Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
(énylegények. A vasvári e után azonban annyira »nőtt a számuk, hogy Wes- nyi nádornak kellett ne- ii felkelést indítani ellenük, át országos jelenségről volt t. nem túlságosan lelkesen :elt nemesek körülvették regyházát, de a kapun a regyháziak nem engedték őket. Csak sejteni lehet, 'el nem volt engedélyük a lesuraktól, Báthory Zsófiá- illetve Csáky Istvántól, anis egy földesúr se vette éven, ha a vármegye be- tkozott a hatáskörébe. ‘ A ibeliek azonban megígér- . hogy kiadják a bűnösö- Éjszaka a nyíregyháziak dási módon'’ elfogták a nusítottakat s reggel kiad- a kapun a Rákóczy—Bát- y-szeren várakozó nemének. ök aztán visszajutta/- egykori földesuraiknak, ha ták. v történet nem olyan szép, it ahogy Lukács Ödön leírja regyházi monográfiájának . lapján. Ö ebben az eset- : is „Jezabel” kezét látta, oár hozzáteszi, hogy a nyírháziak évek óta nem teltették szolgáltatásaikat, ami ébként igaz volt, — s ez lyira elkeserítette a nyírháziakat, hogy a török ba- oz fordultak. Ez utóbbi ■étkeztetés a Lukács-féle ílmezés kapcsán egyszerűen íz .-olvasatról van szó. A szer is előforduló világoki írt Baxa nevet basának jlmezi, holott Baksa (Baxa) 'án Tiszabercelhez közeli sen lakozó nemesről van (Elenchus rer. jud. V. f. 66.) 1 sorok írója azonban szélé elkerülni azt a látszatot, itha kissebbíteni akarná iák a lelkes tudósnak az emeit, aki éppen 100 éve izör világított be a 200 éves zőváros múltjába, jól tud- i minden kutató először az cönyvéhez nyúl. Koroknay Gyula Csángó strófák Ha megkérdeznénk, hogy ki volt Lakatos Demeter, aligha kapnánk választ. Pedig ő az a költő) akit többször is felfedeztek, és többször is elfelejtettek. Először Dzsida Jenő szólt róla 1935-ben, majd a negyvenes évek elején a török nevű, de magyarul író Széfeddin Sefket bej mutatta be a Hét vár országa című kötetében Lakatos Demetert, a csángó költőt. Lakatos 1911- ben született az egyik legnépesebb csángó községben, az észak-moldvai Szabófalván, az egykori Etelközben. Apja kovács volt, s a „nad vereke- dészbe" (= nagy verekedés idején; értsd: az I. világháborúban) elesett. Fia először apja mesterségét folytatta volna, végül is — nevéhez híven — lakatos lett. Majd nyugtalan lelke vándorlásra késztette. Ezt először a gépkocsivezetésben találta meg, majd ezt abbahagyva színtársulatot szervezett. Javarészt a maga írta darabjaival járta Moldva csángók lakta fajvait — míg a hatóságok meg nem elégelték tevékenységét. Megjárta a királyi Románia börtöneit is. A drámaírással felhagyott, s egyre inkább a líra felé fordult. Román iskolákban járt, a magyar irodalommal csak később, már érett férfiként ismerkedett meg. Versein elsősorban Petőfi hatása érződik — csak kissé visszafojtottabban nyilatkozik. Nyelve nem a magyar irodalmi nyelv (megjegyezzük, hogy a köznyelvet ugyan megértette, de maga nem használta), hanem a csángó nyelvjárás, szülőfalujának, Szabófalvának a nyelve. Tudnunk kell, hogy a csángó a legarchaikusabb nyelvjárásunk, mintegy 4—500 évvel ezelőtti nyelvállapotot tükröz. Nemcsak azért nem értjük meg, mert ott a beszédtempó sokkal gyorsabb, hanem azért sem, mert mind hangállományában, mind szókincsében jelentősen különbözik mind a köznyelvtől, mind a többi nyélvjárástol. Lakatosnak nem sikerült (nem is igen akarta) a csángót irodalmi szintre emelni, hiszen viszonylag kevés verse jelept meg nyomtatásban (és ezek is nagy időközökben) — s a magyar irodalmi élet inkább csak kampányszerűen vett róla tudomást. Így üdvözölnünk kell az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem kezdeményezését, hogy ebben az évben kiadta a Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 26. darabjaként a Csángó strófák című kötetet — még ha 350 példányban is — így meglehetősen nehezen lehet hozzáférni. Elsősorban a nyelvészek számára készült. Annál is inkább, mert a versek helyesírása meglehetősen egyéni. A költő a román helyesírást veszi figyelembe — némi magyar beütéssel. A kötet tehát Lakatos helyesírását követi, s már csak ezért is nehezen olvasható. Ezen a szerkesztők úgy segítettek, hogy a kötet végén szótárt is adnak. A verseket nem időrendben közük, hanem tematikusán. Az alábbi témák szerepelnek: Sors, Szerelem, Gondolatok (filozofikus versek), Tájak, Szbkások, Levelek (költői levelek!). A jó formaérzékű Lakatos egy-egy gondolatra több verset is szán. E kísérletezésnek az az oka, hogy verseit szerette volna kötetben is látni. A megjelenést nem érhette meg, mivel 1974-ben meghalt. Rá emlékezve, a költészet feladatáról szóló versét tesz- szük most közzé — eredeti nyelvjárásban. Mizser Lajos Lakatos Demeter: ÍGY SZÜLÉT A KÜLTÜ Fájdolmat, ha nem érezted, es nem tudad, mi a fáj, ha errül már kezdek írni, hazugságot mond a száj. Hióba robakrul kék írni, mondd, hogy járam nagyond rág, ha te nem vultol a hámba, amit írsz, csak hazugság. Künyü írni a békérül, szíp rímeket faragni, szemmit nem ér, ha' le nem > tudsz. érte bátrond harcolni. Nem kütü, ki párnák között ebben az üdübe él, árnyíkat kérészi nyárba, meleget, há jön a tél. Feltürkezve a nép mellett minden szívből dolgozni, boldogszágot es a baját okkor tudod leírni. Új magyar zenetörténet A háború utáni magyarországi művelődéstörténet egyil jellegzetes mozzanata, hogy csaknem teljességre törekvő, összefoglaló jellegű munkák születtek a különböző művészeti és tudományos ágazatokban. A magyar zene történetét összefoglaló tudományos igényű munka azonban mindmáig hiányzik ezeknek sorából. A hetvenes évek elején Szabolcsi Bence kezdeményezésére azután megkezdték a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében az anyaggyűjtést a hatalmas munkához. Jó néhány magyar zenetörténeti kiadvány jelent meg már a korábbi években is, inkább csak a népszerűsítés, mint a tudományos teljességre törekvés igényével. Annál is inkább így volt ez, mivel a magyarországi zenetörténetnek szinte a legutóbbi évekig akadtak alig feltérképezett, vagy éppen téves megítélést elszenvedő területei A készülő ötkötetes reprezentatív kiadvány mindezeket igyekszik felderíteni, pótolni, illetve pontos, tudományos magyarázatot adni ott, ahol ez szükséges. A Magyarország zenetörténete című munka, amelynek első kötete várhatóan 1987 karácsonyára jelenik meg, öt zenetörténeti korszakra osztva tárgyalja majd a mindenkori Magyarország zenei életét. Az első kötet közel fél évezredet tekint át, megközelítően Buda elestéig, 1542-ig tárgyalja a hazánk területén született és hangzó zenei anyagot, rávilágít természetesen a muzsikálás igényének, lehetőségeinek társadalmi körülményeire. E korszak középpontjában a magyar gregorián zene áll, amely éppen a készülő hatalmas munkához végzett kutatások során nyert — főként Rajeczky Benjamin nagyértékű tudományos tevékenysége révén> — a korábbitól eltérő, újfajta megvilágítást. Zsigmond-korabeli töredék. A kotta feletti sorban magyar nyelvemlék: A „Krisztus feltámada” című népének kezdő sora. mot, kispárnát hozott elő a ószobából, a falnak szorí- jSl, és odaverte hozzá az •g talpát. Negyedszerre mel- tött, az üveg szétment, a m lefolyt a vörös bor, Angyorsan beitta, elnyelte a derűnek azt a néhány cseppjét, mely az ügyetlenül szétvert palackból közéjük permetezett. Az eső már, elállt, de a kövér vízrügyek még hibátlan gyöngysorokban ültek a elnevette magát vontatot- i, keservesen. — Te is ideges vagy? — Kis gkönnyebbülés is megbújt cérdésben. — Mitől? — Amitől te is az vagy. — Tudod? — Látom rajtad. — Hát látszik? — Bele van írva a hátad ’bületébe a félelem. — És ha bele van? — Tegnap még nem féltél Timitől. — Szóval akkor tudod. — Tudom.- És mit mondasz rá? A fiú felemelte a borosüveg zében maradt nyakát, s ogy az asztalra tette, épp ik keresztülvillant az arcán mosoly. — Hogy öltözz fel, és menők, rendeljük meg valahol borodat. — Ezzel csak halogatod a Jászt. — Igen, pontosan. Ezzel ik halogatom. A ködös éjszaka, akárcsak a l meszelése a vörös bort, fák ágain, s üvegesen, hidegen fénylettek. Mintha valaki más számára volna feldíszítve az éjszaka, azt érezték mindketten, és némán, gallérba húzott nyakkal vágtak keresztül a Nagyerdőn, a város felé. Anna tudta, hogy se presszó, se kocsma nincs már nyitva a környéken, fázott,, fáradt volt és gyenge, mellében, arcizmaiban a sírás utáni merevség, reménytelen és fölösleges körbejárásnak látta a kettejük tétova, hallgatag vonulását. Csodálkozva észlelte, hogy fogy belőle a fájdalom, enyhülnek a rossz kis gyomorgörcsök, és lassanként eluralkodik rajta valami ernyedt, leveretettség utáni tisztánlátás. Nincs hova menniük, ahogy tegnap sem volt zárára után, s nem lesz holnap sem. Ez a ködös ország nem az ő számukra van feldíszítve. „Ti vagytok az évfolyam legjobbjai’' — mondta tegnapelőtt a professzoruk, akit felköszöntöttek a neve napján. — „Nehéz sorsot jósolok. és majdnem olyan nehezet kívánok nektek. A világos elmét és a szilárd jellemet semmi sem erősíti biztosabban és véglegesebben, mint az alacsony kísértések sorozata. Ezért titeket el fognak kerülni a nagy pénzek és a teljes iudás felének elhallgatását jutalmazó rangok.” — Itt már fgészen elérzékenyült, szinte gyermetegen mosolygott a szép öregember. — „Reménységei és albérlői lesztek ti az édes hazának.” A fiú akkor kedves íróját dézte pohárral a kezében: „A íelderítő induljon hátizsák nélkül, és tartsa'edzésben magát." Anna abban a pillanatban mélyen, anyásán büszke volt a fiúra ezért a mondatért, de most, amint némán járták az üres utcákat talán egy órája már, megérezte a benne lappangó kímélejlenséget. Mennyi idő még így? Tíz év? Húsz? És azalatt hányszor fekszik ő fel még arra a kegyetlenül és megalázóan célszerű szerkezetű vizsgálóasztalra, hár.yszor matatnak benne idegen, türelmetlen férfiujjak, és amit a ma déli vizsgálat óta kétségbeesetten próbál elképzelni, combjai tövében a saját vére melegét hányszor kell bor- zongva megéreznie? — Még egy szót sem szóltam, és már túl. vagyunk rajta — mondta halkan, épp csak mozduló ajakkal. — Ha ez ilyen olcsó, akkor forduljunk vissza, és menjünk lefeküdni. Azért az egy mondatért, amit órák óta tartogatsz nekem, nem gyalogolok el a város másik végébe. Ki vele, aztán eredj egyedül, ha dolgod van. — Ne beszélj így! — Hát hogy beszéljek? Mit mászkálunk itt fel-alá? Mire várunk? Mit akarsz? — Téged meg akarlak tartani. Megálltak a sötét utcában, szembefordultak. Anna hangját reszelőssé tette valami szorongó, esett gyűlölet. — Pontosan fogalmazol, mint mindig. És büszke pillantással nézel elébe a felmerült nehézségnek. Ki fogod küszöbölni, te ugyan ki. .. — Visszanyelt nyüszítéssel a hangjában, szinte levegő után kapkodva beszélt már Anna. — Hát nem érzed a nyomorúságát ennek a büszkeségnek? Allán érezte a fiú ujjait, hagyta, hogy a vékony, erős kéz felemelje az arcát, pillantása fogoly volt a fiú egyenes tekintetében. — De érzem — mondta a fiú. — Semmit nem éreztem még ilyen határozottan. És mégsincs egyebem, mint ez a büszkeség. Ez a nyomorúságos büszkeség. Neked sincsen, Anna. És erre ... erre elegen vagyunk ketten is. Gyere! Végig az erdő sétányain, egyik sötét alagútból a másikba fordulva Anna ráhagyta már magát a másik akaratra. Az első emelettől már ölben vitte a fiú a kollégium lépcsőjén, de a tanulóban kiszabadította magát, és kitárta az ablakot. Nyitott szemmel csókolta vissza a fiút, nyitott, kimeredt szemmel látta, hogy a feketerigó ismét ott vergődik az ágszövevényben, mint egy ravaszul megszerkesztett ketrecben. és közben érezte, g hosszú csókoknál élesebben és világosabban érezte, hogy mellén a simogató tenyér alatt szétmorzsolódik a csörgére száradt gesztenyelevél, törekes ízei leperegnek lassan a hasára, forró, lapos hasára, és szúrnak, szúrnak kegyetlenül. Sokáig uralkodott ugyanis az a felfogás, hogy hazánkban a 16. századot megelőző időkben nem volt említést érdemlő zenei élet. E felfogás elsősorban arra épült, hogy a középkortól magyar nyelvű zenei emlékünk nincs, a gregorián pedig, amely latin nyelvű — vélték akkoriban — nemzetközi, s ezért nem tartozik a magyar zenetörténet vérkeringésébe. Jelentősek azok a tudományos eredményék is, amelyek a kiadvány következő köteteihez végzett kutatások során kerültek napvilágra. A második kötet, amely a 16. és 17. századi magyarországi zeneműveléssel foglalkozik, főleg a városok zenei életét, a fejedelmi, főúri zenét és az iskolai nevelést tárgyalja. A levéltári kutatások nyomán feltárult kép alapvetően átformálja a városi zenélésről eddig vallott felfogásunkat, hiszen a második kötet szerkesztője, Bárdos Kornél, számos szlovákiai, horvátországi, erdélyi levéltár anyagát dolgozta fel, amelyek mindeddig — miként a középkori levéltári anyag is — rejtve maradtak a kutatók és a nagyközönség előtt. Feltáratlan marad azonban még mindig az egykori török hódoltsági terület zenei élete. Any- nyi azonban bizonyos, hogy az akkori, részekre szakadt Magyarország területén soha nem szűnt meg a zenei élet folytonossága, s hogy hazánk zenetörténete a maga sajátos módján mindig része volt a nagy európai, történeti áramlatban zajló eseményeknek. Ugyancsak a városi, valamint a főúri zeneélet a témája a harmadik kötetnek, amely a 18. századdal foglalkozik. Esterházy Pállal és persze Haydn korával eddig is sokat foglalkoztak, ám éppen ezek fénye homályosí- totta el azoknak a kismestereknek a tevékenységét, akik a kor azonos zenei köznyelvét beszélték (ezt a zenetörténeti korszakot szokás gyűjtőnéven a bécsi klasszicizmus korának nevezni), s akiknek a vállán jutottak tovább még az olyan nagy egyéniségek is, amilyen Mozart volt. A legkevesebbet egyelőre a kiadvány negyedik, a romantikát feldolgozó kötetének anyagáról tudunk mondani, mivel itt is a nagy egyéniségek elhomályosító, de egyben ellentmondásosnak is bizonyult kisugárzása sokáig akadályozta a tisztánlátást. Ezért várható, hogy ezt meg fogja előzni a Magyarország zenetörténete ötödik, 20. századdal foglalkozó kötete, — amely szintén sok új, de — éppen mert mai zenéről van szó — még kiforratlan tudományos anyaggal lesz gazdagabb az eddigi feldolgozásoknál. A készülő munkához hasonlatos, összefoglaló nemzeti zenetörténet nem any- nyira elterjedt műfaj a zenetörténetírásban, ahol inkább a nagy lexikonokra helyezték a hangsúlyt. Nemzetközi viszonylatban tehát nem késtünk el a kiadvánnyal. És ha az említett más hazai kiadványaink sorában a Magyarország zenetörténete egyike lesz is az utolsóknak, végre betölti majd azt a pótolhatatlan űrt, amelyet a zene történetével foglalkozó tudományos szakemberek, főiskolai hallgatók, diákok, a magvar zene iránt érdeklődő közönség mindmáig érzett. Szomory György RÓL izara nak" : „ _____I_____„„ „„„„11 erelmes novella í'S,íí3 . / ' '■ > .. Kg SS« % x- .• s / ; '"tL. •...
