Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-16 / 13. szám
1987. január 16. Kelet-Magyarország 3 Rozsdahajtatok A NAGY SZAMOK TÖRVÉNYEI az egészen kicsik világában is érvényesek. Könnyűszerrel meggyőződhet róla bárki, ha veszi magának a fáradságot, és felkeres vagy másfél tucat termelőszövetkezetet. Azokat a külső jegyeket, amelyeket olyan egyéninek talál az elején, mind sűrvebben látja viszont másutt. Sőt egy idő múlva már megszokott pontokon keres megszokott dolgokat, és kevés kivételtől eltekintve ott is találja őket. Nekem például jó ideje feltűnik, illetve egy ideje már fel sem tűnik, hogy számos közös gazdaságban — valahol a gépészeti telep mögött — ott magasodik „a” kTumplihajtató üvegfedelű betonbunkere. Azért „a”, mert a helybelieknek az az egy van, én azonban már számosat láttam. Típusterv alapján építette boldog, boldogtalan vagy két évtizede, mert akkor ezt támogatta valamely át nem gondolt szabályozó. Kevés burgonya csírázott ki benne, mert annyira sohase volt szükség, ellenben néhány esztendő múltán behúzódtak ide a gépjavítók, mert műhely még nem mindenütt volt. Jó meleg, és tetővilágítás ... öröm benne a munka. Aztán lett műhely, a bunker átváltozott raktárnak. JÁRTAM ILYENEKBEN IS. Egyes polcokon katonás rend fogadja a látogatót, glédában az alkatrészek. Másokon viszont zilált rendetlenség. Mi az? Tudathasadásos a raktáros? Á, dehogy; ahonnan fogyott, azt nem volt idő rendberakni, amihez meg nem nyúltak, az úgy maradt, ahogy felrakták. Gépalkatrészek és fogyó anyagok, olyan eszközökhöz, amelyeket kinn a gépudvarban félig már megevett a rozsda. Emlékük az olajos kezek által összefogdosott és szamárfüles nyilvántartásokban őrződik, ők maguk pedig a sokadik tél hava által enyészednek. A GÉPEK ÉS ESZKÖZÖK a rozsdával visszaadják testüket az anyaföldnek. De kár értük. Jobbnál jobb anyagokból vannak. A rendsodró pálcájából olyan pontozó készül egyszerű köszörüléssel, amely bármilyen vason nyomot hagy. A gépkert végében álló lesántult hernyótalpasban több tonna acélt rág a rozsda. A raktárban pedig az erkölcsi avulás szedi áldozatait. Milliárdos értékek között járunk, és eszünkbe sem jut keseregni a bennük fekvő pénzünk miatt. Anyagbeszerzők róják az országutakat olyasmiért, ami itt van sokszor csak a másik tsz-ben. Valahol a nagy elfekvő massza által körülvéve. Vajon hogyan lehetne rendbe tenni ezt a hatalmas „Augiász istállóját”? A mitológiai hősnek nem volt nehéz dolga, mert ama ólba bevezette a folyó vizét. A MAIRA TALÁN RECEPT LEHETNE a máshol is sikerrel alkalmazott csodagyógyszer. Egy egész megyére kiterjedő számítógépes nyilvántartás nyomán már „csak” néhány milliárd műveletet kellene elvégezni korunk mesterséges intelligenciájának ... De hát mi az neki... ? A bezárt ruda- bányai érctelep egykori termelésétől nem maradna messze az a vas- és fémmennyiség, ami újból bekerülne az élet vérkeringésébe, a használható alkatrészek pedig varázsütésre gazdára találnának, pénzzé válnának eddigi tulajdonosa számára. Ésik Sándor A kék busz lassított, majd megállt a nyíregyházi Bocskai utcán csütörtökön délelőtt fél kilenc tájban. A kerekek már nem forogtak, ám a behemót csuklós mégse állt meg teljesen — hátulsó része szinte önállósította magát, és kicsúszott oldalra. A szemből érkező másik autóbusz ugyancsak megállt — aztán se előre, se bátra. Az úttest csillog a jégtől — kész, vége... — mondják a lassan egybegyűlő gépkocsivezetők. ták a homokot, lapátot ragadott Bagdi Sándor buszsofőr is, aki szabadnapos, és Oros- ra igyekezett volna, de látva kollégái baját, „beszállt” lapátolni.-Többször is elestek ők is, mások is a jeges úttesten ... Perceken belül öt autóbusz állt, s megbénult a forgalom. Oláh Béla, a kettes járat volánja mellől szállt ki, s kollégája karjába kapaszkodva szemlélte oldalt siklott járműve alatt a jégréteget. A „szitáló" ötös — Láttam hogy a szembe jövő ötös igencsak „szitál”, csúszkál a jégen, azért lassítottam — így csúszott ki az enyém. Képtelenség megindulni külső segítség nélkül. Az egyik álló buszba húzódtunk a sofőrökkel, mivel a sűrűn potyogó ónos eső jegyzetfüzetemen lehetetlenné tette az írást odakint. — Én reggel már mentem két kört, negyed hétkor a tizenkettessel, fél nyolckor pedig a húszassal — rendkívül nehéz volt. Most az ötössel akadtam itt el — mondja Belus Győző. — Én hajnalban 4 óra 14- kor jelentkeztem munkára — folytatja Oláh Béla. — Fél hatkor indultam ki, bár megmondom: nem szívesen. Elképesztő az út... Katonai terepjáróval — Ibrányból reggel fél ötkor el tudtam indulni — mondja Szalkó Károly —, be is értem, ha késve is. Itt aztán áttettek egy ötösre. De azt hiszem, egy darabig le kell állnia a városi közlekedésnek is. Közben egy jókora DAC katonai terepjáró tehergépkocsi érkezik — hat hatalmas kereke a jéggel is megbirkózik. Erdei Imre őrmester és Gál István honvéd szó nélkül kiszállt, és segítséget ajánlottak. Előkerült a vonó- rúd, majd egy perc múlva megérkezett az időközben riasztott Volán-központból egy teherkocsi homokkal megrakva. Megszórták a buszok kerekei alatt ,a jeget, s ha nehezen is, de sikerült kihúzni annyira az elakadt kettes járatot, hogy elindulhatott. Aztán másutt is szórHiába figyelmeztettek A rendkívüli havazás után tehát új ellenség támadt: a jeges eső, mely a fagypont alatti hőmérsékleten nyomban keményre fagyott az utakon. A közlekedésben részt vevőkre jellemző: hiábavalónak bizonyult minden felhívás, intés a rádióból — igen sokan útra keltek kocsijaikkal. Percenként láthatták a járókelők: pörög a kerék, de nem tud menni a jármű — tologatták itt is, ott is az autókat. Sok helyen alakult ki igen veszélyes helyzet, hifgy járt, aki csütörtökön autóval útnak indult. (Császár Csaba felvételei) Szabolcsi húsipar: ii Önállóan, hatékonyabban szén az autók a kanyarokban rendre másfelé igyekeztek, mint amerre gazdáik szerették volna... Üj pályára állt át az állatforgalmi és húsipari vállalat 1987 januárjától. A tröszt megszűnte után immár önállóan gazdálkodik a szabolcsi vállalat. si veszteségek mérséklését tervezik, hogy az „A” kategóriás, önálló vállalat meg tudjon felelni a magasabb követelményeknek. Címképünkön: csak a terepjáró tudta megmozdítani a buszt. Tarnavölgyi György Mnyi érák, tagverseiybérlel, életmód Sirokkó a proickrórostan A tiszadobi gyermekvárosban háromszáz szakmunkás- tanuló neveléséről gondoskodnak. Mindennapi munkájuk, illetve a tanulás mellett marad bőven szabad idejük, amelynek hasznos eltöltésére gazdag kínálatból válogathatnak. Eredményes volt a tavalyi esztendő, tudtuk meg Osan Flóra kulturális nevelőtanártól: a fiatalok saját kívánságaik szerint állították össze a kulturális, sport és egyéb' szabadidős programokat. Élénk és jelentős a gyermekváros zenei élete. Az Országos Filharmónia immár évről évre négy-négy koncertből álló hangversenysorozatot tart a gyermekváros falai között. Ezekre a szakmunkástanulóknak bérletük van. Tavaly két alkalommal adtak hangversenyt Tisza- dobon a nyíregyházi zeneiskola növendékei. Rendszeresek az intézeti zenei vetélkedők, melyeknek célja a zenei ismeretterjesztésen kívül az ízlés formálása. Természetesen népszerű a könnyű műfaj is, gyakran hívnak meg élvonalbeli együtteseket. Különösen emlékezetes tavalyról a Sirokkó és a Dongó együttes fellépése. Fontos, feladatnak tekintik a nevelőtanárok a gyerekek művészeti nevelését, hogy a fogékonyabbak ne maradjanak ki a művészet nyújtotta élményekből, illetve a tehetségesek ne kallódjanak el. Igyekeznek felkelteni az érdeklődést az irodalom iránt, a könyvek, az olvasás megszerettetéséért. Ennek egyik formája a rendhagyó irodalomóra. Tavaly többször is éltek ezzel a lehetőséggel. Rendhagyó órák megtartására, a szép beszéd szemléltetésére, nagy íróink alkotásainak ismertetésére előadóművészeket kértek fel, és több alkalommal rendeztek író-olvasó találkozót. Komoly, 14 ezer kötetes könyvtár áll a fiatalok rendelkezésére, és igen örvendetes, hogy a tanulók mintegy nyolcvan százaléka könyvtári tag, bizonyos rendszerességgel olvas. A gyermekvárosi fiúk állandó színházlátogatók, a Váci-bérlettel egyszerre 45-en jutnak el egy- egy előadásra. Sajátos területe a nevelésnek az, amelyik az életmód és életforma kialakításával kapcsolatos. Különösen itt, egy ilyen intézetben fontos ezekről a kérdésekről rendszeresen és alaposan beszélni, ahol családon kívül nőnek fel a gyerekek. A viselkedés, illemtan, a kultúrált magatartás alapszabályaitól kezdve azok a témák kerülnek napirendre, melyek a fiatalokat leginkább foglalkoztatják. Így kerültek terítékre olyan kérdések, mint a családalapítás, a kapcsolatteremtés és a szerelem, vagy az alkohol és bűnözés. Az előadásokra a témakörök legjelesebb szakembereit hívták meg, így például a szexuális erkölcsről Lux Erikával beszélgethettek, a bűnözésről pedig a megyei rendőrkapitányság illetékeseitől hallhattak. Nem elszigetelt nevelőotthon a tiszadobi, amit bizonyítanak jó külső kapcsolatai is. A testvérintézményekkel közösen rendeztek nagyobb programokat, például a farsangi mulatságot, a gyermeknapot, a szüreti bált, a szilvesztert. Erőteljes az intézetben a sportélet, a honvédelmi ismeretek gyarapítása, illetve az egészséges életmódra nevelés. A kulturális és sportesemények szervezői gondolnak arra, hogy sok gyereknek nincs hová mennie a hét végén, sőt vakációban sem, ezért ezekben az időszakokban megszaporodnak a játékos szellemi, ügyességi és sportvetélkedő^. Hadd érezzék a fiatalok; közösséghez tartoznak! ösz- szességében szép, eredményes évet zártak, és jogosan illeti köszönet mindazokat, akik ehhez segítséget nyújtottak az intézet nevelőtanárainak és a növendékeknek. (b. e.) A havas, hideg télben sem szünetel a munka a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fehér- gyarmati erdészeténél: most is tart a fakitermelés. A képen Bakó Lajos és Juhász János. (Molnár Károly felvétele) A most folyó ötéves tervidőszakra racionalizálási programot készítenek a vállalat szakemberei, s ennek részeként megszületett az idei esztendőre vonatkozó intézkedési terv is. 1987-ben összesen 37 millió forintos megtakarítást terveznek. A rekonstrukció első ütemének áprilisra tervezett munkába állásából adódó többleteredmény, és a számítógépes program már önmagában harmincmillió forintos megtakarítást ígér. A húsipari vállalat ezeken kívül — többek között — a szállítási költségek csökkentésétől, a jobb fuvarszervezéstől, a javítási költségek mérséklésétől remél eredményt. A leányvállalat gazdálkodásában pedig hatékonyabb abraktakarmány-fel- használást, a hízósertések tartási, gondozási költségeinek csökkentését, az elhulláM ost van itt az ideje. Ez az igazi tél. Csak nehogy kabarétréfa legyen belőle. Mert mit hallok, mit látok? Hallom a rádióban: itt meg ott hétfőig iskolaszünet. Befújta az utat a hó. Ott terem nosza a riporter és faggatja a srácot: — Nincs fűtés a suliban? — Az van. Buszjárat nincs. — És messze van az az iskola? — Hát. Nem messze! Ide két sarokra. De én nem is járok busszal. Senki sem jár busszal. Én elmentem tegnap is, de az iskola ajtaja élé hordta a havat a szél. Nem tudtam bemenni. — Ez van kedves hallgatóim. Támad a tél, hű de nagyon támad, de mi védekezünk. Nesze fiú egy két- kilós kenyér. — Mit csináljak vele? — kérdi a langaléta kamasz és’ vigyorog ... Szó mi szó, komolyan vesszük a telet. Ámbár optimistán. Ismerve a havak természetét, nagyon jól tudjuk: ami leesett, az lent van, de nem lesz ott örökké. Majd elmegy, ha akar. Egyelőre nem akar, csak galibát okoz, mint ott abban a kisvárosi gyárban is, ahonnan a minap a megye- székhelyre telefonáltak: — Bizottság elvtársak! Baj van! Küldjenek gyorsan segítséget. A munkásszállító buszunk elakadt. — Hol akadt el? — Hol, hol? Hát a gyár udvarán. Nem tud megfordulni. Száz ember nézi, haza szeretnének menni, de a busz nem tud megfordulni. — El kéne hányni a havat! — Ezt mondjuk mi is. El kéne hányni a havat, mert ha nem hányja el valaki, ezek az emberek itt éjszakáznak. Akkor a túlóra, közteher, meg jövedelem- adó, meg izé... A bizottság türelmes és ötletadó. Nem küld hadsereget, de javasolja, fogjon lapátot az a száz ember és ne csak a havat hányja el, de mozgassák meg a hegyeket is. A válasz: — Hegy az nincs, hólapát sincs, csak hó van. Akkor most mit csináljunk ... ? A propó lapát! Tudja-e még valaki, hogy néz az ki? Nem olyan mint egy hóeke, buldózerre sem hasonlít, és nem is lánctalpas terepjáró. A lapát az egy olyan szerszám, amely fémből és fából van és ember a vége. Ezzel a szerszámmal havat is lehet lapátolni, feltéve, ha a három alkotóelem együtt van. Fém, fa és ember. Az ember fogja a lapát nyelét és ha már fogja, elhányja a havat az iskola bejárata elöl, a gyár udvaráról, mi több, a lapáttal még a járdákról is el lehet hányni a havat! Hát nem csodálatos? Seres Ernő Új ellenség: a jeges eső A lapát
