Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

1987. január 3. ^ VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN Mézédes most a szőlő. Annyi napfényt a gyümölcs, mint 1986-ban soha nem kapott. Másrészt szomjas a föld. Váltottunk erről né­hány szót Szolnok megyé­ben, ott nagy volt az aszály. Szabolcs-Szatmár még hagyján. De átkozott mind­két megye. Vagy árvíz, vagy szárazság. Viszont az alma most jó. — De mondd. Te mivel eszed a szőlőt? — Kenyérrel. Zsíros ke­nyérrel, vagy vajas kenyér­rel. Na hallod, nálam ez nem vitás ... Liheg a város az indián nyárban. Meleg a lakás. A kitárt ablakon részeg repü­léssel fényre száll a lepke és árad utána a srácok zsi- valya. Van utánpótlás. Hit­te az ember, hogy ami volt tizenöt éve, az nem ismét­lődhet. Űj házak épültek. Az 56 négyzetméterekre ak­kor fiatal házasok, közép­korúak költöztek, és termé­szetes, hogy sok volt a gyer­mek. Azok zsiványok voltaic. Félszáznyian tépték ricsaj­jal, bringázással, görkor­csolyázással és örökös haj- bakapással az ember idegét. Amikor már sok volt és tűr­hetetlen a zaj, amikor va­lakit fellöktek, vagy hátba- vágtak, amikor valakinek ellopták a matchboxát és a kölyök bőgve rohant vala­melyik lépcsőház akárme­lyik emeletére, akkor már Andaxint kellett bevenni. Felnőttek osztottak igaz­ságot. Meggondolatlanság volt így, ilyen durván és közönségesen beleavatkozni a srácok dolgába. Egy po­fon a vásott kölyöknek, nem a sajátnak, de idegen­nek. Ez volt a baj. — Maga szadista állat! — sivalkodott az érdekelt anya és kilátásba helyezte, hogy megtépi azt a kis taknyost, mármint a pofozkodó apa lányát, mert az a bajkeve­rő. Volt még szópárbaj bő­ven. Lett sírig tartó harag. Szóval azok a régi gyere­kek felnőttek. Kiszolgált katonák, egyetemet végzett diplomások, szakmunkások, megnősültek, férjhez men­tek. Sőt, elmentek. A szü­lők megöregedtek. Honnan hát közben a rengeteg gyermek? Hát persze. Ti­zenöt év alatt rengeteg la­kás cserélt gazdát. Itt is, ott is pelenkával van tele me­gint az erkély, aztán a teg­napi pólyások már konvojt alkotva kerékpároznak. Ho­mokkal szórják egymást, kővel dobálóznak és üvöl- tenek. Ez a szórakozás. Mit is tehetnének a bérházak tö­vében, ahol kevés a fa, sok a garázs, ahol alig van fa, annál több az aszfalt. Szőlőt a lugasról ezek nem esznek. Soha sem et­tek. Elmereng a férfi, jut eszébe a kérdés: — És mondd, te mivel eszed a szőlőt? — Kenyérrel. Nem vitás! Az ember megannyi él­ményére, lényeges dologra gondol. Aztán beszélget, sokszor semmiről, lényegte­lenül. Mert nehéz azt meg­magyarázni, ha valaki ke­nyérrel eszi a húslevest. — Katona koromban szoktam rá. — Hogyan? Annyira éhes voltál? — Nem is tudom. Az illető kanalazza a húslevest, harapja hozzá a kenyeret, majd arról kezd beszélni, hogy Nyíregyhá­zán túl drága a lakás. Drá­gább, mint bárhol. — Tizenkét ezret kérnek négyzetméteréért. — Miért mondod? La­kást akarsz venni? Vagy el akarod adni? — Dehogy. És miért eszi kenyérrel a húslevest? Nem mondja meg. A szőlő kenyérrel az természetes. Sokan vannak, akik a dinnyét, az almát, a szilvát, de kiváltképp a szőlőt kenyérrel eszik. Ügy jó és laktató. Ez csak ter­mészetes. Illetve természe­tes volt. Ott volt a lugas. Szinte minden falusi ház előtt. Jó volt a lugas árnyékadónak, porfogónak augusztus vé­géig. Igénytelen volt ve­nyigéje és levele és még in­kább gyümölcse, mert di­rekt termett. Súlyos, fekete fürtöket érlelt az őszi nap­sütés és akkor ha volt ke­nyér, Nana terjedelmes ka­rókat szelt. lépcsőházból azt mondja a kerékpáros fiúknak: — Söpörjétek össze az üvegszilánkokat, mert ki­vágja a gumikat. — Söpörje maga! Az öreg csóválja a fejét és dünnyög, kár az üvegért. Számára minden üres üveg .kincs. Régen kijár már a térre, főként oda, ahol a padok sűrű bokrok takará­sában, nappal az üvegszo- pókat, éjjel a szerelmeseket szolgálják. Az ott a zöld­övezet kocsma. Mert az ABC-ban, a bolt előtt, az köznapi acsarkodás és fel­szívódott a paprikás krump­li illata, amit a földszinten főztek és ettek. Az ember visszaidézi a napját. Az egészben az volt a legjobb, hogy szőlőt evett, ha nem is lágy, de friss ke­nyérrel. A többi dolog? Ér­tekezlet volt a hivatalban. A szokásos szöveg. Rosszul dolgozunk, gyatra a minő­ség, csapnivaló a munka- fegyelem. Bezzeg a harma­dik gazdaságban! Ez utóbbi való igaz. Megy az ismerős a vállalathoz, kajtat egy targoncáért. Rohan a fu­varoshoz. Már este van, amikor házal néhány nap­számosért. helye, mások a szekérde­rékban avagy a saroglyán kucorognak. De ki hajtja a lovakat? Itt is, ott is és mindenütt. Sajnos, nem mindig és nem mindenütt az a kocsis, aki a bakra termett, aki érti a mester­ségét, látja és tartani tud­ja a helyes irányt. Az elmélkedést az a ri­tuálé előzi meg, ami eléggé el nem ítélhető. Az ember késő este kimegy a kony­hába, szel egy karéj kenye­ret, megkeni pecsenyezsír­ral és tálcára teszi. Ezek után nyitja a hűtőszekrényt, csemegeszőlőt vesz elő, fo­lyó vízben megmossa, az is a tálcára kerül. Falatozik. & rr~W rr r I r jzolo es kény er — Menjetek a lugasba, egyetek! — Zsírt is! — Nincs. Még az ólban röfög. Kifelé pulyák, hadd dolgozzam. Nana a sárpadlóra vizes nyolcasokat locsolt, aztán a vásott és szakadt glottga- tyákat foltozta és hálát adott az égnek, hogy a pu- lyákat kenyérrel és szőlő­vel megint jóllakatja. Hat volt a pulya. Népes a család. A lugas alatt a hat gyermek nem is evett, de zabáit. Tömték magukba a kenyeret és szőlőt, siet­tek, váFt rájuk a félbe ha­gyott játék, arattak, csépel­tek, mint látták, ahogyan a felnőttek tették. Nem volt a játékban sem­mi hiba. Termett a zugban bőséggel fű, papsajt és mi­egyéb, azokat lecsipegették, kévébe kötötték, keresztbe rakták, majd behordták. Lyukas lábas volt a szekér, spárga az istráng és gyer­mekhangú a nyerítés. Tele hassal, pókhassal könnyen ment az ilyen ... — Anyuuu! Anyuuu! Bé- ‘ ci belém rúgott! — Nem igaz! Hazug. El­vetted a biciklimet! Be kellene zárni az abla­kot. De akkor megfúl az ember. Tart a csetepaté, és anyu a negyedikről le- trappol, megkeni a Bécit és most az ordít, az apját ci­tálja. Megintelen, mint volt 15 éve, a pionírlakók idejében. — A te anyád iszik. Te megbuktál, igenis megbuk­tál •— acsarkodik Béci a ga­rázs failátói és kő van a ke­zében, hogy az asszonyhoz vágja, ha az megint pofoz­ni akarná. Az ablakokban fejek. A bringás suhancok — van vagy egy tucat — félbe hagyja a körkörös szágul­dást, ledekkolnak a civa- kodók körül és várják a fejleményeket. Az ember arra már nem kíváncsi. Fulladjon meg! Ne kapjon levegőt, de a csendre vá­gyik. Az ablakcsukást meg­előzi az üvegcsörömpölés. Valaki, valahonnan kivá­gott egy sörösüveget. Nagy csattanással spriccel szét, szerencsére nem okoz kárt senki emberfiában, de nem marad el a hisztériás kó­rus. — Gyilkos! Őrült gyil­kos! Tudom ki voltál! Az ember arra gondol, mi lenne, ha most lemenne és jámborul rábeszélné a szülőket, gyermekeket: — Menjetek haza. Szeg­jetek kenyeret, zsírozzátok meg, mossatok szőlőt és egyetek. Körberöhögnék. Nem ér­tenék meg mit akar. An­nál is inkább, mert van praktikusabb és sürgős ki­vitelezésre váró javaslat. Az öregember a negyedik Bazsonyi Arany: Mindennapi kenyerünk utcán tiltott az ivás, a min­dig szomjasok arrébb men­nek. Ott a bokrok árnyéká­ban mindig iszik valaki. Nem érdekli őket a sta­tisztika, nem is tudnak ró­la, hogy szeszfogyasztásban a magyar a világranglistán dobogós és ez egyben lehet­nénk szerényebbek. — Ne mondja ezt! Ne­hogy szóvá tegye, hiszen ez az én nyugdíjkiegészítésem — mondja az öreg. — Na­ponta én ott tizenöt-húsz sörösüveget is összeszedek. Viszem a közértbe és be­váltom. Egy liter tej, négy zsömle, tíz deka parizer és még marad is pénzem. En­gem az üres üvegek tarta­nak el. — És a gyerekek! Há­rom van. Valamikor azok is itt bicikliztek? — A nagyobbik mérnök. Van egy kisunokám. Na­gyon szeretem. Tavaly jár­tam náluk, úri lakásuk van ... Ne mondja tovább. Nem érdekel a nagy magyar sab­lon, miszerint a szülő csak addig jó, addig kell, amíg ad és adni tud. — Ilyet én nem mond* fám. — Jó, és mit szólnak a boltban? Mit mondanak, akik látják, hogy szak­mánybán hordja vissza az üres üvegeket? Még azt hi­hetik, hogy maga iszik! — Ugyan már! Ismernek engem, tudják, hogy soha. Legfeljebb egy üveg sört. Az erőt önt belém ... Már alszik a ház. Elül a zsivaj, világgá ment a hét­— Az almát! Az almát holnap leadom. A fuvaros 350 forintot kér egy óráért. Ott egye a fene, a pénz nem számít. De ilyen sete-suta embert még nem láttam. Nem tud tisztességesen ra­kodni. — Jó pénze lesz. az al­mán? — Frászt! Ráfizetek. Ki hiszi? Városi ember, hivatalnok, akinek van ma­gához való esze, akkora marhaságot nem csinál, hogy idejét, erejét nem saj­nálva dolgozzon maszek­ban, ráfizetésért. Aki ráér, sajnálja. Sajnáljuk mind­egyiket. Azt is, aki nem al­mát termeszt, de tyúk­farmja van, aki juhokat hizlal nagyban, avagy má­sokat, akik káposztában, paprikában, napraforgóban törekednek a többért. Több pénzért. Amennyire jó az, hogy Magyarországon 4 millió azoknak a száma, akik te­nyérnyi telkükön kertész­kednek, avagy falusi portá­jukon állatot tartanak, any- nyira visszatetsző az ebbeni túlzás. Néhányak túlzása, olyanoké, akik botcsinálta (pénzcsinálta) földművelők, állattenyésztők és kertész- kedők. Ezek csak a pénzt küldik kapálni, trágyázni, metszeni és permetezni és egymás között így beszél­nek: — A krumpli most jó üz­let. — Az almapaprika az bi­zony befürdött. — Fektesd a pénzt bo­gyósokba és csonthéjasok­ba .. . Ember! Kapcsold ki ma­gad! Mi értelme most olyan dolgokon rágódni, amelyek szép szóval, ráolvasással meg nem szüntethetők. A szekér megy, haladunk és van, akinek a bakon van a Komótosan és élvezettel te­szi. Már majdnem éjfélt mutat az óra, kakukkos szerkentyű, szuvenír a Kár- pátontúli területről és ha a műhangú műmadár kiug­rik, az ember biztos meg­ijed. Ilyen ijedős. És olyan lelkiismereti görcs, amely a bűntudat miatt szorítja: — Hazánkban minden második ember kövér. így, ilyen durván közölte a professzorasszony. Nem fi­nomkodott, hogy a túltáp­lált, avagy a molett szó- használatokkal enyhítse a minden kövérben amúgy is meglévő bűntudatot. Na és mit ért el vele? Árt a szén­hidrát. Ártson! Nyugtala­nul alszik, rémeket álmo­dik az, aki éjszakára tele eszi magát. — A kakukkos órákat be kellene tiltani. Legalábbis éjfélkor. Vagy akkor, ami­kor az ember csemegesző­lőt eszik lágy kenyérrel. A kakukkos óra zavarja a mennyei élvezeteket. — Magadba beszélsz? — kérdezi az asszony, és mit csinálsz ilyenkor a kony­hában? Mintha nem látná! De még mennyire látja. Nyúl egy fürtért, sze­mezgeti és közhírré teszi tapasztalatát. — Ez illatos! Ezt kóstold meg. — Egyed kenyérrel! — Nem szoktam. — Te semmit sem szok­tál. Nem eszed kenyérrel a szőlőt, a húslevest és egy­általán semmit sem eszel kenyérrel., — Mi az? Veszekedni akarsz? Dehogy akar veszekedni. Csak el szeretné mondani, hogy mézédes most a szőlő, aránylag olcsó 20—25 forint kilogrammja, aránylag a kenyér sem drága, a vaj, a zsír sem elérhetetlen meg­annyi háztartás számára. Miért nem lehet most ezek­ről beszélgetni? Miért kell mindjárt arra terelni a szót, hogy a fiúnak cipő kell, nadrág is, a kettő legalább háromezer és sem­mit sem ér a pénz. Asszony, miért mondod ezt? Legjobb lenne megint egy lugasban állni. Ellen­ben — gondolja a férfi — ha még ezret, vagy tízezret alszom, azt a régi időt ta­lán majd egyszer visszaál­modom. És milyen rossz lesz majd akkor ébredni. Bele a valóságba. Bérházba, emberólba, összkomfortunk civilizációjába. Mindhiába az idegenkedés. Ez van, ezt kell szeretni. És bízni. Lesz ez még másként is. Emberek vagyunk. Jók, rosszak, kicsik és nagyok, fiatalok 'és öregek. Kinek- kinek ihettye van a földön, a nap alatt. Öröm és bánat vándorútunkon egyként akad, és az a jó, ha ezt is, azt is van kivel megosztani. A kenyér és szőlő íze is ak­kor jó, ha más is ízleli. És legyen bármilyen önző is az ember, annyira mégsem .(tud magának való lenni, hogy a világnak, az életnek ne adjon semmit. A bővített újratermelés­nek mindenki részese. Ekképpen nemcsak az anya­gi javak (halmozódnak, de az élet legértékesebb része is gyarapszik, az ember. Lám mennyi a gyermek az utcán! És mennyire rosz- szak, mennyire elevenek. Illetve mennyire nem olya­nok, rrtint azt egy öregedő ember .szei etné. A vénség bölcsessége a meg- és átélt tapasztalatokból a hancuirt, a csápolást, az ifjanti 'ka­kaskodást, a ballépéseket kifelejti és mereng a jón, a jobbon, a fenséges ízeken. Kerekedik egy vita is emi- gyen: — Ezek a mai fiatalok. Látja, (hogy hajtanak! Ha ■nem ítér ki előlük az ember, elütik. Nézze, azt! Azt, ott, azt az ördögöt! Aki kővel dobált. Közzérohan a töb­bieknek. Megérdemelne még egy pofont. — Valóban az a fiúcska nagyon eleven. Életrevaló. — Ne pártolja! Az ilyet nem egyszer, de napjában százszor is mérésre kellene tanítani. — Mi akartuk, hogy így legyen. (Nemzettük és nem­zésre bíztattuk az utódokat, ök vállalták és vállalják az élet kockázatát, nekünk meg az a dolgunk, hogy tu­domásul vegyük, ami az ő életükkel és a mienkkel is együtt jár. Természetesen hatni is (kell rájuk. Nevelni és formálni kell a jelenü­ket, meg kell tanítani élni valamennyit... Van úgy, hogy könnyű, súlytalan még a legnehe­zebb és legmagvasabb pél­dabeszéd is. A szófián pél­damutatás olykor minden­nél töhbet ér. Az ember megken egy nagy karéj zsí­ros kenyeret, meghinti só­val, kiválaszt két fürt sző­lőt, megmossa és az egé­szet két marokra fogva le­ballag a lépcsőn. Közeliről nézve az utánpótlás játé­kát, hallgatva a gyermek- zsivajt, egészen más. Le is lehet ülni. Akkor az első harapás után odaáll az em­ber mellé egy pókhas, sző­ke, maszatos és megkér­dezi: — Mit eszel? Ez már azt jelenti, törni kell a kenyérből egy kis darabot, adni kell a szőlő­ből is néhány szemet. És megesznek mindent a gyer­mekek. Ilyen finom kenyér és ennyi sok mézédes szőlő, mint mo6t, 1986 Ő6zén még soha nem termett. KU HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents