, vagy nem szabályosan végez el valamit, azt nem je­lentik be a NEB-hez, azt felelősségre vonja a munkahelyi főnöke. A vezetőktől ugyanis nemcsak azt várják el, hogy a jogszabályokat megtartsák, ha­nem az íratlan erkölcsi szabályokat is. Ne a vezető legyen az első, aki tagokkal megművelted a bérelt, vagy a háztáji föl­det, még akkor sem, ha fizet érte. Ha kise­lejteznek egy gépkocsit, amelyet előtte „vé­letlenül” felújítottak, azt ne a vezető apja, vagy sógora vegye meg. Az ilyen jelenségek joggal irritálják a dolgozókat, hiszen veze­tőik előnyösebb helyzete olykor tíz-, vagy százezreket ér. Érkezett azonban hamis bejelentés is. Egy tsz-vezetőre azt fogták rá, hogy iszik, nagy tivornyákat rendez, markában tartja a köz­ség vezetőit is. A NEB vizsgálata derítette ki, hogy ez nem igaz. Ám közben rájöttek, hogy a szakcsoport működésében tapasztal­ható furcsa dolgok és feltehetően előnyöket élvez az elnök, csak kívülről nem lehet meg­állapítani, hogy milyen előnyökről van szó. Aki a bejelentést tette nyilván tudja ezt, belülről az egész kollektíva látja, mi az amin változtatni kell. Ezért volna hatásosabb,'ha nem külső ellenőrző szervhez fordulnának, hanem fellépne a negatívumok ellen a párt- szervezet, s a belső ellenőrzés, az ellenőrző bizottság hatékonyabban működne. A nyíregyházi NEB 1986-ban összesen 181 egységben végzett ellenőrzést. A törvényes­ségi állapot helyreállítására hét határozatot hoztak, szabálysértési feljelentést tíz esetben tettek, s ezek nyomán 25 500 forint bünte­tést szabtak ki az arra illetékesek, a munka megjavítására 78 javaslatot adtak. Ami a bejelentések és panaszok vizsgálata után történt, az számokban: öt törvényes állapot helyreállítását, két szabálysértési feljelen­tést, tíz javaslatot, egy szignalizációt jelent. 1987-ben két országos vizsgálatba kapcso­lódnak. Egyik a szántóföldi növénytermesz­tés fejlesztésének kérdéseivel, a másik a lakások költségeivel foglalkozik majd. A megyei programban megvizsgálják az épí­tőipari vállalatok hogyan vesznek részt a versenytárgyalásokon, egyáltalán milyen vállalkozásokba kezdenek. Áttekintik a gyermek- és diákétkeztetés helyzetét, s elemzik majd a vállalatok közötti szerződé­ses kapcsolatokat. Saját vizsgálataik között a rehabilitációs bizottságok működése, a fo­gyasztói érdekvédelem, a hulladékhasznosí­tás, a belső ellenőrzések hatékonysága, a kö­zépfokú .oktatási intézmények eszközellátá­sának színvonala szerepel. És természetesen változatlanul'nagy figyelmet fordítanak a lakosság bejelentéseire, javaslataira és pa­naszaira. Balogh Józsel Bürget Lajos A kocsik száma hatezerrel nőtt 1980 óta. A nagy vitatéma még nem dőlt el...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents