Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-22 / 18. szám
1987. január 22. Kelet-Magyarország 3 Légrugók az NSZK-ba Mátészalkáról Légrugókat gyártanak NSZK-megrendelésre a MOM mátészalkai gyárában. Az összeszerelés után egy munkacsoport a beszabályozással foglalkozik. Az igazgatók pénze Á vállalatirányítás korszerűsítésének kezdeti tapasztalatai Sok helyen ötezer forintokkal megemelték az igazgatók fizetését a nem túl régen alakult vállalati tanácsok. Persze nem sokáig maradtak adósok a direktorok. A kéz kezet mos elv alapján annak a néhány vt- tagnak bérnöveléssel, juttatásokkal meghálálták a jóságot. Legalábbis így tartja a szóbeszéd... Ami a beszéd első részét illeti: igaz. Több helyen 20— 25 százalékos igazgatói béremelést valósítottak meg az elmúlt egy-két évben. Ennek hatásaként az új vezetési formában dolgozó igazgatók jövedelemszínvonala jelentősen meghaladta az államigazgatási irányítás alatt maradt vállalatok vezetőinek jövedelmét. Előlegezett forintok Ami a direktorok háláját illeti: ez megfoghatatlan dolog. Ki tudja ugyanis azt megmondani: X. Y. vállalati tanácstag fizetése azért ugrott-e meg tavaly, mert nagy érdemei voltak a termelés hatékonyságának növelésében, vagy azért kapott az átlagnál többet, mert ilyen formában anyagiasult az igazgató hálája? Ráadásul még az is lehet, hogy egyszerre mindkét dolog igaz. De foglalkozzunk azzal, ami bizonyítható! Értékeljük az igazgatók javadalmazását! Nem kívánatos a kialakult helyzet. Az ő pénzüket ugyanis olyanformán emelték megr hogy nem szabtak teljesítményfeltételeket. Vagyis a vállalati tanács mint a testület — amely a munkáltatói jogokat is gyakorolja az igazgató felett — nem kötötte ki, hogy abban, és csakis abban az esetben növekedhet az első számú vezető jövedelme, ha a vállalat eredményessége nő. A vállalatirányítás korszerűsítésében érintett 38 szabolcsi gazdasági szervezetnek legfeljebb másfél, kétévnyi tapasztalat áll rendelkezésre. (A vt-k, közgyűlések, illetve küldöttgyűlések első összejöveteleit az irányításban leggyorsabban váltó cégek 1985 első negyedévében rendezték.) Az eltelt időben nem derülhetett nfég ki, megérde- melték-e a bizalmat, az „előleget" az igazgatók. Első helyen a személyi kérdések Általános tapasztalat: a vállalatirányítás korszerűsítése során az egyes kollektívák a szükségesnél több időt és energiái fordítottak az igazgató személyének megerősítésére. kiválasztására és az ezzel összefüggő munkára. Ugyanakkor a kívánatosnál kisebb vehemenciával vetették magukat a szervezeti, működési szabályzatok kidolgozásába. (Igaz, némely szakember szerint ebben ludas a Magyar Közlönyben megjelent túl általános — „ha akarom vemhes, ha akarom nem" — útmutató.) A 38 gazdasági egységen belül 8 helyen volt igazgatócsere. Ketten nyugdíjba mentek. Egy vezetőt a felügyeleti szerv nem javasolt, három helyen a korábbi igazgató a választástól visszalépett. Két esetben pedig az történt, hogy a kollektívák nem választatták meg az illetékes szervek által javasolt embert. Ezeken a helyeken az igazgatói poszt betöltésére pályázatokat hirdettek és annak eredményeként választottak. Többen szóvá tették, hogy a pályázatok lefutási ideje rendkívül hosszú és a holt időben jogilag sem kellően rendezett a vállalat vezetése. Felelősség a döntésekért Nem véletlen, hogy a cikk jószerivel csak az igazgatókkal foglalkozik. Az új irányító testületeket is csak abból a szempontból vizsgáltuk: milyen viszony áll fenn köztük és a direktor között. Az eltelt idő rövidsége miatt azonban a legjobb akarattal sem számolhatnánk be több, érdemibb tapasztalatról. Igazi tapasztalatok négy-öt év múlva várhatók, amikor világossá válnak majd a mostani, stratégiai döntések hatásai — amelyekért az egyes vállalati tanácsok, közgyűlések, küldöttgyűlések tagjait terhel a felelősség. Némely cégek tönkremehetnek, mások felvirágoznak. Akkor majd fel lehet tenni a kérdést: itt miért történt úgy, ahogy történt, amott miért nem? És mennyi szerepe volt ebben a tárgyalt testületeknek. illetve az igazgatóknak? Sztancs János Lapunk január 10-i számában „Látogatóban a tsz- elnöknél” címmel megjelent egy írás, melyben sok egyéb mellett szó esett a nyír- meggyesi Petőfi Termelőszövetkezet múltjáról is. Egyik ottani olvasónk, Mikó Miklós ezzel kapcsolatban tett néhány megjegyzést szerkesztőségünkhöz küldött levelében. Többek között pontosítja a termelőszövetkezet megalakulásának dátumát: az általunk közöltekkel ellentétben az ő emlékezete szerint a „Petőfi” két évvel korábban, már 1949-ben létezett. A nyírmeggyesi határban nem nyolc aranykoronás, hanem jóval értékesebb földek találhatók, különben is ma már hektárban számolunk. Kifogásolja továbbá, hogy a falu almakultusza kizárólag a Pé- chy-féle kertben keresendő, hiszen a szomszédos Hodá- szon, de a meggyest határban is jelentős kisparaszti telepítések voltak. Az olvasónk által leírt gazdaságtörténeti adatok remélhetőleg pontosak, s nem szorul újabb kiegészítésre a január 10-én megjelent cikkünk, mely nem egy gazdaság múltját, hanem egy ember életútját próbálta felvázolni. Pártját fogni a becsületnek Levélrészlet: „.. ■ ezúton szeretném megköszönni az eltelt öt évben velem szemben megnyilvánuló emberséges pártfogását. Jelenleg egészséges vagyok. dolgozom és magánéletem is rendeződött, hamarosan megnősülök. A közelgő ünnepek alkalmából ezúton kívánok önnek és családjának nagyon jó egészséget, kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet.” A címzett Kontér Gábor, a Szabolcs-Szatmár megyei Bíróság hivatásos pártfogója. — Gyakran kap ilyen hálatelt leveleket? — Tizenharmadik éve vagyok a pályán, összegyűlt már jó néhány, de valamennyi kollégám tudna hasonlókat mutatni. — Mit köszönnek meg az emberek? — Azt, ami a munkánk. Hogy segítettünk nekik abban, ne kövessenek el újabb bűncselekményt, normális életvitelt alakítsanak ki. — Kik kerülnek pártfogói felügyelet alá? — Egyrészt azok. akiket kisebb súlyú bűncselekmények elkövetése miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, vagy próbára bocsátott a bíróság, másrészt azoknak egy jogszabályban meghatározott csoportja, akik büntetés-végrehajtási intézetekből jönnek ki. — Mit jelent konkrétan az a segítség, amiről szó volt? — Közreműködünk például munkahely szerzésében, iratok elkészíttetésében, nagyon indokolt esetben kisegítjük a pártfogol- tat pillanatnyi pénzzavarában, esetleg kezeljük rabkeresetét. No és persze mindent megteszünk, hogy megtartsák az előírt magatartási szabályokat. — Éspedig? — Vannak magatartási szabályok, amelyeket minden pártfogolt köteles betartani (munkaviszony létesítése, vagy kereső foglalkozás folytatása, személyét érintő változások bejelentése stb.), és vannak testre szabottak. Ilyenek például: nyilvános helyen nem fogyaszthat szeszes italt, nem hagyhatja el lakóhelyét. — Milyen eredményességgel dolgoznak? — Az esetek csaknem kétharmadában sikeresen eltelik az egyébként 1-től 5 évig terjedhető pártfogói felügyelet. Minden ötödik pártfogolt visszaesik, a fennmaradó rész pedig egyéb okok miatt „kerül ki a kezünk közül". Mindenkit el tudunk helyezni, aki dolgozni akar. viszont képtelenek vagyunk megoldani lakásgondokat. A munkaképes emberek e nagy problémáját úgy enyhítjük, hogy olyan munkahelyet nézünk számukra, ahol munkás- szállás van. A betegekkel, hozzátartozó nélküliekkel azonban tehetetlenek vagyunk. Évek óta harcolunk a tanácsnál egy, sok megyében már létező átmeneti szállás létrehozásáért, eddig hiába,.. — Kik lehetnek hivatásos pártfogók? — Pedagógiai vagy jogi végzettség szükséges hozzá. Jelenleg heten dolgozunk a megyében. — Nem kevés ez? — Bizony, az. Hiszen valamennyiünknek 100—120 emberrel kell tartani a kapcsolatot egyszerre, s ez a szám évről évre emelkedik. Szerencsére közel 500 társadalmi pártfogó segít bennünket szerte a megyében. Mindegyikünknek van hetente fogadónapja, amikor fel lehet keresni, a hét más napjain pedig kijárunk ellenőrizni a pártfogoltakat otthonaikba, munkahelyeikre. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó pártfogó legyen? — Ügy gondolom, elsősorban emberség, hogy érezzék, igazi segíteni akarás vezet bennünket, értük vagyunk. nem ellenük ... Czine Gáspár Ajállat és kockázat MEGLEPŐDÖTT A KÜLFÖLDÖN IS JÓL ISMERT gyár igazgatója, amikor a minap egy angol úr kereste és cége nevében ajánlatot tett: hajlandók lennének együttműködni a nyíregyháziakkal a számítógépekhez szükséges egyik műszer gyártásában és értékesítésében. Az angol úrnak bizonyára elegendő és megfelelő információk álltak rendelkezésére ahhoz, hogy kockáztasson és üzletet ajánljon egy magyar gyárnak. A nyíregyháziak az igényes hazai piacon a precíz műszerükkel már bizonyították alkalmasságukat. Sikere van a terméküknek a Központi Fizikai Kutató Intézetben, a telefongyárban és más neves vállalatoknál is. Reménykedik az igazgató, de van benne némi szorongás is. Kockáztasson-e? Vállalkozzon-e az együttműködésre, s arra, hogy termékük — s ők is! — megmérettessenek a világpiacon. Űgv tűnik, az igazgató igennel voksol. Ezt igényli a fejlődés; a lépéshátrány csökkentése. Reménykeltőén mutatja a több szín nyomású angol nyelvű prospektust. S mellékesen magyarázza: „Ilyen magas színvonalú műszereket gyártunk, ha összejön az üzlet.” Csakhogy ezért a sikerért meg kell küzdeni, a hátterét megteremteni. E rendkívüli igényt jelentő termékgyártás a szorgalom mellett minden szellemi kapacitás maximumát igényli. Bizakodik az igazgató, mert kezükre játszik ebben az is, hogy idén megkezdődik a rekonstrukció, lecserélik az öreg gépeket, műszereket, s modernekkel váltják fel. Közismert és közmegbecsült a kis, mozgékony divatruházati vállalat francia, NSZK piacokon elért sikere. Tudják: ha állni akarják a versenyt, kutatni kell az új technika után. s állandóan korszerűsíteni a technológiát. Nem szükséges nógatni — hajtja őket a nemzetközi piaci kényszer! —, hogy piciny lehetőségeikből, lízing s egyéb más. úton korszerűsítsék gépparkjukat, s ezzel a gyártási technológiát. Ezért állítanak hamarosan munkába modern, minőséget és termelékenységet javító gépeket. Csakhogy azt is tudják: hiába képesek többre a gépek, ha a rajtuk-velük dolgozó munkások csak a régi műveleteket tudnák. Itt állandó, folyamatos a továbbképzés, hiszen a kis szériák, a magas igény kényszerítő hatással van. Esélyeink a kilábalásra tehát a munkapadoknál kezdődnek! Vannak-e ötletgazdag, előrelátó gazdasági-műszaki vezetők, igazgatók, új módon gondolkozó gyártmányfejlesztők? Olyanok, akik képesek a legkorszerűbb technika, technológia befogadására? Vannak. Ha meg nincsenek, elő kell teremteni ! Sok fáradozással, anyagi áldozattal, ösztönzéssel, megbecsüléssel. Eklatáns példa erre a Szabolcs megyei Húsipari Vállalat, amely kö- zelesen a korszakváltás időszakába lép az új, modern húsüzem indulásával. Itt szinte már kizárólag világszínvonalú gépsorokkal, berendezésekkel folytatják a termelést. S nem is annyira e gépek kezelése kíván elsősorban magas műszaki intelligenciát — de másfajta gondolkozást mindenképpen! —, hanem a precíz technika, a gépsorok működésének zavartalan biztosítása. És éppen azért, hogy váratlan, kellemetlen meglepetések ne érjék a .vezetést, a modern technika kiszolgálására külön speciális műszerészgárdát szerveztek, élén olyan kiváló mérnökök állnak, mint Nagy Tibor és Szentpéteri József. Nem fukarkodtak a pénzzel akkor sem. amikor szakembereket kellett külföldre küldeni, hogy megtanulják e masinák működésének elveit, s kezelésüket elsajátítsák. Bejárták az ország valamennyi korszerűen felszerelt húsüzemét. ötven szakmunkás fejelte meg szaktudását. Sok száz ezer forintot fordítottak az elmék csiszolására. Ugyanis hiába minden gyártmány- fejlesztés, gyártáskorszerűsítés, modernebb technológia, ha a befogadó elme „szűk”, ha nem tágítjuk ki gondolkozást képességünket, ha nem programozzuk át agyunkat az új befogadására. KIFIZETŐDHET A HÚSIPARBAN, a Párizsba készülő divatruhákban, minden exportképes termékünkben az áldozat. Tehát kockáztatni, vállalkozni, lépni kell! Erre kényszerít bennünket a megélhetés, s a lépéshátrányok csökkentése. Bizonyára van valami titka annak is, hogy — szakemberek véleménye szerint! — csak nálunk, Szabolcsban lehetséges 99 százalékos heterózis hatasú paradicsommagot termelni. Hogy ez mit jelent? Mennyit ér? Egy mázsa mag 1(!) millió forint. Nem tévedés. Ugyanis e 99 százalékos teljesítmény már olyan csúcseredmény, amelynek nyomán a paradicsommag képes az utódokban az összes jó tulajdonságokat átörökíteni. Nem is lehet kérdés: érdemes-e nálunk ezt nagyobb mennyiségben termeszteni. Elmaradottságunk mérsékléséhez sok-sok apró lépés, kockázat, vállalkozás, szorgalmas cselekvés, értékteremtő, fegyelmezett munka szükséges. Szükség van a termelési struktúra korszerűsítésére, de az emberekben rejlő szellemi energia hasznosítására is. Farkas Kálmán Párnayázak a Ganz-MÁVAG-nak A budapesti Ganz-MÁVAG részére készülő ikerülésekhez gyártanak 1200 iiléspárnavázat a Nagy kallói Vasipari Szövetkezetben. Képünkön: Ilarsányi Istvánná a vázakat hullámrugózza. (Farkas Zoltán felvétele)
